Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-10-27

2. I'AI'Al LAPOK. r.ioi. oktui.or i:$. letört ambicziója és a felsóTjbeég parancsszava által elhallgattatott tisztviselők vezetik az. ügyeket az állatni hivatalokban. Bitekintve a humanizmus szempontjából, a fent emiitett szempont olyan fontosnak látszik, bogy az. már magában rejti i tisztviselők mozgalmának sikereit. A szövetkezési mozgalomról.* A világ fennállása 6ts i természet Besses élő lényei s legelkeseredettebb barazot, a lát harcsát vívják egymással. Ai embernél s nyers erő és szellemi képességek, az állatnál az. erő és szaporodási ösztön, a növénynél a tova tenyésztésre alkalgyon izaporodái azok a fegyverek, amelyekkel egyed egyed ellen, faj faj ellen küzd. A küzdelemből rendesen az a fél kerül ki győztesen, amelyiknél az ellentállási erő nagyobb és ss eszközök alkalmasabbak arra, hogy az egyedi, essládi és faji fölényt i igy a ionmaradhatást biztosítsák. Ai önvédelem és a lét biztosítása csatjából minden élű lényt már maga a természet olyan életviszonyuk közé helyezett, amely többé-kevésbbé menedéket nyújt nekik támadóikká! szemben. De ha ez a természet adta védelem, nem bizonyul elegendőnek : az egyedek egyéni ereje éa képességei lépnek slő í-~ sank kifejtése által igyekszik minden élő lány helyzetét tűrhetővé tenni - íenmsradhatását bístositaai. Vajon nem találjuk-e természetesnek s vadállatoknál azt, ha állattársát kiszorítani, vagy elpusztítani törekszik olyan helyről, amely neki könnyebb megélhetési biztosit? Vagy a nő ényvilág életében kárhoztathatjuk-!.', ha jobb talajba jutva, az utódok létrehozásánál nagyobb erővel Látjuk nála a szaporodást föllépni s ezzel kapcsolatban az ott tenyésző faj elpusztítására, kiölésére törekedni? I gy-e bizony nem! I>e viszi ml a megtámadottnak nincs-e ahhoz joga, bogy védekezzék és nem kötelessége-e as? ESa vajon találunk-e aliljan valami különöst, ha a létért való küzdelemben megtámadott tél a védekezésnek minden módját megkíméli *.' Ili az állatnak, vagy bármely más elő lénynek megvan az önvédelmi jóga, vajon az ember nem jogosult-e erre'.' Nn.e-e akkor joga é- nem kötelesBogy Ultszatdt is elkerüljük a mar is felmerült sége-e az, hogy macának is e-aládjának exiztentiáját bistositsa és védekezzék akár az anyagi, akár az erkölcsi megtásmad tatásokkal isemben ? Ea nevezhető-e az smberietlea eljárásnak addig, ameddig ezt a mások erkölcsi és anyagi romlására való törekvés nélkül teszi. I g.

vtf bis zonv nem. A létért való harc/, legelkeseredettebb az embernél. Mint Tompa mondja: „Egymást, mint a vadállat, marja, tépi." A VSgyonosodási hajlam és törekvés minden embernél megvan, ezt erénynek tartom, de c-ak addig, emeddig ss s mások érdekeit is szem előtt tartja. Mihelyt azonban annyira megy, hagy a mások anyagi existencsiájál veszélyezteti: hüu.umelylyel szemben védekezni kell. Ne vegye tehát és nem is veheti rosa néven senki, ha az >k, akik unos-utitalan ki vannak téve annak, hogy anyagilag ve.-z.teléget szenvednek, a mostani szinte elviselhetetlen állapotokon SSgi teni akarnak és módot keresnek arra, hogy a mások anyagi vesztesége nélkül a magukén javítanak. Erst, tudja mindenki, bogy a megélhetés napról-napra nehezebbé válik a tar-adaloin minden osztályára nézve. Az élelmi é- más szükségleti csikkek árai annyira fölemeltettek, hogy egy szerényebb jövedelemmel biró családfő, s legnagyobb fokú takarékosság mellett is, alig képe- családját fentartaai. Es igy nem maradhat, ezen segíteni kell. A fogyasztó közönség teljesen ki van téve az elárusítók kénye-kedvén'k. Kötik a kartelekct a fogyasztók bőrére. Fölemelik as árucsikkek árát soksz.oi- anélkül, bogy ezt, vagy legalább a nagvobb mérvű fölemelést valami indokolttá lenné. Ma pl. B petróleum 36 tillér i holnap már ugyanazt a minőséget é.s mennyiséget 4" fillérjével vagyunk kénytelenek megfizetni. Mi eladjuk a hízott sertést kilogrammonként ii> -78 fillérjével I másnap kicsiben fizetünk a húsért 96, a kai basáért 100—110, a zsírén 130—140 fillért. A busa mmja 14 — 1 ."> kor. é- mi a lisztet 20 28—90 fillérjével tizetjük. Tudunk reá esetet, hogy egy Uli ember direkte a malomból akart lisztet venni, ahonnan azzal utasitoiiák el, hogy a molnárok a közönségnek nem adhatnak el liftet, ók OSSJkia a lísstkereskedőknek adhatják el. Hát kérem mi ez, mi jogon monopolizálják a lisztet? Vagy ott van a kávé, ugv a nvers, mint a pörkölt, tessék azt megnézni, hogv milyen ká\ét lehel kapai Fiúméban 2*40- 50 koronájával é- laaaék megnézni, hogy milye; kapunk mi 4 koronájával ! A fogyasztó közönség isivasaa megfizeti kereskedőink pénzének tisztességes kamatját, az ó alkalmazottai munkadiját, de ennél többet senki lem. kívánhat a közönség kára nélkül. Sokan abban a téves fölfogásban vannak, hogy a szövetkezetek töakreteszik a kereskedőket. Aki ezzel érvel a szövetkezetek ellen és csak ennyi az, amit ellene fölhozhat, az nem ismeri a szövetkezetek működését, érveivel pedig igen gyenge alapon áll. Ilit meri azt állítani valaki, hogy a szövetkezeteknek az volna a czéljok, hogy egyes osztályokat tönkre tegyenek ? Hi.-zen ezek a törvény védelme alati állíttatnak föl, a törvény padig bános csélzatn szövetséget nem védelmezhet ÉS nem is védelmez, A szövetkezeteknek nem czéljok kereskedőink tönkre tátelfl éa ezek nem is a haragszom rád elve alapján állíttatnak tói, de czéljok az, hogy az amúgy Ii nagy terhet viselő fogyasztó közönségnek lehetővé tegyék, hogy szükségleteiket szolid árakon szerezhessék be. Mert hogv a mai árak nem szolidak, a/.t bizonyítgatni fölösleges. Ennek ellenkezőjét bizonyítgatni lehet, de bebizonyítani már nem lehet. Hát a i'ápai bó'rszövetkezot tönkretette a bőrkereskedőkel '.' Nem, csak arra kényszerítene őket, hogy mérsékeltebb árakat szabjanak. Ahol szövetkezel van, épen ugy megállanak az üzletek, mint annakelőtte, azzal a különbséggel, hogv áruikat olcsóbban adják, i igy ók is megélnek tisztességesen és a közönség sem panaszkodhatik. Az alföldi városok közül sokat említhetnénk föl, ah>l a -z.ovetkezet és a kereskedők igen szép m megtérnek ; mind a kettő él és virágzik. De nem is kell annyira mennünk, van a mi vidékünkön ielég é- működik a kereskedők tönkretétele nélkül. A -z imszéd / da vármegy ében egy kis köz-ég Nyirád, valósággal a tönk szélén állott még ezelőtt néhány évvel, ma pedig, a szövetkezet alig néhány éves fennállása után, virágzik, lakói gyarapodnak l a jódéi meglátszik az égés/ községen. Ez tény, tessék róla meggyőződni bárkinek is. A pápai mozgalom, melynek ezáija a szövet* kezet fölállítása nem uj, valamint nem uj keletűek azok az okok MSB, amelyek alapján e mozgalom megindult. A fogyasztó közönség érzi, hogy a m igai árakal nem bírja tovább űzetni, tehát módot keres a jutányosabb beszerzésre ; a forrást keresi, melyből olcsóbban meríthet. a hangomtól, . . . télre álltak, az öblös ledéi mögé, . . . de c.-ak addig vártak) a inig megcsókoltam azt az áldott két kézéi - a jóságos homlokát. Aztán elvitték . . . el . . . el. A/Óta sem süvíteti úgy a szél, mint amikor jó anyáinál siratta é- a kegyetlen halál inégiCtak elvitte .. . KI vitte azt, ki minden búmat el tudta oszlatni; bármi tájt a lelkemnek, bármi okozott RVötrődést, bárhol találkoztam igaz sági ahm-ággal, lomha anyámnak leplezetlenül és Ő megnyugtatott mindig. Megvigasztalt a nemes szivéből fakadó, meggvó'ző, lélekre ható okos szavaival, megvigasztalt azzal a józan, egészséges gondolkozásával! a dolgokról való. ritka felfogásává', a páratlanul nemes világnézeteivel. Most is SoksSOr megvigasztal, A/. 0 jellemét az erények összeségs alkotta. A legnemesebb -z.i\ férfiai akarat erővel párosult ; legbensőbb szeretettel alkalmazkodott a szeretethez. 1 ép ugy küzdött lelkessakadtáig a magasztos Csatjaiért ; szelíd volt, mint a megtestesült jóság s vassrővel dolgozóit minden munkáján, az erkölcsin, a szellemin, az anyagin egyaránt. Lelke összes tulajdonságainak, minden cselekedetének alapja a ritka jó .szive volt ; azt tartotta, roszszivfl ember nem okos. Az ő lelkében példátlan emberszeretet lakott. A ki segítségéi kérte, sohasem csalódott, segitett rajta tettel, szóval, meleg részvéttel, Ha oly -/igényt tátott, ki restell kéregetni, este, titokban kuld'e neki az alami/suát. S oly jól esett in-ki az a tudat, hogy máson segített. Sohasem törődött a saját jóllétével, önmagáról mindig megfeledkezett, esak szeretteinek áldozott mindent : erőt, munkát, szórakozást, élvezetet. Nenie-ak önzetlenül, hanem a legnome-ebb Önfeláldozással nevelte a gyermekeit. Azt az. igaz lelkét akarta beléjök nevelni é- lenyesni róluk minden kinövést, miuden ferde-égei. Utálta a rútat. a/, aljasai i kiapadhatatlan türelemmel küzdött a gonoszság, az erkölcsi hibák ellen. A legforróbb szeretet páncséijával óvta gyermekeit a lelki hibáktól I a mint észrevette, hogy rozsdafoltok vannak keletkezőben, azonnal hozzáfogott a tisztításhoz szinte csodálatraméltó kitartással. Nem hunyt izemet soha, a legparányibb hibát is észrevette, tői kereste a gyermekében j aztán irtotta, a mennyire c-ak tudta, irtotta Meretet tel, meggyőzően. Benne volt a lényében az a meggyőződés, hogy az. igaz. szeretet munkája nem lehet sikertelen, a szívből eredő cselekedetnek kell a szívre halnia. Elnéző Voll a mások hibáival szemben, de önmagát é- gyermekeit a legszigorúbban bírálta meg. Az. erkölcsi jellemmel párhuzamosan nevelte az értelmet. Azt mondotta mindig az én jó auvám, hogy a sz.iv é- az ész c-ak együtt vezethetik az akaratot nemes OBtlekedstrS, mert a ro-z ember nem lehet okos, az ostoba nem lehet jó. A leggondosabb figyelemmel kísérti iskolai életünket ; minden lec/.kénk, írásbeli dolgozatunk iránt érdeklődőit, Bokszol velünk gondolkodóit. Aztán kedve-eu, von! BÓan elmondotta, mily szüksége- a ludas e-zünk , élesítésére, műveltségünk megteremtésére, lelkünk j tökéletesítésére. Sohasem keltett bennünk hiúságot, de még !lábra kapni -ein engedte. Ha meg volt elégedve valamelyikünkkai, szívesen megdicsért, de a legb iCsebb vigyázattal űzte el tolunk az. elbizakodottságot. Azt tartotta, hogy az. ember soha-em tud eleget, sohasem elég jó, sohasem elég okos ; sohase legyünk annyira eltelve magunkkal, hogy ne kívánjunk tökéletesedni ; a jóravaló ember folyton tanul, szellemileg, erkölcsileg, anyagilag. Az önbizalmat belénk csepegtette, de az. önhittséget, elbizakodottságot, a hiúságot rút és nevetséges tulajdonságoknak festette. Ideális lelkében a legnemesebb büszkeség honolt. Arra tanított bennünket, hogv lobsse várjunk sínézé-t, hanem iparkodjunk, hogv méltánylást érdemeljünk ; ha megérdemeljük, előbb-utóbb meg is kapjuk. Becsületesen, nemesen, józannl, jellemesen legyünk bü-zkék ; norl a gőg, az. üresfejű pötl'eszkedés nem büszkeség, hanem a legsötétebb korlátoltság. Járjunk a magunk hibán, ha arra megértünk j támogassuk a gyengébbel, ha ránk szorul ; hallgassuk meg tisztelettel, ha nálunknál okosabb, tapasztaltabb. Az volt az. én jói anyám ezélja, hogy az igaz uira tereljen bennünket és mi az. ö szavát szentírásnak tekintettük. Amire megtanított, azt tudtuk i-; az 0 rendelései allen csak gyermeki gondatlanságból rátettünk, ds akarattal soha. Az 0 jelleme mintaképem