Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-05-27

1900. május 21. PÁPAI LAPOK. Az alispán leiratát a veszprémi törvényható­sági út megs/ükítése tárgyában, minthogy az ülőn ásott árok a foldmíves-iskoláig betemettetett, Lamperth Lajos, Bock István, Kis József, Koczka László, Barthalos István, id. Padi István és Löiry László felszólalásai után tudomásul vették. Feliratban kérik egyszersmind a vármegyét, hogy az árkot a város határáig temettesse be. A 11 méteren túl levő úttest tatarozását a város mega vállalja magára. A visegrádi korona urodalomból a képviselő­testület 30,000 drb kő rendelését kimondja, az esetre, ha a kincstári kőbánya urodalom a kő árából ezer darab után 20 koronát leenged. Ritter Károly és neje kérelmét a Korona-ven­déglő bére leengedése iránt nem teljesítették. A városi hivatalnokok kérelmére kimondta a közgyűlés, hogy a tiszti kezelő és szolgaszemélyzet nvugdíjazásánál alapul a törzsfizetés a korpótlékkal együtt szolgál, továbbá hogy a díjuoki minőségben alkalmazás a nyugdíj ideiglenes felfüggesztésénél figyelembe nem jöhet. Weinberger Jenő kérelmére boltbérlcti szerző­dését ujabb három évre meghosszabbították. A böröllői úttal parallel az Erzsébet város­részben egy uj utca nyitását mondták ki, illetve ott 4 teleknek Ki részre osztását. A szinházvilágításra nézve Antal Géza dr. felvilágosító szavai után kimondták, hogy a polgár­mester felhatalmaztatik a színházban az acetilén világítás bevezetésére. Az új ipariskolai épület építésére nézve be­adott terveket a képviselőtestület ezúttal nem vette tárgyalás alá, minthogy a polgármester arról értesült, hogy a ref. egyház megfelelő helyiséget képes az iskola céljaira bérbeadni. A toronyórára nézve az uradalommal kötött szerződés megszüntetését moudták ki. Az óra javítási, fentariási, kezelési költségét a város magára vállalta. Az uradalomnak eddig fizetett összeget a takarék­pénztárban gyümölcsözőiig elhelyezik. Hosszas vitát idézett elő a pápa — bánhidni va-út ügye, mely immár valóságos tengeri kígyója lett közgyűlésünknek. Ezúttal a vármegyei határo­sát kihirdetése volt soron, mellyel a vasút-ügyben uaranciáknt kérő határozatunkat megváltoztatta. A közgyűlés erre nézve Kende Ádám dr. indítványára elhatározta, hogy a vármegyei határozat ellen a j miniszterhez felebbez. Ezzel kapcsolatban tárgyalták — Mit tennél, l'Vri bácsi ? kérdezte a mi­niszter jókedvűen. — Huszonötöt veretnék rá nyilvánosan a Kerepesi titnn és aztán fegyházba küldenem. A belügyminiszter nyájasan megveregette a haragos öreg úr vállát. Csak menj el, Feri bácsi, a kapitány elé, majd megkapod az elégtételt. Ha a kocsis csak­ugyan vétett, — amiben nem kételkedem, — akkor keményen és igazságosan megbüntetik . . . —- Pedig nem igen lessz jó, ha odamegyek, dörmögte Privigyey szikrázó szemmel. — Miért nem '! — Mert ott, a kapitány elült, szétmorzsolom ... A kapitány végighallgatta a feleket, majd hangosan kimondta az Ítéletet: — Csuka Mihályt, a ÍXjíJ. számit fiákkor bér­kocsisát illetlen és tiszteletlen magaviselet miatt, husz forint pénzbirságra vagy esetleg négy napi elzárásra ítélem . . . És a vádlott felé fordulva, igy folytatta: — Lefizeti-e Csuka Mihály a húsz forintot, vagy loiili-e a négy napos büntetést? Csuka Mihály megvakarta a feje búbját és hosszasabb köbécsclés után igy szólott: j — Téns kapitány ur, alázatosan jelentem, hogy húsz forintot már nem láttam egy észten-1 deje, mert egy egész hosszú hónap alatt se kere­( sek összesen húsz