Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-02-12

Huszonhatodik év. 7. szám. 181)9. február 12. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 85fi. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetősek ós hlrdetósi dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre íi frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. I^ííyew S/.Ú111 ára 1G ltr. Szabad Liceum. A múlt év elején, a mikor városunkban a Szabad Liceum létesítése szóba került, elmondottuk és részleteseu kifejtettük a magunk álláspontját e kérdésre vonatkozólag. Felszólalásunknak meg volt az az üdvös eredménye, hogy a Szabad Liceum nem új egyesületként kezdte meg működését, hanem a már fennállott, tanári kör gyarapította tagjai számát pártoló tagokkal és ezek közreműködését felhasználva Szabad Liceum-jellegű előadások tartásával terjesztette ki működési körét. Az előadások immár hetek óta folyamatban vannak s a közönség hol több, hol kevesebb érdeklődést tanúsít irántuk. A kevesebbet kizárólag a témák nem mindig szerencsés megválasztásának tulajdonítjuk. Távol áll tőlünk, bog'- ezzel az előadások értékéről akarjunk bírálatot mondani, a mit utóvégre nem is a téma ad meg, de ha az a célunk, hogy állandó, nagy közönséget teremtsünk, akkor a programúiba felvett tárgyak is feleljenek meg a közönség szükségének. Másról akarunk itt — ezúttal csak egészen röviden — szólani : a közönségről. A jelenlegi közönség az ti jól ismert középosztály, mely immár elég intelligens, de egyszersmind — egynemű is. Nem alakult a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből. Már pedig a Liceum ideális célja a társadalom minden egyes rétegében a figyelmet és érdeklődést felkelteni, ismeretkörüket nagyítani, népszerű oktatást adni. Ehhez azonban nem egy helyre kell az előadásokat koncentrálni, hanem a különböző irányú, más-más társadalmi rétegnek szóló előadásokat decentralizálni kell. A Szabad Liceum ne maradjon meg önálló, arisztokratikus egyletnek, mely megkívánja, hogy őt keressék fel, lépjen az üdvös decentralizálás terére, keresse fel az iparost a saját egyletében, a kereskedne a maga körében, menjen el az egyes olvasókörökbe, a földműves iskolába, kövessen mindebben rendszert és — új pálma, új dicsőség vár rá. Az alsóbb néposztályt művelni, ez lenne a legfőbb cél, méltó a legjobbak munkásságára. Lj teiilletéket hódítani a kultúrának s a nemzeti haladásnak, ezt tűzzék ki maguk elé a vezető emberek. Itt van, hogy csak egyet emeljünk ki különösebben: a földműves osztály. Ennek van ám igazán szüksége népszerű tudományos előadásokra. Evvel kell ám megszerettetni e földet, mely neki életen kívül mi, den javát adta. Óvni kell —az tikos szó békés fegyverével — a szocializmus veszedelmétől s meg kell tanítani arra a gyakran hangoztatott elvre: akié a föld, azé az ország. De meg kell tanítani gyakorlati dolgokra is. A modern gazdálkodás ujabb módjaira és eszközeire, hogy vesse le régi : konzervatizmusát s haladjon — saját javára — a korral. ' Épp ily nemes hivatása van a Licej u innak :iz iparosokkal és kereskedőkkel I szemben is. Népszerű előadások a társadalom alsóbb rétegeinek: ezt ajánljuk újólag ! a vezetőség szíves pártfogásába. K. Községi útaink. í'ápa. fSSlli. febr. 11. A szerkesztőség szives engedelme vei a pápai járás községi vitainak állapotát óhajtom ezen cikkecske keretében szóvá tenni, mint olyant, a mely tárgyhoz nagyon is sok szó fér, s a mely tárgy nagyon is megérett a gyökeres orvoslásra. Előre is kijelentem, hogy som célom, >em szándékom ebben a dologban bárkit is mulasztásai vádolni, csupán azt kívánom konstatálni, hogy nml<i-?tátt mn, s hogy ez a mulasztás a leggyökeresebben orvosoltassék, az a kö/iigy s ennek kapcsán mindnyájunk érdeke. .NYin tehetek >!a, de a hivatásom ú--y I >//;> magával, hogy nagyon gvakrau kell igényli" VIKU-*:: a pápai járás vicinális ólait - mondhatom, v ibak rá i-rti'k. hogv h:iiái'o/<>i!-üi —^ '»iki-rt•*- -/:''rb;>. ment egv-egy uta/.á-"in. Kért-in, in

1 m.'hó/.ix—anak i'.'li'. ,Vt' m ' N.-t,» .íz tií<:i}'fíit<ihí>i! b''s//'I''k. bli a/i- in...••• »"k helyen .szó fér, Laie m ••-upán •'- iu/á'-'. ... t. i: Falun. Alkonyodó égnek bíboros felhői, De gyorsan repültök, de messzire szálltok. Sötét bükkfaerdő mélyiben elrejtett, Csendes, kis falunak régen elfelejtett Szomorú lakója könnyezve néz rátok. Mint az édes anya durcás gyermekére Rápazarol mindent, a mi szép és drága, A mit csak teremtett a természet, édest, Illatot, virágot, derült eget, fényest, Körülvett mindazzal, óh de mindhiába . . . Édes illatárt hoz a tavaszi szellő, De a szivem, lelkem csak keserű mégis, Csak a felhőt nézem a mint messze szárnyal, És behinti a nap arany sugarával, Hogy bíborszinű lessz tőle még az ég is. Óh de gyötör engem, óh de untat engem Ez a nyugodt, csendes ős isteni pompa, Ez a virágos rét, ez a lombos erdő, Ez a buja illat, biborszinű felhő S a hazatérő nyáj egyhangú kolompja. Elvágyódom innó', nem \ agyuk éu itthon. Nem az én hazáin tv, nem az én világom. Hol a gyárak füstje kanyarog az égre S befesti a váro-t pw.kos feketére, Virágos mezőkről oda, oda vágyom. Buzogány Sebestyén. Egy erdész naplójából. — A »Papai Lapok» eredeti tárcája. — Irta: Paur Ödön. Akkortájban nem beszéltem el senkinek sem azt a találkozást. Furcsa is lett volna elmondani, hogy egy többszörösen körözött gazember a kezembe adja az életét s jó magam pedig futni engedem. Pedig akkor már a hivatalos körök is elég tekintélyes összeget tűztek ki a fejére. Valahol az íróasztalom fiábao most is meg var az a litografált hirdetmény, a mely adja tudtára mindenkinek, a kit illet, hogy Pordán Demetert, a hirhedt vadorzót ha valaki élve vagy halva a törvény őreinek kezeibe szolgáltatja, vagy csak ha a nyomára is vezeti, 50 darab cs. és kir. körmöci arany jutalomban részesítik. Kos hát erről az összegről megírhattam volna a nyugtát, s talán a lclkismeret sem igen furdalna, hogj a puskáin egy lövéseért ilyen tekintélyes „vérdíjat" vágtam vala zsebre. De a mikor ember. .V haza, a hát ki tehet róla. ha az elitélt :r"ii"S/.t'V> v •.;.!. .... püi.iTi.t' i- MI .w rra in rtMidi'-tii'l valamivel korábban kr fenyvesek övezte ki-ded vadásziakba, a ! mely künn a bércek alján. ?úv '1 a/ emberlakta vi-i•*kekt'il, négyünk számára -/."h-ílt htkób-lyiil. Fonókötn a fövadás/, családjával lakta a/ étn'.• J let nagyobbik szárnyát, én pedig még két fáv-um 'mai az oldalépületben voltunk elkvárt.'ly.zva. Itt történt az a nevezetes ,•/>•>" ta!álko/,á-'. Fáradtan, kimerülve érteni alkonyattájban Ini/.a, s a puha medvebőrön olyan jól esett egy kii/, leiemteljes nap élményeit ébren átáltnodni. Időközben künn mindinkább crősebbé vált a dermesztő januáriusi szél, süvöltve zúgott át a fenyveseken, szürke hófelhöket görgetve alá a Negoj felöl, a melyekkel aztán elzárta a kilátást Fogaras irányában is. A havasok viharja kitörni készült a maga teljes borzasztóságában. Társaimért kezdtem aggódni, midőn a folyosón lépések zaja kelt s szinte megkönnyebbülve nyúltam az asztalra helyezett fegyverem után, hogy eltávolitsam belőle a patronokat, a mikor az óvatosan felnyitott ajtó mögül egy bozontos alak lépett a szobába. Egész illedelmesen nyögte ki a Dotuiiye Zeut s hamarosan valamelyik favágónak gondoltam, addig