Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-11-16

46. szám. PAPAI LAPOK. PApa \.iros hatóságának éa több pápai • pApa-Tldéki egyesületnek megválasztott közlöny*. Megjelenik minden vasárnsp. Szerken/tősétf: Jókai Mór-utca 969 szám Hiadolihatal: Qoldberg Gyula papirkereskedéee, Fő-tér. Tiltfam uám : •//. Felelős szerkesztő: KÖRM KM >Y I; É I.A. Klölizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre 19 kor., félévre ti k., negyedévre 8 Kgyei szain ara 80 tillér. Varosunk világítása. Pápa város köz- és magán világítása kérdésének megoldása még e beton bizottsági tárgyalás alá kerül és bár cikkünkkel a városi világítási bizottságnak megállapodását és döntő határozatát előre befolyásolni nincs szándékunk, mégis ezen városunkra nézve igen fontos kérdésben nem zárkózhatunk fl attól, hogy városunk világítási agyéhei tárgyilagosan hozzá ne szóljunk. Hogy Tarosunk világitisi kérdésének megoldása szükséges es indokolt, azt liiszszük, Henki kétségbe néni vonja. Egy fejlődő városnak, mint l'ápa városa kell, hogy minden oly kínálkozó alkalmat megragadjon, mely a haladás és fejlődés útjára vezet. Minél inkább iparkodunk megvalósítani itiin len téren ti jót, célszerűt és szükségeset, unnál jobban számíthatunk városunk lakosságának emelkedésére én a város felrirágOzásárSi mert bizony csakis népes városokban lendülhet lel a kereskedelem és az ipari foglalkozás, a mi meg azután a polgárok vapyoiiosodá.-ával jár karöltve. Mostani petróleum világitásunk helyett tehát tisztességes, jó és lehetőleg olesó, modern világitásról kell gondoskodni. A világitásinemet illetőleg, azonban két alternative előtt állunk. Villamossággal, vagy Ie0sze.-7.szel világitsunk-e? Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai egyaránt. Es noha a gázvilágitásssl némileg olcsóbb világítást nyernénk, nem a telep berendezését illetőleg, mert az felénél többe kerül, mint a tervezett villamos telep berendezése, de igenis a gáz fogyasztási költséget illetőleg; azonban a villamosvílágitásnak veszélytelen volta, tisztasága, a kezelés kényelmessége és könnyűsége, s különösen, a szabadban ép ngy, mint a zárt helyiségekhen is, a kellemetlen szag hiánya kárpótolja bőven azon csekély költség különbözetet, mely i villamos és a légszesz fogyasztás költsége közt elő áll. Míigánvilágításra ideálisabb \ Hajtást nem i.- képzelünk a villamosvilágitásjnál. Az utcai világitásnál pedig a tervbe vett ivlámpáknak (20 dfb.) felével, nz izzólámpáknak (300) pedig l

/,.-ával szaporítása által nappali fényt varázsolhatunk utcáinkra, feltéve természetesen, hogy a villamoslámpák tényleg tiz előirt és nem kevesebb gyertya fényt adnak. Legfontosabb persze az a kérdés, vájjon a világítási telepei a város, helyben alakult részvénytársaság, avagy koncessziót nyert vállalkozó állítja-e fel'.' Első sorban, mindenesetre a városnak ktdl kísérletet tenni és számot vetni, hogy a világítási telep berendezését és üzemben tartását a a köznek megterhelt* tó-e nélkül, lehetőleg jutányos világítási dij-lizetés mellett, némi haszonnal is teljesíteni képes lesz-e? Tekintettel azon körülményre, hogy ízen esetheti a vállalkozás esak Bgy sikerül Int, ha a magán fogyasztást oly mértékben veszik igénybe, miként az. igv nvert jövödelemből a város nemcsak a világítási ttdep felállítására felveendő kölcsöntőkének amortisacionális kamatait és a telep üzem kiadásait, de még a városi közvilágítás költségét ÍS fedezni tudja, sőt még ezen felül egy kis polgári haszonra is tesz szert : a város jól felfogott érdekéből kívánatos lenne. 1 hogy mielőtt a város e nagv vállalkozásba bele megy, meggyőződést szerezne a magánfogyasztás mérvéről, mondjuk, a magánfogyasztásnak rövid záros határidő alatt megejtendő összeiratása által, a villamos és a légazesz világítás ólanként való fogyaszItási dijának precíz közlése mellett. Vagy más alkalmas és gyors utón és módon; amidőn ! is tiszta képet nyerne I város arról, vájjon la villamos világításra, vagy a gázvilágitásm jelentkezett-e több magánfogyasztó és hogy városunkban egyátalában melyik világítási nemet lehet és érdemes a városnak bevezetni, illetve, melyik világítási telepei gazda* ságosabb létesíteni. Bár a városi köz- és magán világításra beadott régebbi és njabbi pályázati feltételeket a szakértők tüzetesen felülbírálták és alapos miiszaki véleményeiket, a nagy köIzönségelőtt is bőven kifejtetlek, mely előre, látó, üdvös gondoskodásért csak elismeréssel adózhatunk a városi világítási bizottság TÁ KCA. A vak ember.*) Irta Szoinaliaz) Istwill. Tavaly, nyároii

r egy teUomagyaror.-zági vasúti vonalon összetalálkoztam az Ács-Családdal, a melynek egystken tagját N láttam hosszú esztendők óta. Mik. r a .szülővárosomból elkerültem, ÁSS Sándor, a ki iiorinibergi cikkeket árult a főpiac egy boltjában, még erőteljes, feketehajú férfi volt ; most egy meggörnyedt, hófehér aggastyánt láttam viszont, a kit az *B>ik hajadonlánya Antigoné mód|ára támogatott, "•ut az öreg ur, mint később megtudtam, vagy öl ívvel ezelőtt tökéletesen megvakult. A két lánya, a ki akkoriban, mikor én még a piarista páterek okolásait hallgattam, legföljebb négy-öt esztendős baba lehetett, most viruló hajadonná serdült, sőt az idő•cbbik, a szőke Uizella, menyasszonya volt annak a kétségbeejtően elegáns urnák, a ki velük együtt jár föl s alá a knssai vasúti állomás perronján. Az Srsg Acs megindultan tapogatott végig, mikor a lányaitól meghallotta, bogy ki vagyok. *) Mutatvány az .Almanach az ItOB, i^re* cumi •Sbftl Szerkeszti Mikszáth Kálmán. kgyttSSSSS Regény•ár- XVIII. é\folyam IV V. kötete Singer es Wolfner kiadása. Ára díszkőiéiben 2 korona. — Te vagy, — mondta, — de vájjon nem haragesol-e meg érte, hogv most is csak ugy szólítalak, mint akkor, a midőn a lé/tánvéros bobóool nézegetted az Acs bácsi botjában.-' . . . Nem szabad megharagudnod fiacskám, mert az én kialudt szemem most is esak olyannak lát, mint tíz-tizenkét éves koiodban, a mikor matróz-gall ért és csipkés inget viseltél . . . Biztosítottam, hogy nem baragssom SS együtt szálltam be velük a kupéba, mely negyedóra múlva a Tátra felé robogott. Acsn* eszembe juttatta az időt a mikor a görüglüzzel majdnem felgyújtottam az udvarukat (n háziúr, az üreg Hauer, panaszra ment föl másnap a várba, a direktorhoz), a láuyok mosolyogva vették tudomásul, hogy valaha a térdemen lovagoltattiim őket, s vidám beszélgetés közt telt az idő a különben forró fülledt levegőjű v.isuti kocsiban . . . Az öreg ur maga mellé ültetett a kupé sarkában és megindultan szorongatta kezemet. •— Tátrafüredre megyünk, — súgta, hogy a többiek ne hallják — ott fogjuk eltölteni az időt, a míg ezek a szerelmesek össze nem esküsznek. Qisells nag\on bele vsn gabalyodva a vőlegényéhe, s nem vagyok olyan zsarnok apa, h >gy leányomat boldogtalanná tegyem. I'edig, pedig . . . — Tálán Ács bácsinak nem tetszik a vőlegény ''. ki öreg ur kedvetlenéi vállat vont és gyorsan átvitte • beszélgetést régi időkre, a mikor még I buszonötéves francia babák,tnegvedbtt bárányok, aggastyánná rokkant pásztorijuk álltak télen-nyáron a nortnbergi üzlet kirakatában. Negyedszázadig í.lltak ugyanabban a sarokban, a nélkül, hogy a port valaki leverte volna a rókájukról, hogy a csoport elhelyezése megváltozott volna ... A konzervatív Ács csak egyszer rendezte el a kirakatot: akkor, a midőn az üzletét megnyitotta. Azóta senki se nyúlt a babákhoz, melyek mé^i* elérhetetlen álomképei maradtak a kis város gyereknépének . . . A mig mi ketten a negyedszázad előtt lefolyt eseményekről beszélgettünk, a többiek élénken csacsogtak a kupé másik telében. A vőlegény — egv liatal ügyvéd mindenféle történetekkel mulattatta a lányokat és a jövendőbeli anyósát, főképp azokat a részleteket emelve ki, a melyek az ő okosságát, bátorságát, élelmes voltát demonstrálták. Klöadásában sünien fordultak elő sz elfelé kijelentések: „No, de hát én se estem ám a fejem lágyára!" — , l gy megmondtam neki véleményemet, hogy csak ugy beleszédült!" — .Azt a levelet se teszi ki az ablakába, a mit én akkor irtain neki." — „Krre fölálltam és olyan mondtam a bírónak, hogr egészen belesápadt!'' .Annak se jut többé az eszébe, hogy velem kikös-n '- — Az asszonyok figyelemmel s némi büszkeséggel halgatták , csak néha váltva sgymás«al egy lopott pillantást, mely körülbelül ezt fejezte ki: „Kz aztán az ember, mi?" (lizella folyton bólintgatott, -