Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-12-10

Huszonhatodik év. 50. szám. 1899. december 10. i apa varos hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 85R. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papírkereskedés?, Kőtéc. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetősök és hirdetési dljp.k ii lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: KKC'SZ évre ti frt. félévre H frt, negyedévre 1 frt öt). Harc a pestis ellen. Irta: Kövi József dr,, m. t. főorvos. I. A földközi tenger babérfás városaiból, valamint Portugália csendes, fehér házikós' helységeiből egy idő óta vészkiáltások hallatszanak, melyek a gyorsan_ repülő hir szárnyain tovaszállva Európaszerte visszhangzanak. A pestis, ez emberirtó fekete vendég mutogatja ismét barázdás, vigyorgó ábrázatát, ujabb látogatásra vágyik ismét a vén Európába, mely mindenfelé kötelességszerűen készül a hívatlan rút vendég kellő fogadására, nehogy kedve kerekedjék itt hosszasabban időzni. Hatóságaink szorgalmasan dolgoznak az egészségügyi véderő mozgósítási tervein, hogy kellő időben fegyverbe szólíthassák a közegészségügy katonáit. Megtámad tatás esetén azonban csak úgy óvhatjuk meg hazánkat a tervbontó meglepetésektől, erőinket csak úgy értékesíthetjük czélszerfieu, ha a fenyegető ellenség hadereje iránt is kellőképen tájékoztatjuk magunkat, nehogy t- nélkülözhetlen ismereteket későn, csak veszteség árán szerezzük meg. Mi az a pestis, miben áll gyilkos ereje és hogyan védekezzünk ellene ? ezekre óhajtunk a következőkben megfelelni. Ezen kérdések két ezer év óta állundóan foglalkoztatták bár Európa tudományos embereit, a nélkül, hogy kutatásaik egy-egy ingatag törvényű hipothézisnél egyebet eredményeztek volna. Egy homályos sejtés ködös világában keresték az igazságot, téves úton téves eszközökkel, nem a fizika, hanem a bölcselkedés eszközeivel s a helyes fogaltnak hiányát hangzatos szavakkal törekedtek fedezni. A természet — és vegytani vizsgálati módszerek — a górcső és a bakteriológia seg"yével folytatott kutatások az utóbbi tiz év alatt több világosságot derímegbecsülhetetlen gyakorlati értékű védelmi eszközöket is teremtett számunkra azon specifikus toxinok (mérgek) fölfedezése által, melyek épen a coccobacillnsok testéit fejlődnek s melyek kellő eljárás mellett a pestis ellen már is sikerrel alkalmazott szérumgyógymód ojtóanyagát szolgáltatják, melyet bőr alá fecskendezvén, úgy eló'zete.-védő (praeventiv), mint a már kifejlett kóresetekben gyógyítószerképen (curativ) számos esetben kedvező sikerrel alkalmazlak. A gyógyítás sikerét itt is, mint az analóg TA RCA. Regényke a tavaszi álmokról. — A «P á p a i Lapok" eredeti tárcája. — Trta: Bogdán Viktor. Az akácvirágok mily szépek. Hófehérek és é'les illatot lehelők. De néha erős szelek meg vihav-ik jönnek s ilyenkor hullanak a szűzies szirmok. Istenem, hiszen minden mulandó a világon, •iiiért e szépséges virágok is. Igaz, nem hull le mindenik, de a melyik ott marad az is oly ütött, megtépázott, viharvert. Vájjon lessz-e belőle még szép fehér illatos virág? Most, hogy szintén hulló szirmokat látok a kis Baráth Berta jut az eszembe, a mint ftit-fut az álmok világából ki a setétes küzködő életbe. Szegény kis megtépett, viharvert virág! I. Látnivaló, hogy szomorüságos históriát vagyok elmondandó, de hát tehetek én erről? Komolyan dühös hagyok a tavaszra, a suttogó szellőkre, a virágokra, főként azonban a bohó leányszí vekre, mik oly gyorsan megtörnek. És miért, uramfia, mily csekélységekért. De kérem, kérem, tartsunk csak sort. A történet egy füstös kávéházban kezdődik, dolgot." És büszkén mosolygott. Ö, a kis Pongrác úr. Valóban este, úgy 7 óra tájban fontoskodva megindult. Elővett egy bőjszéket, aggódó gondossággal letörülte s Baráth úr széke mögé állította, azután csendesen megállt és az ajtóra figyelt. Mindezt oly titokzatosan tette, hogy senki sem merte háborgatni. Ki tudja, vélték, tán még rettenetes is tud lenni a kis Pongrác űr. Ugy ám, a kis Pongrác űr! Nem múlt el sok idő és a balkan megnyílt ajtón egy fiatal, üde leányalak lépett be. Hullámos II. így hát lassacskán telt-múlt itt az élet. Berta minden este kibicelt apjának, ülvén a széken, melyet Pongrác úr gyengéd gondoskodása juttatott neki. Mondom ez már így ment évek óta, idén azonban, mintha történt volna valami. Hiszen ez júniusban nem is csoda, mert ilyenkor mindenki álmodik és édes Istenkém a tavaszi álmok mily szépek! Tavaszi álmok . . . Édes szépséges tavaszi álmok, mik belopjátok