Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-03-11

Főispánunk Veszprémről és Pápáról. Rendkívül érdekes és reánk nézve megtisztelő, miként gondolkozik főispánunk Veszprémről és l'ájiárúl'! A „ Veszprém vár megye" legutóbbi számában olvassuk a következőket : ..Meglepetéssel hallottuk lapunk zártakor a liivt, bogy J<enyvessy Ferenc főispánunk Budapestről Kolozsvárt/ alispánhoz, mint a veszprémi szinház építő-bizottságának egyik elnökéhez levelet irt, melyben neki tudtul adta azt, hogy a szinház építő-bizottság védnökségéről lemond, Ali, akik tudjuk és ismerjük a viszonyokat, tudjuk, hogy c lemondás egyet jelent azzal, hogy most már bátran letehetünk arról a régi reményünkről, hogy székvárosunkban szinház létesüljön. Alig akartunk hitelt adni e váratlan birnek. Ks megtudva, hogy főispánunk tegnap megérkezett, alkalmat vettünk magunknak, hogy még lapunk zárta előtt e hir valódiságáról és főleg indokairól meginterwievolj uk. Fájdalom, a hir igaznak bizonyult 1 Főispánunk el is mondta röviden indokait, melyeket itt próbálunk visszaadni. — ..Engem monda többek közt a főispán — mikor pápai lakásomat elhagyva székvárosomban telepedii'in le, előkelő Halálokból alakult szép szánni küldöttség keresett fel a célból, hogy vállalnám el a veszprémi szinház építő-bizottságának védnökségét, mert mint ők mondták, csak általam vélik Veszprém város régi óhaját, egy állandó szinház létesíthetését elérni. En örömmel elfogadtam a megtisztelő megbízást azon biztos reményben, hogy lat tudtunk Pápán létesíhii színháza' miért ne lehetne azt éppen székvárosomban is. Elő is adtam azonnal programmonint, melyet a küldöttség lelkesedéssel fogadott. E programm első pontja az volt. hogy a rég nélkülözött megycbált újból felfrissítjük és annak előrelátható szép jövedelmét nem általános megyei célra, hanem mindjárt a veszprem-városi színháznak adjuk. A megycbált Budapestről is szerencséltették megjelenésükkel előkelő iti i-h"ilyy--k. Nincs, e lovagii.sságáról, udvariasságáról cs vendégszeretetéről bircs országnak egyetlen városa sem, amelynek sajtója ne a legnagyobb tisztelet cs elismerés hangján nyilatkozott volna arról, hogy a fővárosból is eljönnek megtisztelni egy vidéki város bálját. Es itne, most Budapesten létemkor arról kellett értesülnöm, éppen az illető uri hölgyektől, hogy a veszprémi sajtó egyik-másik orgánuma — melyet én külömben már egy év óta nem olvasok — azzal hálálta meg e városunkat és bálunkat ért megtiszteltetést, hogy a szó teljes értelmében kifigurázta őket. Pedig a nőt még rózsával sem szabad érinteni, nemhogy nyomdafestékkel. Annál visszataszítóbb volt még a közlemény, mert az nem is mondott igazat. Azok a vendég uri hölgyek igenis minden veszprémi fiatal úrral táncoltak, ki őket táncra felkérte, olyanokkal a hölgyek csak nem táncolhatnak, ki erre őket fel nem kéri. Végtelenül sajnálom és igazán rostellem, hogy ez éppen Veszprémben történt meg, a hol biztosan finom érzésű (!) kezek, udvariasan (!j és gyengéden ,'!) gondoskodtak arrról, bogy a kifigurázó közlemények, mindenféle plajbásszal beirt kommentárokkal az illető uri hölgyeknek, Veszprém város volt vendégeinek, kezeihez jussanak. Nos kérem szerkesztő ur, monda egész indignáeióval felém fordulva a főispán, — mondjon nekem még egy várost az országban, a hol ilyen kvtdi/ikálhntlnn udr triullanság hölgyekkel megtörténhetik ? Hiszen Pápa városa is vármegyénkben van, ott is van 3 újság is, de ott ki van zárva az a lehetőség, hogy előkelő hölgyeket, kik a várost megtisztelik megjelenésükkel, szellemi verses inzultusokkal illessenek. Es minthogy az a mi székvárosunkban mégis megtörtént cs mert én senkinek, sem az agyát, sem a szivét, sem az Ízlését mássá nem formálhatom és semmi garanciát nem tudok, hogy ami megtörtént, újból is meg ne történhessék: kénytelen voltam arra az elhatározásra jutni, hogy többé ne adjak alkalmat arra, hogy városunkat megtisztelő vendégek ilyen elégtré nem sajnálható' Ízléstelen és udvariatlan szellemi inzultusokban részesüljenek. Pedig nekem mint a nemzeti szinház és a m. kir. operaház nyugdij-intézeti elnökének sikerült már megnyernem a legelőkelőbb művésznőket, hogy lejöjjenek Veszprémbe és pedig ingyen, hogy játszanak a Veszprémben építendő szinház javára cs biztosítva lettem, hogy lefog jönni egy hangversenyre a csodás hegedűművész, Kubelik is. Hs inie itt van a világ legelső zongoramű vészének, Sauer Emilnek u levele Drezdából, hogy bármikor cs bárhol akarom, kedvemért hangversenyt ad a veszprémi szinház javára és pedig ingyen, holott Sauer 20(10 irtot kap Budapesten egy-egy hangVcr.-envért. Itt születeti, itt nőtt tol a kedves gyermek, s innen ment vílátrgá, nem hagyván maga tilsín mást bánatnál, szomorúságnál, meg két megszakadt szülői szívnél. Ki tudja, mi szólította cl ebből az igazán kedves otthonból *.' Ki tudja . . . . . . Mikor Karola eltűnt, eltűnt vele az öröm, a jókedv is. A szülök mély bánata bevonta síz egész házat s olyan otthonosba lön, hogv a vigságnak, az ürömnek soha sem adott helyet többé. A két üreg beletemetkezett a búba, szálllü/üll magától mindent, ami élvet ad, s eltek, öregedlek s gondolkodtak n múltakon. Karolát az-'la sokan látták a színpadon, a lóversenyeken, a sélahelyekon 8 egyebütt. Hódított, ahol csak megjelent. Számtalan üsinerősl, juharától szerzett s aranyos kedélyével mindenki szeretetét megnyerte. I'láiio/hallan kedvessége* űrökre felejthetetlen maradt mindazoknak, kik csak egyszer is beszellek vele. Innen van, hogy elnézvén a kertben levő tölgy tetején rakott madár fészkel, sokszor eszembe jut ez a kedves, bohó gyermek s szinte hallom csengő kacaját, látom gyönyörű alakját. Most pedig, most kétszeres okom van, hogy rája gondoljak. Olyan régen láttam, olyan régen Iwszéllom vele, hogy már azt sem tudom, hol, merre találkoztunk utoljára. Csak arra emlékezem, hogy akkor mintha szomorú lett volna. ígérte, ! hogy irni fog s inie, nagy idők múltán, messze \ földről, illatos levélkét hozott a posta. A gyengéd vonásokat az ő keze rótta a papírlapra, a nyájas üzenetet az ö szive sngalta. Kisse megilletődve I hántom le a borítékot s igaz gyönyörűséggel [olvasom azokat a tömör, apró betűkkel irt sorúikat. Az ő kedvessége sugárzik a levélből, az ő aranyos kedély enyeleg velem a sorok között. Elolvasom kétszer, háromszor, sokszor, számtalanszor, kívülről is tudom már. A távol Liverpoolból kelt a levél s hangzik imigyen : Edes barátom ! Ide, a távol tengerpartra, hányt a sors onnan hazulról, az édes szülőföldről, a iblojlbetetlen barátok kedves köréből. Szép a világ itt is, csakhogy otthon más virágok nyílnak, más hangja van az éneklő madárnak. — A hajó, mely még messzebbre, egészen más világba fog szállítani, már útra készen horgonyoz a parton s holnap már a sik tengerről fogok kendőt lobogtatni szép hazám fele, mialatt a kifeszült vitorlákat a túlsó part irányába tereli a szellő. Itt, a hotel teraszán, hol minden arc más országból, más hazából való, itt iroin önnek c sorokat, itt sírom ki utoljára magamat. Tudja a jó mindenható, látom-e még valaha önt. ama kevesek egyikét, kik a legteljesebb mértékben bírták bizalmamat, ismeu-ték titkomat. A történtek után, mert ismétlem semmi garanciám nincs, bogy őket is ily luílásun fogja fogadni a veszrémi sajtó egyik-másik orgánuma, nem tehetem ki őket s annál kevésbé a művésznőket, bogy époly vendégszeretetet lássanak Veszprémben, mint aminőt láttak a megyebált megjelenésükkel megtisztelő idegen uri hölgyek. Ezért mondtam le a színházi védnökségről, szivemből kívánván külömben, hogy más védnök alatt mielőbb épüljön fel a veszprémi szinház.'

