Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-07-15

kozás. Különösen nincs nekünk hasznunkra, akik se tengeri hatalom nem vagyunk, se gyarmat-kereskedelemmel nem bírunk. Soha, soha az a pénz- és véráldozat nekünk megtérülni nem fog, amellyel a lázadó sárga rémet legyőzni segítjük. Micsoda kár azokért a magyar fiukért, akiket oda visznek! Nem minekünk való a népeknek ez a versenye az óceán másik oldalán. » Sokkal jobban tudunk érvényesülni a békének abban a versenyében, amelynek most Paris a káprázatos színhelye. Kiállításunkkal ott elértük azt a célt, mely intéző köreink előtt lebegett: a világ megismeri a modern Magyarországot, a haladásnak és művelődésnek ezt az új otthonát. Alig múlik el nap, mely kedvező hírt ne hozna arról, hogy a párisi magyar csoportot ismét dicséret és kitüntetés érte. A külföld nagy lapjai egyre-másra ismerik el,hogy kiállításunk gazdag, érdekes és tanulságos. S most rajtunk áll, hogy a kedvező reklámot, melyet kiállításunkkal elértünk, tőlünk telhetőleg kiaknázzuk és mindent elkövessünk, hogy kereskedelmünk, iparunk és idegen forgalmunk hasznát lássa a százezreknek, melyeket a párisi kiállításra költöttünk. A nyár folyamán ezer és ezer magyar megy ki Parisba, az ő tapasztalataik a leghelyesebb útmutatást nyújthatják arra nézve, hogy miben lehet hasznunkra a párisi kiállítás. Elvárható, hogy a tapasztalatok felhasználása dolgában intéző körök s az állani sem fognak a háttérben maradni. Mert csupán úgy mehetünk előre, ha tanulunk és a béke áldását élvezve dolgozunk. Adja Isten, hogy minél hamarább elmúljon tőlünk a kínai lidércnyomás! Ne legyen nekünk semmi dolgunk a sárga emberrel. = A molnárok panaszos -ügyében lapunk egyik barátja illetékes helyről a következő felvilágosító sorokat kapta : „. . . A dolog úgy áll, hogy az 1891. ovi XIII. t.-c-ben foglalt felhatalmazás alapján kibocsátott 37.SU2/8U1. számu kereskedelemügyi miniszteri rendelet c) pontja alá sorolt 1. pontnak b) alienája csupán a szállítás ós fuvarozásra való előkészületet engedi meg. Tehát az alispán őzen törvényes rendeletnél fogva sem volna hajlandó' a kapitány határozatát megváltoztatni, egyrészről, .— másrészről meg 1893. évben ugyancsak a pápai molnároknak a vasárnap d. e. 10 óráig gyakorolni szokott gabna- és lisztszállítási ügyében a kereskedelmi kir. minisztérium 1893. évi szeptember 29-én (50.033/93. szám alatt már döntő határozatot hozott, amelyben kimondja, hogy a jelzett szállítást semmi körülmények közt sem engedheti meg. Ezen most .hivatkozott rendelet 1893. október 14-én közöltetett is Pápa r. tanácsú város polgármesterével. Igen valószínű, hogy a pápai kapitány tud ezen rendelet létezéséről, azért hozta meg a molnárok részéről sérelmesnek talált I határozatát. Megjegyzem még, hogy a kereskedelmi miniszter ezen 1)0.033/93. sz. rendeletét boldogult' Yéghely Dezső felterjesztésére hozta, aki hivatkozva a pápai molnárok százados gyakorlatára és kivételes helyzetére, kérte a tudvalevő szállításnak megengedését." A m. kir. földmives-iskolákról. A földtnivos-iskohík fölállításáról, fontosságukról és tevékenységükről akarok néhány szót elmondani. Ez iskolák felállítását megboldogult Hetiden