Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-08-05

2. PÁPAI LAPOK. 1U00. augusztus 5 vizsgák. (Sejtünk versenytársakat szinte fölös számban. De viszont tudjuk azt, hogy ma a Dunántú)nak csak egy jogakadémiája van (Pécsett), tudjuk, hogy Felső Dunántúlon alkalmasabb .hely nincs, mint Pápa, tudjuk, hogy nekünk jogalapunk: a múlt, ami berniünket szép munkánkban támogat s tudjuk végül, hogy itt nemcsak Pápa városa, de a dunántúli ev. ref. egyházkerület is, mint amelynek tulajdona volt a megszün­tetett jogakadémia, közös nagy érdekről lévén szó, teljes erkölcsi súlyával azon lessz, hogy az esetleg felállítandó jogakadémiák közül egyiket a kerület középpontja, a. hazai kultúrának egyik erős vára: Pápa részére megszerezze. Mit terveznek Bécsben? •• A gazilafcözönség /igyelmébe. — Bécs községtanáesa ismét megmozdult, s a magyar gazdákat mindenképen nyomni igyekszik :i bécsi piacon. Most ujabban egy rendszabályt akar életbe léptetni, mellyel azt tervezi, hogy a bécsi piacra kerülő állatok után a fogyasztási adót ne. a vevő fizesse, hanem a felhajtó vagyis a ter­mein; — fizesse pedig minden körülmények között akár eladja állatjait, akár pedig nem. Távol áll tú'lüuk, hogy Bécs községtanácsá­nak ezen tezvezott szabályzatát bizonyos és talán személyes körülményekre vezessük vissza, de hogy az minő sérelmes reánk magyar gazdákra nézve, éppen oly meggondolatlan és ellentétben áll az eddigi általános szokásokkal, s amely egyébként is a bécsi piacon minduntalan előidézett nehéz­ségek között egyike leend azon tényezőknek, melyek u magyar gazdák és hizlalók érdekeit a bécsi piacon indokolatlanul és nagyban fogják csökkenteni, vala­mint ezen piacon a magyar gazdák megjelenését is előbb utóbb lehetetlenné tenni. Ha a tervezett rendszabály csakugyan életbe léphet, a fölhajtókat ismét egy nevezetes költség­gel Ingja terhelni, még akkor is, ha az eladás tényleg nem létesülhet, avagy ezen megterholtetés, az eladási árakkal tényleg megtérülne, mert bár fizesse is a felhajtó a fogyasztási adót, azért az az elérhető árakban kiilömbséget tenni nem fog, és így a bécsi piacra felkerülő magyar gazda ott kényszer helyzetbe jut, s bár mi áron elveszte­getni lessz kénytelen állatait, sem hogy azokat visszaszállítsa. A ,, Veszprémmegyei gazdasági egyesület" a tervezett rendszabály életbe léptetésének meggát­lása érdekében már felirt a földmivelési # m. kir. miniszter úrhoz. Ez azonban nem elég! Maguknak a magyar gazdáknak is magukévá és tanácskozás tárgyává kell tenni az ügyet, vájjon a hizó álla­tokat nem lehetne-e más piacon értékesíteni, vagy esetleg és egyelőre a hizlalás megszorításával Bécs községtanácsát mintegy kényszerhelyzetbe hozni, hogy kellő arányban no rendelkezhessék a kellő husinennyiséggel. IIa a magyar gazdák mind ezt megvalósítani képesek, ami következetes összetartás mellet igen is lehetséges, a bécsi húspiacon meg fognak terem­teni egy válságos helyzetet, melynek hatása alatt a magyar gazdák fognak Bécs község-tanácsának rendszabályokat diktálni. Nagy Iván. Iskolai értesítők. IV. Ev. rej. leányinternátus. Erős a hitünk, hogy az iskolai értesítők ismer­tetése során idén utoljára szerepel ez a cím : „ev. ref. leányinternátus." Nem mintha a cimet megun­tuk volna, hisz még csak pár esztendeje, hogy a pápai ref. egyházmegye és a dunántúli egyházkerület áldozatkészsége s a tanügyért való lelkesedése a rövid idő alatt oly szép virágzásra jutott internátust létrehozta, hanem mivel épp e virágzás s hozzá egy kiváló férfi alapítványa lehetővé tette, hogy a jövő iskolai évben a kerület önálló tanintézetet nyithas­son. Akkor pedig a cím többé nem leányinternátus, de „ev. ref. felsőbb leányiskola" leszen. Az internátus — mely Horváth József dr., főiskolai tanár és Török Emma igazgatónő kitűnő vezetése alatt állott — az idei év folyamán is erősödött, fejlődött, amennyiben helyisége bárom teremmel szaporodott, s így vált lehetővé, hogy a nagy számban jelentkezett növendékeket, szám­szerint 4l)-et, befogadhatták s kellően elhelyezhették. messze . . . messze, oda a senki szigetere, hová a \ iláüiiak a zaja nem hangzik, az <m dit suttogása ii"in veszélyezteti a család pozícióját, melynek Iiitbi­Z'imányos urai lelnek attól a vértől, melyek iniaznnii sokkal durvább elemeket tartalmaznak, mint az "> fajuké. Mikor a dolog már megtörtént, beszélnek róla olyan emberek, kik az ö szalonjuk küszöbére sem tehetik lábukat, ir róluk az a sajtó, melynek borzas, rendetlen népét csak személyük körüli alsóbbrendű szolgálatokra szeretik használni, kiknek legfeljebb a parlamenti vagy a főrendiházi ln-zédeiket vetik oda közlés végett, az a sajtó mer az <"i saját intim életükről referálni. Minő botrány ! Ez a rendes lelki processzus, mely a meg­sértett tradíciók családjaiban végbe megy, mikor a nemzetség egyik megfeledkezett tagja az érzés jogát hangoztatva követeli ;i boldogságot. Kgy eseppel sem rokonszenvesük az ellenkezés indokai; különösen a skribler demokrácia szempontjából, mely örömrepesve zeng dilirambokat a szerelmes ifjú párnak, először azért, mert Örül a romantikus tárgynak, melyet az élet ád és nem kell azt fáradt elméjének megkomponálnia, miután nála a mmantikus költői tárgyak olyan életszükséglet, mint annál az elkeseredett, kókvérnol, mondjuk a verseny-istálló vagy a balett és nála meg azon­kívül kenyérkérdcs is. A másik ok, melyért a harmadik remi üdvözli a Donna Klvirák aÜ'érjeit, a kielégített szocializmus érzése. íme az a meg­vetett, kizárt társadalmi réteg eljutott a legsimább, a legragyogóbb parkettre, karjaiba ölelheti azt a tőle légmentesen elzárt individiuumt, akit a kör­nyezete mindig csak arra tanított, hogy megvesse „őf. A karjaiban tartja azt a bűbájos virágot, neki virul, neki suttog szerelmes szókat, vele szenved és az udvarmesterek tépik hajukat, a büszke ősök képei megmozdulnak rámájukban és a szilárd hagyományok épülete megingott. A hatalmas érdekek, a csillogó tervek megtörnek, szétfos/lanak, mint silány pehely az ölelés lángjá­nak ős erejétől. Kz a két ellentétes emberi réteg gondolat­menetének kivonata és az igazság ismét a boráéi középút nicsgycjéii ludad. Mert megvan a jogit az érzésnek, melynek romantikus szava ti boldogság bűbájos meséjét suttogja fülükbe, de meg kell nézni az ajkakat, meg kell figyelni a szavak értelmét, elemezni kell a lelket annak a lánynak, akiért lerontjuk és feláldozzuk azt a jelent és azt a jövőt, mely előttünk áll és mely jogokat formál, mely igénybe vesz bennünket. Azok a dinasztikus érdekek, melyek rabláncokkal fogják körül a szegény koronás gyermekeket, azok az átkos ..ház­szabályok", melyek a diplomácia tárgyalásokba fogják a tavaszi érzés virágí)ikadását, tahin mégis tartalmaznak és foglalnak magukban valami ér­téket, — mert hisz különben századok óta nem őrizték volna őket oly féltékenyen. Azért hát örüljünk demokrata szivünk egész hevével annak, hogy az a fölöttünk oly gőgös magasságban pöffeszkedő klub-társadalom dühöng, I A 4!) bennlakó növendék közül őfi-an része­sültek kedvezményben és pedig ü-an 5U kor., i3l-en 100 kor. díjleengedésben. Különben a teljes ellátási díj : 400 kor. is oly csekély, hogy a vidéken lakó taníttató szüló'k bizonyára évről-évre gyarapodó mér­tékben fogják igénybe venni az internátus kedvez­ményét. Az épület pompás helye, modern felszere­lése, a hozzátartozó tágas park és házi kert, valóban kedves otthonná, varázsolják az internátust. A 4 ( .) növendék közül vallás szerint volt 44 ev. ref., '> ág. ev. és 2 izr., illetőségi helyre nézve a legtöb­beu veszprémmegyeiek, de Dunántúl majd minden megyéje szolgáltatott 1—2 növendéket. A nevelő­testület az igazgatónőn kívül három tagból állott. A növendékek idén még legnagyobb részt az áll. polg. leányiskolában tanultak, még pedig általában jó eredménnyel. Külön oktatást nyertek az intézet­ben egyházi énekben, zenében és franciában. Az év folyamán a polg. iskolában rendezett ünnepé­lyeken résztvettek a növendékek, résztvettek a diák­műkedvelő-előadásban is és három izben saját körük­ben is rendeztek színielőadást. Többször tettek kisebb-uagyobb kirándulást, így egy alkalommal meglátogatták a földmives-iskolát s megszemlélték annak kertjét, majorját és egész berendezését. Kegyelettel emlékezik meg az értesítő Kis Gábor, a nagyérdemű pápai lelkész, a növelde öt éven át volt felügyelő-bizottsági elnökének haláláról. A dunántúli ev. ref. egyházkerület tavaszi gyűlésében azt a határozatot mondta ki, hogy a László-alap birtokba vételekor — minden valószínű­ség szerint a jövő év ó'széu — megnyitja az önálló felsőbb leányiskolát. Az interuátusi növeudékek számának nagymérvű szaporodása, valamint a hely­beli, különben igen jelesen vezetett áll. polgári leányiskola túlzsúfoltsága megokolttá teszik e hatá­rozatot, melyet mindenki, ki e város tanügye iránt érdeklő lik, örömmel vehet tudomásul. A neves alapító : László József emlékét a felsőbb leányiskola megnyitásakor nagy ünneppel ülik meg Az intézeti helyiségre, a tanítás és nevelésre, étkezésre, életrendre, a növendékek felszerelésére, ellátási és tandíjra vonatkozó prospektus zárja be az értesítőt. A jövő év tudnivalói közül kiemeljük, hogy felvételre jelentkezni legkésőbb muj. !<) iy de no üdvözöljük feltétlen lelkesedéssel a 'Sándor király regényét, melyet az édesanyja udvarhölgyé­vel készül befejezni. Az a Masin Dvaga asszony, elhigyjék, igen hálás szerepet játszott annak a tragikus sorsú, folytonos politikai tusák és családi botrányoktól hemzsegő belgrádi udvar koronás rabja lelkében; belelopta a szerelem iluzióját — könnyű feladat • ­olyan hangokat súgott a fülébe, mint a milyet Milán ő generalisszimus felsége oly gyakran hallott szepu­rék pezsgős mámora közepette. Ks a kis szomorú királyt gyönyörbe ringatta az édes szó, melyben semmisem volt az udvari konvencióból, hanem úgy hangzott mint a többi asszonyuk beszéde . . . akik, hajlandók a szerelemre és akik abba lelket is birnak lehelni. Azt mondják, hogy Sándor egy cseppet sem szép férfi, a sertés pásztor származás egész dur­vasága ott ül vonásain, azonkívül rideg, zárkózott, szomorú iíju. Most kérdem mi marad belőle, ha levesszük fejéről a koronát? Masin Drága asszony az okos szerelmesek sorából való, aki az élete utolsó szerelméért azért a végső lángért, mit a Balsaci asszony perzselő hévvel áraszt magából, éppen azt a drága ékszert kivánja, ami valami­kor annak a csodás bojár Natáliának fején ragyo­gott. Érzésének utolsó rövid dallamáért hosszú korlátlan uralmat követel, király asszonya lenni harmatos ifja leányoknak, büszke kastélyok ártat­lan virágjának, ő a vénülő, az élet viharában hánya­tott asszony.

Next

/
Oldalképek
Tartalom