Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-08-25

11 iiszoj i 11 yolczad i k év I I. SZM ni. 19< .1., auguszl n> 25. Pápa varos hatóságnak és több pápai i pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Kiadóhivatal: Goldberg (iyula papirkereskedése, Köter, Előfizetések és hirdetési di]?.k a lap k i a d o h i v a t a I á li 0 I k 01 ü a a il 0 k. alerjclcnik minden vasatnap Tilcfou-szain : 41 A lap ara Egész évre 12 kor., félévre 6 kor. negyedévre Skor. RZQmi wx.íiii /HM :. 011. Tanulságok a kassai dalosünnepböl. Nagy ünnepségnek voll színhelye a közeimull napokban Kassa városa : az ország különbözei víziekéről buszonkél dalos­kör kéli <>tt nemes hájrezra, hogy elnyerje a babárt B hirdess* u magifar diii dicsősé­gét! Ünnepe volt e nemes verseny nem­csak a felvidék metropolisának, hanem az egész Magyarországnak is. A magyar zeneművészet még mindig a jövő zenéje és ngy látszik, még sokáig lesz az. Bem az állam, sem a társadalom, sem az iskola nem részesítik kellő figye­lemben, Az állani még nem érzi nagy kul­túrpolitikai jelentőségét a ezért, ugy szól­ván — semmit sem áldoz érte. A társada­lom bizonyos fokig érdeklődik iránta, azon­túl pedig egyszerűen lenézi. Az. iskola afféle jött-menl vendégnek tekinti, melyre semmi komoly szükség nincsen, mikor jutunk oda, hogy a zeneművészetén az állam is számbavehető áldozatokai hoz? Ifikor jön el az. idő, hogy a magyar társa­dalom is ne csupán egy-két nótának (s rendesen németnek) jól-rosszul eljátszásában, hanem a maga nagyszerűségében fogja föl a zeneművészetit '.' Mikor lesz a zenének legalább egvik ága, az ének, az. összes középfoka iskoláknak kötelezeti rendes tárgya'.' .Minél tovább mennénk a fejtegetésben, annál több elszomorító bizonyítékai látnók annak, hogy nagyon sokai kell még vár­nunk, inig- magyar zeneművészekről beszél­hetünk. A Julius hé) i lején lezajlott zené­szeti kongresszus is e melletl tanúskodik. De épen azért, mert ily kevéssel dicseked­hetünk, fokozott mértékben kell megbecsül­nünk a legcsekélyebbel i-. A kassai dalos­ünnepet is ne ugy tekintsük csupán, mint egy nagyobb szabású hangversenyt, hanem mint egy hatalmas mozzanatát a magyar zeneművészet fejlődéseink, melynek bizo­nyára meg lesz az üdvös hatása Ugy magára a magyar zenére, mint általában a nemzet i szellemre. Mily találóan fejtegette BubicsZsigmond püspök a dalo8egyesületek bez intézeti beszédében azon történeti tényt, hogy a nemet birodalom egyesülését, a német hatalom megnövekedését, a német szellem hatását és terjedését talán .-einnii sem mozdította elő annyira, mint a német dal­nak oly nagy mértékű és intenzív kultusza, a milyet a német dalosegyesületek valósí­tottak meg! Mily nagy igazságot állított, midőn azt mondta: ...I magyar dalnak tzi ,i hatását mii a ni; még nein beesülik, még nem ismertei; fel eléggé.* 1 Am ne keresgéljünk tovább a kopár mezőn, egy csikk keretében úgysem merit­hetnők ki. Van azonban egy szomorú ta­pasztalatunk, melyből magunknak kell levonni a tanulságot. A kassai nagysza­szabásu dalosversenyeu nemcsak nagy \á­rosok vettek részt, a minők Budapest, Szeged, Debreczen, Kecskemét stb., hanem olyanok is, mint \ ngvár, Torda, Szolnok, amelyek semmiféle tekintetben nem múlják felül ;i mi városunkat, BŐI bizonyos tekin­tetben sokkal messzebb állanak telünk, [me feléledt a régi Beb, hogy városunknak nincs dalosetcvesülete. Meglevő énekkara­ink (a katholikus meg a/ eV. ref. ének­karok) saját specziális czéljukat kéjtviselik. A város Bemmifele nagyobb ünnepet nem képes az iskolák nélkül megvalósítani, mert nincs énekkara. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy .az. iskoláknak az ilyen ünnepségekbe való bevonása minden eset­ben helytelen, de igen is azt, hogy ;i közönség ünnepéi </.>>•) sorban <i közdftsig rendezze. Elvéere minden énekkarnak meg­I . van a maga feladata; hagyjuk meg az iskolák énekkarait elsS sorban u; iskolák' nők, a fnagunk cz li<íi''i pedig magunk iii<t­kitsvnk da ^oseggesäletef. Szakítani kellene már egyszer azzal fiz. é-di felfogással, hogy Pápán ilyet nem lehet csinálni. Amely város annyi egyesü­letet tud fentartani, mint Pápa, az dalos­etrvesületet is tud szervezni.csak akarni kell. Képtelenség állítani, hogy ily nagy város­ban, mint a mienk, ne lehetne 25-—80 emberi ÖSSZetohorosni az ilyen nemes és TÁRCZA. Reviczky Gyuláról. — A ,./'ií//.ii Lopok* eredeti tárcsája. — Irta Scher Ernő. 1. Senkit sem sajnálok jobban, mint a szenvedő keltőt. Aki esnk annak él, hogy a isivel éa elmét gyönyörködtesse, annak nem volna tsabsd szenvednie él mégis — talán u sor- kegyetlen iWjaiája akarja Igy — akárhány költő" leggyönyörűbb költeményei! BSJvének drága vérével Írja. Al ujabb költői nem/edéknek egyik legkima­gaslóbb alakja kétségkivfll Hesicsky (ivula. Pálya* .ián túlnyomóan sok a tövis, vajmi kevés :i rózsa. Lelke telve van törekvéssel, kösd a legnagyobbért, tündöklő isinekben látja a jövendőt s — u csaló­dások nyomán — megtelik -/ive keserü-éggel. Epébe mártja tollát s ezek a/, epéi sorok mintegy utal mutatnak szivébe, ezeknek a/. Spés soroknak nyomán teltárul elöltünk Bgési belső világa, elötnink »II a költő, ,)/. l> kedveltje, ki reménytelenül -/.eret * eaen felül még keserves harosol folytat a nyomó* raeággal, Az. „Krdélyi Múzeum- egy régebbi számában dr. Kapo-sy Luezián, a pápai főiskolának i-inert esztétikusa, méltatta Reviczky Gyula szerelmi költé-j szelét i ez a hatalmai tanulmány, mely Reviczky pályájának minden psychologiai moszanatál megvilá­gítja, keltette tél bennem a vágyat, bogy I.ovic/ky költéssetével közelebbről megismerkedjem. Reviczky költészetének leggazdagabb forrása a reménytelen szerelem. Ebből a forrásból fakad­nak legszebb dalai. Reviczky szerelme nem az. a i közönséges reménytelnn izerelem, mely bivatotl éa nem hívatott poéták költeményein végig kisért; Revicskinél mutatkozik a remény sugara, néhány pillanatig ténye:, i- ez a -ugar, de csakhamar fel­váltja a -óiét, a kinos reménytelenség. Mikor ize rei­met vall, megesküszőnk arra, hogy szerelme « öi maga is ellenállhatatlan, de nemsokára panaszol bang üti meg (Hifinket, megcsendül a költő lantján a keseröség, i a bangói követve olt bitiuk magunk elolt ii szenvedő költőt. Jókai irja Bsendrey Júliáról : ..Szegény ns/.­szoiiv, kinek a sors oly hideg Blivet adott, amelyet nem tudott fölmelegíteni a nap maga!" Y.i. a mon­dái jut mindig eszembe, valabán yssor Reviczky „Kmina" — dalait olvssom. ...Mikor a tény elől a pára Mimi iserte foszlik, messze -/all; Méhecske mézel e- a csennek Útjába rózsákat talál. Jfiáor iimiitiii perei ttzi imeogjol .1 focri tnntnél ntebb leszek: Szerelmi hőséget fogadni Akkor szeretnék én neked!" mondja u költő Emmának s bizony szebben nem ssólhal Romeo i Juliáhoi Nem ostromolja a/. Eget szerelmet barsog.'i tirádákkal, a lég eseudea marad, baneni mege-eiidiil egy költői lélek bűbájos zenéje, a csodás bangók útra kelnek, hogy BMg* kopogtassák annak a isivnek kemény ajtaját, amely s/ív a kö|ió'ne< minden.'. Az. ajtó enge.b ÍI. A költő boldog, de boldog­sága nem liista, izive zajlik - a szemlélő, ki nesa veei közvetlen részt a nirek játékában, sötét esikol vesi észre a boldog-ág egén, midőn kevéssel i val­lomás után Igy énekel a költő: .Mint nyári éjszakán A .Silland : Ugy nézlek csöndes vágygyal én, Ha egyedOJ vagyok. s mint nyári éjszakán A esilla-ok : y.itjl" s.irrin liiilliim ilni n Szép -zemed ugy ragvO"." ES valóban, ezuilul a boldogság alig nyilat kőzik meg dalaiban. Ssereti, imádja azt a nőt, kiben minden szenvedéséért bőségei kárpótolásl remélt, de eniésitó fájdalom niaresangolja szivét, i bár olykor gúnyba burkolja keservét, a fájdalom SOTVáSStó

Next

/
Oldalképek
Tartalom