forintot . . . Ha pedig a téns kapitány ur négy napra lecsukat, a gazdám irgal­matlanul elcsap ... Melczer Gézának, a pápa—bánhidai vasút enged­ményesének beadványát, melyben arra kéri a várost, adja beleegyezését, hogy a vasút az eddigi iránytól ellérőleg délről kanyarodjék be a budapesti fő­vonalba. Kérése teljesítése esetén a hozzájárulási összegből 20.000 koronát hajlandó elengedni. — Az e tárgy körül megindult vitában Győri Gyula, Hannos Zoltán, Krausz József N. és Kende Ádám dr. vettek részt, s végül — az áll. választmány javaslatának megfelelöleg — elhatározták, hogy a tárgyat egyelőre leveszik a napirendről s utasítják a polgármestert, hogy Tata városának és Komárom­megyének a vasútnak adott kedvezményekről szóló határozatait szerezze meg és mutassa be. A böröllői és győri utivámoknak az Erzsébet­városrész létesülése folytán szükségessé vált áthelye­zésére nézve a tanácsot tervek és költségvetés ké­szítésérc utasították. A laki út jókarba helyezése a mérnöki jelen­[ tés szerint 3472 koronába kerülne. Kuuek alapján a közgyűlés kimondta, hogy a mái' korábban meg­kezdett módon — 1 méteres csatorna készítésével — javíttassák az út; a háztulajdonosoknak a házak előtti út jóknrban tartására a város ingyen kavi­csot ad. A gyűlés '/._, T órakor ért véget. Színház. Művészi esemény élénkíti meg vége felé közelgő szozonunkat. Ahrányiné AVein Margit, az Operaház volt sztibrett-primadonnája tegnap este Angot-ban lépett fel, ma este a Piros bugyelláris­ban, holnap pedig a Kornevilli harangok-ban fog játszani színpadunkon. Városunk közön­sége, mely eddig csak hírből ismerte Abrányinéí, nemzeti színpadunk egyik fő büszkeségét, három este gyönyörködbetik a művésznő sokat ünnepelt alakításaiban. Elismerés illeti derék színigazgatón­kat, hogy nekünk e ritka művészi élvezetet meg­szerezte. A múlt heti előadásokról szóló referádánk itt következik: Szula-Mii'i. A Bzuhunil-paródiák elseje és annyiban honi termék, amennyiben a tavaly nálunk járt derék komikust, Hetényi lilémért, még Pápán inspirálta a közkedvelt héber opera paródiája megírására. A paródia aztán Győrött került színre, ott tetszett, de tetszett nálunk is, ahol a hét folyamán háromszor került szinre. lletéuyi paródiája nem nagyon lelemé­nyes munka, de azért első és negyedik felvonása elég mulattató. Banalitás akad benne szépen, de viszont — s ez lenyomja a mérleg másik serpenyőjét — frivolitást keresve sem találhatunk bentyj. Hogy a darab szép sikert aratott, abban főrésze Csongort/ Mariskának volt. A nem éppen hálás szerepet — Szula-Miciét — művészetének gazdag- tárházából sok ötletes, kedves tulajdonsággal ruházta fel, és mimikájá­nak változatosságával, bámulatos utánzó tehetségével (Micije majd Jászai, majd Küry, majd Halton, majd meg — Mányay volt) érdekessé és rendkívül él­vezetessé tette. Énekszámaival (főkép a kacagó kup­iéval s a Dobóval énekelt kettősével és táncával) rendkívüli hatást ért el. Csongoryn kívül a többi szereplők is rajta voltak, hogy színész-kollégájuk darabját sikerre vigyék, .lóizü ligura volt Xat/y Imre (kár, hogy énekhangja nagyon kiesi), pompás volt a folyton (de kriminális rosszul !) verselő Cingi szerepében Dobó Sándor, kacagtató torzalakot muta­tott be Pozsonyi Julia és zajos sikert arattak a kérők : Horváth Kálmán, Xagy Gyula, Remete Géza és Beczkóy József. Külön kiemelést érdemel Gerő Ida, ki a Szula mama szerepében nemcsak hogy dicséretes önmegtagadással rútította el fiatal létére magát, de