Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901
1901-10-27
Igaz örömmel Bovösöljüb sí életképei mosni, inat; hissszük, hogy ez nem szalmaláng. Ezl hinni és remélni annyival inkább van jogunk, mert a mOSgaloitl élén oly férfiakat látunk, ttkiket „em a feltűnési vlszketegség, vagy osstálygyQtölet retet, hanem a polgártársaik sorsán való könnyítés neme. s/.áudéka. Vajha mindannyian sorakoznánk a kibontott zászló alá! Kir,- fesnrssité. IRODALOM. A Dunántúl klasszikusai. in. Kis János éa Berzsenyi Dániel. Szerzetes Íróinkat hivatásuk sokszor elszólította születésük helyéről, a Dunántúlról; egé-z életüket e vidék mívelődésének szentelték azonban a lutheránusok lézeremberei, Kis János és barátin, Berzsenyi, Kit János (1770—1846.) alacsony sorsból emelkedett magas pólósra; ti sopronmegyei SzentAndráson, Veszprémmegye határán született, jobbig] szülőktől s 42 éves korában, 1812-ben a dunántúli ev. egyházkerület püspöki székre emelti melyet .'14 éven keresztül foglalt el nagy dics,,'.éggel. Iiói tevékenysége, mint maga mondja „Emléke: -ei"-ben, nagy segítségére volta polgári pályán szükségei emelkedéshez, sót kihatott családjára is, mert földesuruk, Festetics Ignácx gróf' a tiu iránti tekintetből szabaditotta fel az apát jobbágyi Borsából. Ahol csak megfordult, nyomot hagyott maga után. Soproni tanuló korában (17 S 2- 1890, kiváló tanárai: Schwartner, utóbb pesti egyetemi tanár, Bakwitz, Vietórisz éreztették tanításukban koruk nagy nevelőinek (Locke, Rousseau, Basedov hatáI li'gy a termékeny mag jó, talajba hullott, Kis •I ii' i- már diák korában igazolta. A természetes módhoz tért meg azzal, ahogy Németh László tanulótársával idegen nyelveket tanult. Ami franc/.ia könyvet találtak Vietórisz könyvtárában, átdolgozták, jegyzeteket készítettek, egymással ezeket kicserélték I aztán elővették I • nelon „Teleinak "ját s olvasták frsncsis eredetiben addig, amig tökéletesen megértették. Sikerükön f-'dmzdulva, másoknak is ezt a tanulási módot ajánlotta Kis János. Igy alakították meg 1790-ben a „soproni snissr tét^tudgot', minden önképzőkörök mintaképét. Clálul tűzték ki, bogy: „olvassanak egymás Ítélete meghallgatá-a végett magyar nyelven ké-zitendö munkákat"; — tehát némáiéba beszélyekct, sántalábu verseket akarták rakásra halmozni. Ahogy a franeziát gtanulta Ki- János az. angol nyelvet. Kgy ilyen angolból fordított munkája „Herkules választása'*, szerencsét hozott rá. Gróf Széchenyi Ferenc/., aki Sopronban lakott, meglátogatta Vietoris/.t. Kérdezősködött a „magvar társa-ág" munkássága felől. Történetesen kézbe akadt Kis János Herculess; megmutatta. A grófnak anvnyira megtetszett a munka, hogy szerzőjét érdeme szerint kívánta megjutalmazni. Kinyomatta, főúri barátaival jó áron megvétette a munkát s a jövedelmet Kii Jánosnak adatta. A dicsőségen kivül egy kis pénzt is kapott, ami alapul szolgált a külföldi utazásához. A legdciójdrdst, amit akkoriban albizdldtnak neveztek, a közszokástól eltérőleg, nemcsak pénzszerzési módnak tekintette, hanem kedvező alkalomnak, hogy az ország különböző vidékeivel, de külöi D íróival megismerkedhetik. 1790 május--július havában albísált s láthatta Kadványban a báró hires könytálát : Kassán 15. Szabónál találkozott Uacsányival. l'écz.elen br. Kádai (icdeonnal, Festen Dugonics Andrással, Vérségivel; Székesfehérvárott Virággal, Komáromban Pécsely Józseffel stb. A göttingai, Utóbb a jenai egyetemen tovább kötögette kora Íróival a/, ismeretséget: Barcafalvi Szabó Dáviddal, a .Pozsonyi hírmondó" sserkesitőjé\.|. utóbb spataki tanárral, lludai Essaiással, a későbbi ti-zántúli püspökkel, Kazinczyval stb. N.-dömölki pap korában (1802—1808.) sokat megfordult városunkban. Pápán is, hisz. csak 1 '' .. órányira lakott tőlünk, Vasmegye északi Csúcsán. A főiskola nagynevű tanáraival, Márton Istvánnal, l'ápay Sámuellel, Zsoldos János megyei főorvossal barátkozott Magát, nagv szerénven, másodrendű Írónak nevezi, mikor -Emlékezéseiben" lf» oldalon keresztül elősorolja munkái csiráét ; pedig országos jelen: to.égii munkásságot fejtett ki különösen forditásaiI val; németből psedsgogisi munkákét, tankönyveket, latinból é- görögből egész. s,reg remekírót telepíteti át, melyeket máig sem pótoltak jobbakkal. Hogy csak a főbbeket említsem, lefordította Juvenalis, Persini tatiráit, Horatius leveleit, Xerentiui sgy vígjátékát (Al amlrosi hány), Quintilisnua X ik könyvét latinból ; Kenophon emlékiratait Sokratestol. LonginOS értek esését .A fenségesről-, Aristoteles rhetorikáját görögből. Kéziratban hagyta Suetoniust, Cicero tusouluml beszélgetéseit. Hár annyit olvasna más, amennyit ö leirt ! Nem kellene e-zmék után a ssomssádba futkároznunk s az olló. segítségével pótolni, amit a múzsák meg nem adtak. Bert tutyi Dániel (1776—1836.) s salamegyei kővágó-SÖrai papiakon, 1800-ban látogatta meg először Kis dánost, mikor fele-égének balatoni szőlejét jött megtekinteni Sömjénhöl. Utóbb szomszédok lettek, mikor Kist n.-dömölki prédikátornak választották, 1802-ben. Csak félórányira laktak agymástól, Söntjén ezenkívül filiája ii volt Kia Jánosnak. Komatágban állottak. A tanultabb Kis könyveket ajánlott Berzsenyinek, igy egy jegysetea Horatiust, Home munkáját a kritikáról. De mikor a könyveket, beszéli Kis (Emlék. 4 Iii. l.i, Berzsenyi maga módja szerint kihasználta, félretette ; néha el is hasogatta. Egypárat közbelépéssel mentett meg, teszi boszá humorosan, a halálos ezecutiótól. Kedvesen Írja lo Kis azt is, hogyan fedezte fel, hogy Berzsenyi versel, .Több i/ben történt, bogy bozzámenésemkor őtet az asztalnál dolgozva, s papirosok mellett találj tam, melyeket belépésemkor az asztalitokba hidort, ttgy azonban, bogy aprói nyin-dékek maradiak kivül. Midőn ez másodszor vagy harmadszor történt, s a nyíredékeken verstöredékecskéket találtam, azt mondám neki nyájasan, hogy valamely különös léleknek j kell nála látogatásokat tenni s kérdem tőle enyelegve, hogy talán versírással mulatja magát. - (Emlék. 41."). I.) Igy födösts t'el Kis a máig leghatalmasabb hősi ódát „Romlásnak indult ..." s .A felkölt nemességhez" ezimüt, melyet még 1791-ben, 21 éves korában irt. A felfedezés, melyről Ki- sietett a Kufsteinből már hazatért Kazinczyt értesíteni, 1803ban történt, 'J évvel a ..Kesergő' szerelem* megjelenése után. Kazinczy ujjongva fogadta B hirl. Még lelkesebben lapozta 1808-ban Berzsenyinek egész, köitei versét Sopronban, mikor bécsi Útjából hazamenöben betért Kisbez, már akkor soproni lelkészhez, író. barátjainak jelentési tett sz uj csillag feltűnéséről, levelezni kezdett Berzsenyivel. A/.t B kitüntetést kérte, hogy a nemzetnek 0 mutathassa be. fáradozott is vagy Ötöd fél évig, hogy kiadót szerezzen, de az akkori pénsssfikös világban, — 1811hen volt a franc/.ia háborúk miatt a pánidévalvatio, nem akadt kiadó. Végre is Kaiinciy tanítványa, Helmeesy Mihály lelkesítette löl a pesti éa az.fehérvári kispapokat adakozásra s igy jelenhetett meg versköiteti' nyomtatásban 1813-ban. Voll mindig, az ifjabb testvéreim meg követtek. Serdülő koromban sokszor gondolkodtam a/.on, miért talál jó anyám esak bennem annyi hibát, holott I irli testvéreimnek sokkal kevesebbet SZÓL Pedig ő Sl milyen bölcsOU tette! Közmondásait, meséit példázatait is első sorban nekem mondotta el s olyan szépen mondotta, olyan okosan magyarázta s tanulságot, hogy naosl ia 'Ihallgatnám. Igen tudott lelkesedni a történelem aagyjaiért 1 anyám lelkes elbeszéléseiből alkottam meg e történelmi ideáljaimat. Oivaamányaimat a leg •ligorubban válogatta meg; csak a/.t adta a kezembe, amit lelkem épülésére jónak látott. S hogy én nem is vágytam más után, mint amit jói anyám • az lakols adlak, BS is az ö érdeme. Szorgalma szinte tttlságoa volt. dolgozott folyton éssasel és erővel. Munkára szoktatott bennünket is, sohasem engedte mSg, hogy az időt slfeosételjük, Meggyőzött bennünket, hogy l „a munka Igyik legszebb rendeltetése az. embernek ; u hogy 11/ megnyugtat, megvigasztal,szórakoztat, felemel,nemi -ii ís ha jó barátot nem találunk a rideg, önső földgömbön, szegődjünk a munkához, kereasünk benne lárpódástéa legalább némileg megtaláljuk. IIa nem ismerik, nem méltányolják i- a munkánkat, de szert mégis esak édes a munka- embernek a/ a tudata, hogy embertársainak hasznára válik. Sokszor mondotta: -Tanulj meg dolgozni, tiam. dolgozni testtel - lélekkel, dolgozni szeretettel és telje-en boldogtalan - ha sem léssss!- Számtalanszor tapasztal tam, hogv igaza volt az én áldott anyámnak. Amilyen takarékos volt BZ idővel, olyan voll az anyagi javakkal is. A tsngoriságot, fösvénységei megvetette, takarékoskodott okosan, nemesen ; nem mástól vonta el, amit megakart takarítani, nem a szükséges, a tisztesség, a jótékonyság, a/, emberszeretet rovására takarított, mindenkinek és mindennek megadta a magáét, hanem amire nem jutott, arról lemondott. Jogtalsnnnskés szívtelennek tartotta, hogy elvonjon abból, ami mást megillet ; az. oktalan pazarlás és a rút fösvénység arany köséputjs a takarékosság. Az én anyám rilka hdkéuck mintegy kiegészítője volt a külső tisztaság, Az 0 hasában csak ugy csillogott minden, a Iskái minden helyiségében a legpéldásabb rend uralkodott, a gyermekek ruházata ragyogóan tiszta volt mindig. I gyesen hamar és tisztán végzeit minden dolgott. Ki váló esztétikai érzéke -okban segítségére volt, a leglinomabh ízléssel válogatót! ÖSSZS mindent -okkal olcsóbban, mint más. Szerette az igazi szépet, de a pOSStán tSSt] -zép nem tudta kielégíteni, szerinte a legfőbb Ssépság : ép testben, ép lélek. Rendkívül komolyan lógta fel az életet, lelke mélyére hatottak a/, események, s amilyen mély fájdalmai okozott páratlan -zivénck a azerenoaétlenaég, ép akkor volt lelki ereje legnagyobb, amelylyel a/.t elvi.-elte. Megadta magái, nemes fájdalma Iftgfelebb szomorúságában nyilvánult; lehangolt kedélylyel is mindig küzdött, han'/.olt, cselekedett. Nagyobb lelki erővel senki még fájdalmat el nem viselt, mint ő. Mindezekkel a mély vallásosság járult ; az az igazi vallásosság, mely nem a külsőségekben nvitatkozik meg, mely nem vala.-z.tja el az embereket egymástól, mely nem fanatikus : de amely szerel a a legnemesebb ember-zeretettel, amely szereti a szépet, a jót, a magasstosat, amely érkötési tökéletességre törekszik. S ez a ritka lélek kora delén ment vissza a Teremtőjéhez. Utolsó gondolata i- a gyermekei voltak. Mikor S halállal küzdőit, nem magóit féltette, hanem a a gvermekeit, azoknak a lelkét, azoknak a jövőjét . . . Ks elment, elvált tőlük — örökre, a szellemét azonban itt hagyta, az őrködik fölöttünk mindvégig. I!_\ perezre sem hagv el jói anyám, mindig mellettem van. Bármin gondolkodjam, o tanácsol ; bármit dolgozzam, ő segit ; akár mekkora a/, a fájdalom, mely a lelkemre nehezedik, ö vigasztal meg. Ha hosszú Oszakákon elkerül az álom, ott van mellettem a legjobb barátom, — édes anyám szelleme. IIa mindenem elvész; ha a mostoha sors a legkeményebb szi vtelenséggel méri reám ostorait, ha százszor tapasstalom, hogy az erőszak legyőzi a/, igssságot, az Bros külsőség háttérben szorítja ;w er« kolcsi ártéket, a hazugság a becsületességei : • gj vigaszom megmarad, amely mindig vissiStartott a kétségbeeséstől, drága jó anyám.
