Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-08-13

Hiiszoiihatodil s. ev. 33. szam. 18UÍ). augusztus 13. Mogjolcnik minden vasárnap. Szerkosztőség: Jókai Mór nica 8cfi Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedésp, b'öléc. Pápa-Bánhida vagy Pápa-Tata? Évek óta húzódik már a pápa-bánhidai vasút ügye és úgy látszik, hogy még most imessze vagyunk a tényleges munkálatok megkezdésétől. Pedig már másfél év óta van e nagyon is drága vasútnak a törzsrészvényekre szükséges hányada jogérvénye.,en megszavazva; úgy hogy most csak a vasút íinancirozása van még hátra, hogy tz építkezési vállalkozó is letehesse az óvadékot azon célból, hogy a törvényhozás a vasutat törvénybe iktassa. E műveletek közül csak a íinancirozás nehéz «'s fáradságos; ha ez megvan, akkor akad több vállalkozó a megépítésre és a vasút megszavazása semminemű akadályt nem kdál a törvényhozásnál. (Vakugyan van róla tudomásunk, hogy • •• vasút íinancirozása iránt már két év óta ftilvnak az alkudozások több céggel és iiogy már igen közel vaunak a megállapodássá/. Kern vagyunk részletesen informálva I/ alku jelen állásáról, de csodálkoznunk .: llelt, hogy az engedményes, miért nem ...lölte meg végkép a szerződést. A cPápai Lapok:> múlt száma talán megadja erre a t.:igyarázatot. A pápa-bánhidai vasút engedményese / ügy ily előrehaladott stádiumában saját nngára nézve jónak és célszerűnek látta Fel el ös sze rkesztő : KŐRÖS ENDRE dr. Tata-Tó város képviselőtestületei hez fordulni egy átiratban, melyben kilátásba helyezi, nü

ft'y c

rí)' bizonyos összeg megszavazása esetén Tatára viszi a vasútat. Ebben az édes reményben Tata-Tóváros képviselőtestületei meg is szavaztak liö.UOO frtot. Tudjuk és értjük, hogy az egoizmus | uralja az összes emberiséget és mi pápaiak j még soha sem kívántuk senkitől, hogy \ mi értünk ingyen fáradjon és dolgozzék. J A pápa-bánhidai vasút engedményese tudja, hogy Pápa városa sokkal nagyobb összeget,' szavazott meg e vasútra, mintsem okvetlen 1 szükséges lett volna, hogy a vasút létesítése \ biztosittassék. Tudta annak idején a tár- i gyalás alkalmával a képviselőtestület, legtöbb tagja, hogy a költségek túl magasra lettek előirányozva, a mi akkor fel is hozatott. Ezen körülmény magvarázza meg azt, hogy miért csoportosult egy oly jelentékeny kisebbség a ()(),()()() frtnyi szubvenció mellett, de a többség megszavazta a 11)0,000 frtot, csakhogy a siker minél jobban biztosíltassék. Es az engedményes úr mégis tétováz és irogat Tata-Tóváros községeknek, melyben úgylátszik a vasút végpontját hajlandó megváltoztatni, megmásítani, ha egy bizonyos össz.

1get űzetnek. Az ilyetén eljárás sérti az üzleti és kereskedelmi morált és azért megütközést keltett városunkban. Vigyázzon engedményes A boldogság . Ha véget ér a küzdelem, a munka, S enyém leszel, én drágám, édesem, Ha majd beköltözünk kis otthonunkba, Pihennünk akkor sem szabad, soh'sem! Ünnepet ülünk annak örömére, Hogy véget ér a nagy fáradalom, S újabb munkában lankadatlan égve Az lessz az élet csak, jó angyalom! . . . Oly gondos leszek, úgy fáradok érted, S a tudatos munka oly jól esik, Megédesíti ezt a boldog éltet, Hisz lessz, a ki a harcra lelkesít! Az én virágom Ínséget ne lásson, Tövis nélkül legyen az élete, Ks üdvöm lészen és vigasztalásom, Ha én miattam bút nem szenvede. Oly boldog is leszek! . . . kifáradottan Haza jövök te hozzád, mindenem, Elém sietsz és jó szívvel legottan Te is kinyugszol égő keblemen. Te is fáradtál ... ó te drága lélek, S a mit levél, az nagy, az nem kevés, S nyugvás h'ssz néked, ha nieg.'ilelélek, Munka után jó lessz a pihenés . . . S a nuigalomhan élvezzük fenékig, A mit dolgos közünk megalkotott, Klvezzük egymás csókját, ölelésit, Míg a szíved a szívemen dobog. S nyugodtak, boldogok leszünk; ki tudja, Hogy teljesíié hűn kötelmeit, Auuak göröngyös lehel bár az Útja, De élvezi nyugalma kéjeit. S elábrándozunk egymásnak ölében Az elviharzott múltról édesen . . . Hogy küzdöttünk egykor forrongva régen, Hogy kísértének árnyak rémesen. Az élet kis hajónkat egyre hányta, Kemény hullámiu a magasba fel, Aztán a csüggedésnek bús apálya A mélybe lökte, árral födte el! Apály és hullám egymást hogy követte, Minden perc egy-egy változást hozott, S mi mégse estünk kétségbe felette Szerelmünk, szivünk sohse változott. Azt változatlan megtartottuk addig, Míg véget ért a szörnyű küzdelem, Hajnal hasadtáig, nap fül virradtig, — Az esküvőig, drága mindenem! Előfizetések és hirdotost dijp.k a lap kiad ó h i v a t a 1 á h o i. küldendők. A. lap ára: lífrész évre (5 Irl. félévre ii Irt, negyedévre 1 frt 50. úr, hogy két szék között ne találjon a földre esni! Tegyük fel, hogy a Tatatóvárosiak oly uagy összeget szavaznának meg, a mekkorát ő kivan. Ennek kétségkívül az volna a következménye, hogy az engedményes úr vagy annak helyettese eljönne Pápára és itt előre megcsinált nagy apparátussal és sok szép beszéddel azt akarná bizonyítani hogy városunkra nézve jobb, célszerűbb, hasznosabb a tatai vasút, mint a bánhidai. De ez esetre előre megmondjuk neki feleletünkéi, hogy ebbe nem megyünk bele sehogyan sem, semmi körülmények között. Mi jobban tudjuk mi kell nekünk, mint az engedményes úr. Mi kei estünk egy ti Bakony-Vértes vidékét átszelő vasútit, mely minket közelebb hoz Bud ipesthez. Legjobban megfelelt volna érdekeinknek egy pápabicskei vasút, de ez nem sikerült, líánhida képezi a legnyugotibb pontot, mely még érdekeinkkel összeegyeztethető, de még jobban nyugotru sehogyan sem mehetünk. A Felső-( íaliai csatlakozás sokkal inkább megfelelt volna kívánságunknak, egyrészt azért, 'Inert közelebb van Iludapc.-thez, másrészt azért, mert egy nagy jövővel biró szénbányával nyertünk volna összeköttetést, de ezen csatlakozás sokkul drágább lett volna, mely nagyobb kiadást pedig a ii kilométer nyereségért nem akartuk elvállalni. Így jött létre a pápa-bánhidai vasút S elábrándozva régen múlt időkön Egy dalra ke/dek . . . régi . . . régi dal . A sok szép, bájos emlék mind előjön Viss/hangkép megesendúlő hangival. Ks te, édes, ráismervén a dalra, Csak kéjt érzel már, nem fáradalmakat, S a múlt húrjának zengését meghallva Sötét szemedből örömköny fakad. Ah bájos kép ! . . . ne hagyj el még . . . in- hagyj el. Hadd csüggjön rajiad percre még szemem, Nem sejtve, ámde biztos erezettel, Hogy megvalósít tégi'd Istenem! Való lessz, én szentül hiszem, beoltá Szívembe a hitet maga az ég, Kételv és csüggedés nem teszi holttá, Ha még annyit s oly nagyon szenvedek! Enyém leszel! és nyájas otthonunkban Beköltözik a béke angyala. Nappal foly égve, szüntelen a munka, Este fölzendül ajkamnak dala . . . A munka az áldást meghozza nékünk, Hogy élhess nyugton, szépen, csöndesen, Örök lánggal egymásért égve égünk, S boldogok leszünk, drágám, édesein ! S. K. PÁPAI LAPOK