hangsúlyban, modorbau, is realisx i­kus élethűséggel ábrázolta Szulátié sz. Schlesinger Fanny úrnö'r. — A darab zenéjét a társulat kar­mestere, Senyer Gusztáv állította össze. Fedora. Hétről-hétre egy-egy dráma is ékesíti műsorun­kat. Örvendetes jelen-vg. Vajha teljessé válna e felett való örömünk az által, hmjy közönségünk nagyobb számban látogatná az előadásokat. IIa az anyagi siker nem is kisérte mindezeket a drámai előadásokat, erkölcsileg minden tekintetben fényes eredménnyel járt buzgó igazgatónknak ez a vállalkozása; csak egy kis kitartás és továbbra is jól összeválogatott drámai személyzet kell ahhoz, hogv idővel a komoly tartalmú előadásoknak is állandó közönséget teremt­sünk. A hétfői előadásnak is [laróezy lika teljes elismerésre méltó művészi játéka kölcsönzött igazán magas nívót ; mélyen átgondolt alakítás volt a/, mit ő ez este produkált, igaz érzést és mélységes s/.en­—• Papcrlapap, ne karalyoljon itt annyit szólott a kapitány szigorúan. — Arra feleljen kend : vájjon fizet-e, avagy természetben akarja \ a négynapi leesukást ? — Tés kapitány uram, alásan jelentem, hogy odahaza négy neveletlen kölykem van a ha le­csuknak, mind a négy kölyök éhen marad . . . A kapitány most megnyomta íróasztalán a villamos esöngetyüt. Gogolák, mondta a besiető rendőrnek ezt az embert lecsukják négy napra . . . — Tyiih, fakadt ki a kocsis verejtékezve, a kölyköknek bizony fölkopik az álluk . . . Gogolák karonkapta a kölykök apját, de Privigyey, a lengyel királyok unokája, most bá­tortalanul igy szólott a kapitányhoz : — Ha a kapitány ur megengedné, volna némi beszélni valóm a vádlottal . . . — Tessék képviselő ur . . . Privigyey bevonult a sarokba, s titokza­tosan közelebb bajolt a bérkocsishoz. — Lám, mondta, — lám buta állat, ugye, mircvaló volt gorombáskodni egy képviselővel . . . Most már itt van, elmehet. . . azaz, hogy ördögbe mehet . . . úgy lecsukják, mint a pinoset. . . . Az ártatlan kölykek meg szépen koplalhat­nak odahaza . . . Hát kellett ez magának vén szamár? . . . Most már aztán besózhatja az egész dolgot . . . Csuka Mihály kínosan fejőt hajtott. — Be voltam csípve, nagyságos ur, ugy be voltam csípve, mint a csap . . . Anyi búrt ittam estétől hajnalig, hogy hajnalra már azt se tudtam, hogy hol áll a fejem . . . — Minek iszik, ha nem bírja! fakadt ki Privigyey dühösen. Nekem is megárt a bor, de nem is iszom soha életemben két pohárnál többet. .. Most aztán jó lessz, ugye-e, ha lelakatolják? . . . Tcrringettét, ostoba fráterje, terriugettét ... Egyél i­j ként várjon csak, hadd nézem . . . Privigyey kihúzta a bugyellárisát, szégyen­kezve elővett két tízes bankót és a pénzt titok­ban odadugta az illetlen kocsis markába. -— Itt a húsz forint, mondta halkan, nehogy a kapitány vagy Gogolák meghallja. Fizesse le gyorsan a büntetést és siessen haza íziben a köly­kekhez . . . Remélem, hogy most okult valamicskét vén csacsi és máskor illedelmesebb lesz a kun­csaftokhoz. Privigyey ezzel kezet fogott a kapitány­nyal és gyorsan kisietett a hivatalból. A kocsis pedig, zsebre dugván a húsz forintot, alázatosan összeütötte, a bokáját, igy szólván: — Jelentem alásan a téns kapitány urnák, hogy inkább leülöm a négy napot . . . — Nos ? kérdezte Privigyeyné, mikor az ura délben hazajött a kapitányságtól. Privigyey ledobta a kalapját és diadalmasan dörmögte: — Ezt ugyan megtanítottam móresre!. Fogadok, hogy nem lessz többé kedve hepciáskodni az utasokkal . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom