Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-04-28

11 iiszoi)nyolcadik év, 17. szám. 1901 április 28. PÁPAI LAPOK Papa város hatóságnak os több papai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. ÍT.I-L: u ir.-iik minden vasárnap Szerkesztőség : Jókai Mór utca 866, Kiadóhivatal: üoldberg Gyula papirkereskedi se, l í i. r Telefon-szám: 41. Feleifis szerkesztő : I » v. KŐRÖS 1 . \ I »

I»' I főmunkatárs: Dr. WELTNER SANDOR. Eloüzetesek cs hirdetési dijak a lap k i a il ei Ii i rata I á li ii .'. k il I d e ii d íi k. A lap ara Kgészévre 12kor., félévre il kor., negyedévre Hkur. Ku-y,-.. MZ..lm iir.i . :< > lill. Csekély remények. Városi képviselőtestületünk egyik tisztult lukjától vesszük a következő sorokat : Több, mint három eve halogatja városunk ;iz adósság fölvételét, 8 nyúl mindenféle kisegítő eszközökhöz, bogy a kikerülhetetlent ideig-óráig elhalássza. Nem mondhatnám, hogy e balogatásbau nagy bölcseség rejlik, sőt ellenkezőleg, kénytelen vagyok benne városunkra határozottan hátrányt látni, mert az idáig való halogatás valóságos veszteséget képez városunk háztartásában. A 80-88 évek vége felé, mikor a város mindenféle apró adósságokkal kttzködött, fölvett a város a Pápai Takarékpénztártól 80.000 Irtot, s ezután fizetett és fizet manapság is 5*8 °/