1 Lehetőleg híven próbáltuk visszaadni főispánunknak szavait, melyek, nem kételkedünk, minden jóizlésü emberben igaz és méltó visszhangra találnak." Mi pápaiak csak örömmel jegyezzük meg főispánunknak rólunk szóló szaviit. Egy kis neveléstan. A márciusi napok emlékezetünkbe idézik a-c IS 18-dik évi márciust, különösen ennek Ifi-ükét, mert ez volt kezdete azon változó szerencsével ugyan, de annál több dicsőséggel folytatott nemzeti küzdelemnek. Most midőn az angol-búr háború folyik melynek sorsa — lehet mondani — az egész emberiség érdeklődését felköltötte, mely nagyon hasonlít a mi 18-H-49-iki küzdelmeinkhez, mert itt is, mint ott, egy számra kevés, de annál erőseid) és hazája iránt buzgó nép, egy sokkal nagyobb és világhatalommal biró nép által kényszerítetelt háborúba, mely szintén változó szerencsével, de a kisebbség részéről annál dicsőségesebben folyik: önkénytelenül kt'lti bennünk azon gondolatot, elmélkedésre késztet a fölött, hogv mi ved ily viszonyok nálunk is felmerülhetnek, gyermekeinket milyen irányban és milyen szellemben tanítsuk, neveljük, hogy adandó alkalommal becsülettel megadhassunk. Ha nz emberi társaság, nu'g béke idején sincs zsurlódás nélkül, mennyivel nehezebbéi mozog, midőn ellenséges elemek közt kell küzdenie: (miért is a magyar igen hedyesen vette a h íjnak neveti azért minden férfiút, a menyire ielő és viszonyok engedik, bajnokká kell nevelni, hogy alkalmas legyen a viadalra, a küzdelemre. A viadal ellenséges indulatból ered. Hz indulat ösztönzi az embert, hogy ellenségét semmivé tegye, vagy legalább rajta erőt vegyen. Az ellenséges indulat félig állati ösztönt Ilazaszáll fájó sóhajom s az a kép jú, eszembe, melynek kerete önt s engem ion át ott a kis szalon fülke'jében, az est homályban. Azon az estén panaszoltam el önnek víg teilen bánatomat s ön, a jó lin, vigasztalt engem, a hontalan, ki által sem szerelett, magára hagyott, megvetett teremtést. Ivulékszik, hányszor mondogatta akkor : - Megvirrad még, csak bátorság ! Olyan sokáig, olyan édesen beszelt akkor nekem s cu olyan szívesen hallgattam szavait. On biztatott egy szebb jövővel, kiszínezte nekem a jövendő napokat s ismétellen mondogatta : — Megvirrad még, édes Karola, kileliló'tlzik az ég meg az ön számára is ! Sokat, nagyon sokat beszéltünk akkor, a mikor én mindenről lemondva, kinyitottam a kis fülke ablakát : derengő fény ömlött a szalonba s én fájdalmasan jegyeztem meg: —• Csakugyan megvirradt, édes barátom nézze csak, már javában kel a nap '. Istenem, be régen vo.t ! Azóta sokszor megvirradt már és sokszor szállt alá a nap, csak én nem virradtam szebb jövőre . . . Holnap tengerre szállok s megyek más vidékre;. Ij világ, új élet vár rám, vígkedélyü emberek fognak ismét körülvenni. ígérem