Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-08-12

kiboesátaniok gyermekeiket, most meggondolniuk, mely feladatot lesznek azok képesek legférfiasabban, legteljesebben, legszepló'telenebbül betölteni. Ne növeljék nagyra gyermekeikben a hiúságot! Ne fejlesszenek bennük meg nem levő áltehetségeket! Ne igyekezzenek még túlcsigázni az ifjúságnak egyébként is tűlvérmes reményeit ! A gyakorlati pályákat a tudományosak mellett nálunk nagyon elhanyagolják. Az iparnak, a kereskedésnek, a mezőgazdaságnak, a bányászatnak, az erdészetnek, a műszaki foglalkozásnak és a haza védelmének szüksége van képzett emberekre. Ezekre a díszes feladatokra kell az új nemzedéknek vállalkoznia! Itt van a tér, a in el 3*011 áldásos tevékenységre van szükség! Ezekre a pályákra kell a fiatalságnak törekednie! Tudományos ambíciók kielégítésére van itt is alkalom; sőt több alkalom, mint a túlterhelt humanisztikus pályákon. Ne tóduljon az ifjúság a legmagasabbra; mert könnyen célját téveszti, ha hívatlanul tolakodik be a választottak közé. Sok fénylő csillagra van szüksége a hazának. Igyekezzenek mentül többet helyezni kellő világításba, hogy egyik se homályosítsa el a másikat! A rendőrségről. Nehogy valaki azt higyje, hogy e cikkelyben célul tűztük ki magunknak a rendőrséget okkal, vagy ukiiélknl támadni, már előre kijelentjük, hogy ezúttal nem a rendőrségünk hibáival, sem annak belső szervezetével vagy vezetésével akarunk foglalkozni, hanem azért emeljük föl szavunkat, hogy kimutassuk azt, mennyire szükség van rendőrségünk .szaporítására. Aki tudja, hogy valamely rendőrségnek, egy nagyobb városban, mennyi feladata van, aki csak valamennyire is ismerős a közigazgatás eme ágazatával, nincs kétségünk benne, hogy cikkünk tendenciáját csak helyeselni fogja. A mai kor előrehaladottsága, a modern cletkis paciensét a sétatéren, sőt többször lakásukra is elment. S ha a szobában találkoztak, mindig meglapogatta Loftikának pulzusait, hogy az ütér rendesen ver-eV Es csodálatos? még mindig nein rendelt semmiféle orvosságot a betegnek; sőt meghagyta, hogy úgy éljen, mint az egészséges emberek szoktak, járjon minél többet társaságba s mulasson és táncoljon, a mennyi csak tetszik. Singhotl'er úr több izben intézett aggódó kérdéseket a doktorhoz, hogy hát mi baja a lányának és vájjon meg i'og-e gyógyulni; de a doktor csak kitérő választ adott. — A baj nem veszedelmes; a lányoknál ily korban elő szokott fordulni rendesen. — Ks meg tudja ön gyógyítani? — Azt ínég nem tudom, de remélem; — és a doktor ajkáról egy sóhaj lebbent el. — ()n aggódik, orvos íir, ttgy-e bár, lányom állapota fölött. — A Lottika kisasszony állapota fölött? oh, legkevésblu' sem, ő bizonyosan ki fog gyógyulni, csak az a kérdés, hogy ki lessz az ő igazi orvosa? Singhoft'cr (ir igen jedes fttszerkereskedő volt Teinesvárott, sőt töbszörös háztulajdonos is, de a Pythia-féle jóslatok megfejtéséhez egyáltalán nem értett cs így a doktor rejtélyes szavait sem értette meg. Hanem azért mégis megnyugodott, mert lánya látszólag jobb kedvit lett, arcára visszatért a régi pir cs egész lénye fölelevenedni látszott. Alig töltött Lottika pár hetet a fürdőben, úgy látszott, mintha minden baja elmúlt volna. viszonyok minden irányban követelményekkel 'lépnek föl s alig van oly intézmény az állami életben, mely o követelményeknek eleget nem tett volna, vagy tenni ne óhajtana. Hőt maga az egyes ember is igyekszik lépést tartani a modern élet követelményeivel, nehogy magára vonja embertársainak gúnyját, kicsinylését. Nagyon természetes tehát, hogy mint a közérdek orgánuma szóvá kell, hogy tegyük rendőrségünknek inai állapotát, mely sehogy sem felel meg városunk intelligenciájának, ama szellemi nívónak, mellyel mindenfelé dicsekedni szeretünk. Mint a közélet figyelmes őre, nem akarjuk, hogy e dicsekvésünk csak kérkedés legyen. Talán nem kellene bővebben magyaráznunk, hogy a rendőrség minő hivatást tölt be a közéletben egyáltalán s hogy milyen kötelességeket • kell teljesítenie valamely község és város életében különösen; úgyszólván a rendőrségnek magasztos hivatása van, ha föl tud emelkedni hivatásának magaslatára. Ott van a közegészségügy, melyre a legéberebben kell őrködnie; ott van az élet és vagyon biztonsága, mely kezébe van letéve és ezenkívül számos oly föladat, melyet minden erejével és tehetségével teljesítenie kell. Es már most hogyan felelhet meg mindezeknek a rendőrség, ha oly nevetségesen csekély számban van, hogy a legegyszerűbb kötelességeknek és alig tud eleget tenni. Városunk emelkedése — és ezt örömmel jegyezzük föl — oly gyors tempóban halad majdnem minden irányban, hogyha visszaesés nem következik be, amitől óvjon Isten, akkor rövid idd alatt egyike lesz az ország legszebb, legkonstruáltabb városainak. Kedvező területi viszonyainál fogva, néhány évtizedet sem kell mondanunk, kiterjedésében is elérni fogja a nagyobb városok nívóját. Íme épülnek gyárak, a forgalom emelkedik; már is szó van jogakadémiáról s talán kir. törvényszéket is ka]), tehát valóban szép jövő elé néz, mely nemcsak a város törzsökös polgárait teszi büszkévé, de minden magyar ember szívet örömmel tölti el, ha az ország bármely városának ily szép fejlődését és virágzását látja. Es már most, mondjuk ki nyiltan, nem válunk-e nevetségessé, ha ezzel a fejlődéssel szembe állítjuk rendőrségünket, melynek csekély létszáma nem elég egy nagyobb község közigazgatási szervezeteben sem, nemhogy egy íolvton emelkedő városban legyen elég. Mit tehet az a j néhány szál rendőr? S főleg, hogyan tudjon kö— Lássa, Singhoil'er úr, orvosság nélkül is meggyógyult a lánya, — szólott az orvos. — Merkwürdig, wirklich merkwürdig! — felelt a „fetter", — hja, hja! ez a kitűnő gyógyvíz ! ez a jó levegő ! — Valóban a gyógyvíz és a levegő! — erősítette az orvos is. De most inog az orvos sóhajtott egyet, éppen olyat, a milyet azelőtt Lottika szokott Es ez időtől fogva az orvos nem látogatta meg többe Singhoifcrékat; a beteg felgyógyulván, úgy vélte, hogy most már felesleges minden látogatása. Gyakran napokig nem is látta a felgyógyult beteget és nem is hallott egészségi állapota felől. Alig múlt el azonban két hét, midőn Singhoil'er úr ismét aggódó képpel állított be a fürdőorvos rendelő szobájába. — Nos, mi baj, Singhoífcr úr, tán csak nem beteg megint a kisasszony? — Oh, dehogy nem, megint csak úgy van, mint azelőtt volt. Az istenre kórem, orvos úr, írjon egy receptet, mert meghal a leányom. Az orvos elnevette magát. — No, no, Singhoil'er úr, még talán csak nem vagyunk odáig. — De odáig jutánk, hogyha ön nem ír egy receptet. — Receptet? Nos hát írok egy receptet; ami, azt hiszen, hogy használni fog; csak aztán azt be is kell venni. — Oh, bevesz az én leányom mindent, engedelmes gyermek az, csak írjon kérem. Az orvos elnevette magát. telességének eleget tenni, ha nem valódi hivatásában foglalkoztatják. Mert a fődolog a rendőrség életében a közönség érdeke és nem az, hogy valamely kézbesítési ív hogyan lessz kézbesítve, vagy hogy asszistáljon valamely szegény adós ingóságainak lefoglalásánál. Ezek mind kicsinyes dolgok, mely nem a rendőrséghez tartozik, vagy ha tartozik is, épp azért kell gondoskodni kellő számú rendőri közegről, hogy egyidőben többfelé is foglalkoztatni lehessen őket. Kívánhatnák ugyan, de egyelőre magunk is lemondunk róla, hogy minden utcában folyton inspekciós rendőr álljon, de az feltétlenül szükséges, hogy éjjel-nappal, a városban területekre, felosztva, cirkáljanak rendőri őrjáratok. Hiszen a rendőri intézmény nem azért van, hogy annak közegei ott hííseljenek, vagy ott melegedjenek az őrszobában, hanem azért, bogy a város életére felügyeljenek. Valósággal csoda számba megy, vagy talán a Gondviselés különös kegyelme őrködik városunk és polgárai fölött, hogy eddig még nem fordult elő oly szenzációs esemény, mely az emberi életben vagy vagyonban nagy kárt tett volna. De ezt jövőre, a város folytonos fejlődésével, nem ígérhetjük magunknak. Szerencse, hogy a múltban így volt, de ne bízzunk benne, hogy a jövőben is így lessz. A rendőrségnek mindenre ki kell, hogy terjedjen a figyelme. Csekély példákat hozunk föl, de a melyek némi világot vetnek rendőrségünk mai állapotára, melyet szégyelltünk kell. Megtörtént már többször, hogy gyorsan hajtó kocsik gyermekeket gázoltak el, hol volt akkor a rendőr, aki a gyorshajtást ellenőrizze, a gyorsan hajtó kocsist kérdőre vonja ? Éjjel a korcsmában verekednek s nincs rendőr, aki a közcsendre felügyeljen, a polgárok éjjeli nyugalmát megzavarni ne engedje. Éjjel megtámadhatnak bárkit az utcán s meg is gyilkolhatják, anélkül, hogy bár egy rendőrnek az árnyékát is látni lehetne. A bclügymininiszter kiadott egy rendeletet, sőt szépen plakatírozták is és valószínűleg olvasta is néhány ember, hogy köpni nemcsak nem szép dolog, hanem az egészségre is fölötte ártalmas, de azért uteaszcgleteken most is valóságos köpési versenyeket rendeznek a hordárok és napszámosok kedélyes diskurálás mellett, cs ha van, aki a rendőri közeget figyelmezteti, az a felelet reá, hogy hát hová köpjön a szegéuy ember, valahová csak kell. S ez megtörtént dolog. Egy öreges anyóka lépeget az utcán — No, az kérdés, hogy ezt az orvosságot be akarja-e venni, — és ezzel íróasztalához ült ós a következő receptet irta : Rp. Vir pulcher linux Pulchra puella una in niatrimonio sed cito! Misce da Sign. Belsőleg. J)r. Márkus. Ezt a receptet aztán nevetve adta oda SinglioiTer úrnak. — Itt van a recept, — szólott, — mely használni fog, hanem a megcsináltatása, az már öntől függ, a bevétele pedig a kisasszonytól. En megtettem, amit tehettem; azt hiszem, hogy ez az egyetlen szer segíteni fog a kisasszony bajáu. — Oh, kérem, megcsináltatom én azt és a leányom is beveszi. Hát ezzel a papirossal a patikába kell mennem, úgy-e bár? — A patikában bajosan csinálják ezt meg, hanem jobb lessz paphoz menni. — Az isten szerelmére, mit beszél az orvos úr, csak nem hal meg a leányom?! — Sőt ellenkezőleg, — felelt nevetve az orvos — hát nem tud Singhoil'er (ir egy kicsit latinul? — Nem én, uram, egyetlen szót sem; hiszen tetszik tudni, a fűszerkereskedésben a vevők sohasem beszélnek latinul. -•- No az igaz, hát adja ide csak azt a receptet majd megmagyarázom, mit irtain fel; aztán