Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-04-01

Örvendő várakozássol nézünk elé annak a mozgalomnak, melyet — úgy tudjuk — a helybeli ipartestület szándékozik megindítani, első sorban a hivatalos város figyelmét, híván fel a fontos nemzeti ügyre — a hazai ipar ügyére. A postaépület. Mikor mar azt hittük, hogy hat évre végleg lekerült a napirendről a postaépület, vagy ahogy hangzatosabban nevezni szokták, a „postapalota" ügye, váratlanul ismét felszínre bukkant annak az örvendetes hírnek knpesán, hogy a postának jelenlegi helyén maradása esak három évre kötelező s hogy ez idő letelte után a kincstár csakugyan eleget óhajt tenni Pápa város jogos és méltányos igényeinek. Vármegyénk főispánja, ki már képviselő korában is nagyban buzgólkodott (íj postaépület emelése érdekében, s azóta, mint főispán többször tett a kereskedelmi miniszterhez ez ügyben felterjesztési, ezzel is tanújelét adva városunk iránt mindenkor bebizonyult jóindulatának, f. hó 2")-éii d. ii. 1 órakor a városi képviselőtestület tagjaival ós az érdekelt kereskedőkkel ertekezletet tartott a postaépület dolgában. Az értekezlet lefolyásáról tudósítónk a következőkben számol be : A városháza nagytermében nagy számban jelentek meg a képviselők, kereskedők és iparosuk, kik a punt 4 órakor titkára kíséretében a terembe lépő /vm/ressi/ Ferenc dr. főispánt zajos éljenzé.ssel, lelkes ovációval fogadták. Fenyvessy főispán elfoglalván elnöki székét és a jegyzői toll vitelére ha'ró Ceh/rit: Kmil dr., főispáni titkárt kérvén fel, előadta, hogy a kereskedelmi miniszter kereste meg a mai értekezlet összehívása és megtartása tárgyában. Régi óhaj Pápán, hogy a posta a város forgalmi pontjába jöjjön. A posta ugyan jelenleg három évre a régi bérházban van elhelyezve, de ez idő letelte inán a kormány hajlandó odatenni a postát, ahova az érdekeltség kivallja. A mai értekezlet célja : megfelelő helyet, vagy helyiséget, vagy többet is ajánlani a kormánynak, melynek évi költsége nem lenne sokkal nagyobb a jelenlegi bérösszegnél. .\ felső szemhéj a közönyösség benyomását leszi és úgy találjuk, hogy a szem kifejezése fáradt és álmos. Hogy azonban a szemet a lélek tükrének nevezzük, az nem egészen ezektől a jórészt velünksziiletett körülmények tői függ. Ezek csak igen laza és jelentéktelen összefüggésben állanak a lélek belső világával amelyet nevelés és egyéb viszonyok nagy mértékben befolyásolnak. Hogy legtöbb • •-étben mégis inog tudjuk itélni a lelki állapotot a >/einek kifejezéséből, ennek oka szemeink rendkívül gazdag mimikájában rejlik. Az a hat kis izom, mely a szetuüreglieii székel, oly változatossággal, annyiféle alakban tudja a szemünket mozgatni, liojrv a legcsekélyebb lelkiváltozás számára is van egy külön mozgása a szemnek, amely erre a lelki változásra igen karakterisztikus. Lássuk miképpen. A szemlélő, akinek semmi dolga nincs és kedélyállapota is egészen nyugodt, hasonló nyugodtsággal nézegeti környezetének a tárgyait is. Bizonyos ideig szemléli nz egyik tárgyat és lassan, minden moh óság nélkül megy át a másikra. A szentek mozgása ilyenkor a nyugodt lelki állapot képét nyújtja, a hosszas és tartós lixirozások változását mutatja a lassú, de biztos átmenetekben egyik rögzítésről a másikra. Ez jellemzi a nyugodt, értelmes tekintetet. Ennek ellentéte! a nyugtalan, változó tekintet, amelyet rövid ideig tartó rögzítések és a rögzített tárgyak gyors váltakozása jellemeznek. Az ilyen