Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-05-05

A hát előadásairól itt kiivetkezik tudósí­tásunk i .1 CM tzökevény. A kis isökevény kitté tragikusan lejtett be hozzánk. A. Népszínháznak múlt évi pompás operett' jét az igazgató minden különösebb ok nélkül fel* e lt hely árakkal adta először elő é> közönségünk, mely az ilyen tréfákat nem veszi be, ez alkalommal nagv szökevénnyé változott íít és a kis szökevényt nem nézte meg. Nem is volt ennek folytán eleinte valami fölséges hangulat a színpadon. Csak mi­kor Pálffy Nina elad édes dala felcsendült a cigarett­ről | az első taps télzúgott reá, szállt élet a s/.in­padra és a nézőiérre. Az előadás ettől kezdve ú_rv ment, mint a karikacsapás . . . Az előadás lelke ter­mészetesen Pálffy Nina volt, ki múlt heti koloratur­énekesnői sikerei után ezúttal mint szubrett-énekesnfl érdemelte ki a haliért. A kis Gray Vinnifrídet hájjal és poéslaael ábrázolta és úgy az érzelmei, mint a vidám ]elenetekben művészettel játszotta meg, Km-k­szátnai egytől-egyig hatásosak voltak, mégis kiemel­jük azt az. egyet, melynek előadásában finomság, pikantéria és szellemesség tekintetében valósággal ideálisai nyújtott : a piruló királyleány kupiéját. Hogy sikere ennek s a többi énekszámnak is nagv volt, tán fölösleg mondanunk. K sikernek különben jelentékeny tényezője voltak ínég Békeffy, ki szerel­mes szerepét sok könnyfiséggel játszotta i szépen énekelte végig, Békeffynénak, ki Carineneita szerepé­ben igen temperamentumosán játszott és énekelt és nagy ti-tszé-t aratott, Dtúknak, ki Flippel zsoké szerepében nyers humorú játékával, no meg pláne lovaglásával hatott és végül Deáknének, akit csupán azért hagytunk utolsónak, hogy az ö kedves éneké­nek és t'őleg pompás táncának dicsérő felemlítésével végezzük be elismerő kritikánkat. Kitűnően működött az ének- és zenekar. — Az előadást kedden rendes helyárak mellett, zsúfolt ház. előtt megismételték frenetikus hatással. Otárda virága. Nagyszámú közönség hallgatta meg vasárnap este Kukácsy Sándor jubiláris népszínművét, a Csárda virágát. Lz volt a társulat első népszínmű­előadása és a siker oroszlánrésze itt is /'////// Nináé vi.lt, aki kedvesen játszotta egy fiatal parasztleánv szerepét. A magyar nóták éneklésében nem árult el kevesebb művészetet, mint a pajkos operett szerepek megjátasásábaa és ezen estén is sok tapsban volt része Péehy László a partnere, igazi Délceg Pista volt és játékával is kivívta a közönség tetszé-ét. Föltétlen elismeréssel kell szótannak Utalóky Dez»o­ről, aki egy púpos perssstlegény szerepében a leg­jobb alakítások egyikét nyújtotta; természetes humora mindvégig a legnagyobb sikerrel érvényesfilt saere­pében. [gen jó volt Deák Péter ii egy kiérdemesült paraszt Don Juan szerepében, valamint jók voltak Deákné és Inai Leó egy féltékeny háza-pár epizód­szerepében. .1 tzabinnok elrablása. I>eák Péter bizonyára nem önző direktor, nekünk legalább semmi okunk sincs erre a fölte­vésre. Hétfőn este azonban úgy látszott, mintha a maga kedvéért tűzte volna ki előadásra Schőnthan vígjátékát, mert alig hisszük, bogy van még egy olyan kiváló alakítása, mint Rettegi Fridolin, a szín­igazgató. Amit I>eiik ebben a szerepében nyújtott, arról m-mcsak a tetszés és dicséret, hanem az elra­gadta tél hangján szólhatunk. Mimikája és hang­hordozása gyakran a nevetés orkánját idézte elő. Ezen az estén különben is egyik kiváló sikerű elő­adását élvezhettük színtársulatunknak, — mintha az igazgató ambiciózus, kitűnő játéka felvillanyozta volna a többi szereplöt is. Igen jó volt Markovid Margit egy féltékeny fiatal asszony szerepében és kacagtató volt, mint mindig, lí. Molnár Gizella játéka. Deákné, Kováét és Krattnai jók volta.; és jellemző volt ki. Sághy játéka is az örmény kereskedő szerepében. Dicsérettel kell megemlékeznünk Koronkai Ilonáról, aki