0-Ot. A 90es évek elején ujabb nagyobb kiadásokra megint nagyobb összeg lett szükségessé s ekkor a Testi hazai takarékpénztár adott kölcsön 140.000 frtot. Kz a kölcsön — úgy tudom — fél százalékkal olcsóbb a Pápai Takarékpénztár kölcsönénél, inert ekkor a kamat Iáit általában jelentékenyen leszállt s így a város is olcsóbban juthatott pénzhez. Azon kevesek közé tartozom, kik már tikkor M"Hgették a Pápai Takarékpénztárnál levő adósság konverzióját — de hasztalan, pedig egy tél százalék kamatmegtakarítás — évi 100 írt — elég jó lett volna. Városunk további fejlődésével karöltve járt az ujabb adósságok csinálása: követi ez a fejlődést mindenütt, mint a fényt az árnyék. Nincs is ellene szavam, inert végre is a baladásnak eszköze a pénz, B ba városunk nem akar elmaradni, kénytelen igénybe venni a hitelt. De már azt nem értein, hogy mikor az ujabb kölcsön fölvétele évekkel ezelőtt szükséges volt, a város nem igyekezett kölcsönét olcsó kamatláb mellett fölvenni, hanem várt 8 várakozásával elmulasztotta a kedvező alkalmat. Ha nem csalódom 1898-ban a költségvetés tárgyalásakor dr. Antul Géza indítványára nemcsak az akkor szükséges kölcsönnek fölvételét határozta cl a közgyűlés, de elhatározta igen helyesen ugyancsak az említett képviseli! úr indítványára, hogy konvertálja a Pápai Takarékpénztarnál levő adósságot is, amit ha megtett volna a város, ezen a címen is legalább 4oo frtot takarított volna meg évcnkint. A határozatot azonban nem követte a végrehajtás s ma ott állunk, hogy 80.000 frtos adósság konvcrtálatlan. az ujabb kölcsönt pedig sokkal kedvezőtlenebb viszonyok közt leszünk kénytelenek fölvenni, mint azt ezelőtt 3 évvd tehettük volna. Ennek a kényszerüségnnek a megdöbbentő hatása indította ti képviselőtestületet arra, hogy ne fogadja el a Pesti hazai takarékpénztár ajánlatát, mely valamivel még magasabb százalékot számít, mini amilyet a több mint 1" évvel ezelőtt fölvett kölvett kölcsön után fizetünk, hanem megpróbálja, hogy személyes érintkezés útján nem lehetne-e kedvezőbb ajánlatot kieszközölni. Sajnálom, hogy ki kell mondanom, hogy én ettől a személyes érintkezéstől igei: csekély eredményt várok. Igazat kell adnom dr. Antul Géza úrnak, ki ezen kölcsönügy tárgyalása alkalmával a tőle megszokott világosággal rajzolta azt a külömbséget, mely a pénzpiac mai s három— négy év előtti helyzete közt van. Egész találóan mutatott rá ekkor Budapest főváros kölcsönére, melynek eredménye most már szemünk előtt áll s mely világos példája a pénzpiac mai SZOmoru helyzetének. Kz a példa éppen nem nyújt biztatást arra, hogv kiküldötteink legjobb igyekezetük mellett is számbavehető eredményeket éljenek el. Van nekünk egy jó példabeszédünk, DIDO, (Verte*, lírai regény. Irta Zempléni Árpád, Tóth István szobrász négy dombormű-képével. Ara 2 kor. Bpest, 1801.) A versei Urai regény nem tartozik immár a modern irodaimi műfajok közé, Tudományos akadémiák pályatételein találkozunk, vele legfeljebb, — de aki elolvassa a Didót, a/, mégis tisztában leasi vele, hogy ea a versei regény nein fogja ugyan elnyerni ax akadémiák hivataioa tetszését, ám annál több gyönyörűséget szerei majd azoknak, akik izeretik a poézis tiszta és izabad megnyilvánulását. Bohémországban keit ez a könyv, ott, ahol a/, önzetlen tzerelem é- az önzetlen barátság virul, ahol esak a szivek dobognak egymás felé és nem a közös érdekek láncolják ossza különböző világok embereit Egy bájoa szerelmi történei ez a regény, de annyi bizarr ötletesség halmozódik fel nemcsak a regény megírásában, de a felépítésében i-. hogy a/, olvasó érdeklődése nem oeökken egy percre sem. Modern és új ennek a könyvnek minden -ura, ám legyen vége a fejtegetéseknek, mert Zempléni Árpád kedves regén ja nem érdemli meg, hogy úgynevezeti esztétikai fejtegetéssel ballagjunk utána. A/t akarjuk, hogy olvasóink közelebbről is megismerjék ezt a könyvet, • azért a múlt heti tárcánkban bemutatott veraen kívül ezúttal még néhányat bemutatunk. Eneász, a bohémvérű festő, útnak hadul, bogy kocsmái keressen. Jó, elrejtett ki- koesmát, ahol a víg barátok élnek, s a honnan nyugodtan lehet szidni a világot, amelyben mindenki boldogul, osak a poéta Bem. Talál is végre egy kedvére valót, ahol .hajnalánál ilju nó" méri a borát. tilv ragyogó, csodálatos, Musolygó asszony az I oly ingerlő, oly bánatos Éa ..ív (élei teal Bgy ismeretlen ismerős, Kit szived rég -irat, — s megújul im a bűv-erőa Tündéri kapcsolat, Iis non tudod, miért f tnikóp 1 De már kezét fogod ; Viszontlátás fájdalma tép: 1-<.11.-1 t zsarnokiul ! Aggasztói édes látomás I A csend oly kábító I... Igy találkozót! Eneász rs M gyönyört! I lidó . , . A szerelem egyben kivrúli a forró vérfl Eneász asivébea, de a nép Didó* egyszer már caalódott azerelmébeu (peraze, nem a férje az, akiben caalódott) a ki-só Dehecen engedi be szivébe az áj ostromlót. I>« a kohó' mesékkel tartja, forró szerelmét egyre bizonyítja, kér, követel éa Didó asszony a fiatalság tüzének nem hír soká ellenállani - ;i szerelmes k• • 11• > végre boldogan sutoghatja . Lásd ! Engem annyi bánat üldözött, ínség, hiú vágy, zaklatás kózolt, A mennyit h-is^/.u élet aesn szerez i Didó, az első boldog percem ezl . . . De hamarosan elfogja a két-ÓL'. Didón mámor perceiben elárulja önmagái - a költő megtépett lélekkel hallgatja a tialal asszony viharos miiltját. Szerelmének ebből a korszakából valók a/, alábbi szép strófák : Akit en még megszerettem, Mimi silány \"lt véghetetlen s előbb utóbb megvetettem Mesterei a csalásnak: 1 A r> Ellentmondások tüske erdejében Véresre léptem -mar lelkemet A FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert Kellemes i/.ü természete* CSSS hiishnjtoszer. =