Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-08-05

Hiiszo 11 ]i etedik év. 31. szám. . augusztus o. I • f\ I Pápa város hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 8őfi. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Fölér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDREI dr. Blőüzetések ós tnrüoiest dljr.k a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 8 kor. Ksyen Misiim fira. í5í) iill. Pápai jogakadémia. Rég múlt idők emléke elevenedik meg emlékünkben e címet leírván: »pápai jogakadémia. Fuimus Troes, fűit Troia et iugeus glória Teucrorum. Voltunk trójaiak, volt Trója s nagy volt a trójaiak dicsősége! ... Immár azonban lí> esztendeje, hogy dicsőségünk elmúlt s a dunántúli ev. ref. egyházkerület nem lévén képes saját anyagi erejéből jeles intézetét fentartaui, jogakadérniáját megszüntette. Pedig a jogakadémia nemcsak dicsőségünk, de erősségünk is volt. Erőssége Pápának, melyben felsőbb iskolára ifjúság sereglett egybe és intelligenciája derekát szolgáltatta, erőssége a Dunántúlnak, melynek ügyvédei, közigazgatási tisztviselői, birái nagy réozt innen kerültek ki, erőssége a tanügynek, melyre a decentralizált tanítás üdvös hatású volt, erőssége a nemzetnek, melynek középosztályba tartozó iiai a vidék tisztább légkörében igaz hazafiságot szivitattak maguk ba. S mivel hogy ekként dicsőségünk és erősségünk vala a főiskola, ooda-e. hogy lelkünk ismét és ismét visszasírt utána? Csoda-e, hogy nem szűntünk meg emlegetni: »Fuimus Troes . . .« s hogy himezgettük a remény szálait, hogy lestük-vártuk, mikor fordul az idő, s mikor beszélhetünk a régi ábránd megvalósításáról. ügy látszik, hogy ez az idő megérkezett. A közoktatási kormánynál oly felfogás jutott érvényre, hogy a jogi oktatást az eddiginél nagyobb mértékben decentralizálni kell. Belátták, amit sokan hangoztattak már akkor, mikor a jogakadémiánkat megszüntették, hogy intenzívebb, eredményesebb tanítás folyhatik a kisebb tanitványszámmal rendelkező akadémiákon, mint az egyetemen, hol a római jog tanára 700 tanítványnak prelegálna, ha ugyan lenne az egyetemnek olyan terme, mely 3öü-nél több hallgatót befogadni tudna. Belátták, hogy nem a tanárok rendkívül magas nívója, mely különben akárhányszor szintén kétes, adja meg a tanítás becsét, mert mit ér ez a magas nivó, ha arra a tanítványt felemelni nem áll módjukban? A tanítványnak mindegy, hogy az egyetemi tanár esetleg nagyobb tudós, mint a jogakadémiai, a tanítványnak s a hazai jogi szakoktatásnak tiz a fontos, hogy meglegyen a lehetőség, hogy a tanár tudását tényleg átadhassa a tanítványnak s ez csak jogakadémián érhető el teljesen, ahol a tanár és a tanítvány között a tanórán kívül is bizalmas érintkezés fejlődhetik ki. A hét elején bejárta a hír a fővárosi lapokat, hogy a jogi oktatás decentralizálása tárgyában a kultuszminiszter törvényjavaslatot szándékozik az országgyűlés elé terjeszteni. Mi lessz e törvényjavaslatban : szólni fog-e új jogakadémiák felállításáról vagy csak a meglevők fejlesztéséről, még nem lehet tudni. Mindazáltal e formában is örömmel fogadták e hirt városunkban és azonnal meg is indult a mozgalom, hogy városunk, ha új jogakadémiák csakugyan felállíttatnának, régi jogát érvényesíthesse. Tiszteletreméltóbb, helyesebb célzatú mozgalmat képzelni sem lehet, mint ez a mostani. Életjelt adni lételünkről, multunk tudatát bebizonyítani az egész világ előtt s a jelenben való áldozatkészségünket kinyilvánítani, mind olyan dolgok, miknek megtörténte reménnyel és bizalommal tölt el bennünket a jövő iránt. Hogy nehézségeink lesznek a munkában, melyre jogakadémia felállítása érdekében vállalkozunk, annak teljes tudatában vagyunk. Tudunk Sárospatakról, melynek hatalmasan kell küzdenie azért, hogy bár nincs kir. táblája, mégis tarthatók legyenek akadémiáján a jog- és államtudományi állam1 LIDÉRCFÉNY. — Üt'ranger. — Ah, nyári éj, lakisi csend, Ivek ég, c.