Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-11-05

Huszonhatodik év. 45. szám. 1899. novoiiiber 5. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. MLogJolenlk minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Fői/' Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Blő&zotcsek és hirdetési dijak ;i lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Reész évre (i frt. félévre X frt, nf><rvertévre 1 frt 50. legyet* Kscám APU 1C5 lcr. A városi pénztárról. A városi pénztár teendői az utóbbi években oly nagy mértékben megnövekedtek, hogy a városi hatóság a baj orvoslása fölött komolyan gondolkozik és úgy tudjuk, hogy e tárgyban már a legközelebbi időben, még pedig az új városi szervezeti ;-/.abályrendelettel kapcsolatosan, javaslattal fog a képviselőtestület elé járulni. Több évvel ezelőtt, mikor még megközelítőleg sem hárnmlott annyi teher a pénztárra, mint a legújabb időben, a városnak két pénztára volt, — teliát belátták ezt már évekkel ezelőtt, hogy a rengeteg jnunkahalmazzal egy "pénztár megbirkózni képtelen. Ma még nem tudjuk, hogy a városi íunnes miként véli megoldhatónak a halasztást már alig tűrő kérdést, de már most flőre is kijelenthetjük, hogy a pénztárnak :cetté választásáL nem tartanok szerencsés ^mdolatnak. Midőn ebbeli nézetünknek itt kifejezést adunk, kötelességünknek tartjuk, ?

.nj.y álláspontunkat egyúttal indokoljuk is. A pénztárnak kétfelé választásával a htjuk orvosolva nem lesznek, mert eltekintve i'tól, hogy a két részre osztott pénztár !"|'1K1ŐÍ megkevosbíílnének, az adópénztár l'-endői még mindig akkora terheket róná•:ik e hivatal személyzetére, hogy azoknak pontosan és lelkiismeretesen megfelelni nem volna képes. Míg tehát a gyám- és alapítványi pénztárban játszva végeznék a hivatalnokok teendőiket, addig az adópénztár továbbra is húzhatná az igát, mert a pénztár összes teendői között, az adóügy szolgáltatja a legtöbb munkát. Nézetünk szerint a meglevő bajok esak akként lesznek gyökeresen orvosolhatók, ha a jelenlegi pénztári személyzet felhasználásával, a muukakör helyes beosztásával adóügyi oszldlyt szervezünk, annak élére kipróbált, szakképzett egyént állítunk, a mely osztály más városok mintájára teljesítené a szervezeti szabályrendeletben körülírandó teendőket. Azt már előre is tudjuk, hogy az adóügyi osztálynak munkaköre, meglehetősen tömött lessz, de kellő szorgalom és kitartással sokkal könnyebben fog feladatának megfelelni, mint most, mikor a pénztárral egyesítve végzi fontos munkáját. Ennek az osztálynak állana kötelességében könyvelni és nyilvántartani az összes adókat, az egyes tételeket az adózók adókönyvecskéibe beírni, számfejteni a befizetéseket, teljesítené továbbá a meghatározott napokon a beszedett állami adóösszegeknek beszállítását a kir. adóhivatalba, évnegyedenként kimutatná a hátralékos adózókat, foganatosítaná a megintéseket, j megőrizné és nyilvántartaná a vétbizonyítványokat, kilüzetné és foganatosíttatná a végrehajtásokat és árveréseket, nyilvántartaná a beszállított és elárverezett ingóságokat. Ez osztálynak kellene teljesíteni az összes adóügyi számfejtéseket, lezárná minden év utolsó napján az állami és városi adófőkönyveket, átvezetné az új könyvekbe a hátralékokat és túlfizetéseket, ezeket összehasonlítaná a kir. adóhivatal könyveivel, felhívásra kimutatná a bíróilag elárverezett ingatlanokat terhelő állami és városi adókat, gondoskodnék a hátralékokj nak zálogjogi bekebeleztetéséről, nyilvánl tartaná az ityen adózókat, kamarai és egyébb illetékeket, szóval végezné az adó és illetékkezelés körül mindazon teendőket, melyeket a törvények, szabályok és hatósági rendeletek előírnak. Nézetünk szerint ez volna az egyedüli helyes megoldás. Hogy azután az adóügyi osztály a számvevőséghez osztatnék-e be, mint ezt más városokban láthatjuk, vagy pedig mint teljesen külön álló hivatal állíttatnék fel, a lényegén az mitsem változtatna. Az egyetlen nehézséget a hivatalok elhelyezésében találjuk. Az adóügyi osztálynak, a pénztárral közvetlen összeköttetésben kell lennie, már pedig a városházán ennek a célnak megfelelő helyiségek nem állanak rendelkezésre. TA R C A. Dal a színházról. Színházba jártam minden este, — Ott összejő sok úri nép Es testet ölt sok álom, eszme Es győz a szíven, a mi szép. Ab minden műt aj tetszett nékem, Pedig sok rosszul ment — talán ; De ottan u t a nézőtéren Egy angyalareú szép leány, Egy angyalareú szép leány. Ott jár a színpadon a lelke, 'Művészi bizton a darab) Érdekli a bősnek szerelme, Vele búsul, vele vigad. Es hogyha eljön a vidám vég, Dehogy maradna ó' komoly! (A legszebb műfaj a vígjáték) Ab, az az isteni mosoly, Ab, az az isteni mosoly ! Most dalba kezd a primadonna,. Az ifjúságról szól a dal S a dalt utána eldobogja A szív, ha vén, ha fiatal. Talán i> róla szól az ének, (Legszebb műfaj az operetté.i S észbontó lázas tűzben égnek Azok az ábrándos szemek, Azok az ábrándos szemek. Lehull a függöny, taps kel éppen A színház minden oldalán Es széttekint a nézőtéren Az angyalareú szép leány. Rám néz, bizonnyal rám mosolygunk A bíbor ajkak, kék szemek. — Hogy volt! Nines párja a darabnak, De legszebb ré-ze a szűuet, De legszebb része a szünet. . . . Ah, a menyország mily közel volt Közelebb mégis a pokol. — Mosolygott még, de nem nekem szólt A legbájosabbik mosoly. Tisztelt Direktor, a közönség Ismét tragédiát kivan S hogy erre kérem — semmi kétség — Ez már az én tragédiám, Ez már az én tragédiám. mikolth. Hirt vittek a tanyára. A »1* á p a i 1. a p o k> Irta: Homok. t á r «• á j a. — Az asszony. Jegenye Jánosnak a fi'leség>\ a pitvarban ült az este ki.-széken és hámozta a paprikásnak való burgonyát, a mint előtipegett a szemétdomb felől a kakas é* megállván az ajtó trl.71í, bckukorikolt a házba. Egy perere megállt a kiv.e az asszonynak és hirtelen keresztet vetett magára, azután pedig az emberre né/.ell, a ki az előbb kerülközött elő a kruinpliszedé.-bú'l s most a patkánuk dőlve tömte a pipáját. — Váratlan vendég gyün, —mondotta la-san. — Az, az ördögük, ~- adta visi-za a szót félvállról Jegenye. Nem lom, ki kévánkozna ide ! — Nono, — toldta a szavát az asszony. — I Nem hiába szól ez a jószág . . . Es a hirtelen támadt aggodalommal riogatni kezdte azt: — Hess te ! ... A kakas nem mozdult. Sárga tolla fénylett a szálló nap pirosságában, mint az arany. Azután megszólalt még kétszer és kevélyen ellépett a félszer alá. Mikor lefeküdtek, újból hallotta Jegenyéué a a kakas-kukorikolást. Bár az már ott pópískált az ülő tyúkok között és így nem is szólhatott, kemény, érees hangja azonban meg-megcseudűlt az asszony fülében. Es ez a hang olyan nyughatatlan töprengéssel töltötte el a lelkét. Soká, majdnem ^SE^^^^^^ ^^^^^^^^^^ ^^i^iij^^^^ ^^^^^^^^^^ ^m^^n Í^^^^^^^^L ^I^P^^^^^^ ^^^^iiii^^^^ ^E^^^^^^ii^^ Pánft vál'OS hntnsií fánnlr „ ó „ í „ ».A»»„ „:J^I.: I „1, j...... í." iü