Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-12-09

Hát büszke is lehet az ö hár.i, kiben van tartalom, van ambíció és nem csekély szónoki talentum. Istenem, hol tartanánk, ha minden képviselőben ennyi tudás és érettség volna! . . Igazán megható volt, amikor a beszéd végzetével a Ház tagjai, az ellenzékiek is, gratulálni mentek — Hegedűs Sándorhoz, a papához, aki ragyogott a boldogságtól. Csík egyes savanyu lelkek hangoztatták: — Egy Herberttel több van ! — Hát: ha minden Herbert olyan volna, mint Hegedűs Lóránt, akkor csak elő azokkal a Herbertekkel!" Ebhez; hasonlók a többi lapok elismerései is, melyeknél sokkal ékesebben beszél im maga a beszéd : Hegedűs Lóránt: Voltaképpen a pénzügyi tárcánál akartam arra kérni a Házat, bogy egy félórát ajándékozzon nekem az ország idejéből, mintán tárgyam főképpen gazdasági, sőt pénzügyi, de az általános vitában eddig felszólalt t. képviselőtársaim annyira összekötötték, bogy ne mondjam összekeverték a pénzügyi kérdéseket az általános közgazdasági helyzettel, a választásokkal, a választási joggal, a titkos szavazással, sőt a vallási kérdésekkel, hogy immár azokat szétválasztani magam sem tudom s ezért kérem a t. Házat, bogy azt a rövid időt, mely a mai ülésből hátra vau, adja nekem. Azt hiszem magam is, bogy oly szoros összefüggés van mindezen kérdések közt, hogy azok egymástól el nem választhatók, mert a tétel, melyet bizonyítani akarok, az, bogy jelenlegi gazdasági válságunk fizikai kényszerítő erővel fog minket arra szorítani, hogy állami pénzügyeinket, adórendszerünket megváltoztassuk és az adórendszer megváltoztatása okvetlenül maga után fogja vonni azt, hogy választási reformot hozzunk be. (Halljuk! Halljuk!) Ez a problémáin, t. Ház, nem aktuális a szónak abban az értelmében, amint az általános vita utolsó napjaiban főként a felekezeti párt alakulásának kérdése lett divatossá; — erről nem szólok, mert ezen kérdést kavargatni hasznosnak nem tartom s mert felekezeti párt alakulása iránt nekem semmi érzékein nincs, (Helyeslés.) — de nem aktuális a szóuak abban az értelmében sem, amint a politikai közvélemény és külöuösen a sajtó azzal foglalkozik, hogy pl. milyen a függetlenségi párt vezéreinek egymáshoz való viszonya. Hogy érdekli-e ez az országol, azt nem tudom; de azt tudom, hogy eugem annál kevésbé érdekelhet, mert ha valaha eljönne az az idő, ami pedig ki vau zárva, hogy a Háznak állandó szereplői közé emelkedjem, ez oly késő évtizedekben történhetnék, mikor a függetlenségi párt jelenlegi vezérei legfeljebb a korelnöki szék felett fognak disputálni. (Derültség.) Hanem aktuális ez a probléma a szó azon értelmében, bogy akkor, midőn összes gazdasági tényezőink felett — kivétel nincs — megnehezedett az idők járása, akkor, mikor ugy az őstermelés, mint a feldolgozói ipar súlyos sebektől sajog, mikor nálunk gazdag ember és szegény közt most az a külömbség vau, bogy az egyiknek több pénze hiányzik, a másiknak kevesebb, akkor az ország tauácstermébon talán törhetjük fejünket azon, hogy legalább, ami ezen problémának állami részét illeti, mennyire javíthatjuk meg mindezt; (Helyeslés a jobboldalon.) fejünket törhetjük különösen akkor, mikor az én meggyőződésem szerint lehetséges kivezető utat találni, mely nem csak a bonyodalmakból visz ki, de jogaiuk tovább építéséhez is vezet. (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk 1) Kiindulási pontom nem eredeti. Gróf Apponyi Albert