Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-07-15

tenyésztésben szerzett alapos tapasztalatokról tanú­ságot tettek a növendékek okos, bátor feleletei az igazgató és tanár urak, úgymint a vendég urak által feltett és hozzájuk intézett kérdésekre. A majorból a gazdasági eszközök, gépek meg­tekintéséhez fogtunk, mely alkalommal a növen­dékek szinte bámulatos ügyességgel mutatták be azok alkalmazását és szakszerű kezelését. Következett az aratás körül felmerülő' és szükséges munka bemutatása; mondhatom ritkán láttam oly szép, egyenletes rövid tarlót, mint amilyent a növendék-aratók vágtak, pedig dűlt rozsot arattak, ami nem könnyű dolog és jártas kaszást kivan. Innen a gyümölcs- és kouyhakortbe, azután a szőlőbe mentünk és itt is, mint a gazdaság egyébb ágában, a növendékek alapos jártasságot mutattak. Arról pedig, hogy ebben az iskolában nem­csak gazdasági szakismereteket szereznek a növen­dékek, hanem testi és lelki egészségükre, épsé­gükre is helyeznek súlyt, tanúságot tesz a növen­dékek egészségtől duzzadó külsejük, szerény, de bátor és nyilt modoruk. Azt hiszem, hogy mindnyájan, kik szem­tanúi lehettünk e vizsgálatnak, csakis megelége­déssel távoztunk a pápai földmives-iskolából és bizonyára nem akadt senki, kinek szive ne örven­dezett volna attól a tudattól, hogy szép hazánk­ban a íoldmives-iskolák felállítása mily lendületet vett és aki ne érezne tiszteletet és hálát föld­mivelésügyi miniszterünk iránt, ki ezt a célszerű hasznos intézményt nagyhatású pártfogásába vette és bizonyára mindenki, ki szerencsés volt a pápai fóldmivcs-iskola e szép ünnepén részt vehetni, őszinte szivéből kivan ja, hogy drága hazánkban minden í'öklmis-iskola oly buzgó igazgatóra és drága tanári testületre tehessen szert, amint ez a pápai intézetnek sikerült. Bauer Antal. Rendkívüli megyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottságát, folyó lió 10-ére rendkívüli közgyűlésre hivta össze Feni/­vess;/ Ferenc dr., főispán. A vármegye székházának első' emeleti kistermében, [)\., órakor nyitotta meg főispánunk a közgyűlést, melyen lapunk legközelebbi számában közzétett ügyek nyertek elintézést a követ­kező sorrendben: Bihó Károly dr., megyei Il-ad aljegyző refe­llogy megkiuozta azt az öreg embert, mennyire megalázta. Púi: De miért uem szólt nekem ? Akkor még segíthettem volna rajtuk. l'eiicia: Hogy önt is romlásunkba vigyem ? Pál: így talán uem vitt bele ? A csapás, mely váratlanul ért, elvette eszemet. ISTeki adtam magamat fájdalmamban a játéknak, kockára tettem mindent, készakarva rohantam veszetembe. Minek már nekem a vagyon, a tekintély, a jövő, ha uem oszthatom meg azzal, akit szeretek ? Felicia : Szegény Pál ! Pál : Most sajnál, mikor már késő ? Ifelicia : Sajnáltam akkor is, de nem tehettem másként. Mert tudja meg Tardányi, hogy megmér­legeltük ezt az eshetőséget is, de nein lehetett . . . Pál: Miért nem ? belicia.: (maga elé néz) : Az ön vagyona nem volt elegendő, hogy visszaszerezze anyá i becsületét. Pál : Vagy úgy ? Kaliniz: (kívül) ! Második csengetés. Tessék beszállani! Felicia: (felkapja fejét): Hallja ezt, Pál? Igy szólt akkor is hozzám a végzet, a könyörtelen végzet! Tessék beszállni! Más irányban akartam indulni, de kizökkentette a sors vágányából vona­tomat. Katasztrófa fenyegetett. Csak nem áldozhattam fel öreg atyámat, aki már a sír szélén állott? Inkább éu lettem az áldozat. rálta Veszprém r. t. városnak azon határozatát, mellyel a város által saját telkén építendő postaház építési költségeit megszavazza. Az előadó az állandó választ­mány vonatkozó véleményének ismertetése utáu, a város határozatát jóváhagyásra ajánlotta, az ez ellen beadott felebbezés't pedig elutasítani kérte. Szegletiig György veszprémi polgármester a postaház építésé­nek történetéit