Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-08-12

Huszonhetedik év. 32. szám. 1900. augusztus 12. APAI LAPOK Pápa varos hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dlj?.k a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész (-vre 12 kor., felévre ti kor., negyedévre 3 kor. K;;yeH .szám íii-ü 1ÍO lill. Szülök gondja. Korunk gyorsan él és sok ismeretet kivan az emberektől. Hosszú az iskolában eltöltendő évek száma, de vajmi rövid ez a hosszura nyúló időköz is arra, hogy a kor követelte halmozott tudást megszerezi)élővé tegye. A szülők, akiket az élettapasztalás tanít a tudás fontosságára; akik az életnek nehéz iskolájában tanulták megismerni, hogy a tudás hatalom: gyermekeik iránt érzett szeretetből azon vannak, hogy mentül hamarább kerüljön ifjú és leány az iskola padjára; mentül hamarább és mentül fogékonyabb lélekkel szívja magába az ismereteket, amelyeket tőkeként felgyüjtvén, azoknak a kamatoztatásával érje el törekvéseinek a célját. A gyermek korábban kerül ma az iskola padjára, mint még fél emberöltő előtt is és korábban rázza le az iskola porát, hogy az általános ismereteknek a megszerzése után speciális szakmájának láthasson. Iskoláink ifjúsága megifjudott az utolsó évtizedben, akár az elemi, akár a középiskolákat, akár legfelsőbb tanintézeteket vesszük szemügyre. Korábban áll a fiatalság elé a pályaválasztás nehéz kérdése is. Még gyermek az, aki a választás előtt áll és így nagyon természetes, hogy a legtöbb esetben a szülő TÁRCA. A fürdőorvos. — A -Pápai I. apok» tárcája. — Irta : Porzsolt Káinián. Lottika már túlhaladta a tizenkilencedik évét; szép magas növésű, sugár lányka volt ; de folyton betegeskedett, az arca halavány volt, a járása ingatag s mindig sóhajtozott és kedvetlen volt. Szülei bejárták vele a külföld legjelcsbb fürdőit, de orvosságot sehol sem tudtak számára találni. Végre a papának eszébe jutott, hogy egy magyar fürdőhelyet is megpróbáljon ős minekutána Singboíl'er Mátyás (ír temesvári polgár volt, egy évben felpakolta leányát és elment vele a közeli Buziás fürdőbe. Es ime, csodák csodám! — amit nem tudott meggyógyítani se.m Aussee, sem Trouville, sem Ostende, azt meggyógyította Buziás, jobban mondva a buziási fürdőorvos. Érdekes egy betegség is volt az, de még érdekesebb volt a gyógymódja. írok is róla rögtön egy orvos-szakértői jelentést, csak tessék meghallgatni. Amint mondtam, a kis Lottika betegségének szimptomái abban nyilatkoztak, hogy folyton halvány volt, nagyokat sóhajtozott, kedvetlen volt, mitba valami titkos féreg rágódnék a testében. Amint Sitiglioííer úr Buziásra ért, legelső dolga volt elvezetni leányát a fürdőorvoshoz. maga választja meg, mily térre viszi gyermekét. Mily felelősségteljes feladat! Mily gond a szülőre nézve! Egy egész emberélet sorsa felett kell határoznia! Oda kell állítani a fiatal, majdnem még gyermekembert valamelyik útra, amelyről letérnie többé lehetetlen, amelyen küzdeni kell egy egész életen át. Boldog az, akit oly útra állítanak, mely megfelel tehetségeinek, amelyen kedvvel haladhat, amelynek akadályait leküzdeni van képessége, van ereje, van odaadása. De mit mondjunk arról, aki már későn látja be, hogy oly úton kell haladnia, amelyről leszorítják a jobbak, a képesebbek; aki kénytelen kevés tehetséggel, kevés képességgel, kevés ambícióval, elkedvetlenkedve végigküzdeni az életet; aki, mint a folyó, szűk vagy túlszéles mederbe szorítva, kénytelen végigfolytatni útját, habár előre tudja, hogy pályája sötét rengetegben, vagy a mindent elnyelő tengerben fog nyomtalanul elveszni. Hány túlbecsült tehetségnek kell elpusztulnia a közre nézve, hány szép képességű ifjúnak kell lemondania fényes álmairól! Mennyi tőkét veszít a társadalom, mennyi boldogtalanságot szenved az egyén ! Az erőknek a túlbecsülése és a kor igényelte ismereteknek a sokasága okozza leginkább ezt a kettős bajt. Minden szülő tehetségesnek tartja a maga gyermekét. A szülői szeretet nagyító üvegén át a képesség felcsillanó legkisebb szikrája is világító fáklyafény tüzében ég. Gyorsan talál a szülő lejtett képességeket gyermekében. Ha megtalálta, a legmagasabbra tartja gyermekét kiszemelve s minthogy ma már nincs életfeladat, amely ne kívánná az ismeretek nagy tömegét, szivesebben szánja gyermekét a tudományos pályára. IIa már tanulnia kell és tanulnia nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati pályára készülés esetén is, inkább lépjen oly pályára, amelyen a leghatalmasabb is elérhetővé válik. Innen ered a tudományos pályáknak a túltömöttsége. Innen ered az a művelt proletariátus, amely küzd a megélhetéssel. Innen ered az ismereteket igénylő munka értékének óriási devalvációja. A csekély tehetségű, akinek tehetségéhez képest nagyobb tért szabtak ki; aki képességeit túlszárnyaló ambícióval lép az életbe: az élet küzdelmeiben csakhamar belátja, hogy célt tévesztett; hogy pályáján a képességekkel jobban megáldott leszorítja a térről; hogy nem képes előrehaladni. Az ilyen azután meghasonlik önmagával és a társadalommal és megbocsátható önhittségében nem önmaaát. hanem az intézményeket okozza és elves/, a meddő harcban, avagy törekvéseit ki nem elégítő munkával, törekvésének meg nem felelő hivatásban kell eltölteuic életét. Most, hogv az életbe kell a szülőknek I)i-. Márkus Mihály. Rendel: Ib'^-i'] : ld 12 órái-. Ili'lulan : 1 (! óra kii/l. Ez a tábla volt kifüggesztve arra a kis ajtóra, melyen Singholl'er úr halkan kopogtatott. S midőn belépett az orvos szobájába, szinte könnyes szemekkel szorította meg az orvos kezét: - l'ram, segítsen a leányomon, mert már egyetlen orvos sem tud rajta segíteni. — Mi baja a kisasszonynak ? — szólott résztvevő hangon a fiatal orvos. -— Nem tudom, —- felelt az apa. — Sajátságos, tán a kisasszony csak tudja betegségét V — Xcm tudom én sem, -- szólott a bájos Lottika és e közben fülig elpirult. Az orvos leültette betegét és aztán elkezdte vallatni, hozzáintézvén azokat a szokásos indiszkrét kérdéseket, a miket már az orvosok szoktak tenni a betegekhez. Lottika minden kérdésre bátran és őszintén válaszolt; de úgy látszik, a doktor sehogy sem volt megelégedve a konstatálással, mert fejét csóválta, mintha még mindig nem volna tisztában a betegség mineműségével. — Mutassa kérem a pulzusát, — szólott végre a szép pacienshez. Lottika oda nyújtotta kezét az orvosnak és ez megfogta a puha kis kacsot. — Az ütér verése rendes, láz most nem mutatkozik; mindenesetre huzamosabb megfigyelésre les/, szükségem, hogv a kisasszony betegségét megállapíthassam. Most egyelőre uem mondhatok semmit. De hiszen a kisasszonv a fürdőben marad és így alkalmam lesz naponként észlelni. - Tehát semmi orvosságot sem rendel'.' kérdezte Singliolíer ű>\ — hiszen minden orvos remiéit az én lányomnak orvosságot".' Az orvos elmosolyodott. — Hiszen ha esak orvosság kellene, rendelhetnék én is eleget, de olyat, ami használna, még most nem rendelhetek és minek ".yötörnéin a kisasszonyt hasztalanul. — Hát igazán nem ad semmiféle orvosságot, doktor úr? — kérdezte látható örömmel Lottika, •— jaj 1 maga igazán kedves doktor. Dr. Márkus úr meghajtotta magát. — Köszönöm a bókot, kedves kisasszony, még meg lehet, hogy én is rendelek orvosságot. De ez mindenesetre attól függ, hogy a kisasszony hogy érzi magát majd itt Buziáson. Remélem, lesz szerencsém mindennap találkozhatni, ha rendelő szobámban nem is, akkor a sétányon, vagy majd tiszteletemet teendem önöknél, Es ezzel az orvosi látogatás véget ért. Singhoíí'er úr kedvetlenül tért vissza szobájába, mitsein remélvén annak az orvosnak a gyógykezelésétől, aki még esak orvosságot sem rendel a lányának. De Lottika láthatólag jobb kedvű lett, mertremélte, hogy itt orvossággal nem fogják agyonkínozni. Hanem a fiatal fürdőorvos lelkiismeretesen teljesítette kötelességét; minden nap fölkereste