képviselő ur Jászberényben mondott beszédében azt jelentette ki, bogy Magyaroszág nagy sikert ért el a párisi kiállításon, amint a hazahozott grand prix, arany- és ezüstérmek is bizonyítják. Hozzátette, vájjon micsoda jutalmakat kaptuuk volna, ha országunk belső állapotait állítottuk volua ki. Azon a kiállításon, t. Ház, ugyanezt én más formában gondoltam el. Azt gondoltam, hogy ha az embereknek egyszer az jutna őszökbe, — és egyszer eszökbe fog jutni — hogy, amint az emberi munkának, az emberi büszkeségnek és az emberi nagyszerűségnek ilyen kiállítását rendezték, mint nmilyeu ez a pazar párisi volt, az emberi nyomorúságnak, az emberi bátortalanságnak és kicsiuyességnek is ilyen világtárlatát alkotnák meg, vájjon azon a világtárlaton Magyarország micsoda jutalmakat szerezne? (Felkiáltások a szélső balod al o n : Első dijat!) Azt hiszem, például a kivándorlási pavillonuuk mindenesetre az elsők közül való volna. Más nagy érmeket is kapnánk, de az a kérdés, vájjon az, amit az állam tehet, ami egy költségvetés keretében általában megvitatható, vájjon ez milyen képet mutatna ezen a kiállításon. Mindenekelőtt szükségesnek tartom megjegyezni, hogyha mi ezt a kiállítást komolyan képzeljük és igazán fel akarjuk azon nemzetközi világításban fedezni Magyarország vérző sebeit, akkor ne azokon a helyeken keressük azokat, ahol nincsenek, mert akkor eltereljük a figyelmet azoktól a helyektől, ahol tényleg vaunak. (Helyeslés jobbfelől.) Igy azt hiszem, hogy helytelen a hibát ott keresni, a hol a függetlenségi párt t. szónokai tették a vitában, tnduiilik az úgynevezett pénztári fölöslegek kérdésénél. De helytelen ott is, a hol Molnár János és Buzáth Fereuc t. képviselőtársaim keresték, tudniillik az ingó tőkének támadásánál. Ezzel a két kérdéssel foglalkozom néhány percig és ha ezt a két kisded ütegemet felállítottam, bátor leszek saját sáncaimba visszavonulni. (Halljuk! Halljuk !) Ami először is a pénztári feleslegeket illeti, ez a kérdés, amelyet Kossuth Ferenc t. képviselőtársam dobott be a vitába, elmondott beszédének párá/.atában oly misztikus homályossággá változott, bogy szinte lehetetlenség elhinni, bogy, ha ennek a kérdésnek valami baja van, az csak az lehet, hogv túlságos világos. Kossuth Ferenc t. képviselő ur, akinek egyik legfigyelmesebb hallgatója vagyok, azt mondotta, — és ezzel leleplezte a t. pézügyminiszter urat — hogy ez a költségvetés milliókra rúgó feleslegeket tüntet fel és határozati javaslatában, amelyet maga és pártja nevében benyújtott, kijelenti, bogy ebben a költségvetésben — értse meg az ország — kipuhatolhatatlau, előre ki uem számítható, mindesetre azonban milliókra rugó többletek vaunak elrejtve. Komjáthy Béla t. képviselő ur, aki utána szólott, azt mondta, aki mélyebbre lát, t. i. a költségvetésben, látni fogja, hogy közel vagyunk a deficithez, ha egészen benne nem vagyunk. Páder Rezső t. képviselő ur pedig mai beszédében azt mondotta, bogy a költségvetés pokoli ügyességgel vau összeállítva. (Derültség.) Vele ellentétben azonban — hogy negyedik vélemény is legyen — Csávolszky .Lajos t. képviselő ur tegnapelőtti beszédében kijelentette, hogy a költségvetés — (és itt a képviselő ur egy olyan kifejezést haszuált amelyet eddig csak kőnyomatosok czáfblataiban ol vastam) — minden alapot nélkülöz. (Derültség.) Részletesen ezekkel a kérdésekkel azért nem szükséges foglalkoznom, mert az előadó ur, akinek a beszédét csak