ismertetve, szóbelileg is indokolta az építés szükséges voltát valamiut különösen azt, hogy ezeu középület emeléséből és a m. kir. postahivatal­nak a város belterületén leendő elhelyezéséből, — a város közönsége által élvezett előnyökön kivül — ma­gának a Veszprém városnak haszua lessz, mert az amúgyis összezsúfolt városi hivatalok egyrésze, az új épületben elhelyezhető és így a városház kibővíté­sére szükség nem lessz. Áttérve a város határozata ellen beadott felebbezé>re, — melyet ő is figyelmen kivül hagyatni kér, — megjegyzi, hogy aláírásokat gyűjteni annyira könnyű dolog, mikép jelen esetben az ügy­iratok mellé a felebbezéssel szemben egy olyau kér­vény lett becsatolva, melyben netto tízszer annyi polgár kéri a város ezeu határozatának jóváhagyását, mint ahányan ellene felebbezéssel éltek. Végül aggá­lyát fejezi ki amiatt, hogy az államié választmány a város határozatát csak úgy ajánlja jóváhagyásra, ha az építkezés költségeire felhasználandó városi alapok megnevezve és az ezektől kölcsön veendő összeg megállapítva lessz. Mert, — úgymond, — az épí­tésre pályázat csak az elfogadott építési terv és költségvetés alapján lessz megállapítható, következés­kép ezután lehet összegszerűen megjelelni azt is, hogy egyik-másik városi alap mily mérvben fog az építés­hez kölcsöunel járulni. Miután már most kijelenti, hogy az építkezéshez, — városi alapou kivül, — az összes alapok kölcsönvéve lesznek, kéri, hogy az áltandó választmány javaslatának imént jelzett fel­tételétől eltekintve, a város ezeu határozatának végre­hajtásához a törvényhatóság a jóváhagyást adja meg. Kolossváry József alispán az állandó választ­mány határozatára nézve megjegyzi, hogy annak értelme szerint a város az építkezésre nézve szabadon intézkedik és az úgy értelmezendő, hogy a vármegye törvényes felügyeleti jogánál fogva, csak arról kivan tudomást szerezni, hogy a postaház építéséhez, melyik városi alapítvány és mily összeg erejéig lessz elhasz­nálva? Ezzel az építés foganatba vétele tehá: aka­dályozva nincs és így az állandó választmány véle­ménye elfogadható. Az alispán felszólalása után a közgyűlés a m. állandó választmány véleményét egyhangúlag elfogata. Vita nélkül nyert jóváhagyást Zirc községnek azon határozata, mely szerint a község az ottani fő­szolgabírói hivatal részére szerződésileg helyiséget biz­tosított, valamiut ugyanezen községnek azon határo­zata, mellyel a községben székelő állami és megyei hivatalok számára, általa emelendő épület építési költségeire 00000 korona törlesztéses kölcsönnek, a hazai első takarékpénztárnál leendő felvételét mon­dotta ki. Enyhig küzségnek megengedte a törvényható­Vál : Szegény Felicia ! belicia : Ön sajnál ? Tehát nem halt még ki a részvét irántam szivéből és . . . Pál: Mikor elindultam az új világ felé, ki­fizettem minden tartozásomat, még azokat is, amelyeket nem hajtottak be. rajtam. Ez az egy volt az, amely­lyel csaknem adós maradtam, mert nem tudtam róla. Most ezt is kiegyenlítem : félreismertem önt Felicia. Azt hittem, hogy a hiúság, a nagyravágyás szakí­totta el tőlem, de most belátom, hogy nemes érzés okozta veszteségemet. Boldog vagj'ok, hogy igy történt! Felicia: (halkan) : S nem kíván más boldog­ságot ? Pál: Mit kívánhatnék még? Bűnös vagyok, mert kockára tettem azt, amit őseim reám hagytak, elpazaroltam a jelennel együtt a jövő kincseit is. F'elicia (félénken): De hisz' én gazdag va­gyok és . . . Kalauz (kivül): Harmadik csengetés! Pál: Lássa, ez megadja helyette a feleletet. Nem, Felicia, én nem osztozhatom önnel abban, amit szive érzésével megfizetett: nem lehetek Ráskai báró örököse. Sokat áldoztam szerelmemnek, de önér­zetemet sohasem fogom feláldozni. Felicia (könyörögve): Pál, kedves Pál! Kalauz (csenget): Mehet! Pál: Isten önnel! (A két vouat