Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-03-12
11. szám. 1899. március 12. Pápa város h at óságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Fő'/r. Márciusi gondolatok. A magyar nemzet történetében vannak fényes és sötét lapok ; élete a dicsőség és gyász szakadatlan láncolata. Azt mondhatnók : az öröm és dicsőség napjaira a gyász és fájdalom évei következnek. Nem egyszer mi szabtunk törvényt Európa nagy népeinek, «a félvilág uralta» a magyart; de nem egyszer taposták hazánk szent földjét ellenséges népek hadai; nem egyszer jártuk végig a megpróbáltatások keserves iskoláját. Ármány és erőszak sokat dűlt e hazában, de végcélját: a magyarság megsemmisítését nem tudta elérni: mi megmaradtunk magyaroknak e haza szent földén. Pedig körülöttünk nagy és hatalmas nemzetek elpusztultak. Hogy mi is el nem vesztünk — régi igazság! — annak köszönhetjük, hogy a Gondviselés időről-időre nagy eszmékkel, nagy ideákkal s azok iránt való szent lelkesedéssel töltötte el kebelünket, hogy támasztott köztünk prófétákat, a kik azokat hirdették, diadalra vehették. Ötvenegy esztendővel ezelőtt szintén ily magasztos eszmék dobogtatták t, szíveket e haza földén ; a tavaszi szellő büszkén, lobogtatta a nemzeti zászlót, mely a : Szaluid mi/, Egyenlőség és Testrériség eszméit hirdette Árpád nemzetének. Felelős szerkesztő: KŐRÖS EHDRE dr. Előfizetősek ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához k ü 1 d e n d ö k. A lap ára: Egész évre (5 l'rt, félévre .'! frt, negyedévre 1 frt öl). Felragyogott a nap ! Sugarai a Kárpátok bérceire estek. A vén Európa népei titkos vággyal, ébredő reménnyel bámulták a magyar szabadság tündöklő csillagát. De a sötétség harcra kelt elvesztett trónjáért! Megújult a régi harc: a világosság éx sötétség karra. Mesébe való idők következtek! Minden küzdelmünk, önfeláldozásunk mellett is mint vesztes fél hagytuk el a harctért. Azok, kik az eszmék prófétáivá szegődtek, elbuktak. Ott maradtak a csatatéren, vagy az önkény vette el nemes életüket ; de maguk az eszmék nem bukhattak el. A vérrel áztatott föld jó talaj volt. Az elvetett mag kikelt . . . Vájjon nagyra nőtt-e minden kikelt mag félszázad folyamán ? Terebélyes fa lett-e belőle, melynek gyümölcséi örömmel élvezi az utód ? Nézzük magát a három főeszmét: a szabadságot, egyenlősége! és testvériséget. Szabadság van ezen a haza földén elég, a törvény kellő védelmet nyújt mindenkinek. Ha valaki úgy képzeli, hogy nem kap igazságot, inkább az embereken múlik, mint a törvényeken. Inkább azt mondhatnók, hogy egyik-másik téren nagy is a szabadság. Rosszabbul áll a dolog uz egyenlőséggel és testvériséggel. Sokkal rosszabbul, mint ezelőtt ötvenegy esztendővel. Ez ti két eszme is megvan ugyan, ma is él közöttünk ; de csak szánkban hordjuk, nincsenek beírva a szívekbe. Korunk kedvez ugyan az egyenlőségnek ; az iskolák mindenki előtt nyitva állanak, a kinek esze és szorgalma van, az előtt megnyílik minden pálya. Vagyont mindenki szerezhet magának, ha szerencséje van ; ezen aztán mindent vehet, a mire vágyik : rangot, címet, még nemességet is. Elmondhatjuk mi korunkról, a mit Horatius mondott Rómáról: Arany századot élünk; aranyért osztogatják a hivatalt, a becsületet, aranyért kötnek házassági és baráti frigyet. > Ö ez a legnagyobb baj s ez az oka, hogy a magyar társadalomban olyan erős az arisztokrácia, hogy bízvást elmondhatjuk : ^Demokratikus korban és arisztokratikus I országban élünk. - Nem tudom, hogy vagyok : 'a született arisztokráciának sokat el tudok ! nézni, sokat meg tudok bocsátani. Végtéri' ; is senki sem tehet róla, hogy minő légkörI ben születik. De az már bánt, mikor látom ! azt az óriási hajszál, mely manap-ág rang és cini után folyik. Még hagyján, ha valaki közhasznú tevékenységgel iparkodik elérni : de a pénzen vásárolt iieiiesi einieivket ni :o tartom beleillőknek a mai kor keivi.'l ,-. A • u> in e--*éi/, az igazi n> nie.-s-'g nem kül-i>--'g' leben, rangban, cimben ívjiik. ..:•«/>:/>••.' Nem az a fő, hogy val iki uri-/tnkr;t?'-e. demokrata-e. nemes-e vagy paras/.t. a t<az: emher-r <l talpa,,' Hi-tölti-c a/l a !.>'ly<-t. TÁ K C A. Március Idusán. Némuljon el most minden párttusa, Ünnep van ma : Március Idusa ! Teljék be szívünk honszerehni lánggal. Mint e nagy napnak első hajnalán : Midőn népmillióknak esküvése Viszhangot vert a hármas bén* falán ; Hogy megrendült az ősi föld alatta : Hős lett a gyermek, borostyánt aratva. Végigrivallván a „Talpra magyar !'' Virágot nyitott a tarlott avar, Hősök vérétől öntözött virágot, Mit hervadás nem érint meg soha : Míg villan egy kard éretted : szabadság ! Míg felrivall egy harci harsona : A míg csak lészen egy nép c világon : Mely templomában oltárként imádjon. Mesés idő ! dicsőséggel tele : Hogy megszédül ma már az agy bele . . , Nehéz bilincsek hullanak rakásra, A rabszolgából ember lessz : szabad ! Mit századok bús harca nem vivott ki, Megadja azt egyetlen pillanat; A milyennek még nem volt vala mása : Megérkezett a nemzet Messiása ! A kihirdetett ige testet ölt, Szabaddá lessz a szellem és a föld, Szabad hazában testvérek lakoznak, Testvér leszen egymással úr — panw.t . . . Ezernyolcszáznegyvennyolc Idusánál Nom látott még a világ szebb tavaszt: — Oröinkönye hull milliók szemének, Egekbe tör a győzedelmi ének ! Ünnepeljen az unoka ma is ; Oh ! mert ez ünnep : szent védő paizs ! Ha ellen törne ismét a magyarra, E nap emléke ad hitet, erőt . . . Feltámadnak, újból életre kelnek A félistenek, a nagy hadverők ; A „Talpra magyar" riadó szavára: Dicsőség ragyog nemzet és hazára 1 Te délibábbal ringó rónatáj — Mely annyi aranykalászt hullatál, Alpár síkjának uégy testvérfolyója, A béke pálmája lengjen körül; Nevelj népet: mely csüggedést uem ismer, Habár uehéz verejtéket törül, Mely ezer vészen és ezer viszályon : Miként a szikla, rendületlen álljon ! Ksküdjünk f'd -•• ülvén v. ünnepei Örök hűséget, .i/abadság: neked! Ki ellein-d tör és nrvul ki lámád : Ki templomodba tán i'w.k".t h->z«>lt : Ne vegye azt uz a t'ö!d kebeléin-. — Vesse ki ... és legyen mejrátkoz--tt ! Ki gyilkos tőrét rád emelte, vájrta: Kísérje minden nemzedékek átka ! Soos Lajos Korhadt fakeresstek. # ") Irta: Rákosi Viktor. Sokat járkáltam szerteszét a világban. Alltam a San Genaro templom erkélyén, bámultam a dieső Nápolyt s kék tengeröblét, az olhatlan tü/.ii Vezuvval, Sorrento sötétzöld olajfaerdőivel, (.'astellamarc és Posilioppo piros-fehér házaival beszegve. A Szent Péter templom tetejéről hallgattam a harangok zúgását, melyek a feltámadást hirdették az örök város lakóinak. A Mont-Martre csúcsáról bámultam le a világ fővárosának lázas nyüzsgésére. A norvég fjordok közt hallgattam az éjszaki szél üvöltését, mely tán azért fájdalmasabb ott fent, mert a szélvész testét az éles sziklák megtépik . . . *) Ezt az elbeszélést a szerző szívességéből a < Korhadt Fakereszlek» cimil kötetből közöljük, mely ma jelent meg Singer és Wolfner kiadásában, Budapesten. Ára 1 frt 40 kr. Pápa város hatósáerának
