Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-05-17

XXX. évfolyam. Pápa, 1903. május 17. 2< i szám PÁPAI LAPOK. Pápa varos liatosáaanak es több papai s papa-videki egyesületnek megválasztott kö/.löny«*. Megjelenik minden vasárnap. Szerkeszt öseií: Jókai Mór-utca 969. szám. Kiailoliivatal : (ioklhcri; (íyula papirkereskedése, Ffl-tér. Telefon uátn: 41. Felelős szerkesztő: KÖIDM KM >Y BÉLA. Előfizetésük és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre 12 km-., félévre 6 k., negyedévre .'! k Bgvee szám ára !!(» lillér. A kivándorlás következményei vármegyénkben. i. [lyénkor tavaszszal • a nyár közeledi. vei közöttünk falusiak között a beszélgetésnek a legaktuálisabb tárgya : a vetéseknek állása, a mezei teendőknek miként végezése, ím meg a jó aratás édes reményeinek táplálása. Ennél aktuálisaid) tárgy ez idd szerint nem is lehet egy falusira nézve sem. De azt hiszem, ott motoszkálnak a gondolatok az »uraságok fejében is, még ha ezek nem falusiak is. Sől ezek még kevesli*' kellemese érzéssel gondolhatnak a tavaszi és nyári teendőkre, már esak azért is. mert nekik nem néhány száz holdacska megmunkálásáról, hanem a katasztrális holdak ezreiről kell gondoskodniuk. Már pedig ez a jelen viszonyuk kőzött igazán nagy gond, sőt méltó aggodalom. A mult napokban alkalmam volt vármegyénk egyik legtehetősebb földbirtokosával beszélgetni vármegyénk mezőgazdasági viszonyairól. Biz nem valami épületes beszélgetés volt ez. Egy mondása azonban különösen emlékezetemben van, mint amelylyel igen hűen jellemezte a mi vidékünk viszonyait. Ha a vizonyok másképp nem alakulnak — igy sz.éih - ha hirtelen fordulat nem áll be, akkor idő-nap előtt oda jutunk, hogy földeinknek nem tudjuk hasznát venni, mert munkaerő hiányában nem tudjuk azt megmunkálni, ti termést csőrbe takarni. Vetéseink lábon rothadnak el.« Szomom kijelentés, beverő, vigasztalhatatlan képe a jövőnek. S vájjon mi szülte e helyzetet? Kimondom magyarán: a k iV á n d o r 1 á s. A kivándorlás, mely mint járványos nyavalya, terjed szerte e bazában, iszonyúan megritkította megyénk lakosságát is. S ami a legkétségbeejtőbb: ujabban a legjobb munka erőt, a munkások színe javát viszi ki népünkből az áramlat. .Mert eleinte mi magunk sem tulajdoníthattunk neki valami komoly jelleget. Veszélyre meg egyáltalán nem is gondoltunk; hisz. kezdetben esak az aféle kalandos természetű munkást vitte el a láz, kivel itthon ugy sem mentünk sokra. Ma már azonban másképp áll a dolog. Ma már a legjobb munkásaink vándorolnak ki. Elkábítja őket az. a siker, miről az ott künnlevők írnak. Azok, kik idehaza semmire sem tudtak menni, Ott kint kincseket szereznek : lii.-z Ott a jobb munkás akár egész i vagyont tud keresni rövidesen. S ez a gondolat megmételyezi őket. Vágyat kelt bennük a kivándorlásra. Megingatja a jó viszonyt, mely régi kenyér adóik s köztük volt. Ez az első következménye, tünete a kivándorlási láznak. Érdemes lesz talán megfigyelni e tüneteket s egyúttal rámutatni a szomorú következményekre, s a kivándorlás által okozott kétségbeejtő helyzetre, melybe vármegyénknek mezőgazdasága jutott. Most a helyzet valóban már-már kétségbe ejtő. Addig amíg csak a -alakja ment más világrészbe a mi megyénk munkásosztályának, semmi okunk sem volt panaszra. Sőt még amiatt sem emeltünk zokszót, ha láttuk, éreztük, hogy a honmaradt munkások közt bizonyos elégedetlenség, ebből kifolyólag uraikkal szemben elhidegülés, bizalmatlanság