Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-04-01

II iiszoiiiiotedik é' l-l íszam. 1Ü00. április 1. J*apa város hatóságának cs több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 8ö(i. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Elöfizotósek és hirdotesl dij?.k a lap ki a d ó hivatal á Ii o z k ü 1 d p n d 5 k. A lap ára: Efiész évre 12 kor., félévre li kor., negyedévre 3 kor. A hazai ipar érdekében. Nem először, nem is utószor emeljük fel e helyen szavunkat a hazai ipar érdekeljen. Felszólaltunk, mikor teljes közöny, abszolút nemtörődömség volt észlelhető a a hazai iparral szemben s felszólalunk most, mikor immár nemcsak szerte az országban, hanem a mi legszűkebb pátriánkban is örvendetes jelei mutatkoznak annak, hogy megmozdul a hazafiasán érző nagyközönség a hazai ipar érdekében. Tudott dolog, nem szorul bizonyításra, hogy a nemzeti vagyonosodás elérésére feltétlenül legalkalmasabbnak bizonyult a kereskedelem és ipar fejlesztése, amelynek előmozdítására szolgáló módok az egyes államok termékei, politikai viszonyai és egyéb körülményei szerint természetesen különbözők lehetnek. Nemzet, mely önálló iparral nem rendelkezik, hanem csupán földmívelésre támaszkodik, idők folyamán, huzamos rossz termés beálltával oly helyzetbe juthat, hogy nem birja szükségleteit kielégíteni és teljesen a külföld önkényének van kitéve. Ennek mindinkább, mind tisztábban való felfogása indítja az államhatalmat s indítja az egész magyar társadalmat arra, hatékony, lelkes munkát kezdjen ingy meg a magyar ipar érdekében. A székesfőváros pár hó előtt mutatta meg a jó példát e téren és követői közé állnak megyék és városok úgy, hogy nincs hét, hogy ne értesülnénk újabb és újabb iparpártoló egyesületek megalakulásáról. A nagy árnak, mely az idegen, a külföldi ipar ellen felzúdult, egy hullámgyürüje elcsapott mihozzánk is és felébreszti az alvó hazafias érzést. Mi is körül fogunk tekinteni és ijedt ámulattal látjuk, hogy ebben a tősgyökeres magyar városban alig találni egy ipari cikket, ami ne külföldről származott volna. Tessék csak bemenni egy üzletbe és megkérdezni, honnan kerültek az ottlevő áruk? Ki fog derülni, hogy a gyufától a függőlámpáig, a cérnától a csipkéig, a tűtől a késig, a gombtól a nyakkendőig, minden és minden cseh-, osztrák-gyártmány és semmi sem — magyar. IIa azután az okok után kutatunk, hogy tulajdonképpen miért töltik meg kereskedőink idegen árukkal üzleteiket és pedig nemcsak a felsoroltakkal, de még azonkívül száz meg százfélével, mindenfajta kereskedelmi ágban, kétféle irányban jutunk sajnálatos felfedezésre. Meg tudjuk elsőbben is, hogy sokféle árut Magyarországon még egyáltalán nem lehet beszerezni és megtudjuk — és ez az, ami ellen első sorban kell küzdenünk — hogy a magyarországi ipari termékek kereskedőink részéről érthetetlen negligálásban részesülnek. F két fontos dolog tudásával minden iparpártolási mozgalom kettős irányát megszabhatjuk. Tiszta sovinizmussal, követelő hazaíiassággal kell támogatni a magyar ipar meglevő és versenyképes cikkeit és e mellett a hazai ipar fejlesztése érdekében kell megtennünk minden lehetőt. Jó közgazdasági politika az, mely külföldi iparosokat, gyárosokat vonz az országba s kedvezményeket nyújtva nekik, megkedveltetik velük az országot. Vállalkozási szellemet, szakértelmet teremtenek ezek és iparosaink sokat tanulhatnak tőlük. l)e addig is, míg ez a politika megtermi a maga áldásos gyümölcseit, addig is, apellálva részben kereskedőink hazafíasságára, de apellálva főkép a fogyasztó nagyközönség sovinizmusára, megindulhat és eredményeket érhet el városunk és megyéi)k területén is a megindult iparpártolási mozgalom. Magyarok vagyunk; kötelesek felkarolni azt, ami magyar. Tessék minden magyar embernek saját ajtaja előtt felállítani a külföldi ellen a vámsorompót és elérjük a célt: föltartjuk, részben megteremtjük a magyar ipart. Levél. S tekinteted nem végi téletem. Soká ne tartson kétség kínja se, Elvérzi k .