Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-03-11

me lv különös mívelést nem kíván, mert a háború­ban magától is megterem a bajnoknál, ki éle te* t az ellenség által minden nap veszélyeztetni látja Az ifjúságnak mindenek előtt alkalmat kell adni arra, hogy a bajnoki tulajdonságokkal tisz­tába jöhessen. A bajnok tulajdonságai két fő részre oszt­hatók. Egyiket képezik a testi — másikat a lelki tulajdonságok. Míg a háborü nem volt egyébb mint párbajok összesége: addig a testi erő és ügyesség, párosniva állati bátorsággal voltak a döntő tényezők a a baj­noknak főkép esak ezekkel a tulajdonságokkal kellett fölruházva lennie: de mióta más eleinek is itittek a hadakozásba, az atlétái testi erő nőin olv nagy fontosságú. Azonban a bajnok edzettsége, miután a háború testi fáradság nélkül nem lehető, okvetlenül szükséges. Kötelessége tehát minden tanító és nevelőnek ezen testi képességeket mindég fokozni, s a testet az elpuhulástól megőrizni, hogy az önvédelmi képesség tudata, az egyénben föl­költessék és folyvást ébren tartassék. Testi erejé­ben nem bizó embernek nines férfiassága, moly állapot nagyon sajnálatra méltó, kivált lm fegy­vert visel. A lelki tulaldonságok, kedély és elmebeliek. A kedölybeliek: u vitézség, melynek alapja az crősszivüség, mely nélkül vitézi tett nem kép­zelhető. — Erős szive számos állatnak is van, de az ember erős szivüségét, ön fon tartási ösztönén k"viil, magasabb indulatok vezérlik, tehát fonsőbb, magasabb, mint az oroszláné. Az erőssziviiség, mely a kedélyben gyökeredzik, minden veszélyt megvet, s ez a legbecsesebb tulajdon, mellyel az ember a hadi pályára léphet, de a mi ezen állati tulajdonságot nemesebbé teszi, az a lelkeseilés a hazaért, kötelességért, a becsületért, a szeretett vezérért stb. Ezen nemes indulatok, érzelmek Jelköltése, ápolása és minél magasabb fokra emelése legyen tehát célja minden nevelésnek. A kedélytől lényegesen különbözik az ész vagy elme. Az ész, a gondolkozó és itélő tehetség, líitka ember tudja az ész által indulatait fékezni. Tehát nagyon kell szoktatni, gyakorolni az ifjat az iitifékezésbe)i, hogy vakon a veszélybe ne rohan­jon. A kiben a kedély semmi indulatra fölhevülni nem képes, ott az önüíkezésre nines szükség, de. az ilyen egyén akár mint ember, akár mint fegyver­viselő igen csekély értékű. Az ész belátja ugyan hogy bátran kellene föl­azonban, hogy önt, a kétíves jóbarátot, ezután sem fogom feledni, amint ön nem feledte ei még bizonyára egykori barátnőjét. A derűs napok aranyfénye ragyog feléin, melyeknek illetlen médiuma voltam valaha s most, hogy e sorokat bezárom, mintegy a másvilágról kiáltom : — Isten önnel, isten veletek, mind, kiket szerettem ! — s ezzel sokára, tán mindörökre homályba tűnik barátnője : Karola. Szegény kis Karola ! Nem bírtam betelni a levél olvasásával. Hjra, meg újra elolvastam. S mintha valóban, az egykori barátságon kívül egyéb valami is fűzött volna ehhez a lyányhoz, sokáig, igen sokáig elgondolkodtam róla. A nap régen lement már, a sötétség elborí­tott mindent, csak az én tarka gondolataim öltöt­tek szárnyat s vittek magukkal messze, messze, tengerekre, a Karolával siető hajó után, majd visszaszálltak, ki az irsai ispánlakhoz s halk sóhajt vittek a roskatag, öreg, házaspárhoz. Mikor fölébredtem gondolataimból, már hasadt a hajnal. Megvirradt. A T ajjon megvirradt-e Karolának, s megvir­radt-e az irsai ispánlaknak ? . . . lépni, de belátja azt is, hogy veszedelem van, és ha ilyenkor valamire mégis el kell határozni ma­gát, szükség, hogy kedélye ellen tudjon állani a habozásnak. Ez a képesség a lelkierő, mely a tettre való elhatározást, a