Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-01-12

A rendőrség, ba kötelességének híven, odaadóan megfelelni akar. akkor minden* féle apró-cseprő dolgokkal nem foglalkoshátik. Ba nem, ;i fejétől kezdve, ai utolsó legényig A rendőrség tisztviselői kara nálunk többnyire bürokratikus. A rendőrkapitány kénytelen az irodájában tölteni as idejét, hogy alánja a töméntelen -ok községi birósági Ítéleteket s a rendőrségi panaszokat elintézze, mert különben mindez halomszámra nő a fejére. Es miután a rendőrkapitány egyszi rsmind községi biró is, viszont ezt a tisztét, tehát a bírói funkciókat, egy dijnokra kell, ho^v bízza, ami szintén eléggé jellemző az állapotokra. — I )c ebből is látható, hogy rendőrségünk feje túlhalmozva van egyéb dolgokkal, melyek részben nem is tartoznak reá a i<;y eredeti hivatásának, minden igyekezete ellenére sem hír megfelelni. Mit szóljuuk már most a töl>l>i tisztviselőről, akik szintén nem egy embernek való munkát végeznek".' No, de sokat természetesen nem követelhetünk. \ í'i dolog, amelyben segiteni kell. az: hogy a rendőrkapitány ós vels a rendőrbiztos i-. minden más oly dolgoktól fölszabadittassék, mely szorosan nincs a rendőrségi intézménynyel összefüggésben, hogy creih-t i hivatásuknak élhessenek és hogy a legénység kioktatását lelkiismeretesen teljesíthessék. A másik dolog, melyet rövid időn belül föltétlenül teljesíteni kell, a rendőrség legénységi létszámának legalább 20—24-re fölemelése és a rendőrség újjászervezése. Ezt megoldani kell és ennek megoldása már el min odázható. Am hadd jöjjenek a modern intézmények és szók létesítései SOm, amint e/eket a város pénztára is elviselheti, de e/eket meg kell. hogy PAPAI LAPOK. j előzze miml. a rendőrség intézménye, mely | hivatva és képes is legyen a többi létesítendő intézményeket meg is védelmezhetni és szolgálhatni. Képviselőtest ül et imk, melynek érzéke ; van minden jó iránt, bizonyára oda log halni, hogy e váró- modern haladásában ne csak a gyorsaság legyen szem előtt, hanem az egyöntetűség is. hogy amig az egyik oldalon a lő- és székvárossal verselj nyezünk, addig a másikon Mucsával bali lagjunk. inl.i 1902. január 12. Vizcsöppek. Ezzel a címmel alább közöljük a cikkei, mely életre való eszmeyel foglalkozik. Lapunk minden oly ügyei., melynek kulturális céljairól meg van győződve, szivvellélekkel fog támogatni mindig. Epp' ezért 1 nagyon megszívlelendőnek véljük az alább közolt cikkben foglaltakat, melyek ha ténnyé válnak, aminl hogy elhajtjuk is, hogy azzá váljanak, már talán a közel jövőben is, messze menő kihatásuk lehet, úgy a közművelődésre, mint az általános jólétre lés különösen a magyai iparra és keresIkedelemre. A legmelegebben ajánljuk olvasóinknak az ügy felkarolását és pártfogását. a van nekem egy nagyon kedves barátnőm, aki tudását illetőleg osuospontjáu áll ama szinvonalunk, a hova fel világosodott XX ik század emelte B hot. Más t ek i Ii I et I ieii a/oiilian, Iii int 11: i visszajárd lelke volna dédanyái egyikének, aki otthon iil rokkája mellett és neveli gyermekeit Nem találkozhatunk vele a <léli korsókon, a jégpályákon, a versenyeken, hanem a jól őrzött házitii/lielv melleit, ainiizc'kéna'l sokkai élénkebb részt vesz minden kulturális, minden humanisztikus mozgalomban. A nevet nem iktatom ide, mert szerénysége fellázadna ez ellen. Hál ez a jóságos a.-.s/onyka mély megilletődéssel olvasta, látta a nyomort, amely mind megdöbbentőbb mérveket olt. Látta, olvasta, hogy mennyien éheznek, láznak a munka hijjiiu ; menynyien élnek ugy szent Isten szabad ege alatt, a honnét még eg\ kis reménysugár se világit 1« rájuk, hogy majd csak jobbra l'irdul helyzetük. Igaz, vannak jótékony egyletek, rendeznek jótékony eélu mulatságokat a azQkölködők javára j de rendkívül találón jegyezte meg a miuapábaa Budapeati Naplóban megjelent kedves nyilt levelében a nemzet csalogánya : Blaháné, hogy az ei'éle jótékony kottásokra való dekorativ előkészület akkora költséget igényel, amely sok esetben • bevétel felét fölemészti. Sőt ugyanez történik egyeseknél is, vagy hogy roszsxnbb. <> nagysága teljes lelki emelkedéssel fizeti le az 6 10 koronáját a belépő jegyért; de ugyanez ötletből letesz 20-ssor, éO-szer 1" korona! az e jőtékonyoélu mulatságra késsült toilettéért, amelynek anyaga nagyobbrészt importált, külföldi produktum, sőt tán még • készítője i- valamely béosi vagy páriái oég. Tenger pénzt adunk ki a jótékonyság örve alatt, de a voltaképpeni eélra alig jut pár hitvány fillér. I'.zen a tarthatatlan állapoton törte az ő okos fejecskéjét, emésztette nemes szivei az áa kedven barátnőm mar nagy idők óta. K- bántotta az is, hogv az eféle jótékonykodás csak amolyan átmeneti jellegű, szalmátiizként fel-lellobbanő hing, amely aztau csakhamar ismét kíalasik. Permanens segély kellene itt, sóhajtott tol barátnőm. Ks kibontakozott elméjéből az a szép terv, amelylyel a múlt év elején állt elibánk. Mi, akik nem áldozhatunk százakat, ezreket. mint pár tehető- nagy leik fi emberbarát, hordjuk os/,. filléreinket a -ziikség enyhítésére, Kezdetben szinte naivnak tűnt fel a terv, mely részleteiben ebből áll 1901 január l-től, 1902 január l-ig tegyen ki-ki naponta 4 fillért egy perselybe, vaaáraapoza kint 6 fillért, a saját születése napján pedig; .'»»» fillért Kz az év végén 16 koronára nővekasik. 