Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-07-14

2, 1901. július 1 f. •.karjuk, hogy • szülő nevelni tudja gyermekét, ismertessük meg i módszerrel, ahogyan mi neveljük, ba ait akarjuk, bogy a szülő, mikor fia otthon-tan ulásál ellenőrei, ne t;ik:i(ljoii ki: már megint mit nem eszeltek ki azok a tanárok, amivel a szegény gyereket kínozzák I a mi időnkben ezt min így kívánták, mégis elegei tudtunk ! sth. akkor közöljük vele azokat a/ elveket, mely a tanárikar egyetemét ;i a tanításban vezeti. Ne riadjanak vissza a/, iskolai értesítők szerkesztői az egyea tárgyak tanítási módszereinek, a tanárnak tanórákon való eljárásának, egy-egy tanóra lefolyásának ismertetésétől, azoknak a határozatoknak éa indító okaiknak közlésétől, melyek általános értékű voltukkal megvilágítják a fegyelmezés, az oktatás, a nevelés koriili eljárást. Hogy ily szellemű értesítő szerkesztése az eddigieknél töl>l) fáradságot, nagyobb gondot kivánna, az kétségtelen. De hogy az intézet belső életének ln'i és tanulságos bemutatásával a nevelés és tanítás munkájában gyümölcsöző lenne, az is bizonyos. Es tudva azt, hogy tanintézeteink vezetői lelkiismeretes, buzgó emberek, nincs okunk kételkedni benne, hogy a jövő meg lógja hozni, amit az idén még nem kaptunk meg: tuig<ui,céltudatot értesítőt.S ha majd egyelőre csak egyet is kapunk, az első szárnyra kapott fecskét hamar követni fogja a többi mind ! Adatok Pápa városa ipari történetéhez. Évről évre kevesebb lessz azok száma, kik még saját tapasztalatból tudjak, ismerik városunk ipari r> kereskedelmi állapotát l>|s előtt. Azért jó, célszerű, sőt szükséges ezen adatokat a feledéstől megmenteni. Most még többen vannak, kik éb"> tanúi városunk elnkeid és jelentékeny szereplésének a kereskedelem és ipar több ágazatában. A jelenlegi fiatal nemzedék azt fogja hinni, hogy mese az, mit ezen cikkben fog olvaeni, ! pedig az. ti>zta valóság. De magyarázatul már itt meg kell említeni, hogy .Magyarország lsi-Js-ig külön vámterületet képezett. Az osztrák ipar aokkal fejlettebb és magasabb nívóm állott, mint a magvar, sőt gyáripara mar lsT* előtt nagy kiterjedésű volt, De a külön vámterület miatt meglehetősen ki volt zárva az osztrák cikk hazánkból és csak oly főleg gvári készítményeket — importáltunk, melyekre mindennap szűkségünk volt, de melyek Magyaroraaágon nem lettek előállítva. Ilyenek voltak főleg a pamut-, gyapjú- és selyemszövetek, rövid áruk, gépek Stb. Mindezek után a magyar batáron vámot kellett űzetni. Ezen okból fejlődhetett a kisipar, igaz, nem annyira intensive, mint ekastenzive. Különféle városokban, különféle iparágak honosodtak meg és fejlődtek. Mikor a forradalom után a kölön vámterület egyszerre megszűnt, a fejlettebb osztrák ipar és gyár elárasztotta az országol mindennemű cikkeivel, a közönség inkább ezeket vásárolta és a magyar kézműipar egy évtized alatt tönkre ment. Voll néhány iparág városunkban virágzó állapotban : ezek a pipa-készítés, az irhás, esapóés szűcs ipar. 1*4* előtt hazánkban csak két helyen gyártottak pipát ; Pápán és Belmeezen. Ez utóbbi váróéban csakis egyfajtáju pipát, — a bires Belmeci pipát készítették éa a pápai pipa uralta az egész országot. Szivar akkor még nem igen volt, azért mindenki pipázott és legalább -1 ő annyi pipa fogyott el, mint most. A pápai pipások igen ügyesek voltak, mert mindegyik munkás mindig ugyanazon egy munkát végezte, amiért ezen kis szakmájában nagyon kiképezte magát, A pipa-gyártással legszorosabb összefüggésben volt a piparezelés, mely munka igen sok embert foglalkoztatott. Ilires volt az egész országban Sohlesinger Lázár pipája, mely nagy kiviteli cikk is v.ilt. ögyanff tapasztaltatta meg egy külön helyiségben a Petőfi-utoában — az általa gyártott pipákat. 1880-ban kezdette meg a pipagyártást és mindinkább kibővítette annyira, hogy a hatvanas és hetvenes években hetenként 70 — 80 ezer darab pipa készült. Ezek legnagyobb része itt lett megkupakolva, amivel számos munkást foglalkoztatott. 1 >o volt egy régebbi gyár is. 1801-ben Tocfa Hermann kezdte meg a pipakészitéslJ de kicsinyben. Kia Jóaaof már sokkal nagyobb mérFölterítettek hál nekik is egy asztalt ott kint az élterein előtt, ahol tele lett a tányérjuk mindenféle bogárral s a sok SZUnyOgOt és éjjeli lepkét alig győzték magukról elhajtani : de büszkék lehettek, mert a szomszéd asztalnál két grófné vacsorált több előkelő úriemberrel, igaz, bogy azoknak az asztala fölött egy ernyő is ki volt feszítve s abból már nem jutott Tulipánéknak, de az mindegy, mégis ott vacsoráltak ők is, a hol a grófnék. Tulipán Antal most már nyugodtabban ment aludni szűk ki- szobácskájukbn, hol a -ok máiba miatt mozdulni is alig birtak. Má-nap reggel kisétáltak, l ime alig mennek ki, bál kit látnak '.' A sarki kis boltosnak a télesége jön ott egy másik asszonnyal s már messziről integet. — IS'e vedd észre, — mondta Tulipán Antal a feleségének. - - Hallatlan szemtelenség, hogy ez itt bizalmaskodni akar velünk ! Egy- ssatóoené, akinek az. ura lagujjra vetkőzve maga hengergeti le a kocsiról a petróleumos bordót, a holtjában méri a pálinkát a tőt napszámosoknak. Tulipán ék látták otthon az ablakból akárhányszor, Hát nem szörnyűség, hogy ilyen ember is fürdőre küldi a feleségét ? Ilyen «eniuui ember, akinek az egész boltja nem ér ezer forintot. Gyorsan magfordulnak Tulipánok i odább sj. étnek. No csak az kellene még, hogy a grófnék ilyen társaságban lá.-sák őket. Otthon Budapesten elbeszélget az ember néha velük a boltajtóban vagy másutt i», sőt egy kiránduláson is voltak agj-/< r egvütt Török-Bálinton, Tulipán úr nem kevély otthon, de itt , . . itt nem kompromittálhatják magukat. Egész nap bujkálnak a szatócsáé elől s olyan erdei utakat keresnek, a hol -cuki sem jár. Ebédelni azonban mégis e.-ak kell s ba bemennek az. ebédlőbe, ott mindjárt reájuk ismer a szatócsné, megszólítja üket l vége minden tekintélynek. Az. az ostoba asszony képes még azt is kifecsegni, hogy Tulipán Antal valamikor mézeskalácsos volt. Hisz Tulipán úr nem azégyeli, nincs az n semmi négjsin 1 való : de minek azt emlegetni, ba nem kérdezi senki ? El vannak ám különféle mézeskalácsosok. Nem mindenki szerez két nagy házat l nem mindenki lesz a polgári kör elnöke. Tulipán ur büszkén verheti a mellét és szólította 6't más ember is nagyságos urnák, nemcsak a vendéglős, B>ag a tiirdögoiidiiok. <) olyan polgárember, a ki előtt mindenki tisztelettel leveszi a kalapját. Grófok is kezet fogtak már ő vele. — Igaz, igaz, Tóni — hagyja helyben a felesége - de hát hol ebédelünk? Tulipán ur törülgeti a homlokát. Már arra is goudolt, hogy a szobájukba viteti az ebédet, de dilin fisig, bogy akkor minden tál étel tiz. krajcárral drágább. Valóságos rablás. Az ember csak nem dobhatja ki a pénzét hiába. Aztán ha az embernek olyan szép fiatal felesége van, hát mutogatni is akarná. Meg azt :

s .szeretné, ha látnák, milyen pompás ruhákat vesz 6 a feleségének. Bezzeg azt ugyan nem teheti mindenki. Végre mégis csak rászánja magát, Már egy órája is elmúlt, bogy az ebédre csöngettek, nagyon éhesek mind a kettőn s az as-z.onvka nem hagy békét az urának : — Hiszen már mindent megesznek, már semmi sem marad nekünk. Ha körül lehetne kerülni a VSodéglfl' épületét s úgy siratni B tegnapi helvükre, azt legjobban szeretné Tulipán ur, de nem lehet. At kell menni az éttermen. — fsak gyorsan és ne nézz se jobbra, se balra. — figyelmezteti a feleségét. tékben űzte a pipagyártást : a nyolcvanas évek végén egyesüli a Sohleeinger-gyárrel. De időközben úgy Budspesten, mint Bécsben nagy lendületet nyeri a pipagyártás. A hatalmas versenyt a kisebb pápai nehezen birta ; ezért folyamodtak országos segélyért, mi meg is lett sokszor Ígérve, Végre meguntak a folytonos üres Ígéretet és két év előtt feloszlatták a gyárt. M i-t esak két kicsiny pipagyár van még Pápán I A budapesti éa bécsi pipagyárak dominálnak egész Közép-Európában és Olaszországban, mert igen nag] üzlettökével rendelkeznek, llaza'iikban még Selmeeen és Körmöcbányán gyártanak pipákat, de kicsinyben. Legélénkebb és legjelentékenyebb ipara volt 1848-ig Pápa városának az irhás ipar. Volt itt állandóan körülbelül 80 irhás-mester. A bástya, irhás, salátrom és korona-utcákban voltak összpontosítva műhelyeik és lakásaik. Mindegyik mester .",— 1 legénnyel dolgozott, csak kevés többel; Ügy, bogy az irhás-segédek száma mindig ,'KM) és •1<M) között volt. Valamennyien zsidó vallásúak voltak. Már az ötvenes években rohamosan fogyott a számuk, mert nem bírták az osztrák versenyt, mely gyárilag dolgozott. Ezen ipar városunk nagy kárára teljesen megszűnt. A segédek máshova mentek munkál keresni. A mesterek elszegényedtek, a fiatalok elköltöztek, az öregebbek már elhaltak, még csak néhányan vannak életben. Az irhás-ipar oly specialitása voll városunknak, amilyen hazánkban még csak egy váróéban volt. A városunkban készített fehér bőrök nemcsak a Dunántúlt uralták, hanem hazánknak nagy részét. De a versenyben a hatalmas mindig legyőzi a Bzerényt, az erős a gyengét, a gazdag a Bzegényt, ügy volt itt is. A nagy gyáripar, a divat változása és az új találmányok öaazeműködtek és tönkretették az írbáaaágot, mely kevés tökével, kevés emberrel, gőzgépek nélkül, kicsinyben űzetett. Az irhások után a csapéi-ipar volt a legjelentékenyebb. Számra nézve jóval többen voltak, mint az irhások, de forgalmuk nem volt nagy, inert kicsinyben és kevés segéddel dolgoztak. (

i4 csapó-mester — kik még 1836-ban eloldoztak — névszerint van nálam följegyezve. I >o. voltak körülbelül kétannyian. .'J kalló-malmuk Voll a Tapolca patakon, melyeknek folyton elegendő inunkat adtak. A szabadságharc után a Szerencsésen átjutottak, a nélkül, hogy a szatóe.-nét megpillantották volna. Most már odakint voltak, meg volt terítve az asztaluk, de csak az ő asztaluk állt ott egyedül az udvarban. — Hol vannak a grófnék? — kérte számon a pincértől Tulipán úr. Bent vannak a teremben, kérem alássan, nagyságot ur, felelt a pincér alázatosan. Tulipán úr gyanakodva nézett utána. — Nem veszed észre, mintha ez a pimasz gúnyolódnék velünk? — szólt a feleségéhei, — [Jgyan, ugyan, Tóni, — fedte az asszony. Megebédeltek, nem csekély hoszusággal ugyan, mert a rántott csirke már elfogyott és palacsintát sem kaphattak már, de valahogy mégis esak megebédeltek. Tulipán úr kijelentette a főpincérnek, hogy ilyen rongy korcsmát még sohasem látott életében, a fiúnak pedig, a ki a sört hozta, azt Ígérte, hogy fejéhez vágja a sörös poharat, ha vigyorog. Este a vacsora alkalmával még rosszabb keilvo lett Tulipán Antalnak. Nagyon unalmas igy egyedül ülni az udvarban. Tulipán úr szerette a társaságot - ba az ember fürdőre jön, hát nem azért jön, Imgy egész nap bujkáljon a szatócsné elől, délben é- este meg ide berekesszék ebbe a szűk udvarba, a hol levegő sincs, csak légy, szúnyog és mindenféle bogár. Már szeretne visszatérni a terembe Tulipán úr, de re-tell ; negyednapra azonban setére nagyon esUUya -/"le-, eSOS idő támadt, nem lehetett odakint maradni ; bementek. Szétnéznek, hogy Imi kaphatnának helyet, de nincs üres a-ztal sehol, csak ott tétováznak a terem közepén, mikor oda szalad hozzájuk a kis szatócsné