cselekvést szüli, el­képzelhetjük, mily nagy becsű a hadi eltökéltség, azon tiszti állomásokon, melyekre nagy felelősség nehezedik. Az ingatagság, habozás, tehát irtandó. Mind a vitézségnek, mind az eltökéltségnek háborúban kétféle hivatása van, melyek vagy cselekvőleg működnek, mint a bátorság, vagy szenvedőkig, mint a kitartás. A bátorság örömmel cselekszik, melyre a bajnoknak n indig készen kell lennie. A szilárdság a lélek ellenállási ereje a viszontagságok csapásai ellen, a kitartás pedig az ismétlődő viszontagságok nyugodt eltűrése. Xem szükséges-e, hogy a lélek ezen magasztos tulaj­donságai képeztessenek ? Elmebeli tulajdonsága még a bajnoknak a ravaszság a viadalban, mely ha szószegéssel jár, csalássá, árulássá fajul. Ennek ellenében a közép­kor, a párbajok korszaka, a lovagiasságát állította, mely mint alávalóságot száműzte az ellenség meg­tévesztését. Ily értelemben tehát a lovagiasság az ifjúság jellemének képezésénél nem téveszthető szem elől IIa azonban a nemzet erdekei forognak kockán, akkor a hadviselésben a ravaszság meg­engedhető, de az áruló csalást, a nemzetközi jogok itt is tiltják. Ilyen ápolandó bajnoki tulajdonság még az elővigyázat, mely ha túlságos, rokon a félénkség­gel. A félénkség ellentéte az erős szivüségnek és a kedélyből ered, ellenben az elővigyázat az ész­ből fakad, mérlegelvén az okokat, melyek a cselek­vést vagy mulasztást javasolják. Mennél ma­gasabb a polc, melyet az egyén elfoglal, annál szükségesebb részéről az elővigyázat, esak a kellő mértéken túl ne terjedjen, mert könnyen útját áll­hatja a hathatós cselekvésnek. Gyakran megesik, hogy az ember valamely alapra mint biztosra számítván, valamit épít és valami váratlan áll be, mely alapját semmivé tette, úgy ránézve csalódás állott be. Ez esetben i a bajnok hivatása, hogy ti véletlennek, a várat- I lannak, mindenkor szemébe nézzen. Ezen képes­sége a bajnoknak a lélekjelenlét, amikor a kedély és elme, a sziv és lélek egyensúlyban vannak, egyszerre működnek, ha azonban a váratlan ese­tek a véletlenségck tol merülése alkalmával az em­ber eszét, veszti, minden cselekedete, fonákul üt ki. Ezek volnának röviden azon szív és észbeli tulajdonságok, melyek az ifjúságban, mint leendő bajnokokban felköltendők és fejlesztendők — már a klasszikus régi iró meg mondta „Qui enpit optatam eurru contingerc metam, multa túlit, feoitque puer, sudavit et alsit." A tisztességtelen verseny ellen. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a „tisz­tességtelen verscny u-ről szóló törvényjavaslat ter­vezetét tanulmányozás és véleménynyilvánítás cél­jából megküldte az összes ipartestületeknek, így a pápai ipartestületnek is. Az ipartestület a véle­ményes felterjesztés elkészítésével ügyészét, IJirsch Vilmos drt. bizta meg, ki megbízatásának eleget tett s derék munkálatát a testület elé terjesz­tette, mely azt örömmel és köszönettel fogadta el és a miniszterhez leendő felterjesztését elhatározta. Érdekesnek találjuk e felterjesztést egész szöve­gében közreadni: Nagyméltóságú Minister l T r! Kegyelmes Urunk! Nagyméltóságodnak Kő.B'iu*. számit leiratát és az ehhez csatolt törvénytervezetet ipartestületünk tárgyalván, beható és részletes tanácskozásunk eredményeképen a következő véleményben álla­podtunk meg: A realitás és szoliditás elveinek érvénye­sülését és a kereskedelmi versenyben felismert túlkapásoknak ellensúlyozását célzó törvényterve­zetet lelkesedéssel karoljuk fel, mert elérkezett­nek látjuk a tisztességtelen verseny által előidé­zett tűrhetetlen állapotok törvényhozási szabályo­zását, annál is inkább, mert a már meglevő tör­vényes és rendeleti