András gróf, volt földmivelésügyi miniszterünk kezdette meg hazánkban és mostani földmivelésügyi miniszterünk, Darányi Ignác íír c téren szinte megbecsülhetetlen .tevékenységet fejt ki, mert ahol és amikor csak lehetségesnek és célszerűnek bizonyul az ily iskolák felállítása, ott készséggel létesít is ily iskolát, mert tudja, hogy ennél áldásosabb intézményt alig létesítettek mezőgazdasági országban. Mai nap, mikor alapos képzettség nélkül már alig lehet célszerűen gazdálkodni, szükséges, hogy a kis gazda is kellő mezőgazdasági képzettséggel birjon, akár magának gazdálkodik, akár beáll ügynevezett béresgazdának, mert nem minden földbirtokos vagy bérlő van olyan szerenesés helyzetben, hogy magának felsőbb gazdasági intézetet végzett, okleveles gazdatisztét tartson és csak béresgazdát tart, de ettől is megköveteli, hogy a mezőgazdaság minden ágazatában kellő képzettséggel birjon és épp ennek elérésére alapították hazánkban a földmives-iskolákat. melyeknek valódi értókét majd csak a jövő nemzedék lessz képes" megbecsülni. Körülbelül 9 évvel ezelőtt Pápán is állítottak fel ily földmives-iskolát és ez-ma már minden tekintetben előrehaladott intézet, olyannyira, hogy szinte hihetlennek látszik, hogy ez iskola helyén néhány évvel ezelőtt még egy régi, rozoga korcsma állt, melyet „Agyaglyuk'

;-nak hivtak, mely elnevezés elég jellemző a volt korcsma minőségére. Hogy a pápai földmives-iskola oly rohamosan fejlődött, azt a jelenlegi földmivelésügyi miniszterünknek jóindulatán kivül, kizárólag nz iskola igazgatójának, Székel)' 'Istvánnak köszönheti, ki úgyszólván egész életét ez intézetnek szenteli, ennek fejlődésén teljes odaadással fáradozik, mint valami jó, lelkiismeretes szülő, ki kedves gyermekéből derék, világravak) embert akar nevelni, hogy büszkeségét lelje valamikor benne. E pápai loldmives-iskolában f. év július hó 1-én a másodéves növendékeknek gyakorlati vi/.s"gálatuk volt, melyre az igazgató úr szíves volt többek közt engem is meghívni és ezért nagy hálával tartozom neki, mert valóban ritka érdekes tapasztalatokat szereztem és megfigyeléseket tettem ez alkalommal. Meg a vizsgálat kezdete alatt megtekintettük az iskola .kiállítását, melyen az iskola gazdaságában termesztett magon, gyümölcsök és másnemű terményen kivül, az ottani növendékek által készített különféle tárgy volt kiállítva és bámulatos, mily ügyességre tesznek szert két évi tanfolyam alatt a növendékek, egész kisebb méretű iparkiállítást lehetne rendezni az ott készített tárgyakból, úgymint kosár, seprű asztalosmunka, fafaragvány, kefe stb. cikkekből. A kiállítás megtekintése után kezdődött a gyakorlati vizsgálat; ellátogattunk a növendékekkel a majorba, hol úgy a ló-, mint a szarvasmarha-tenyésztés szakmájában, baromfi és sertés han vau . . . Részvétemet óhajtanám kifejezni, de nein tudiiiii, hi.gy kit ^yá>zul. Felicia (lesüti tekintetét): A férjein halt meg . . . ezelőtt hárinn hónappal. Pál igépioen): I'gy ... a férje . . . De hisz' ön akkor szabad! FiJiriii : Özvegységem első idejét nénémnél t'illötiem. aki IJées mellett lakik, mo.-t pedig megyek haza birtokomra, h"gy beletanuljak az önállóságba. íSóhajtvai: Keserű kenyér a nőnek az önállóság . . . De ön Tardánvi ur, hova megy ön? JYíl: Oda, ahol leszoktatnak majd az önállóságról. (Tetetett vig*ágiral.i Lássa, én azt mondhatnám, hogy keserű kenyér a függés, de nem mondom, inert csak ezután kóstolok bele. /•»Heia (Bámulva): Nem értem. J'i'tt: Pedig olyan egyszerű a dolog. (Azon a hangon, mint a bemutatásnál szokás): Tardánvi Pál, végzett földbirtokos, colt képviselő és leenelő farmer. I'clieia (megijedve) : Hogyan ? Ón Amerikába megv ? Pál: Még pedig harmadik osztályon. — Nemde, meglátszik már rajtam '! I'eliciu (végig néz rajta): Nem mondhatnám, Pál : Ez nagyon kedves öntől. Pedig én ugy érzem, hogy ki vagyok cserélve, mióta ebbe a harmadik osztályú szakaszba ültem. Valami demokrata láz fogott el, szeretném ha az egész emberiség egyenlő volna és csakis harmadik osztályon utazna. Kezdem megvetni azokat, akik eléggé elpuhultak, hogy magasabb osztályt használnak. I'eliciu (mosolyogva) : Engem isV Pál: Ont nem, mivel nő és minden nő születelt arisztokrata. Hiába hirdetjük a jogegyenlőséget, mert amíg asszony lesz e világon, aki egy cimért. oda adja az érzését, csak puszta fogalom marad ez egyenlőség. 1'el ifin (neheztelve): On igaztalan velem szemben, Tardánvi úr. Pál: En ? . . .Bocsánat én csak általánosságban beszéltem és eszein ágában sem volt . . . Hogyan is mernék szegény proletár létemre egy igazi és valóságos bárónéval kikezdeni ? J'elicia (könyörögve): Xe ilyen hangon, Tardányi úr. Fájdalmat okoz nekem. Pál : Fájdalmat ? . . . S önnek ! . . . Volt egy idó", mikor minden csepp véremet odaadtam volna, hogy megóvjam a legkisebb kellemetlenségtől. Azt hittem, hogy erre lessz is jogom, meg talán alkalmam, ön maga engedte meg, hogy ebben a reményben ringatódzam. De aztán bekövetkezett a keserű kiábrándulás: ön másé lett . . . S miért: egy puszta cimért ! l'elicia: Azt hiszi? Pál: Mi más oka lehetett volna? Káskai báró nem volt már fiatal, szellemesebb sem volt nálam, tehát nem szerethetett bele olyan hirtelen. De a hiúság, a nőket megrontó démonok e legveszedelmesebbike erőt vett lelkén és . . . Inúiciu (közbe vág): Eladtam magamat egy hétágú koronáért, ugy-e? (Hévvel) Istenem! ha meggondolom, hogy föltártam egykor lelkemet egy férfiú előtt, megengedtem neki, hogy bele pillantson szivem legrejtettebb zugába és ugyanaz a íérliu anynyira nyomorultnak tart! (Zokog.) Pál: Csak gyöngének ... De ha'nem az volt az oka, amit én eddig hittem, mi lehetett más? J'elicia,: iS nem jött rá soha magától ? Holott tudja, vagy legalább tudnia kellene, ha nem enyészett el minden emlék szivéből, hogy csakis a gyermeki szeretet bírhatott rá arra, hogy Ráskai báróhoz menjek nőül. Pál: Atyja kényszerítette? Felicia: Nem ő, hanem a balvégzete. Tönkre jutott és ami még ennél is gouoszabb: becsülete veszendőben volt. Többet nem vesztett, mint ameuyuyije volt éa Iláskai vásárolta meg az összes váltóit. Pál: S visszaélt a helyzettel? J'elicia: De mennyire! Kijelentette, hogy atyámat a börtönbe viszi, ha meg nem adja szabadulásának váltságdiját. Pál: S ez a váltságdíj . . . Felicia (csüggedten): Én voltam! IMI: A nyomorult. l'elicia,: De mennyire nyomorult. Á spauyolinkvizició hóhérjai hozzá képest kontárok voltak.