Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-05-27

vedélyeket tolmácsolt szivből jövő, igaz hangon. Ipauoff Loris ábrázolója: Havas Jenő is dicséretes ambicióval iparkodott helyt állni szerepéért, s ha érzéseinek igazságát nem is fejezte ki azzal a reáliz­mussal s azzal a hűséggel, melyet Daróczytól lát­tunk, mindenesetre arról tett tauuságot, hogy intel­ligens gondolkozó szinész, aki kellő gyakorlat után őszinte sikereket érhet el. Benedek és Kresz játéka ezúttal is teljesen kifogástalan volt. Qésák. A kedvos kicsi Gésák immár, tudja a jó Ég hányadszor daloltak, táncoltak, keseregtek és vetet­ték földre magukat. És a közönség még mindig nem unta meg őket. A keddi előadáson elég szép számú I közönség volt jelen, csak a páholyok nagy része tá­tongott üreseu. A Gésák idei szereposztása a leg­kényesebb igényeket is kielégíthette. Hogy immár vége felé jár szezonunk, el kell mondanunk, hogy | e szezon alatt a színtársulat főbüszkesége, s az elő- j adások legnagyobb vonzóereje Csongort/ Mariskn volt. A Gésák előadásán is az ő előkelő művészete dominált, s tőként poétikus táncai hódítottak. Máni/atj Aranka hangjának erejével gyönyörködtetett leg­inkább, de ez este játékban is ízléseset és szépet nyújtott. Tapsból, ismétlésből mindkét művésznőnek bőven kijutott. Nayy Imre Vuncsi-je nem tudta feledtetni sok jeles elődjét; az ismert kupiéból tiz adaggal vett he a közöuség. Csinosan énekelt Vánnly Margit, a férfiak közül Nagy Gyula, Horváth Kál­mán és Remete Géza ; Beezkóy sok humorral adta Imán márkit. Euek- és zenekar hadilábon álltak egymással. Sarah grófnő. Daróczy lika a szezon első heteiben alig ju­tott szóhoz, de utóbbi időben már az igazgató kellő alkalmat és teret nyújtott ambíciójának érvényesíté­sére és sorra adatta elő Daróczy legjobb és leg­hatásosabb szerepeit. Ily módon felismerte kiváló tehetségét közönségünk is, amely teljes mértékben méltányolta azokat a fényes kvalitásokat, melyek­ről Magda, Gauthier Margit, Hübscher Kata és Fedora szerepében tanúságot tett. A szerdai estén, jutabnnjátéka alkalmával, a legzajosabb ovációkban volt része társulatunk hősnőjének, kit a színpadra léptekor valóságos virágzápor fogadott. A közönség­nek tüntető rokonszenvére ez estén is méltán rá­szolgált D irófzy, aki az unalmasan romantikus dráma iránt is mindvégig a legnagyobb érdeklődést tudta fentartani kitűnő játékával. Mint minden alkalom­mal, úgy ezúttal is káprázatos tonletjei bámulat tár­gyai vo'tak. .Még Kri'Ss Irmát kell ez est szereplői közül kiemelnünk és ennek ötletéből az igazgatót meg­interpelláljuk, hogy vájjon miért kell folyton apró és jelentéktelen szerepekben felléptetni a drámai emsemblenek ezt a kiváló erősségét, akit aligha azért szerződtetett az igazgató, hogy a Gésák kará­ban mutogassa. A csikós. Ha a népszínművek iránti érdeklődést fenn akarjuk tartani, úgy annak bizonyára nem az a módja, hogy olyan gyenge és hiányos előadásban mutassák be őket, mint volt a csütörtöki. Az eves szereplők sem teljesítették köteleségükct, de a ren­dezés is sok-sok kívánni valót hagyott fenn. A ze­nekar pedig egészen gazdátlan volt ez este s az a komikus esel is megtörtént, bog)'- a zenekarnak egvik fele más darabot játszott mint a másik. Ebből a zűrzavarból ki kell azonban vennünk Török Malvint, aki Rózsit ügyesen, élénken, temperamentumosán játszotta, továbbá Juhásznéf, Posonyi Júliát és (íerö Idát, kik a korcsma-jelenetben pompás triászt alkot­tak. Juhász énekszámai kifogástalanok voltak, de játékával sehogy sem tudtunk kibékülni. Benedekné jutalom játéka. Bene­dekné Némethy Jolánnak pénteken, juu. 1-én lessz a jutalomjátéka szinrekerül ez alkalommal Elektra Sophokles remek tragédiája, mely darabot már nagyon régen nem adták színpadunkon; ha jól emlékszünk, Komjáthy hozta színre igazgatásának első esztendejében. Többször óhajtottuk volna már azóta