Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-08-20
hova 4-ikén érkeztem meg. Ftközben megtekintettem a városlödi kőedénygyárat, a mely jelenleg oly virágzó stádiumban van, bogy a hozzáértő szemlélőt is meglepi. Kiváló szakértő vezetése mellett dolgozzák tel a nyers földanyagot kályhákuak, edényeknek, virágvázáknak stb. dicséretére a magyar agyagiparnak. A mi leginkább megragadja az ember figyelmét, az a rendkívül Ízléses festés, mellyel ellátják a fent említett tárgyakat. A gyárnak ügy belső, mint külső berendezése, tisztasága teljes mértékben megérdemlik az elismerést. Kétségenkívüli, ! lo gy ez a gyár igen szép jövőnek néz elébe. Az előállított tárgyak jósága, szépsége, valamint az árak >znlídsága kétségtelenné teszik bármely hasonló külföldi gyártmánnyal való versenyképességüket. Ez az iparág önkéntelenül eszembe, juttatta u Pápa városában haldokló kályha és fazekas ipart, i-edig kellő érdeklődés, esetleg szövetkezet útján ! i mesak fentartani, hanem felvirágoztatni és egyúttal .hl) 1UU iparos kenyerét is biztosítani lehetne. Igaz uirvan, hogy az anyag szívóssága is fontos szerepet ,i;-/ik ez iparágnál, de miként ott a külföldről be•iH/citl anyag keveréke mellett lehetséges masszív •/várlmányt előállítani, úgy bizonyára a könnyű' közlekedési eszközök mellett ez Pápán sem ütközne nehézségekbe. A szakba vágó iparosok tömörülése j.'lietővé tenné ez eszme megvalósulását. Tapoleafőtől majdnem Yc.-zprémig az útnak mindkét oldalát dombsorozatok foglalják el, melyek ••égi szálas, részben pedig új sarjerdővel vaunak Jöilvo, sok helyült azonban észre lehet venni a múlt illőkben i'ízölt erdei rablógazdálkodást, melyet? természetszerűleg maguk után vonják a klimatikus vis/unyok megváltozását is. A míg ezelőtt a gyaí.nri lecsapódások messze vidéken érezhetők s tapaszMlhalók voltak, addig jelenleg csupán közvetlen az iidnvidék mellett észlelhetők. Ennek tulajdonítható, hogy míg a Balaton vidékén majdnem 2 hétig csak /él volt, addig a Bakony vidékén majdnem mindennap c-ett, miért is a levegő itt is, ott is hűvös volt .ijyannyira, hogy a nyaraló vendégek inkább teleltek, . i/nt nyarallak. Á mi vonzóvá teszi a Balaton vidékét, az a '•i- magyar tenger, továbbá az a hegykoszorű, mely ../.{ Kenésétől Badacsonyig, Keszthelytől Boglárig nézi. mint valami drága gyöngyöt. A dombok sík iitlaláhaii ezrével látni a szebbnél-szebb nyári lakodat, honnét a kígyózó utakan esti (5—7 óra beálltával rajzik a fürdő nép a Balatonra. Csak maga a föld népe tart ki a hegyoldalon porhanyítva a sziklás talajt, hogy majdan kedvderítő nedűjével oszlassa el néhány gazdag ember kedélyére bomló felhőket. () pedig tovább izzad, míg ereje kimerítve nem lessz. azért a mindennapi kenyérért, melyet családjával csak véres verejtékkel tud megszerezni. Igaz ugyan, hogy a borból a népnek elég szép jövedelme van, de a szőllő felújítási költségek azt 2-szeresen is tetézik. A fogyasztási költség ugyanis 20 — ;3Ü kr között váltakozik •ölenként a sziklás talaj miatt, holdanként tehát ha 1000 •ölével számítjuk is 200— i>0U frtba, amerikai szőllötőbe ojtott hazai vesszővel való elültetése 1000-ret 1?A) frtjával számítva ;">()()-(HJO frtba, továbbá a folytonos munka 2—15 évig szintén 200 tehető frtra; ezekből látható, hogy 1000 [~Jöl szöllőterület a legjobb körülmények között 1000 írttal újítható fel. De hol veszi a nép ezt az összeget? Legnagyobb vésze nem az agrár banktól, mely a viszonyokhoz mérten igen kedvező feltételek mellett adja a pénzt, hanem inkább uzsorásoktól, kik a szőllőre, midőn már terinőképes, ráteszik a kezeiket, s a nép verejtéke mint nyári forró melegben zápor után a föld nedvessége, pára alakban hirtelen el.-záll, de elszáll vele az a talaj is, melyen őseink bölcsője ringott. Másként megy azonban ott, a hol a szőllőtnlajdonos a szőlln'mivclés terén kellő szakértelemmel bír, mert ez maga néhány napszámossal, kiket az ojtásra betanít, teremti elő a szölleje felújításához szükséges vessző anyagot, így az ;")00 —tiOO l'rtnyi költség esak f>0 —liü frtra redukálódik, s Ízlésének tnegfelelőleg válogathatja meg a szőllö fajokat, tehát kisebb összeggel is elérhető a kívánt cél. Nagyon is kívánatos volna ezért nemcsak e vidéken, de Pápán is bortermő környéke részére s/.őllöfelűjítási tanfolyamot berendezni, hogy gazdáink ezt elsajátíthatnák. Amerikai sima vessző ezrét '5 - 4 frtért ma már be lehet szerezni, csak az iskolázást és ojtást kell megismertetnünk. Ily módon hány és hány embernek visszaadhatunk gazdasági jólétét. Meg kel! tehát ragadni mielőbb az alkalmat, még mielőtt szőllőiuk a teljes kipusztulásnak indulnának, hogy minta-szőlló'-iskolát teremtsünk, a hol minden gazda a szükséges ismereteket megszerezhesse, mert csupán anyagi jólétben érhető el a szellemi fejlődés. Csoknyay Károly. Gyárak városunkban. — Városi közgyűlés — 1899. aug. 19. Két gyárnak az ajánlatával foglalkozott a tegnapi váro.-i közgyűlés. Az ajánlatokról már múlt számunk is megemlékezett, a mikor megírtuk, hogy Weiser Miksa bécsi cég ő millió frank alaptűkével céruaés szövő-gyárat és Gross és Weiss budapesti cég pedig kalapgyárat akar felállítani. Amaz 1200, ez pedig 300 munkást foglalkoztatna. Hogy mennyire fontos dolog városunkra, hogy itt gyárak létesüljenek, azt többször kifejtettük már, városunk képviselőnek mai vezércikke is ezt hangsúlyozza. A konkrét ajánlatokkal szemben a városi tanács ma nem hozott végérvényes határozatot, de az általános hangulat már ma is kétségtelenné teszi, hogy a város hajlandó jelentékeny áldozatot is hozni gyáriparunk megteremtése érdekében, a mely tényt e helyen örömmel regisztráljuk. A városi közgyűlés egyébként igen csendesen folyt le. Mindenekelőtt elnöklő polgármester telte azt az örvendetes jelentést, hogy () Felsége a kii ál v szept. lB-án városunkba érkezik. A méltó fogadtatás előkészítésével a közgyűlés az állandó választmányt bi/.ta meg. A kalapgyárra vonatkozólag az állandó választmány .'50,000 frt hozzájárulást indítványoz. Indítványoz továbbá pótadó-mentességet, kövezet- és vámmentességet, megfelelő kocsiút készítését, a vízvezetéki csőhálózat meghosszabbítást és ivóvíznek .")() frtérátengedé.-ét, A másik gyárra nézve ingyen telket és 1 millió tégla hozájántlásl indítványoz az áll. választmány. A javaslattal szemben Antal Géza dr. annak a nézetének ad kifejezést, hogy a két gyár részére megajánlott hozzájárulásban az áll. vál. nem tartotta meg a kellő arányt, miért is indítványozza az ügynek a tanács elé való utalását, hogy ott az érdekelt cégek a jogügyi és pénzügyi bizottságok kiküldöttjeinek bevonásával a hozzájárulás mérvéről tárgyaljanak. Az indítványt l'á'/ó László, l/uvij László dr., Horváth Lajos és S'rinl'i-riji>r Lipót felszólalásai utáu elfogadták. A közgyámi és iratlárnoki állás egyo.-ítúse és a végrehajtói állás szervezése folytán a városi szerv, szabályzót ,*>2. és 40. S,-át megfelelőleg módo-ítolták" Megemlítoudönek tartjuk még, h)gr a köígvülés tárgysora előtt Ctajtlinj Dániel interpellált abban a tárg.bait, hogy a tavalyi katonabes/.állásolási díjjakat máig sem űzették ki. A polgármester válaszában kijelentette, hogy mihelyt a dijjak megérkeznek, azonnal gondo.-kodik kiutalásukról, egyébiránt e tárgyban az alispánhoz sürgősen felír. t "»zű lábak mintha átokkal fenyegetve szűntek -«Ina meg mozogni. Egy ideig minden póktól lél"'iii, különösen e.-te, hogy hálót fon a szememre. Megismertem aztán szinte valamennyit. Az -gyetlen ormányosokat, ez ici-pici elefántokat, a tündöklő zománcosokat: a pusztai zsiványt, ki a hoinoktölcsér fenekén a leguruló hangyára les; a viz .-/inén futkosó kerek bogárkát, melyet puszta kézzel ugyan soha meg nem fogsz; s a kukacot, mely házikóját magával hordozza a vízben. A szarvorrút szorosan foghatod a markodba, mégis kifurakodik. A nünükét a nevéért kedveltem meg, a szép barna bóVcincéreket csak azért fogtam el, hogy megsimogathassam. A természet nagy Alkotója nem volt fukarabb ez apró lényekhez, mint hozzánk; sajátságokkal és szépségekkel mind el vannak látva. Nem bámuljátok-e meg a lepke pompás bimes szárnyát, nem férkőzik-e hozzátok sejtelme az örök Orködőuek, ha éjjel Szent-János-bogárka röpkéd s zöldesmécsesével a bokrok között fénylik ? Némelyiktől azonban kissé undorodom. Ilyen a svábbogár, melyet a néphumor keresztelt el. Fegyvergyakorlatkor két hétre szobát béreltem. Hogy este a lakásomba léptem s kigyújtottam, hát csak úgy feketéllett a fal tőlők s legsűrűbben az ágyam mellett. Közibük paksoltam, de láttam, hogy nem birok velük, sokan vannak. Az ágyat félrehúztam s kelletlenül belefeküdtem. A csótányok — a bakáim így nevezték — tovább futkostak a falakon s egyikegyik zuppant, mikor lepottyant. A mint hanyatt feküdtem, egy a mellemre esett; ha alvás közbeu a számat ki találom nyitni . . . oldalt fordultam, arccal lefelé. A szobában ncszelés hallatszott, nem tudtam elaludni. Fölkeltem s abba az irányba menve ismét gyertyát gyújtottam. Csönd lelt; fölemeltem a táskát, uccu futott alóla a sváb ! De furcsább volt, hogy két kamasz még ott maradt ráncigálva egy kenyérmorzsát. Majd észrevették a helyzet veszedelmes voltát .« szüneteltek, de a morzsát nem akarták elereszteni. Csak arra szaladt meg a kisebbik, mikor közelebb világítottam rajok. Menekült a nagybajuszos is, de a morzsát magával cipelte a szekrény alá. Nevetnem kellett; pedig milyen éhes lehetett ! Másnap láttam, • hogy a szekrény tetején a katona-kenyérbe szabályos alagutakat fúrlak. Alkalom adtán ma is bíbelődöm a bogárvilág kis személyeivel. Az ablakon egy kis pók futkosott; néhányszor útjába tartottam a ceruzám hegyét, mire ijedten más irányba fordult. Hogy ezt háromszor-négyszer ismételtem, már nem tért ki oly gyorsan, hanem megmegállott a tolakodó ceruza előtt; koppantanom kellett, hogy megfutamodjék. Egyszer-kétszer így ráijesztettem s azt hittem, le fogja magát vetni az ablakról, úgy menekül. Nem ez történt. Mikor ismét az üvegre koppintottam, az én kis pókom ráugrott a ceruza hegyére s kezdett rajta szaladni fölfelé. Összezúztam volna a vakmerőt; de uekem úgy tetszett: emberi vonást fedeztem föl beuue. A fenyegetve ismétlődő jelenségeket az ember is megszokja s nem fél tőlük, ha a fenyegetés néhányszor annyiban maradt, noha a veszedelem nagyobb és hirtelenebb lehet, mint védekező ereje vagy menekülő gyorsasága s noha nem ismeri a föltételeket, melyektől élte függ. Tűzokádók közelében morajlik a föld, reng a szín, az ember mégis ottan szánt-vet, oda építi hajlékait a nélkül, hogy tudná az órát, a meddig ott szabad maradnia s ha nem menekül . . . Városok, szigetek, földrész/'k pusztulnak így el az emberek ezreivel, —- mint ha leejteném a ceruzát, mikor a kis pök az alsó felén jár s az óriási gerenda maga alá temetné. Egy fekete hangya botorkált tova a magas fű között. Azaz dehogy botorkált! inkább biztos irányba haladt. Hogy ügyelhet ez az apró jószág egy irányra ilyen útvesztő furengetegben ? Levelet fektettem az útjába s mikor ráment, gyorsan megfordítottam, hogy kitérítsem; s ime a hangya is visszafordult. Most a levelet lassan forgattam, de ő visszatalált megkezdett útjába. Ez ebéd ideje eló'tt volt. Délután megint megláttam a hangyámat: ugyanazon az úton ment visszafelé. Követtem jó két óráig, míg hazaért; a hosszú kertuek másik végében lakott. Hogy tájékozódhatott oly biztosan? —Térkép meg iránytű volt a kiszsebébeu, amelyeket te találtál ki, emberbarátom. Gömbölyű testével nehézkes a kétpettyű bogárka. Egyik fűszálról lejött, a másikra fölkapaszkodott, mert magasról kell magát leejtenie, ha röpülni akar. Hanem a vékony szál meghajlott a kis tömzdi alatt, hiába bontogatta szárnyát, földet ért, mielőtt röpIllése nekilendülhetett volna. Fölvettem hát, ujjam hegyéről aztán vígau röppent tovább a napfényben a virágos rét fölött . . . talán, bogy a következő pillauatbau valamelyik csiripelő madár bekapja. Hadd beszélem el végre a kegyetlen harcot, a minek a szándékával ebbe az irásba kezdtem.
