Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-01-22
egy köröndöt teszünk s illetve a köröndön egy kioszkot építünk, mely a sétálókat frissítőkkel látja el s a ligetet kellő gondozással ápoljuk és a felügyeletet sem hanyagoljuk el: előttünk oly szép liget képe emelkedik ki, a mely ha nem is vetekedhetnék más városok művészi kivitelű mulató helyeivel, de igényeinket kielégítené és egyszersmind méltó s maradandó emléke lenne felséges Nagyasszonyunknak, kinek nevéről elnevezését is kapná. Talán költségesnek látszik, de ha elhatározta a képviselő testület a létesítését, megfelelőnek kell lennie azon nagy névnek, melyet visel és a mi szeretetünknek is, mellyel felséges Nagyasszonyunk iránt viseltetünk. Tarozy Dozső. KuSturmozgaímak. |K.) A „Dunántúli közművelődési egyesület", mely szétágazó szervezetével egyike vezető kultur('gyesületciiikiiek, a napúkban tartotta közgyűlését a l«i\árosban, mely gyűlésen szomorúan hangoztat ta'k az egyesület vezéreiül (erei, hogy a közönség érdeklődése nagyon is megcsappant a kullurinozgalmak iránt. Erről panaszkodik az ..Erdélyi- és Kelvidéki magyar kultúregyesület" is, tehát éppen azok, melyeknek többé-kevésbé országos céljai egyenesen követelik mindnyájunk áldozatkészségét és kü/i'i • l iiÜködését. Sajnos, az egyik éppen úgy nem volt meg, mint a másik. A mily hév és odaadás lobban lel az el síi pillanatokban valamely felvetett hazafias terv nyomán, épp oly közöny vallja azt tel apródoiiki'iit. .Mi ennek az oka, tűnődnek éppen azok, a kik valamely hazafias mozgalmat megindít \a, eh ő .Mirbuii a vidéki váró-'d, társadalmára ..utaznak'.'" Csodálkozva tapasztaljuk, hogy a nemes ügy ininl pes\a'nyi».-oi;ik el, s sajnálkozva látják, hogy hazafias alkotásokra nem képesek állandó '. -éilelme/őkeí t ohiiiYiUlí. Ibit mi tagadás, hi/ony ez így van, de neinesiik nálniik. hanem m-s, ág>/erie. Annyira jntoi1 mik már, hogy nem képes sennni egyéb tettre sarkab.i az «•mhereU"-!, esakis a politikai szenvedély, :• a magyar faj erejét legfeljebb csak akkor látjuk megnyilatkozni, ha már a kést nyakunkon érezzük. De látjuk-e egyébként a faji öntudatot tettekben megnyilatkozni V Faji öntudat?! Hiszen élihez egy nemzeti aspirációktól eltelt és egységes társadalom kellene, s hogy beszéljünk ilyesmiről, midőn még a partikuláris társadalmi érdekek sem érvényesülhetnek éppen a politikai szenvedélytől és visszavonástól szétszaggatott helyi társadalmi tényezők miatt ? Azonban mindettől eltekintve, s világos szemmel nézve a kulturmozgalmak mai állapotát, nem zárkózhatunk el annak kijelentése elől, hogy a hiba nemcsak itt helyben, s nemcsak a tapasztalt közönyben, hanem bizony egyéb és mélyebben fekvő okokban is keresendő. Nézzünk csak körül, s látjuk, hogy városunkban temérdek kulturális, jótékony és hazafias célú egyesület alakult az idők folyamán. Egyikmásik megfeszített munka árán sikeres működést is képes kifejteni, nagyobbrésze azonban csak küzküdik, vagy pedig a meddő fáradságot megunva stagnál, vagy feloszlik. Valamely egyesület felvirágzását első sorban a vezető férfiak tevékenysége, másodsorban pociig az alapsznbályszen'í feladatoknak a közszükségletből, tehát a mindennapi életből fakadt megállapítása képezi. IIa már most e két szempontot összevetjük azzal, hogy mily sok új egyesület alakul folytonosan, könnyen rájövünk a baj okára is. Minden új egyesület első sorban arra törekszik, hogy a közélet terén is szoropvivő férfiakat nyerjen meg vezetőinek, kiket végre is annyira túlhahnoznak ilyen tiszteletbeli, csupán társadalmi helyzetükből folyó tiszteletbeli állásokkal és megbízásokkal, hogy manapság már szinte gyanakodva fogadnak minden olyan kezdeményezést, melynek akár burkolt, akár nyílt célja egyesület alakítása : és ínég örülnek, ha némi anyagi áldozattal elháríthatják az őket újból fenyegető megtiszteltetést. Xeni indolencia, vagy éppen In'ínüs közönyösség tehát, ha valamely in"glévő, vagy éppenséggel meginduló hazafias mozgalommal szemben társadalmi köreink némi idegességet mulatnak. Hz, a mint meggyőződhettünk gyakrabban, annak a jele, hogy már túl is vaunak halmozva ilynemű feladatok végzésével és az arra fordítandó anyagi áldozalokkal. Mindez természetesen nem lehet ok arra, hogy az érdeklődés a kultiirinuzgalinak egész vonalán szüneteljen. Ha bármely nemzetnek is, de nekünk leginkább kötelességünk, hogy a nemzeti és faji erőnk fokozására alakult egvh'teket minél hathatósabban támogassuk úgy anyagilag, mini. erkölcsileg. Egy bizonyos. Frázisokra nem adunk semmit. Éppen áldozatkészségünket használták ki többszörösen arra, hogy csillogó jelszavaknak legyünk a stalfage-ai. Országos egyesületeink közül az K. M. K. K, a F. M. K. E." és a I). K. 15., nemkülönben a munkásérdekek véileimezésőre alakult országos Védegylet immár többszörösen kiérdemelték becsületes munkásságukkal és alkotásaikkal az egész ország becsülését és támogatását, ezeken kívül egyéb feladatunk már alig lehet, minthogy támogassuk azokat a helyi egyleteket, melyeket a mi érzett bajaink hoztak létre, a melyeket már a saját érdekünkben is fenn kell tartanunk és fejlesztenünk. Tegye mog ezt minden város, úgy mint mi megtesszük, akkor talán közelebb jutunk az egységes nemzeti társadalom megteremtéséhez. Rendőrségünk. tVíré.-.e voll annak a fehér muszlin függőnyös ablaknak, honnan barátságos, kedves kilátás nyílt a s/.oniszédháznak napsiigúrárasziutia udvarára, melynek alaesony falán vadszöllö és vadrózsa kúszott végig feslöieseu, szépen. És a három asszony már-már elfeledkezett lassankint letűnt napok kényelméről, gazdagságáról és fényéről; boldogan, nyugodtan, derülten éllek a meghitt szobácskában ; ekkor valósággal lesújtotta őket az a hir, hogy a szomszéd ház első emeletére másodikat építtet, akkor pedig ablakuk előtt magas tűzfal emelkedik, mely megfosztja őket a világosságtól, a levegőtől, a naptól s a kilátástól a kék ellő messzeségbe . , . És fájdalom, nekik semmi eszközük som volt, hogy ezt a nagy szerencsétlenséget elhárítsák. Kőtömeg növekedett a magasba, — a rétegek mindig följebb-följebb emelkedtek és a három aszszony csak hallgatva, szorongva nézte . . . Egy hónap leteltével a kőmívcsek elkészültek munkájukkal. — Sima kőfal meredezett immár a magasba az asszonyok ablaka előtt. Mint az áthatlan, szürke örökké borongó novemberi égboltozat, úgy állott ott az a gonosz, kemény fal s valami leküzdhetetlen, halotti merevség volt benne; é.s a következő nyáron később csírázott a vadinda és később pattant a vadrózsa-bimbó s beteges, szórványos volt a virága. A kis szobába ugyan júniusban, vagy júliusban még behatolt a nap.-ugár, de egy órával későbben jött reggel, isle pedig egy órával korábban röppent el és a szobában a nagyvárosi házak hátsó kis ud\ ari lakásának szomorú, komor szürkesége borongott. Es az idő, a hónapok, az évek tovaszálotlak . . . Alkonyatkor, mikor a három asszony a növekedő homály miatt végre letette a himzését és varrását, hogy mielőtt lámpát gyújtanának, pihenjenek egy kissé, olyankor a liatal lány, —• aki már nem sokáig lessz liatal leány, — fel-fclemelle szemét a magas, szürke falra, a mely elrabolta tőlük a szép kék eget és valami gyermekes mélabújában, amilyen a rabokat szállja meg olykor, úgy képzelte, hogy még most is az eget. látja, amint kinéz az ablakon, csakhogy ez az ég kissé komor, alacsony és egyhangú, épen úgy, mint az az égbolt, melyet néha álmainkban látunk és amely nyomasztó súlyával ráborul látoraáuyainkra. Ezen az égbolton pedig, amit úgy teremtett magának álmokból a fiatal lány, felfelé kúszott a vadrózsa és vadinda szerényen és bizonytalanul, mintegy támaszt keresve a fal-égen, mert a nap, a levegő nagyon is kevés időre érte, semhogy megerősödhetett és vidámau ringatózhatott volna a szélben. A jó embereknek valami örökségre volt kilátásuk és esténként, a mikor soha meg uem pihenő kezükben a varrással vagy hímzéssel az ósdi lámpa „100 korona jutalom anniiak, aki a városunkban és annak határában garázdálkodó betörő bandának nyomára vezeti a rendőrséget." Ilyen hirdetmény olvasható városunk minden utca sarkán! — így hirdeti rendőrségünk, hogy a pulgárok személye és vagyona veszélyben forog! Azt, hogy ez a hirdetmény célra vezet-e, nem keressük, mert hiszen ha a tettesek a közönség segélyével kézre kerülnek is, csak is ez az egyeden baj lessz orvosolva, de a rendőrségünk ezen kivételes intézkedése még nem nyújt semmiféle biztosítékot arra, hogy közrendünk s a személy és vagyon bátorság városunkban a jövőben zavartalan lesz. Városunk rendőrkapitánya tudtunkkal a rendőri ügyeket a legnagy >bb eréllyel vezeti és tudtunkkal nem az ő tevékenységén múlik, ha a városunkban előforduló bűnesetek nagy része kidoríttetleii marad, I mert hiszen ö csak egy ember és a melléje adott j rendőrbiztos és 12 szál rendőrlegény egy PUKK) I lakossal biró, nagy területen fekvő' város rendjének ! megőrzésére oly kis csapat, a mely bizony ismétlődő < büuisetek alkalmával mindig tehetetlenül fog állani, legyen azok bár mindegyike el.-őrendü polieájtalontuni. ( h's/.ágos ( 's hetivásárok alkalmával, de bármely más alkalommal is, a város más-más végén egyidejűleg előforduló rendzavarások esetén nem is számíthatunk rendőri -egélyre, mert hiszen 12 rendőrünk közül néhányunk naponként pihenő napja is van, egy kelti/ belső szolgálatot é.s kézbesítést végez, köré üllek, az örökségről beszélgetlek rendesen, de úgy, mint valami álomról; — messze, nagyon messze rémlett mindannyiuknak ez a jövendő gazdagság. Elgondolták, hogy majd . . . akkor . . . mihelyt megjön Amerikából a pénz, rögtön megveszik a ; szomszédos házal, lehordatják a második emeletet, j amely miatt ezt a csúnya, gonosz tűzfalat építették ; és akkor aztán megint napsugárban fürödnek az : édes rózsák és a vadszőlő-iuda. A magas falat lerombolni, eltakaríttatiii volt cgyetlcu földi vágyuk, mely állhatatosan, folyton ott kisértett gondolataik között. Es az öreg nagynéne mondogatta néha: — Én édes gyermekeim, adja Isten, hogy azt a szép napot veletek még megéljem . . . (), de úgy késett, oly nagyon késett az a szép nap . . . És ez egyhangú változatlan évek tovább tűntek, tünedeztek és mind szélesebbé vált az idő köze mint valami áthidalhatatlan folyam. Az ifjúság himpora lasssan-lassau mind tovaszállott a leány arcáról és senki sem kérdezte, csinos volt-e valaha, fiatal volt-e, kívánatos volt-e? Az anya hajában is ősz szálak fehérlettek. Az öreg nagynéne pedig törődött lett, egyre bólongatta 80 éves fejét és örökké ott ült a sötét ablaknál színehagyott karosszékben. A szürke fal alatt igy vénült e három asszony.