elleukező irányban elindul.) ság, hogy a községi kisdedóvódával együtt megvett pajtát és ahhoz tartozó udvar részletet eladhassa s ezek vételárát a kisdedóvó vételáráuak törlesz­tésére fordíthassa. Törvényhatósági mnnkaküzvetítönek a m. gaz­dasági egyesület igazgató-titkára lett megválasztva. Jóváhagyta a közgyűlés Pápa r. t. városnak 401/900. számú közgyűlési határozatát, mely szerint a város a területén Perulz testvérek által emelendő szövő-, apretur- és festékgyár telkének, saját ingat­lanaiból 1500 négyszögölet ingyen átengedett, 852 négyszögölet pedig, négyszögölenként két korona vételár mellett eladott. Bukonybél község közönségének a faiskola elcserélése tárgyában alkotott hafározata megerő­síttetett. Végül Szűcs Ákos m. főszámvevő Veszprém és Pápa, r. t. városok által kezelt alapokról, Újvári/ István m. alszámvevő pedig több községnek házi és szegénypéuztáráról számadást terjesztett elő, melyek az előadói vélemény értelmében részint jóváhagyást nyertek, részint hiányok pótlása végett a községekhez utaltattak vissza. Iskolai értesítők. ín. Rinn. kath. gimnázium. Elegáns kötetben számol be a beucésreud buzgó vezetése alatt álló kath. gimnázium a I.^ÜU—1000. iskolai évről. A tanévnek különösen kiemelkedő eseménye nem volt; az iskola új épületében, mely a modern pedagógia minden követelményének meg­felelőkig van felszerelve, zajtalanul folyt a tanítás s az ifjúság valláserkölcsi nevelése. Az értesítő élén Statuts Fulgentnek, a tanári kar e lelkes és tehetséges tagjának, szép és szívhez szóló beszédje olvasható, melyet az Ocsovszky Káz­mér által az intézetnek ajándékozott szent Imre berezeg szobrának leleplezése alkalmából mondott. A beszédet az intézet 3075 kötetből álló házi és tanári könyvtárának jegyzéke követi, melynek szakcsoportok szerinti pontos összeállítása Scrédi Dénes tanár ügy­buzgalmát dicséri. A gimnáziumban a lefolyt évben hét rendes tanár működött, a toruaíanítással ez évben SiUe Gábor tanítót bizták meg. — Az ífju^ág egészségi és fegyelmi állapota jó volt. — Iskolai ünii"p.>k voltak: Szent Imre szobra megszentelé>én, április II-én és évzáráskor. Az iskolában hivatalos látoga­tást teljesítettek : Iwhér Ipoly főapát és Xéimih Antal főigazgató. Igen szép tevékenységet fejtett ki a szegény tanulókat segítő Szulpic-egyesülct, mely 71 tanuló között 543 könyvet osztott ki és több tiut pénzzel is segélyezett. •— A tanítás eszközei: könyvtár, szer­tárak ez idén is jelentékenyen gyarapodtak. A statisztikai adatokból elsőben is az ifjúság létszámának némi szaporodásáról értesülünk: tavaly beírtak 157, idén Ki* tanulót, év végén volt tavaly 140, idén ]:>!) tanuló. Vallás szerint r. k.: 132, ág. ev.: 1, izr.: 20. Anyanyelvre, magyar: 150, német: 0. Minthogy az intézeti)" esak pápaiak és Pápa­vidékiek járnak, a U úgynevezett németet is nyugod­tan lehetue magyarnak tekinteni s ha őket a magyar­ság mindennél előbbvaló voltáról az igazgatóság — amint ezt reméljük — jövő évben felvilágosítja, kész örömmel fogják magukat magyarnak vallani. A tanulásban tett előmenetel szerint volt az iskolának 11 jeles, 2K jó, 70 elégséges, 15 egy tárgyból, 11 két tárgyból és 15 több tárgyból bukott tanulója. Az összes bukottak száma: 4-l_-25 , 7, amely percentszám azt mutatja, hogy a tanári kar szigorúan oszlályzott. Sokan buktak főleg a latin­ból: 22-eu és a számtanból: 25 eu, közülök 10-eu a III. o.-bau. De legfeltűnőbb az énekből bukottak nagy száma: 44, ami annál szembeötlőbb, mert maga az értesítő több helyeu uagy dicséretek között emlé­kezik meg az ifj. énekkar működéséről. Közöljük végül a sziujeles bizonyítványt nyert tanulók névsorát: az I. o.-ban: Fazokas Kálmán, Horváth József, Máthé Autal, Piszher Dezső, Röder Jenő, Szabó Antal, Szabó Jenő; a II. o.-ban:

Next

/
Oldalképek
Tartalom