20 \ lö KJ0 koronát tesz ki. Mert V> egyént hódított meg szép terve számára. Minden felásollitott készséggel vállalkozott, hogy belépjen a „vUafiftli-tarMtdg'Hs". így nevezte el barátnőni a mi kis körünket. Terve szerint az 1902 év január l-én begyült neki 11 szokás A párom is szép asszony volt | szereltük egymást, Legalább in bolondultam utána. Iis sí Már in mosolygott is Baláss, tetsi • • Igy kerültünk lassankint Utóba. Beszéltünk SSSZony fejét elcsavarta valami úrféle, aki ott Meni apóról, a székelvek apjáról. GhtboT Áronról, a járt többször a falunkban valamelyes dolgában hCs agyuőntóröl, Petőfi Sándorról a székelvek drága kőltójéról - eUzavaltam neki ott nyomban: „Hisz nem fajult el még a székely vér, minden cseppje drága gyöngyöt ér." A különben OSÖndaa, hallgatag ember, hol -irt, hol kacagott. Majd tűzbe jött, majd meg legyintett a ke/ével. \ ige már mondta bánatosan. Azok bevégesték küldetésüket Az embernek küldetése van I J jó uram I ha azt befejezte, azzal aztán vége. Il.it például, talán Bniáaa bánnk is van küldetése f — Van, nagy jó uram, van. — Hát mi volnn HZ ? kérdem. Krre ajagyaneeadatt az öreg. Az öklével belevágott a levegőbe, a szemei szikrákat hánytak s Hzújs nyílásán megvillantak az ép fehér fogak, mint H vadállaté. — Megölöm o'kel, meg én — s a fejével is rábólintott. No, no Balázs há, mit beszél, kiket ölne mSg kee I Bálán észrevette, hogy elszólta magát, de aztán megeredi a szói a -zaján. l'gv volt az. nagy jó uram, hogy nem volt Csíkban jobb módQ gazda mint magam. Volt szép házamtaja «- a tejbe is volt mit aprítani, mint mondani .- megszökött véle. Sirtam utána, nagv jéi uram, mint a gyermek, de aztán utánuk eredtem, hogy fölkeressem őket, még a világ végén is. l>e hiába jártam, nyomuk veszett. < treg ember vagyok már, de hiszem, hogy feltalálom őket s megölöm mind a kettfit. Ebben hiszek még - ez. a küldetésem. — Nem fogja azt tenni Balázs há. i »e megteszem, ha addig is élek. 8 aztán vári llalázs, várt sok időn keresztül. Egyszer, ahogy ott állott az utca izeglstén a lobbi favágói emberekkel, az utca tná-ik végén megj látott Bgy embert, ahogv erre felé tartott. A ke/.ét odatartotta a szemei (Ölé, hogy jobban láthasson s ráismert. Annvi sok Idd után is, bár már az. \* meggörnyedt, öreg ember volt. De magismerte volna ezer köziil is. Elöntötte a dnh, forrott a vérs. — A hajt jön az az ember — kiáltott Báláz* s a má-ik pillanatban már ott állott előtte. Az öklét fölemelte, hogy lesújtson arra az emberre. De c-ak lehanyatlott a karja. Ahogy az az ember ott állott előtte egészen görnyedten, megtörve az Mattal, a lOTStól, megszánta. I.átta. hogy anna't i- a fején ti-ztára ö'-z volt a baja I hogy kezei reszkettek az öreg* légtől. flongyOS is volt I talán éhes is. — Hát nz asszony ? kérdezte Italázs. Meghalt mondta amaz. Balázsnak köny szökött a szemébe, de hirtelen letörölte. Hát te élsZ Ugye f S nem fájt a lelketek, hogy engem ugy megbántottatok ? Sirt eleget SSSZony — inon lla B má-ik. — Sirt ugy-" '.' B hát hogy éltetek : nvoin irogtatok ? — Sokat, amig aztán meghalt. — Ks szeretted ö't igazán '.' — Nagyon . . . nagyon ! Balázs mormogott valamit a bajusza alatt, de nem lehetett azt érteni. Aztán hazavitte magával azt az embert, megvendégelte abból amije volt, oda adta az ágyát amannak, maga meg lefeküdt a földre valami pokrócra i a kezeit vánkosnak a teje »14 téve, beszélt a másikkal. A/ asszonyról folyóit a szó és a két öreg a késfí éjféli órákban is még mind az BBBSonyröl beszélt, akit mind a ketten oly nagyon szerettek s akit mind a ketten -Írattak. Bnláza há pedig még mindig vágja a fái, de most segítője is van és könnyebben megy B dolog. Ahogv húzzák vonják a t'uré-zt, Balási megáll egyszer-egyszer a munka közben I dörmögve | mondja a másiknak. — Mert hát ilyen nz ember, Uvea az.! A másik epedig rábólint a fejével erre a mondásra, mintha egy gondolaton Tolnának azóta, ahogy összekerültek s aztán újból neki látnak a fűrészelésnek.