-/ívem rövid kín alatt, Mivel sebét bekössem, — küldjed el: Roinénvségoin, e bűvös fonalat 1 Kezemben tollam úgy meg-megremeg; Írjak, — ne írjuk ? --- egyre kérdezem. IIa t-.rt a szív, ugyan mi hangol ád, Zsibong-e benne édes érzelem?. . . Zsibong, zajong . . . oly kínos-édes e/, Hogy kéj-e, kín-e, szinte nem tudom, Öröm, vagy bú, mi dúlja keblemet, — Vajh, — éreztél-e ilyet utadon?.' . . . Te érted élni — gondolám —- dicső, Feláldoznám nyugalmam s üdvemet S egy pillantásod, gúnyos kacajod Minden reményt és üdvöt eltemet?! — Tekinteted a porba sujta le; Imádóként a porba hullok én : Mert hinni, hinni — nem tudom soha, Hogy démon rejlik szived rejtekén. O nem lehetsz te csábító szirén, Ki esábszavával engem biteget S követlek én meg cél nélkül csupán, Kivesztve újra mennyet és eget." A perditák közt, nem valál te még, Oly tiszta lelked, mint a szűzi hó; Az angyalok közt, — Isten zsám lyán Nincsen te nálad tisztább, szűzi, jó. O mondjad, írjad, hogy szeretsz te még, Hogy szeretni fogsz sírig édesem. Üres kacaj volt az csak ajkadon Öröklét üdve v-ilt a pillanat, Feledni ezt tán nem fogod te M-m, Nem!... azaz egy szó volt és le>-./ a knie-, Hangjára, melynek kél egy szebb világ, De válva tőled síró fájdalom b-s/ A síron lelkem, hol nem mit virág . . . A kétely kínja csendesül legott, (Vak egy szó keljen édes ajkadon, Csak ennyit írjon kis karsód nekem: „Szivem, szerelmem s/ívodnek adom S oly boldog, gazdag le>sz az én szivem, Világ kinesével sem cseréli cl, Ha képed újra oltárán le.-zen Ks dobbanása visszhangjára lel. l'dvöm, életein hozzád kötve van, Te nélküled a menny is kárhozat! J)e szívei], ha .szeretni tudna mást, Nem kell tetőled semmi áldozat. JJorsáss el akkor s kacagj ki oly vadul Hogy törve, - zúzva sorvadjon e szív, Felejtsem el szerelmem s képedet S ne tudj másboz se lenni soha hív ! . . . De hallga, mint zeng künn a kis madár, Dalolva, sírva ágról-ágra száll. Kihullt a párja, fonnyad élete, Mint — harmat nélkül • nyíló rózsaszál. (,'sak tudná, látná lelkem kínjait, Mint dúlja kétség, lépi őrület: Kiszállna hozzád, s elzengné neked, Hogy halni tudnék százszor nélküled. S njúlva zsongna lelkedben a szó, Mit súgva, súgtunk együtt, édesen. Kezemben tollam most i- úgy ivm,"g, írjak, ne irjak? - már nem kérd"/.ein, IIa tört a szív tigy-e mi hang" ( ád S ba /.song benn aunvi kín érzelem. Zsibong, zajong, oly kíno- édes e/. Hogy kéj-e, kín-e, ••-s/int" m-m tu lom. A kétellyel kii/d sóvárgó remény. Ne erezz ilyet élet utadon! Gsomasz Dezső A szemek tekintete. — A al'ápai I.apok» eredeti tirrája. -Annak a régi köznmndnsuak, hogy a szem a lélek tükre, főleg abban rejlik az oka, hogy a színnek színétől függ bizonyos tekintetben a szemek kifejezése. A világos, kék szemben a szelídség, kedvesség, nyillssíg kifejezését látjuk, inig a lékeiében a szenvedélyes izgékonyságot. Nem kisebb mértékben függ a szernek kifejezése a szemhéjaktól, illetőleg esak a felső szemhéjtól, mert az alső esak igen kis foka mozgékonyssággal bir. A figyelmes, érdeklődő néző ehhez képest felemeli n felső szemhéját és ezzel bizonyítja a történőkben való szellemi részvételét. A lebocsátott