Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-11-16

PÁPAI LAPOK. 1902. november bölcs elnökének : derék polgáruietterünknek, mind tzonáltal H.-iját lelkiismeretünk megnyugtatása végett, <le meg erkölcsi kötelességből is fentebbi nézetünknek kifejezést kellett adnunk. így biztos alapon, a közóbaj szerint Oldhatja mag l város ezen igen in fontos és közérdek ii nagv kérdést. Végül még csak arra akarjuk az intéző körök figyelmét felhívni, hogy a világítás kérdésének megoldása körül, habár tapintatosan és kellő óvatossággal kell hogy eljárjanak, az ügyet, a közérdek rovására, indokolatlanul elaludni ne hagyják, se ne késleltessék, hanem »egyesfllt erővel* segítsék a minél előbbi megvalósításra 1 Dr Hegedűs Lorant a kivándorlási törvényjavaslatról Dr. Hegedűs Lóránt varrnunk országol képviselője a „Budapesti Hírlap" november 12 és 13-iki Mamáiban foglalkozik a kormány által a képvieelőbái alá terjeaxtendfl kivándorlási törvényjavaslattal. Képviselőnk, a kivándorlás kérdését már évek áta mélyreható tanulmánya tárgyává tette s a külföldön is volt többször tanulmánynton, bogy a kivándorlás okait kutassa és adatokat s/erezxen arra nézve, bogy mikében lehetne legkönnyebben a bajt orvosolni, ("elolvasásokat is tartott több tudományos testület előtt, melvek országszerte nagy feltűnést keltettek. Igv hál teljesen hivatva voll arra, bogy a törvényjavaslat felett szakszerű észrevételeit megtebes-e. A törvényjavaslatról általánosságban nagy elismeréssel szol, de hozzáteszi, hogy a kösvélemény munkája még nines befejezve s esak a kivándorlás ügye és • törvényjavaslat is nyer vele, ba azt minden oldalról megvilágítják és némely más indítványokkal teljesebbé tenni igyekeznek. BlUtáo Összehasonlítást tesz. a magyar kivándorlási törvényjavaslat és más nemzetek kivándorlási törvényei között, fejtegetvén, lmgy a mi aa klagen törvényekből átvétetett a magyar törvényjavaalatba, mennyiben állhat az meg a mi viszonyainkra alkalmazva, módosításokat is ajánl a javaslathoz, amelyek nagyban hozzájárulhatnak a kivándorlási törvény minél tökéletesebbé tételéhez. Az izraelita apolda felavatása. — HM, november — A szervezi bizottság, mely 1891. májUS 9-án a pápai izraelita bitköaség kebelében megalakult, hogv az elaggott ssegénysorsu férfiak és mik befogadására izolgáló ápolda tervét megvalósítsa, hosszas, de s<>ba nem lankadd munkálkodás után Végre elérte nemes célját s a mull évben felépült ápoldát immár átadhatta hivatásának. Az ünneplég, melynek keretében ez a felavatás lefolyt, egyszerű volt, de mégis örömfinnepe mindazoknak, a kiknek gyönyörűségük telik a szenvedés s a nyomor cnv hitesében. A felavatás a mult vasárnap délatán történt meg aa ápolda épületében. Az. ápolda folyosóján • szervezd bizottság tagjai foglallak helyet, a folyosóval szemben levő udvaron pedig as ünnepié közönség helyezkedett el. Az. első széksorokat az izraelita Nőegylet s az. önképző I.cánycgyesülct impozáns küldöttségei foglalták el, azonkívül nagy számú érdeklődő közönség töltötte meg a tágas udvart. A vendégek sorában voltak Méstdrot Karoly polgármester, továbbá az ápolda elhunyt alapítójának, Gold Sámuelnek neje, jelenleg Bergl Mor fővárosi háztulajdonos felesege, férje kíséretében. Az ünnepséget dr. Ktnritschoner Lipót ügyvéd, a -zervező bizottság elnöké nyitotta meg. I'dvözölle a közönséget éa fölkélte Marton .1. L. szervező bízottsági titkárt, bogy adja elő jelentését. A szépen megszerkesztett, meleghangú jelentésből megtudtuk, hogy az izraelita ápolda terve már 1870-ben felmerült a Cbewra-Kadiaeha (szent egyleti akkor megtartott társas lakomáján. Esek i társai lakomák a túláradó jókedv ünnepei szoktak lenni, de sotiaseni múlnak el anélkül, hogv a résztvevők valamely jótékony eél érdekében meg nehoanák áldozataikat. Igy történt ez. 1870ben is. Akkor született meg az eszme, s akkor történtek az első adakozások. Dl 1'.'