s végül határozott ellenséges érzület támadt fel. Nem jól esett ugyan e tapasztalat, különösen azoknak nem. akik még maguk is ismerték azt a »régí jó világot-, amelyben a cseléd, a szolga az ő urában jóakaróját, védelmezőjét tisztelte és szerette. Kzzel a patriarchialis viszonynyal szemben nagy visszaesést jelentett ugyan a jelzett állapot, melyben a szolga az ő urában, kenyéradójában zsarnokát, kiszipolyozóját tekintette, de elvégre elkellett tílrnílk. Az amerikai levelek, üzenetek elől nem tudtuk őket elzárni, l'edig ezek okozták az elbídegülést, mert az amerikai viszonyok ecsetelésével a cselédek itteni helyzetét olybbá tüntették fel, mintha a munkásnak itt mi a bőrét nyúznánk s az ót megillető bérösszeget nem adnánk ki. Előbb nem érezték ezt s éppen nem gondolták, hogy méltatlanság esik rajtuk. Apáik, .-őt maguk is Oh, jöjj el én hozzám < >li, jöjj el én hozzám, Te édes kedvesem, Fakadó tavaszban, Illatos reggelen. I 'tation virág lesz . . . Napfény is fölragyog, oielő karodban Szerelemről dallok. Kezembe add ide Bársonyos kis kezed, 8 lényt szóró szemedben Hadd lássam lelkedet. ( Mi, majd a szerelein. Szép álmot hint reád. I dvösséges leszen Nappalod, éjszakád. . . . Es az én szivemben Dal fakad szüntelen. Téged dicsőit majd, Te édes kedvesem I teje- Maas Velencei kaland. — A ,1'dpai Lapuk" eredeti tárcája. — Irta . . Inn-. Előre kell bocsátanom, hogy amit elmondani foguk, sem nem velencei, sem nem kaland. Aki kiváucsi rá, olvassa el. A „Hegedűs Sándor" nagy teher le-te telje* gőzzel, nyílegyenesen -zelte át a lomha, mozdulatlan tengeröblöt, melynek 6 r i ii - tömege hihetetlen nyugalommal tűrte a hátán végigszántó ty raunst, meg sem kísérelve, hogy egy kis cake-ualk-ra tanitsa, pedig baji ha a Karst hideg (eusikjáról alázúduló Bóra megkezdi üvöltő zenéjét, mily táncot rögtönöz. Nem, lágyan fonja át öleld hullámkarjaival I hizelegve tapad hozzá a csavar ütötte, antikcsipke finomlágu s köiinyedségü habfehér tajték. A hajó mögött meSBSZe, mSSUZe elnyúl'' éles barázda. A hold domborúan kiválik az ég tiszta .-ötét azúrjából s ttköb esőnsi esfUtjét a haboknak, mintegy én-sáv alakul irányában a végtelenbe. Y.r'<- kontrasztja a kéményből gomolygó süni, fekete, bodor fü-tfelleg. A -ebe-ség mérő fonala meszsze benyúlik a hajó taráról a. tengerbe .- gyorsan pörgeti az óra művet. A mutató SO fonál sebességet jelez, a c-engo halkan pengeti hozzá a perceket. A fiumei világító torony forgó, fenve fáradtan pi-lákol, fut ál rajtunk peroenként, egyszer piros, másszor zöld. 1 1 órára jár az. idő. A (juarnero parti sziklái s a Karst bércei fantasztikus alakokká nőnek a sötétben, a Monte Maggiore hatalmas, sötét hátteret képez, komoran merednek fel óriás fekete bordái, gerince. A tetőkön holdfényben csillog az ápri!i>i hó. lka, Abbázia, l.ovrana egyeg\ szentjános I. >gár. Hűs szellő kél az. Adrián, anélkül, hogy felborzolná a habokat. Az. árbockötelek kísértetiesen huhognak, csapkodnak. A hajó orránál, a fedélzeten melodikusán hangzik fel diák OSO portunk halk éneke: Suhog a -zél Késmárk lelett Kdes hazám, Isten veled! Majd tüzes olasz nótába Osapva át: Conans! cor more tinii tunii lasci . . , A tenger erös levegője elbággyaszt He a hajóba! Iíetigeteg sok az utas, többnyire magyarok, de van tolass, francia, orOSS, német. NásiUtSZÓk i- er-'-en képviselvék, könnyű őket felismerni. Az uta-ok nagy ré-zének nem kerül kabin. Napokkal előre lefoglal-