Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-05-12

sau lobogtatják uzt. I Iii egy nemzedéknek .•! in kellett halni a nélkül, hogy az a küzdőiéin béréi megkapta volna, u jövő nemzedékek, szerencsésebb körülmény ek között. talán t«»í.I. erély és Ügyesség használatával, diadalmasan rúgják hajójukat .\y. ideál i

1 írtjain kikötni. ' !sak a való alapját nem szabad elhagyni, csak ;i* ábrándok délibábos hónába nem szabadi elkalandozni, meri r/A téve. csakhamar arra a szomorú tapasztalatra kellene ébredni, hogji Antens meséje — több ;i mesénél. Nem szabad ebben a küzdelemben csupán az önző ész vezérletére bizni magát, kell bogyennek a jellem szabjon korlátokat. minthogy a/ ész ós jellem harmóniájából származik az eréiy és .1 valódi nagyság. A történelem lapjai elég szomorú tanúságot szolgáltainak arranézve, hogy .1/ egyén, kit az ész emelt ki a tömegből, nem hallgatva a jelleni szavára, elbukott. A népek és nemzetek, hűtlenekké válva azokhoz uz erényekhez és erkölcsökhöz, a melyek azokat naggyá telték, ax enyészet örvényébe sülyedtek alá, vag^ öröm nélkül, tengődve töltik napjaikat, könnyező szemekkel ii!\<' egykori ti,iLi'\ ságllk i>'injain. A in; történelmünkben is nagy erények és nem közönséges bűnök váltakoznak : de a mi -''ha -.111 változott, ami mindig «''h és él szivünkben, amit Ázsia pusztáin'*! hoztunk magunkkal s amit ma is teljes épségben őrizünk,ez: szabadság szeretetünk, kiválóságunk és nagyra termetségünk érzete. Ezekhez az érzelmekhez nem lettünk soha hűtlenek, ezekkel .1/ érzelmekkel lelten alkottunk hazát • - tartottuk fenn ezer éven át. miután mindig nagy i«l»\ili>kat állítottak élőnkbe. Ezeknek az érsekiteknek szövetnekétől megvilágitott utakon kell a jövőben is haladnunk, ha élni, nagy tetteket végrehajtani tikárunk. Meri nem wv. időnkéül felmerülő kénlések elintézésének formájától, nem attól .1 betűktől, mit törvéuy köny veinkbe beigtatuuk, ftlgg jövendő sorsunk alakulása. Ezek csak múlékony jelenségek, efemer természeti! epizódok, a melyeknek nincs egyébb hivatásuk, minthogy a nemzet tevékenységének, ideiglenesen, keretül szolgáljanak. De ftlgg attól, tudunk-e a holt betűkbe pezsgő eletet belelehelni? hog) annak a keretnek belsejében, képesek leszünk-e alapjellem vonásainknak megfelelő nagy ideálokat felállítani? képesek leszünk-e ezekéri való küzdelmünkbe bölcseséget és eröt bele \ inni ? képesek leszünk-e ezeknek az eszményeknek megvalósításáért nem vérzeni és meghalni, de élni és dolgozni ? Hogy ezekre a kérdésekre az utókor igennel felelhessen, minden előtt ki küszöbölnünk közéletünkből az->kat az ellentéteket, amelyekkel lépten nyomon találkozunk: le kell k<i*-Z'iriilni azokat az éleket, amik mi.iit társadalmunk különböző osztályai, felekezetei nem simulnak teljesen egymáshoz, meg kell alakitanunk az egységes magyar nemzeti társadalmat, és akkor bölcsek leszünk, mert öszszeforradtunk egy nagy testté, erősek leszünk és állhatunk szabadon. Igen tisztelt hölgyeim és uraim! Nem vélek csalódni abban a feltevésemben, hogy azt a férfiút, ki a Pápai >Iokai Kört megalakitolta, hasonló gondola! menet vezeteti ebbeli munkájában unni a mit most nekem vázolni szerencsém volt. Kellett, hog\ egy ideál lebegjen előtte > ez az ideál nem lehetett más. mi ni Papa varos müveit közönségének egybeolvasztása, egységesítése. Elértük-e azt aczélt? vagy ha nem, közelébe jutottunk-e annak? ezekre a kérdésekre tahin éppen nekem nem szabad \ álaszolni. I »<• ha nem értük azl el, ha meg sem közelitettük, ugy annak hátráltató okát egyi"észl önmagunkban,