Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-05-12

Kiadja a Pápai Lapok. 1901. évi május 19-iki számhoz. Ünnepi beszéd, fenyvessy ferencZ dr. a pápai Jókai Xör diszelnöke arczképének, leleplezése alkalmával 1901. május hó 12-én. tartotta: JfarmoS Zoltán a ?ápai Jókai Xör alelnöke. Mélyen tiszmlt íi1111*• |»I<> közönség! régen elfelejtett, kellően soha nem méltányolt, nemes gondolkozású, nagy szivtl ember szavaival kezdeni beKzédemel: Koreád a/. eszményt, érd ba a valóval. Tiszteld ez észt. de hódolj az erénynek. A aielleni ,j" vezér, de fejdelem a jellem. Olyan szavak ezek. amelyek megérdemlik, hogy ne csak arany leinkkel kőbe véssük, de hogy sziveinkbe fogadjuk, hog} folyton széniünk előtt lebegjenek s mini .1 tenger utasának az iráuytft, lépteinknek, cselekedeteinknek irányi és utal mutassanak. [gen, ketessük az eszményt! Tűzzünk magunk elé ideált, mii elérni akarunk. Eszmény, elérendő czél nélkül sivár az ember élete mini a Szahara sivatagja; eszménnyel a szívben, benépesedik az ember kedélyvilága. Az egyesnek éppen ugy, mini az összeségnek szüksége van az ideálra. Az eszményéri folytatotl küzdelem fejleszti szellemi erejét, nemesiti meg az egyént, ez emeli ki a föld porából és helyezi magasabb talapzatra. Az egyesekből álló összeségnek, ha mini egy test. élni, ooldoirulní és baladni akar. ál kell venni küzdelmét annál a 1 tn.il. az figyen a mely né zonyul. Ha az egyénben nemeitek volnaiűi álok, ugy az a nagy haladás, mii a ha ik ereje gyengének bi* h lang és cserje lakástól, az újkori palotáig a kőbe, kővel karczolt körvonalaktól a festőművészet remekéig, az állati hangoktól alig ktilömböző beszédtől, a nagy szónoklatig vezető 111 jele/, soha sem letl volna befutva. Ha az összeségben Inemzetben) hiányzott volna az ideái, ugy ;> nomád társadalomból iit'tn fejlődhetett volna ki a modern állam, a rabszolgaság ós zsarnoki önkényt, nem válthatta volna fel a jogegyenlőség és parlamentáris kormányforma. Mindazoknak, kik szivükben magasztos ideállal, e/i az ideált megvalósítani törekednek, habár az ideálok különbözők, habár a hozzájuk vezető utak különfélék is. végső czéljuk egy, a/ utak mind egyetlen középpontban találkoznak. A/, államférfi, az egyház szolgája, a tudós, a művész, a közélet más munkása, mindnyájan egy ozél felé iparkodnak, mindnyájan a tökélyt s a tökélyek tökélyét, az Istent keresik. Az ideálért való harczban, az egyeseknek nu.\ mint az összeségnek be kell érni a valóval, azzal a valóval amit mar elérni sikerült. Nem szabad kicsinyelni e/i .1/ eredményt, és nem szabad csüggedni a czél távolsága miatt. Ila a korai sir szélén, ki is Imii a kü/'h'í kezéből a zászló, felbuzdulva az adott példán, fellelkesülve a czél magasztosságán. sorompóba fognak mások lépni, kik felraga<lják az elejtett zászlótsmagaORSZ. SZtCHÍNYt-KÖKYVTAP Nflvodéknapló