tekintetet legtöbbször nagyfokú szellemi kormánynak a főispáni előterjesztésekből van tudomása róla, hogy Pápa várostól pénzbeli áldozatot kívánni nem lehet s hogy cnélkiil kell ez iigjet dűlőre vinni. A főispán felkérésére Üchtritz báró főispáni titkár felolvassa a kereskedelemügyi miniszter idevonatkozó két leiratát és ezután elnöklő főispán felkéri az értekezlet tagjait, hogy e két kérdésre nézve nyilatkozzanak: 1. megtartható-e a posta jelenlegi helyén; 2. ha nem, hol lehet megfelelő helyiséget találni. A feltett kérdésekhez először Hannos Zoltán szólott hozzá. Szerinte a posta jelenlegi helyisége egyelőre megfelelő, de már nem lessz megfelelő 4--Ő év múlva. A város mcgterheltetése nélkül óhajtja a kérdést megoldani és pedig minthogy sem a Fő-téren, sem a Fő-utcán, sem a győriúton megfelelő épület nincs, az irgalmasok építendő hérluhéi nak bérbe ve vesével. Barthalos István elsőbben is köszönetet mond a főispánnak az értekezlet összebivasáért. (Kljenzés.) IIa Pápán a postaépület elhelyezéséről van szó, a posta jövedelmezőségét kell figyelembe venni és ezzel éppen nincs arányban az a 2(KK) koronáim összeg, amit a kormány postahelyiségre szán. Ebből kiindulva elvi szempontból négy pontot ajánl elfogadásra: 1. köszönet a miniszternek és főispánnak, hogy postaépületet emelni akarnak; 2. a város nem adhat rá pénzt; .'i. a jövőnek és a jövedelemnek niegfelclőleg építkezzék a kormány ; s 4. adjon a jelenleginél nagyobb bért. Steinberger Lipót, mint a Lloyd-társulat előljárósági tagja, a kereskedők nevében köszöni meg a főispánnak fáradozását. (Éljenzés) A kereskedők érdeke, hogy ha közelebb nein jöhet a posta, távolabb se menjen. Az épületnek nem kell nagyon tágnak lenni, mert a postahivatalt nem kell okvetlen az udvaron megrakni. Kéri egyebekben a főispánt, hogy a •minisztertől tudja meg, nukkora összeget hajlandó a posta céljára áldozni. Barthalos István a dolog gyakorlati kivitelére hat helyet hoz javaslatba: 1. a főtéri Xeitbaiier-liázat ; 2. a Fonyvessy-villát; 3. a Singer szabó-féle házat (a bencésekkel szemben); 4. a Kossufh-n/rdn d: a Széehengi-térre kitörésével a tér sarkán levő két házat; f>. a mostani épületet a mellette levő házzal kibővítve; (i. u

X irgalmasok bérházát. Mészáros Károly polgármester annak biztosítását kívánná a minisztertől, hogy évi 4—4800 korona bőrt tizet, ha a város megfelelő épületet emel. Kende Ádám dr. a főispán első feltett kérdésére azzal felel, hogy a jelenlegi postahelyiség nem megfelelő, hogy a második kérdésre felelhessen, arra időre lenne szükség. A felvetett eszmék közül a negyedik, a Barthalos-féle tervet találja legmegfelelőbbnek, melynek kivihetőségét az is elősegíti, hogy a kornj'ékbclt háztulajdonosok hajlandók az áttöréshoz anyagilag hozzájárulni; a Harmos-félét már esak azért sem fogadja el, mert az irgalmasok úgyis építnek szép bérházat, hadd nyerjen külsőleg is a város azzal, hogy még egy szép házat emelünk. Elnöklő főispán utóbbi felszólalásra megjegyzi, hogy immár három év óta volt elég idő a megfelelő helyen gondolkozni; a kormánynak nincs meghatározott helye a posta számára, épp azért kérdezte meg magukat a pápaiakat. Enuneiálja ezután, hogy az értekezlet Barthalos István elvi álláspontját elfogadván, a feltett két kérdés közül az elsőre azzal felel, hogy a jelenlegi helyiség nem megtelelő, a második kérdésre nézve pedig az összes telek-terveket és a polgármester külön indítványát felterjeszti a miniszterhez. Felterjesztésében kiemeli a Kossuth Lajos-utca megnyitásának városrendezési szempontból óhajtott voltát. Végül megköszönte a főispán a megjelentek szives érdeklődését és az értekezletet — lelkes éljenzés között - bezárta. Szinház. Két hét múlva véget ér az a hetedfél hónapos szünet, melyre színiekezet terén kárhoztatva vagyunk és kicsiny, de barátságos színházunk ismét megnépesül. Hazafias szellemű, derék és ambiciózus igazgató hozza hozzánk, mint immár í> esztendeje szokta tenni, társulatát, hozza zenekarát, díszleteit, felszereléseit és gazdag műsorát. Minő tőkebefektetést képvisel mindez, arról esak annak van fogalma, ki valaha egy vidéki színigazgató büdzséjébe beletekintett. De amekkora anyagi tőke ez a színigazgatóra nézve izgatottság okozza, amely az egész idegrendszert a túlizgatottság állapotába hozza és az agyműködések szokatlan élénkségét idézi elő. Ez az állapot külsőleg a testi mozgások nyugtalanságában és mohóságában nyilvánul, ugy, hogy az egyén sem ülni, sem állani nem tud, hanem gyors léptekkel jár fel és alá, hebegve beszél és igen gyorsan szökken át egyik gondolatról a másikra. Az ilyen izgatott hangulatnak már kisebb foka is megnyilatkozik a szemekben is. A környezet tárgyait egymásután rögzítjük ugyan, de a rögzítés nem tart soká, hanem gyorsan és igen élénk mozgásokkal fordítjuk más felé szemünket. A rögzített tárgyak ily gyors változásával másutt is találkozunk. (Jondolatszegény embereknek sincs meg az a képességük, hogy hosszabb itlőu át ügyeljék meg ugyanazon tárgyat, mert a szellemi korlátoltság és a lelki erők kellőfoku kiképzésének hiánya megakadályoza őket abban, hogy a környezet tárgyaiban a megfigyelés és gondolkodás objektumaira leljenek. Rendezett és célszerű mozgásokat is hiába keresünk náluk, mert ehhez bizonyos öntudat és határozott akarat szükségesek. Az ilyen egyének szellemi állapota legjobban visszatükröződik a szemekben. A tekintet ilyenkor folytonos változással ugyan, dc teljes céltalanul rögzíti egyik tárgyat a másik után és éppen ez a céltalanság különbözteti meg ezt a tekintetet az előbb vázolttól, amelynél a mozgások mindig öntudatosak. A nyugodt szemlélő a megfelelő szemállás biztos tartásával rögzíti megfigyelésének a tárgyát, mialatt arra is ügyel, hogy ez a tárgy éppen vele szemben legyen és mindkét szemétől egyenlő távolságra. Az egyenes, előre irányított, a megfelelő rögzítésben állandóan megmaradó szem jellemzi tehát az elfogulatlan figyelmes szemlélőt. Másképpen áll a dolog az elfogult szemlélővel. Látszólag az ő tekintete is nyugodt, sót túlságosan tüntet ezzel a nyugodtsággal, dc a szemek állása nem szimetrikus, mert arcát elfordítja attól a tárgytól, melyet titokban mégis meg akar (igyelui. Oldalról irányítja arrafelé a szemeit és ilyenkor leselkedőnek mondjuk a tekintetet. A gondolkodó, anélkül, hogy egy meghatározott tárgyra nézne, fölfelé irányítja a tekintetét, miközben fölemeli a felső szemhéját. Hogy így az ürességbe néz, ezzel megakadályozza, hogy egy tárgyra nézzen, amely esetleg elvonhatná a gondolataitól. Hasonló ehhez olyan emberek szemének az állást is, akik puszta közönyösségből nem akarnak figyelmet fordítani környezetükre. Náluk azonban hiányzik a felső szemhéj öntudatos felemelése és a szemgolyó is mintha kissé befelé vonulna. Ugyanez az alvó szem állása is, mikor a mozgató izmok működése szünetel, miért is a szem a fáradt és álmos tekintet benyomását kelti.