a szobaleány szerepét ügyesen, törekvéssel és sikerrel játszotta. Irtai Leó, aki máskor mindig nagy ambícióval és szép sikerrel játszott, ezúttal elejtette líánvav tanár szerepét. Hiába — késő volt, már késő. . . Csak éppen hogy az. éiles honi földet elérte. < >tt a határon vég­képpen elhagyta ereje, leroskadt. Lelke megtért a szigorú árnyakhoz, I azok ott fenn már engeszte­lődve, mosolyogva fogadták . . . Mert a kis Cser Palkónak éppen azon a na­pon, mikor a S/.entiványi uram dicsérő levelét meg­írta, hirtelenül nyoma veszett a kollégiumból. I -ak harmadnapra érkezett meg levele egyenesen a ga­rammenti táborból. Azt irta benne, hogy bocsánatot kér a kegyes atyáktól, nmiért igy minden hie-iizás nélkül oda­hagyta őket. De nem tehetett másképpen, Isten látja lelkét. Amióta az igyudörrenéet, az ul-ő tárogató­szót meghallotta, egvre ezek a hangok zengtek-zú g­tak a fülében. Azt zúgták: „(ser Palkó, nem itt most a te helyed I Két erős karodra, ifjú életedre hazádnak van szüksége. Nézz diosŐ őseidre 1 kövesd példájukat ! . . . ígérte, hogy nem lesz háládatlan sok tapasztalt jóságukért. Ha l-ten is úgy akarja, visszatér majd, s bőséges szolgája lesz az. egyháznak, de valami titkos | só ist egyre azt súgja most néki — első' a hasa, n szabadság ! . . ." Nem tért visszu többet. Daliás ifjak seregében Andrá-sy Miklós), a bős „dcrvisgeneráli-" zászlója alatt ott rohant oroasJánbátorsággal ,\ harcok mezején csatáról-csatára ... A treneséni sikoti otl hullott ki itju vére . . . Nem változott vizzé - tisstS, forró kuruc vér volt ! 'Cl. és Péehy személyesítettek. Sok tapsot aratott Pálig Nina, akiről azt jeleutették a darab előtt, hogy gyöngélkedik, ám a közönség ebből a gyöngélkedés­ből mit sem vehetett észre; Páltl'y Nina napról­napról jobban meghódítja közönségünket * ez eatán is sok kedvvel és bájjal énekolte dalait. Kacagtató volt ezúttal is 8talÓky Dezső és igen kedves volt Ih'ákni' játéka is egy fiatal leányka -zerepébeii ; harmadik felvonásbeli énekbetétét i.\ cirkusz szépe, viharos tapssal jutalmazta a közönség. Jó volt Sághy a propeller-kapitánv szerepében é- Mihályi, aki egy félkegyelmű fiatal legényt játszott meg kacagtatóan. .1 tu kórsuk. Hauptmann Gerhardt szenzációi hatású izin­mu'vét láttuk pénteken este. Lz a hatalmai dráma, melynek rendezése valósággal szcenikai bravúros­ságot kivan, alig adható kellő módon olyan kisebb méretű színpadon, mint arailyen a mienk is, de színtársulatunk elég isép sikerrel oldotta meg ásó­kat a nehéz feladatokat, melyek ez. estén a vállaira nehezedtek. A munkás tömegek forrongása, a gyár­lakására való betörés, végül a munkások éa katonák harca ; mindez élénken és szine-en vonult el nemeink előtt, nagy dicséretére a darab rendeseié­nek. Az. összjáték jó volt. Osak kellemetlen, hogv néha vígság uralkodott a színpadon, mikor a néző­téren feszült figyelemmel hallgatták az elégedetlen munkások kitöréseit. Nagy sikere volt ez. estén Deák Péternek, aki Baumert apó szerepét nagy drámai erővel alakított. A munkásvesérok szerepét Kratznai, Kováét és Irtai játszották törekvéssel és nagy -ikerrel. Nagy hatást keltett Markoviét Margit az ötödik felvonás forradalmár-asssonyának szerepé­ben és dicsérettel kell megemlékeznünk ítj. Ságiról, aki minden felvonásban mái mái iserepkörben nyúj­tott ügyes alakítást. A darab különben a színtársu­latnak úgyszólván saáss személyzetét foglalkoztatta. Bárdon idegrásó drámáját őszintén szólva elengedtük volna. A színpad nagy mesterének e_-é-z irodalmat kitevő' drámái közül tán éppen a ToSCS az, melyet csak igazi nagy művészet tud elfogad­hatóvá tenni. Duse, Sarah Bernhard 1... ne tessék fitymálólag mosolyogni, tudjuk mi i-, hogy kép­telenség és épp azért nem is szoktuk a sz.ininíivé­szetnek még sokkal kiselib nagyságaival -cm pár­huzamba hozni a mieinket. Ks most is csak azért említjük fel ezeket a nevekot, mert i-metélten hangsúlyozni kívánjuk, hogy a borzalmaknak azt as orgiáját, mely e darabban tombol, osak egv Dúsénak, egy Sarah Bsrnbardnak játéka képei elfogadhatóvá tenni Markovict Margit, aki különben igen értelmes éj képzett színésznő, de minden inkább, mint hősnő, nem tudott mit csinálni Tosca szerepével. Ily erős drámai szerepekkel már hangja miatt sein képes megbirkózni. Lz a hang lehet az öröm, szerelem, a bánat, a kétségbeesés, csak éppen nem a démoni szenvedély, a kegyetlen boszu hangja, meg aztán a művésznőt egé-z egyénisége is a társalgási és drámai szende szerepkörre utalja. Hagyjuk is el ezentúl a Tosea-kat. Azért a pár jobb jelenetéri, melyekben Mirkotict, KfOtZnai, Stalóky, hl. Sághy iparkodtak színészi reputációju­kat megvédeni, nem érdemes a közönségnek egy Sgása kínos estét szerezni. Jupiter ét tártau Közönségünk nagy érdeklődéssel tekintett Lakosi Viktor és Guthl Soma énekes bohózata elé é- meglehetősen sűrű sorokban lepte el a nézőteret. A darab azonban ezt az érdeklődést kevé-bbé érde­melte BSSg, mint a szereplők, akik ez estén jókedvük és kápességfik javát vitték játékukba. Magyar szer­zőktől nem vártunk volna annyi léhaságot, amennyi ebbe a darabba bele-z.orult, a francia vígjátékok pedig, amelyek bizonyára mintákul lebegtek darab­juk megírásakor a Mtersők előtt, sokkal több finom­sággal hozzák elénk ki- lélia-á^aikat. A közönség mindazáltal sokat mulatott ezen az estén é- ebben nagy réssé volt Irtai Leónak, az élelmes Jupiter­nek é- társainak, akiket Kováos, Székelv, Mam-y T0LLHEGG1 IL. Május K- mi koron jártak még a földön vidám szatí­rok, szellőnek rezgése erdei fák lombja c.-ak azt sut­togta „csók". Csók, amely meleg, mint a vet > f-'-nv könnyelmű, mint azok a cikázó -ugaruk és vidám, mint a tava-z. koloritja. A régi idők Májusa, mikor Pán még uralgott a földön midőn a bacchanáliák még nem zárt redőnyök inogott történtek, midőn az emberiségnek még nem voltak kötelességei midőn a vágyak féktelen ssilsjságben törtek eb; - a pogány Május volt a legpazarabb, mert a természetnek leg­megfelelőbb életműködés az, amit az ösztön v.zet. Nyers poézis volt a Májasban régen s a derült smaragd réten a virágok között hancúrozva egészen nivellálódott a két race : az ember és. az állat é­taláu ekkor voltak mind a kelten a legboldogabbak. Meghalt Pán, a kereszténység trainirozla az. emberiséget, bJSOUyoi arisstokrstikui [nizzai domborí­totta ki a hit mindazokat a tulajdonokat, amelyek az embert a természet és az öSStÖU KÍnpompás, boldog világától elválasztják. Megszűnt a kép suttogása, a profán alakok helyébe a SSoloSjgaás ének komoly melódiái léptek és a bánat vette át a jókedv uralmát, az. áhítatos bánat, a könyörgő fohász. Hiába nyiltak illatos vi­rágok, hiába susogott a lomb, a kéj mámorával be­teltek az emberek é- -zivükben az arkölos világa lépett, mely kötelességeket rótt reájuk. Fehér lépőiben járt a hit, semmi ékesség tata nem vala. hiába hajladozott, kiuálkoz.ott a tavassi pompa, ment a maga tövises utján és lábait ineg­vérezte az. útszéli tövis. Kiterjedt a hit. Az. Biskésis tlagellánsai elhúzódtak sötét odúikba, a bachanáüák leányai Magdolnákká b-ttek, a forró vér, mely má­morba kergette a világot, elcsendesült, csak a kan mezon tört ebi, meg a szenvedések utján. A piros Május után a fehér Május következett, kéj után a szeretet, fehér aggastyánok, biblikus próféták hirde­tik az igét, amelynek -zavara az emberek ÖSSSSkul­csolták karjaikat és megcsókol ák egymást testvéri i lókkal. Az emberiség nagy forradalmai elvonták a fajo­kat a könnyelmű bűvös tavassi természettől, a sser­Vétkedé* és a foglalás nagv munkája, a -ok halál, a nehéz gondok megsápa-ztottak elsötétítették az emberi kedélyt. A történelem első korszakai tekete

Next

/
Oldalképek
Tartalom