-<>rgö ér, édes illat, Dajkái gyermek ál m i innak : Szivem halzsamlokért e.-eng. Csalódva szép reményűimben, Keresem itt gyermekkorom. Ah, azt idézi vissza minden, A lidérc is, mely egykoron Bohó szivein megbabonázta . . . Már nem hiszek — nem álmodom . Lidércek táncra, táncra, táncra ! Regélték hosszú éjeken, Hogy ezek a bűvös lidércek Ott őrzik a sok drága ércet A vadvirágos réteken. Lidércfény ég, ha itt az alkony S nem érheti el seukisem; Most itt ragyog az ingoványon, Majd ott lebeg a mély vizén S jaj annak, aki fut utána . . . Ugy hittem — ah, már nem hiszem. Lidércek lauern, táncra, táncra ! Egy este láttam én e fényt Alig tiz esztendős koromban, Játéktól fáradtan, porosan. Keresztanyám lámpásaként Világolt s éu vigan futottam, Hisz tőle kalácsot nyerek. Egy pásztor állt utamba ottan : Vesztedbe futsz, bohó gyerek, Az a fény a pokolnak lángja, Mely kisért a sirok felett . . ." Lidércek táncra, táncra, táncra! Még egyszer láttam én e lényt Tizenhat esztendős koromban, Papunk sírján. Remegve mondtam : „Imádkozom az üdvéért." S ó', mintha lelkemet igy óvná: „A szépség, kárhozott gyerek, Minek te.-z ábrándos bolonddá?'

1 Szegény szivein úgy remegett Ez éjszakán s csak azt sóvárgta, Hogy ezt a titkot fejtse meg . . . Lidércek táncra, táncra, táncra! Szerettem egy lányt szerfelett, Frigyünkhöz csak a pénz hiányzott S megpillantani a lidérclángot, Amely a kincshez elvc-zet. Követtem a fényt s — szörnyű végzet A mélybe buktam hirtelen. Ah, mért is ott nem értem véget? Nem gúnyolódnának velem: „Viszi-e búd a viz hulláma?" S a lány — boldog lett nélkülem . . . Lidércek táncra, táncra, táncra ! Vén lettem ím idő előtt, Hisz oly sokáig tévelyegtem. Bolygó tüzek ti körülöttem, Tekintsétek e szürke főt! A tudás ég kinyílt szememben, De szebb volt a hajnal-sugár, üllkolth. Mii: az eget iuy nem ismerti'iu. A tudásnak fáklyáinál Eltűnik a lidércmk h.ngja. Ah, mért nem félek t«ile már? . Lidén—k táncra, táncra, láncra! Messzaliánsz. — A «l'apai Liipnk» eredi Ii tárcája. — Irta: Halmi Bódog. Azok a nemes metszésű arisztokratikus árok, melyeknek nyugalmát a legórüleiesehb luikkaník és a leghevesebb verseny-nieetiug: sem hunija ni«'<r, az aranykulcsDsok és Lipótrendesek, a kik saját külön gavallér törvényeik szerint élik át a/, életet, viselik el a csalódásokat, ez a kiválasztott, irigyelt klubbtársadahmi fel van dúlva. ICgés/, plebejus módra zúgolódik, mikor a környezetük életében aktuálissá válik ez a fogalom : messzaliánsz. Kipirul az arca a haragos lángtól, szitkok hullnak az ajkáról, közönséges brutális szavak, mikor valaki, aki hozzá közel áll, át akarja törni a tradíciók bástyáját — a szive kedvéért. Mi az a szív? Egy organikus óramű, amely az élet fen tartására szolgál, a melynek heves dobogása a pathológia keretébe vág, de nem tartozik a polgári tisztviselő körébe. Micsoda megtévelycdés az megzavarni a góthai almanach összhangját azért, mert X. kisasszonynak csillogó szemei vannak vagy X. úr marciálisan szép férfi. A messzaliánsz egy esetben bocsátható meg, ha aki elkövette, elpusztul a glászé kesztyűs környezetből, elmegy