látni színpadunkon e remekművet, de mindig elmaradt, kétszeresen örvendünk tehát annak, hogy Benedeknéuek e darabra esett választása. Benedekné igen kedvelt tagja társulatunknak és már számos jó alakításában gyönyörködtünk és bizonyára élvezetes estét szerez közönségünknek, midőn Elektrát színpa­dunkon eljátssza. Melegen ajánljuk ez előndást a közönség és a tanuló ifjúság figyelmébe ; jutalmazza meg a hivatott művésznőt azzal, hogy zsúfolt ház nézi ujabb alakítását. TOLLHEGGYEL. Dal a szinház tolvajáról. A múlt idők homálya Borítja az időt, Midőn nálunk a szinház Föld mélyéből kinőtt; S bár nem nőtt túl magasra Erénye volt ez egy : Legyen tél vagy tavasz bár, Az néki egyre megy. Hűset tártnak tavasszal A vastag kőfalak, — Tanunm rá a direktor — Ha benne játszanak, S ha télre megjön a fagy S vad orkán tör elő : Műkedvelés vigau foly — „A szinház fűthető". 15 szép erény, amelyre Minden jó pápua Oly büszke, mint szemérmes Hírére — Osbuda, E szép erény — ki hinné ?! — Alkalmat ez atla, Hogy éljen és viruljon A szinház tolvaja. Kell kályha a fűtéshez, S a kályhához fa kell, Kell pince is, amelyet Fa foglalhasson el, A pincéhez lyuk is kell, Melyen sok fa-hasáb S a pincei üregbe Csússzék alább-alább. A pincelyuk fölött vau Egy széles vaslemez, Komor a lyuk, de annál Vidámabb ám emez, Mivel előre-hátra Oldalt és fölfelé, Huzigálhatja bárki, Ki egyszer meglelé. | Ki huzigálta, ki nem Sok hosszú éven át, Elmondanám, ha irtak Vén' róla krónikát, De mint sok érdekesről Erről se szól Klió, A képzelet pedigleu So'sem megbízható. De hogy egy május este, * Midőn — ma egy hete —• Euyhéu szállt át a tájon Tavasz lehellete, A vidám vaslemezhez Sötét alak oson, — Bár nem szól róla Múzsa — Tudom bizonyoson. „Szervusz, kicsiny lemezkém — így kél ajkán a szó — Már megbocsáss, de nem vagy Te most ide való" . . . És félre tolja nyomban És feltárul a mély, 8 hősére kis dalomnak, Reáborul az éj . . . Sok bájos Múzsalánya Másnap csak felvonul És éri őket — ó jaj ! — Csapás váratlanul: Csipkés Dadrág, kötény meg Testsziu selyemtrikó, Sok tarka szoknya — eltűnt, Mint áprilisi hó ... _ Rendőrség és a szinház: — Ezt tudják mindenek — E földön jobb barátok Ezeknél nincsenek. Rendőrség rögtön ott van Helyzet magaslatán, S vizsgálatot megindít A tettes úr után. Nyomozzák erre, arra . . . Zálogház, ószeres, E két helyen a rendőr Legbuzgóbban keres, De bárminő nagy a hév, Nem meuuek semmire, Tettesnek és ruhának Se hamva, se Ilire. S hiába is kutatnak; A szinház tolvaja Alig lopott a péuzért, Más lessz az ő baja . . . De ezt nem sejti, tudja A tettesen kivül Csak a csinos leányhad, Mely most tanácsot ül. ! Előttük kiterítve A széles asztalon, Mindnyájuk garderóbja, Trikó egész balom, S kisütve mi hiányzik, (")k tudják -- más soha — Vájjon kibe szerelmes, A szinház tolvaja"!! Andre. A város hivatalos közzététele. Hirdetmény. Pápa r. t. város polgármestere közzé teszi, hogy a város által a í'öldmivesiskoláuál tett két alapítványi hely az 1900/901. tanévben üresedésbe jön. Felhivatnak a folyamodni szándékozók, hogy ezen két ingyenes helyre felszerelt folyamodványaikat a város polgármesteréhez legkésőbb f. évi július hó végéig adják be. Mészáros Károly, polgármester. VEGYES HIREK. — Abráu yiék Pápán. Abrányiné Wein Margit, színházunk illusztris veudége, férje Ábrányi Emil, a nagy költő társaságában pénteken d. u. a gyorsvonattal érkezett városunkba. Fogadtatásukra a pályaudvaron megjelenlek a szinügyi bizottság képviseletéhen : Kövmendy Béla, b. elnök és Körös Endre dr. titkár, a színtársulat részéről: Dobó Sán­dor igazgató, Nagy Gyula, Nagy Imre, Horváth Kálmán és Remete Géza társulati tagok. A művésznőt Körmendy Béla üdvözölte pár lelkes szóval. A tár­saság azután kocsira szállt és Ábrányiakat a Griff szállóban levő lakásukra kisérte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom