Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-05-05

o l'AI'AI LAPOK. 1901. májul vünk hanyatlása! előidézték. Az ilU-1 amelyeket u alokoekodáa és rabuliaztika minden i.... .. - - IÍ j ií i» I szór világgá a nyomdafesték. tékes tényezők bizonyára ismerik úgy eze1 n

" ket. mini a többi nknküt s megfogják kisérleni a segítési a bajokon. Csak ne késsék M»ká a segítség, meri • kereskedői osztály meggyöngülésével a gazdasági élet egyik hatalmas tényezője gyöngül meg B ennek veszedelmes visszahatása lenni gazdasági elet másik tényezőire és földmivelésre. az A sötétség jegyében. viliin A reakció fekete zászlaja, amelyet lenget a bűbájos, «I«' tudatlan tavaszi s/.e B sötét zászló a magyar ifjúság lelkét is a vakság homályába borítja. A napokban sárt szőri ez a szellem egv olyan kiváló emlteri munkásságra, amelyet a külföld is a dicsőség babérjával ékesíteii, — sa'rt dobott egv ideália emberi pályára, earv liszla, nemesen <rondolko<ló elmére, anielv elűtt észrevétlenül zuhannak el az aktualitások szennyes hullámai, — sa'rt dobott egy emberre, aki nem bálija az aranyborjú kacér csábításait, hanem szövögeti a maga szép ábrándját, egy elméletet, amelyei a fejlődés a maga egészeden igazulni fog. Pikier Gyuláról azt hirdette a napokban egy fővárosi újság, hogy a vallás és hazafiság megA nyomdafeeték pedig ilyenkor nemcsak a testet mérgezi meg, de a lelket is, amelybei utat nyit a szellem szemetjének, a lélekfertőző gondolatoknak. Nem eise, eset az, ami legutóbb Pikier Gyula egyetemi tana'iTal történt. Kivételessé oaak azért válik az eset, mert tanítványok vádolták . meg a mestert és akad njeág, amely ezeket az ! 1 I alaptalan vádakat világgá I aátotta. Széi sines róla, a sajtóazabadaág még a saját ellenségének is megengedi, hogy a közélet eseményeit a saját elvei szerint birálja, Igaz, hogy joga van minden hírlapnak abboa, bogy az egyénnek a közösség érdekeire is kiható működését ellenőrizze és birálja, süt ez kötelessége is. !>»• viszont mindenki meg"' I követelheti a sajtótól, főképen pedig a magyar sajtótól, hogy amikor a közösség érdekeinek szempontjából ellenőrzési és bírálati jógái gyakorolja, — nyilvánosságra I aátotl közleményének, bírálatának minden mondatából az igazság szelleme sugározzák. Hova jutunk, ha '^ycs mondatok alapján, amelyek egy honaau, érvekkel és ellenérvekkel telített okoskodásnak a láncszemei, meg lehet támadni egy magyar tudóst, aki tudományának puritán művelésére áldozza egész életét? Ali lessz egyetemünkből, ba a tanítványok terrorizálják a mesteri és hova lessz az. ideália viszony, mely jövőt, midőn az emberi gonoszság és szenvedély hullámai nem ülnek orgiákat az államban. I »i- mivé leszünk, lm a gondolat azabadaá gára bókot ver a eenzura, s ha a tanítvány, kit a tanszabadaág abhos a professzorhoz enged, kihez a lelki szükségletei és a felfogása vonzza, provokálja a mesterét'.' íjra martírok kellenek talán? Nem volt még elég áldozata a felvilágoaodottaágnak és szabadságnsk .' A tudós szuverén lelke bizonyára irtózva fordul most el a világtól, de mi nem hihetjük, hogy ez a csúfosan szított Imre hamarosan és nyom nélkül le ne tűnjön. Erős a reményünk, hogy mindössze néhány lievülékciiy és félrevezetett ifjú erőtlenségeiről van szó, nem pedig arról, bogy a magyar egyetem tálai közé, a honnan egykor a szabadság kivívására sietett az ifjúság, végképp beköltözőt! a sötétség szelleme. Színház. egykor tanárt és tanítványt ejrybefüzött? Hiszen semmisítésére törekszik;, hogy tanszékién az. isten1 telenség tanait hirdeti és a nemzeti esZ.ino ellen folytat szörnyű agitáoiőt. Hossza volna, de nem is a mi dolgunk, hogy kimutassuk a meghurcolt tanár könyveiből, mennvire tarthatatlan és menynyire rosszhiszemű az ö elméletének ilyen módon való magyarázása, de esak nem régen voltunk tanúi annak a rémes tragédiának, melynek mea> O ' . f— indítója némely ujaágokbau megnyilvánuló hazug gyanúsítás, áldozata pedig a magyar közéletnek egyik legkiválóbb munkása volt. Ks most isméi azt látjuk, hogy vádak haiig/anak a magvai' tudo mányoa világ egyik legtiazteltebb, legbecsültebb é- legszeretettebb tagja ellen. Eleinte valósággal a jóakarat hangján, mintha esak alkalmat akarnának adui a helyreigazításra, de a rosszhiszeműség hamarosan kiüti a fejét a sorokból és se vége, hossza ti » félremagyarázásoknak, í'< lelki világát még a bűnesetekkel szemben is úgy intézkedett a magyar törvényhozás a büntető jog terén, hogy — amennyire esak emberileg lehetséges — ártatlanul senki meg ne hurooltnssék. .Mennyivel inkább kötelessége tehát IIZ egyéni értéket tisztelni, becsülni és védeni a sajtónak, mely az erkölcsi elveken nyugvó társadalmi élet meg nem irt kódexének betartása fölött is őrködni tartozik. Pikier Ovula kiváhi érdemeiből, nagy tudományos értékéből ez. a csúf hajsza nein von le semmit. Sőt a méltóság, amellyel igaztalan támadói fölött elnéz, mutatja, hogy igazi tudón, aki sohasem agitál, hanem szövögeti gondolkozásának képeit, megkonstruálja gyönyörű logikájával a jövő társadalmát, de tinóin objektivitása sohasem érinti a jelent. Az aktualitás sara nein szennvezi be az I a jövőt látja, a szebb |. ibl i Az ismerkedés első zord hete után fényes és vidám napok virradtak a hét folyamán Dták Péter társulatára. A pápai közönségben feltámadni látszik ti régi színházlátogatói virtus, mely még abból az időből datálódik, mikor gyönge műsor és szervezetlen- ég nem rontották meg nálunk a színészei hitelét. lm, hogy látja a közönség azt a töltetlen tisztességet, mely Deákok eddigi működését jellemzi, isméi kedvre kap és Thália csarnoka estéről-estére megtelik állandó közönséggel. Ez az állandó közönség biztosítékul szolgál a színtársulatnak vesetőségének, hogy a szezon hátralevő nagyobb t'ide is sikeresen fog lefolyni, bn jó műsorral ébren tudja tartani aa érdeklődést. Jő műsor alatt itt nem értjük éppen az újdonságokat. Az utolsó évek nem termelték bőven a vahiban jeles alkotásokat. Azért hát közülük körültekintéssel válogasson, csak az igazán értékeset vegye fel és a mellett a régi jó darabokat tartsa tökéletes betanulásban műsoron. A lefolyt hét előadásai közt voltak gyöngébbek, jobbak is. Nagy általánosságban meg lehetünk elégedve a társulat művészi nívójával » meg főleg akkor, ha tudjuk, bogy pár héttel ezelőtt Szervezkedett társulattal van dolgunk. A zenekar erőssége és kiválósága nagy dicsekedése ennek a társulatuk. emlegette, de általában nagy örömük tellett a kegyet atyáknak a szöghajú, tüzes szemű, világos SSZfl jövevényben. Gyönyörűséggel látták napról-napra testben, lélekben való szép z>eüdülését. Kihintett magvaik jó talajba hulllak aa ifjú lelkében, dús aratást vártak aa anyaszentegyház javára. \ ilági hivságOS dolgok őt meg nem ejtették. A tudományoknak a B szent gyakorlatoknak áldozta nappalát, éjjelét. Ama dic-ő emlékezetű Pázmány Péter alakja lengeti előtte mindéiig. S oh, mely édes boldogság vala, ha végezvén a kötele- pénzű iimkat, az „Isteni igaz>ágra vezető' kalauz." avagy „A megdicsőült szentek tiszteletéről- szóié, opusok ragyogó világába Csaponghatott szornju lelke . . . Oh. mely liszla, szent gyöuyörcség! amikor értésére e-eti, hogy édes apja mosass idegenbe bujdos.,ti, megeredt ugyan könnyei keserű patakja, ds szive háborgó fajdalmát most is elcsendesíté a hit, az. imádság szelid balzsama: . . . . legyen mag i Ts akaratod, miképpen a mennyben, úgy in a földön Is" ... Már Ilvacinlus alva is megbéküli. Hiszen nem veszedelmes áspiskígyó ez, hanem szelid, kezes bárány. Legnagyobb voll azonban a jó öreg Bseativáayl öröme, hogy nem vallott szégyent az 0 ki- Palkójával. Meri mi tagadé* ? — egy kicsit bizony ő maga i> tartott lőle, hogv fÖl talál ébredni benne a oserkói Cserek büszke, szilaj vére ... I>e ugy látszik, most az Igysser nagyon messze esett az. alma a tálától. Nincs ebben szelíd jámbor liiiban egy cseppje -'in Snaak a tüzes, lobogó kuruc vérnek. Thököly hajdan büszkén lengő lobogója ahogy porba hullott - elhangzott a szegény bujdosók bánatos nótája: CSÖnd lepett meg bércet-völgyet, mélységes temetni csend. Elhervadt a szabadság vérrel Öntözött szép virága, hullott, bullndosotl már a reménység fájáról is a levél. Zöld erdő harmatát, piros csizmák nyomát hóval fújta be a tél . . . Am kinyílott újra a szép kikelet s rásütött Isten napja a vérrel öntözött mezőkre SS csirába szökkent a bősök magvetése. Azt a porbahulloU régi •ászlót erős kézzel fölragadta Rákóczy uj kurucsíga. Pattogott a karabin, dörgött az. ágyú, harsogott s tárogató, rajta kuruc, rajtái . .. szállt a régi szent jelszó szív bői-ssivbe, ssájról-szájra: pro patria et libertate! Tavaszi t'uvahnak szárnyra kapták - röpítették e mámoros hangokai roesaze-msssss zugé, tenger partjára. 8 a osttggttag bujdosók szive ifjú lángra lobbant. A ki niegbirla saág a t'ringiát, felkötötte újra, - bucsut vévén a kidűlt, megroskadt vezértől, a hányó csillagtól, követte a Munkáé- fölött támadó nap vezérfényét. Távol Nikodémiából útra kelt sz örea Cser Tamás is Nem, hogy újra sorba álljon, tűzbe szálljon. Ahhoz, ö már gyönge, fáradt. Ds egv titkos \ád égeite a leikéi szüntelen maró fajdalommal. Írást kapott nemrégiben hű öreg barátjától, a jó Szentiváim pátertől, kedves híradást ssarstts Palkó fiáról. Csupa áradozó dicséret volt abban a szelídlelkü, kedves ifjúról, a szent kollégium sz.emefényéről. Világi hívságos dolgoktól elvonulva) mint halad előre a tudományokban, mint erősödik a hitben s a jámbor erkölcsökben, . . . Ssegény jó páter, ha tudtad volna, hogy ez a le olajágai vivő fehér galambod mint vijjogó keselyű csap le majd öreg barátod szivére — bizony el .sem küldted volna . . . Mert ez. a levél lön Cser Tamás nyugodalmának megrablója. A gyöngéd szeretettel irt hetük, mint egy iszonyú vád mérgezett nyilai hullottak szivébe. Őseinek véna árnyai jelentek meg előtte éjjelente : a büszke, nyakas, kemény vitézek, akik mind ott véreztek el a harcok mezején, ajkukon a haza é- szabadság sasát nevével . . . Ks számon kérték tőle gyermekét, a mocsoktalan (ser-név Utolsó viselőjét. Hová tette'.' Mit c-inált belőle? Hős ifjú daliák közöli mért nincs olt a -zent lobogó alatt'.' . .. Könyveket búj, imádságot mormol, mikor a hazának inasra van isüksége, két erős karjára, dobogó szivére, lobogó vérére . . . Mivé lett SS a vér, a Cserek ÚSSta kuruc vére? . . . Fatalján érette: ha vizzé változott! Kzek a vádló árnyak üldözték » -er Tamást; azért készül deres fővel, io-kadoz.ó inakkal a nagy útra, hogy ezeket kiengesztelje: hogy kivegyo tia kezéből a könyvet, a SZeUl keresztet s gyilkos fegyver! adjon a helyébe, C-ak úgy térhet meg majdan emelt fővel vitéz ősei közé, ha le-sz., aki itt helyét betöltse.