év telt bele, inig a terv kiviteléről komolyan lehetett szó; 19 év múlva, 1889. máreiui 86-én történt ugyanis, bogy az egylet közgyűlésén l lerem/ Perene bejelentette, miszerint rokona, Gold Sámuel budapesti lakos KI.HUH loiintot biztosított végrendeletileg a l'ápán Létesítendő izraelita ápolda céljaira. Gold Sámuel pa'pai származású tiu volt, aki szegénv torsban hagyta el a várost fiatal korában. Szorgalmas és becsületes munkája révén gazdag kereskedő lett belőle a fővárosban I a jó sorban ismét jr. emlekésett szülő városáról. Követte nemes szive tanácsát s nagy alapítványával lehetővé tette, liogv a ssegénysorsu aggok otthonra találjanak az. elhagyatottság napjaiban. Emlékét örökké fogja őrizni a nevét viselő uj ápolda . . . Innen kezdve gyorsabban haladt a megvalósulás felé az ápolda terve. 1891 éta szervező i bizottság intéstS a munkálatokat s a nyújtott j nagv példa is számos követőre Laláit. Az. adakozások serényen folytak mindenfelől, | aki csak tehet le, nagvobb összeggel járult hozzá a eél megvalósításához. Az adakozók közül külön | felemlitendők a következők : özv. Sektesinger Regina, öav, Kende Ignáené született Schlesinger Reg na, Fischer Adolf, dr. Steiner Jósaef és dr. I KorUschoner Lipót, akik mindannyian, 600 -500 1 forintot ajánlottak fel. Az adományozásban és a gyűjtésben részt vettek az. összes jótékony agyasüb'iek s ezeknek élén az. izraelita Nőegylet, az önképző Leány egyesület s a Cbewra Kadiaeba, melyeknek elnökei: dr. Lösen I.ászióné, Rosenthal Franoiska és L6wy Adolf a legodaadóbb emberbaráti .-zolga'latot teljesítették a szent ügy érdekében Valóban, hosszú volna elsorolni az összes adakozók nevét, de meg kell róla emlékeznünk, hogy a pa'pai izraelita bilköz-ég minden tagja ritka egyértelműséggel a legmelegebb módon sz vén viselte az ápolda ügyét, • alig mult el templomi istentisztelet, melynek alkalmából kisebb-nagyobb adakozások ne történtek volna. Így vált lehelségessé, hogy 1901 tavaszán megkezdődhetett az ápolda építése. Az épület még azon év őszén el is készült s modern, minden tekintetben megfelelő kivitele becsületén' válik backt Samu épitész-mérnöknek, ki a terveket készítette, valamint Fao .Mihály építőmesternek, kinek felügyelete alatt az építkezések a legnagvobh lelkiismeretességgel folytak. A belső munkálatokat helybeli izraelita vallása iparosok készítették, úgyszólván teljesen díjtalanul. A szobák berendezésében legnagyobb részben az izr. nőegylet nemesszivü tag1 jai járultak hozzá ajándékaikkal. Ezeket tudtuk meg a titkári jelentésből, mely után dr. KorUschoner Lipót tartotta meg ünnepi szónoklatát. Újból üdvözölte a közönséget s azután így folytatta : A legtisztább és legtökéletesebb földi öröm a/, emberi ISCBVedéS győzelme* leküzdése. Talán nincs ia egyáltalán ehhez fogható valódi öröm, s diadallal nézett az édes anyjára és a testvérére ... Mikor Falkán a kupéból kissállottunk, agy ötven-hatvan évesnek látszó, munkástorma ember állt elénk, aki alázat"*, nyilván betanult szavakkal recitálta el, hogy • osaládja éhezik, neki hónapok óta nincs munkája, s bogy a jő Isten bizonyosan magáldja azt, aki ót a nyomorúságában támogatja. (iépiesen a zsebembe nyúltam, de a vólegénv -zeliden félretolt, s mosolyogva odaállt a kéregető öreg elé. — Amint látom, minden tagja megvan, — szólott, — nem te.-zi hát helyesen, ba mái emberekhez lordul segítségért . . . Ilolguzzék tisztelt barátom, dolgozzék, a akkor sohase jut olyan helyzetbe, hogy szégyenkeznie kelljen . . . Iligyje el, hogy csak nálunk kéregetnek az oly egészségei, munkabíró agyénak, ásatnának kegyedet vélem. A külállamokban B társadalom minden korbeli tagja egyaránt kivasal a máskából a maga részét. A kéregető munkás kissé megdöbbenve né/.ett a szavaló úrra, aztán tovább sompolygott a pályaudvarban fhtkosó többi utashoz. Amíg valamennyien a ki]árás felé tartottunk, az ügyvéd bővebben is kifejtelte az álláspontját : — A társadalom nagy hunt követ el, amikor az ugv ne vezet t jótékonyáig örve alatt a léha -eiumittevist támogatja. Kényelmesek vagyunk ahhoz, hogy a kéregelOt elutasítsuk, szegy éljük, hogy embertársaink rosssssivüekask tartsanak bennünket, loinhasághól meg hamis szeméremből növeljük nagyra a társadalom heréit. Miért nem dolgozik ez a jó tartású aggastyán, ahelyett, bogy a piszkos kaliátjával hozzánk törlössködik I Angliában például az öregek meg tudják találni a korukhoz illő munkát: kávét válogatnak, levélboritákokat raga-ztmiak vagy jegyssedóknek mennek valami képtárhoz. Ea nem fárasztó foglalkozás, de a b esületes ember mégis •egksiei vele annyit, amennyiből az életét fenntarthatja. 11a tőlem függne, minden kéregétől becsukatnék, akinek egé.-zséges I karja, jó a lába. Penis ónok ugy gondolkodnak, bogy kényelmesebb ol lillérl adni, semmint eféle tűnődésekkel tölteni el a drága idejüket. Pedig a kulturembernek az általános morál iránt is megvannak a maga köteles ségei, épp ugy.. mint a baza vagy a társadalom iránt. Az a dolog bibéje, hogy bizonyos bátorság kell ahhoz, hogy az illetéktelen koldust visszautasítsuk, mert fébink a rosszlelküség látszatától és embertársaink ítéletétől. Ma korrekt emberek volnánk, hát nyugodtan így szólauánk a kéregetöhöz : miért kívánja kegyed, bogy a társadalom minden ellenszolgáltatás nélkül eltartsa? A munkáját t-zivesen beváltjuk pénzre, de ba nem dolgozik, hát miattunk bátran éheuhalhat. Ami pedig a családját illeti, hát azért kegyed a telelő-, nem pedig mi, a kivul álh'i társadalom . . . Az utolsó szavakat bizonyos szónoki lendűlettel mondta el, s az asszonyok büszkén, de kissé kíváncsian néztek rám, hogy mit szólok a liskális ur eszéhez? Szórakozottan bólintottam, míg a vak ember OSÖndeeen, fáradtan ballagott a leánya karján a kijárás felé . . . A kocsinál elváltunk, de a fürdőben mái más nap összetalálkoztam az A01 családdal. Néháiivszor együtt is ebédeltünk, s ilyenkor megfigyelhettem, hogy a vőlegény nemcsak jó szónok, de kitűnő gazda is. Mindig gondosan átvizsgálta a fó'pinoér céduláját, s ha valami öt krajcáros tévedést fülön csípett, pokoli diadallal hívta vissza a frakkos urat, hogy 6t az asztal előtt megszégyenítse. — Nem az öt krajcár miatt teszem, — mondta, - hanem azért, hogy ezt a haszontahin népet rendié moktassam. Mi jogon akar engem e/. a pofaszakállas egyén megkárosítani ? Nem vagyok fukar, de ha az öt krajcárt szóvá nem tenném, talán egész éjjel se tudnám lehunyni bosszúságomban a szememet. Nem látom be, hogy miért ne lehetne főpincér is gentleman ? Ácsné olykor, ha líizella előrement a vőlegényével, Klla pedig az apját vezette, boldogan szólt hozzám, amikor hazalelé kisértem őket : — Sohase kívánhattam volna leányomnak jobb partiéi, Miklós OSttpa tis/.tesség, csupa Bemei pedantéria. Kz u^yan életében se fog elkövetni valami inkorrekt dolgot . . . Körülbelül két hétig lehettünk már s fúrJ'5-