azért nem dicsérhetem meg, mert újonc vagyok, mindezeket előre megcáfolta. Legyen szabad nekem csak annyit hozzátennem, hogy először is ez a költségvetés akár a hazai többi költségvetésekkel, akár a külföld bármelyik művelt államáuak költségvetésével összehasonlítva, a pontosságnak és a realitásnak a tipusa. Azt szokták erre moudani t. képviselőtársaim, hogy miért van akkor időközben az a több költekezés és miért vau az a felesleg ? Vau azért, mert az országgyűlés a költségvetési törvéuy tárgyalása után törvényeket alkot, amelyek több millióra rugó kiadásokat foglalnak magukban és ezek fedezéséről gondoskoni kell. Másodszor, ha sehol a világon nem volnának ilyen eltérések a költségvetés és a zárszámadás között, vannak oly mezőgazdasági országban, ahol a jövedelmek alakulásai, a termelési ágak mikénti felvirágozása, tehát nem emberi és nem péuziigymiuiszteri munkától van föltételezve. De harmadszor mindebből semmi baj nem szárrnazhatik. Itt azt mondani, amit (Jsávolszky képviselő ur mondott, hogy jobb lessz akkor egy generális diszpenzációt adni a pénzügyminiszternek, azért sem lehet, mert hiszen először a számvevőszék, másodszor a képviselőház mindezeket részletesen megbírálja, a zárszámadási felmentést megadja. Azért tehát, t. Ház, azt mondaui, amit Buzáth Ferenc t. képviselő ur mondott, — azt a választások előtt minden esetre igeu veszedelmesnek tartom — nem szabad, hogy tudniillik a pénzügyminiszter, ha az egész armádiát fináncmundérba bujtatja is be, több adót, mint a menyit az ország pénzhelyzete megenged, nem fog beszedni. Nem tudom bogy a t. képviselőtársam észrevette-e, bogy mi történt vele, észrevette-e azt, hogy az történt, hogy ez igaz : hogy a pénzügytniuiszter sem eddig nem tette, sem azután több adót, mint amennyit az ország pénzügyi helyzete megeuged, behajtani nem fog. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) A másik kérdés amit előre bocsátottam, az ingó tőkének kérdése . . . RalíOVSzky István : Na ezt halljuk ! llegedÜS Lóránt: . . . vagyis az a kérdés, amelyet Buzáth Ferenc képviselő ur akként csoportosított : pénzintézetek, zsidó uzsora, börze, korcsma, bazafiatlan kereskedelem. Hogy a kereskedelemhez t. képviselőtársam a „hazaliallau" szót miért függesztette oda, azt nem tudom, mert, bár engem tőle nagy politikai ellentétek választanak el, de azért hazafias szándékában nem kételkedem. (Helyeslés balfelől). T. képviselőház ! Sehol az egész világon nem népszerű dolog a tőkét védeni, sőt nem csak nem volna népszerű, de nagyon unalmas lenne, ha én minden elméleti ismeretemet kiraknám a t. Pláz elé, amikor még azzal is vádolhatnának és ebben igazuk volna, hogy a sok angol s amerikai levegő szemeimet megrontotta és még most is érzem csontjaimban annak a nagy muukának és annak az ipar szabadságnak fellendülését, melyet odaát láttam. Mindezek helyett sem nem teoretizálok, sem egyéni dolgaimról nem beszélek, mert hisz sem Buzáth képviselő ur, sem én egyénileg érdekelve nem vagyunk, hanem azt mondom : vegyük a dolgot ténylegesen ugy, amint van. Itt van egy ország: Magyarország, amelyről némelyek azt állítjuk, hogy az államnak miudeu attribútumaival b

;

r (Helyeslés jobbfelől.), mások pedig az tartják, hogy az államnak csak cime és jellege van meg benne. (Igaz ! Ugy vau ! a szélső baloldalon. Ellentmondás jobbfelől.) Kllbik Béla : Államadósság az vau ! (Felkiáltások jobbfelől. Halljuk ! Halljuk !) Hegedűs Lóránt: Itt van ez az ország, amely most teljes pénztelenségben, a tőkének teljes hiányában szenved. Senkinek sincs pénze, üzlet nincsen és az ország ugy evickél, mint egy partra vetett hal. Rakovszky István : Harmincéves politikának eredménye ! Hegedűs Lóránt: És miért vau ez? Azon körülmények közül, melyek egy ilyen derutot megelőzuek, tudtommal nálunk egy sem volt meg. Sem uagy háborúnk nem volt, sem alkotmányunk felforgatva nincs. (Elleumondások a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Hát az ötvenes években? Kllbik Béla: Ex-lex! Hegedűs Lóránt: Kubik t. képviselőtársam maga sem fogja elhiuui, hogy ez az üzlettelenség az ex-lex következménye (Élénk tetszés jobbfelől.) Kllbik Béla: De fel volt forgatva alkotmányunk ! Hegedűs Lóránt: Sem olyan nagy ipari spekuláció, amely nálunk is, másutt is derutot von maga után, nem történt. Pénzünk még sincs. Miért van ez? Egyszerűen az történt, bogy a külföld a tőkét, miután másfelé vau engage-álva, elvonta tőlünk. (Igaz! Ugy van 1 jobbfelől.) Ebből tehát világos, — azt hiszem, ezt tovább bizonyítani fölösleges — hogy tőke, megtakarított pénz, vállalkozási szellem magában az országban uiucseu és különösen nincsen abban a mértékbeu, bogy mi üldözhessük. Mert ez az ingó tőke nem olyan, mint a spárga-növény, hogy mihelyt kidugja a fejét a földből, burát terítsünk reá. bogy a napvilág ne érhesse, filénk tetszés jobbról.) Mi pénztelenségről panaszkodunk, s akkor itt előálluuk egy bunkóval és lessük, bogy a tőke, tniut a vakondok, mikor üti fel a fejét és aztán rajta ütünk. (Élénk tetszés és éljenzés a jobboldalon.) Nem azt mondom éu t. képviselőtársaim — ez ellen semmi kifogásom nincsen, -— bogy a visszaéléseket ne üldözzük. Hiszen üldözi azt mindenki, hanem azt mondom, hogy önök mást a tőkéről uem is tudnak, mint visszaélést. RakOVSZky István: Mert csak azt látjuk Különösen ott látjuk a visszaéléseket Matlekovit urnái! Hegedűs Lóránt: Ha azok az eszmék, amelyeket Buzáth Ferenc t. képviselő ur olyan gondosan összeállított, az ország közvéleményébe belemennek és megtelítik a levegőt, akkor feltörheti a kormány a tenyerét csatornák ásásában vagy gyárak alapításában és eredményt elérni még sem fog. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ennélfogva, t. Ház, azt hiszem, hogy fölösleges tovább bizonyítanom, hogy semmi érdekünk sincsen, bogy a tőkét üldözzük, mert tőkénk nincsen, ha pedig ily fogadtatással várjuk az idegen tőkét, lessz neki annyi esze, hogy Magyarországba bejöuui nem fog. (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Ez volt a két előrebocsátás, t. Ház és ezek után méltóztassék megengedni, hogy, amiként előbb is jeleztem,"visszavonuljak a saját pozíciómba. (Halljuk! Halljuk! T. Ház! Hogyha ezeken a helyeken nem találtunk olyant, amit üldözni kell, bogy ha ezekben a dolgokban nem találtunk olyant, amely ama nagy nyomorúságos kiállításon dijat nyerhetne, akkor nincsen más hátra, mint hogy azokat az eszközöket vizsgáljuk, amelyekkel az állam rendelkezik és megnézzük, hogy van-e itt hiba és hol van a hiba. Eu ezt két téren látom- Az egyik a fogyasztási adók, a másik az egyenes adók kérdése. Az elsőről igeu röviden fogok szólani, a másodikról, hogyha lehet, még rövidebben. A fogyasztási adóink t. Ház, akként vannak nálunk rendezve, bogy tudvalevőleg azoknak egy része Ausztriával közös alapokon nyugszik. A másik nem és igy gyakran halljuk a függetlenségi párt