intézkedésekkel a tervezetben lefektetett elvek a szükségnek megfelelő teljes szigorúsággal nem valósíthatók meg és mivel azok alapján a jog és tisztesség hatarait érintő kérdések megoldást nem nyerhetnek. Örömmel progagáljuk tehát a javaslatba hozott speciális törvényt, mint olyant, amely a kellő garanciát nélkülöző, hasonló céln és vonatkozásit egyébb tör­vények és rendeletek kibővítését és kiegészítését helyezi kilátásba. Noha az iparszabadság és versenyszabadság megszorításának nem vagyunk hivői, mindazon­által nem idegenkedhetünk egy oly törvénytől, a melynek megalkotását a munkában versenyző ipa­rosok, kereskedők és a nagy közönség panaszai tették aktuálissá, mert ismerjük a panaszok jogos­ságát és tudjuk, hogy a versenynek is vau köl­tészete és ez nem lehet más, mint a jó erkölcs és tisztesség, garanciája pedig a jóhiszeműséggel visz­szaéló furfang megfékezésére törekvő hatályos rend­szabály. A törvénytervezetnek ezen intenciója hat át beniinket és ezért méltányoljuk és helyeseljük a tisztességtelen versenyről szóló törvényben kon­templált korlátok mielőbbi felállítását. A tervezet ellen azonban mégis van egy megjegyzésünk, jelesen az, hogy míg messzemenő intézkedésekben találjuk meg benne a tisztesség­telen eljárásnak a kereskedelemlien való megaka­dályozását és ezt fejezi ki a törvény elnevezése. is, addig a súlyos válsággal küzködő ipart nehéz küzdelmében mivel sem támogatja, noha kétség­telen, hogy valamint a kereskedelem, úgy az ipar boldogulásának és felvirágzásának is első és alap­feltétele a feltétlen tisztesség és jóhiszeműség. E részben is eszközöket és módokat kellene keresni, a mely eszközök és módok az elavult ipartörvéuy­inek egyidejüleges és a jelen törvénytervezethez 'idomítandó reformálásában volnának feltalálhatók. Áttérve a javaslatnak birálatos méltatására, a tisztességtelen verseny elleni védekezés módját illetőleg inkább hajlunk az általános határozmá­nyok, mint a tisztességtelen cseleketletek ta.vativ felsorolása felé, noha az általános batározmányok rendszerénél szerfelett ingadozó és ellentétes gya­korlat fejlődhetik ki, a mennyiben kétes és vitás esetekben a jogosság és tisztességtelenség közötti határvonalat felkeresni és megállapítani sok ne­hézséggel jár. De mivel ezen nehézségek adott esetben a viszonyok és körülmények helyes mér­legelésével és ebből folyó célszerűségi tekintetek­kel független önbelátással könnyen leküzdhetők és mivel a kérdések elbírálása közigazgatási hatás­körbe utaltatván, ezen hatáskörrel az ügyek álta­lános szemléletéből merített kauzális és alkotó mű­ködés kifejtése összeegyeztethető, ennélfogva az általános batározmányok rendszerére alapított tör­vény teljes megnyugvással elfogadható. Ha a cselekedetek, a melyekkel szemben a törvény oltalma igénybe vehető, taxatíve lenné­nek felsorolva, úgy ezen rendszer mellett a ható­ság arbitriuma estik is a tényleg felsorolt estitek keretében mozoghatna, utalva lenne a törvény rendelkezésének szavai és értelme szerinti alkal­mazására és nem üldözhetné az erkölcsi követel­mények színvonalától messze elmaradt verseny­fogásokat esak azért, mivel a taxatíve felsorolt esetek alá nem szubszummálhaíók. Már pedig nines az az óvatosság, körültekintés és törvényhozói bölescség, a mely a tisztességtelen verseny elasz­tikus fogalma alá eső cselekedeteket kimerítően felsorolni képes lenne. Ezen iskola is azt javasolja, hogy a törvény intenciójának helyes értelme­zése és érvényesülése a hatóság feladatát képezze mindaddig, a míg a gyakorlat útmutatása szerint a két rendszer egyesítése lehetőbe lessz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom