Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-01-22

IT'ikszoiihatodik év. 4 szám. 1899. január 22. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Golűberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Feleló's szerkesztő': KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések os hirdetési dijak a lap kiadóhivat a 1á hoz k ül d e n d ö k. A lap ára: Egész évre t> frt, félévre S frt, negyedévre 1 frt öl). Erzsébet királyné emlékfái. Őszintén üdvözlöm Pápa város képviselőtestületének legutóbbi közgyűlésén hozott azon határozatát, mellyel «Erzsebet királyné einlékfáb elnevezés alatt «Erzsebet liget» alkotását határozta el. Senki előtt sem titok az ma már, hogy a híressé vált «husveti cikk» megjelenése után a nemzet és királya közötti békét és megegyezést felejthetetlen Nagyasszonyunk hozta létre, a minek eredménye a koronázás ténye lett; mindenki tudja, ki a napi eseményeket figyelemmel kisérte, hogy felséges Nagyasszonyunk uralkodása egész ideje alatt folyton ujabb és ujabb jelét adta nemzetünkhöz való ragaszkodásának, szeretetének és mindenkinek tudnia kell, hogy a szabadságharc szomorú emlékének elsimítása, — ha lehet mondani elfeledtetése azon imádattal határos szeretetnek eredménye, melyet nemzetünk is a nagyjainkat megtisztelő királynői kegyeletes tényekért viszonzásul nyújtott. Nem csupán lojalitás és kegyelet kifolyása tehát az, ha mi szeretett Nagyasszonyunk emlékére az ^Erzsébet liget ;>-et megalkotjuk, hanem szivünkben őrzött határtalan szeretetünknek is jele, mellyel emlékének adózunk, mert nem volt még nálánál nagyol)]), a magyar nemzettel magát jobban azonosító királynénk. Nagyon természetesnek kell találni azonban azt, hogy ezen «Erzsébet királyné emlékfái»-ból alkotandó «Erzsebet liget»nek úgy fekvésére, terjedelmére, külső csínjára nézve is meg kell felelni azon nagy névnek, a melynek emlékére az alakíttatik s megkell felelnie azon kegyeletnek és szeretetnek is, mellyel felséges Nagyasszonyunk emléke iránt mi adózni kívánunk. Oly helyen kell tehát azt alakítanunk, hol az ültetendő fák és bokrok tenyészete biztosítva van; oly helyen a hol a városunk lakossága által könnyen hozzáférhető lessz s a hol egyszersmind sétahelyét is megtalálja s oly karban kell azt tartani, úgy gondozni, hogy mindenki szívesen időzzön ott. E célra legalkalmasabb helynek gondolnám azon terület egy részét, a melyet a semmiből is teremteni vá-yó polgármesterünk az urodalomtól megszerezni tudott, hogy egy új városrésznek legyen alapjává. Ez a terület a város és vasúti állomás és illetve a dohánygyár között fekvő földdarab. Nem osztom ugyan a nemes ambícióval új városrészt teremteni óhajtó polgármester úr vérmes reményeit ezen városrész létrejötte tekintetében, mert az építésre vonatkozó feltételek igen mostohák az. építeni kívánókra nézve s áldozat lenni senki sem akar; más szóval nem hiszem, hogv a tervrajzon létesített városrész a valóságban is létre jöjjön a mi és fiaink életében, — ha csak az építési feltételek az építeni kívánókra előnyös változást nem szenvednek, — tehát ezen említett terület bármelyik pontján lehetne a szándékolt ligetet létesíteni; mindazáltal engedjünk a lehetetlennek is lehetőséget és vegyük az új városrész tervezetét alapúi és ennek keretén belül kisértsük meg elhelyezni a ligetet. E célra kijelelni óhajtanám azon területet, mely a tervezeten a győri út, a vasúti úton fekvő Bakonyér hídja, innen a tervezett új ut vonala s ezen útvonalra a jégteleptől egyenes irányban képzelt vonal által határoltatuék s a korcsolya pályát félkör alakban körítené. Xem nagy, de elegendő terület s olyan talajú, mint a vele egy magassági vonalon levő várkert talaja, hol a fák egészségesen, gyorsan és szépen fejlődnek. Könnyen hozzáférhető lenne a közönségnek is, mely úgyis egyéb sétahely hiányában a vasúti úton kénytelen a dohánygyár kirajzó munkásnőivel és ;i vasúti ".agy forgalommal számot vetve szabadabb t' vgőt élvezni. Ma ezen terv<'zetl)i' a miiéiig nagy-i,.!i mérvet öltő kerékpáre/ók •*!•*l« k< ii i- b,vonjuk és ré.v

;

'i!cr»' 'u^ár v.'• 'y-t adunk: ha a k •r-s.ilya-r^yh-i a j«'gp.í mellett díszes éi.üh-tet • 1: = a 1 TA RCA. Szerelem. Sommivé törpül a tudós tudománya, Számítás, bölcselet fapolturál sem ér; Véges az eredmény, íír marad utána, Es ez űrt befedi esak egy halom babér. Xem tanítják sehol, nincsen könyvbe írva, Semmiből lángra gyúl, s lennt a szívben terem, — Magad vagy a tudás, nálad a bölcsesség, Te végtelen, le szűz, te tiszta szerelem! Királyok hatalma kigúnyolt kérkedés, Hiába takarja a bíbor s herinelin, Ha sújt: erőtlenül, ha áld: csak adni kész, Á mellyel nem segít egy árva könnyein ; A leghatalmasabb előtted meghajol, Szolgamódra kísér egy egész életen — Tiéd a korona, nálad a jog s erő, Világfelforgató, hatalmas szerelem ! Nincsen édes bűbáj a költők dalában, Nem önt a szívbe kéjt, nem forralja a vért, Hiába zeng a lant, bárha tűzzel, lágyan, Csak lángra sem gyúl a szív, hogyha nincs miért ? De gyújt a szó, de láng csap a szívekbe le, A kéjnek mámora ragyog minden szemen, Ha rólad szól a dal, ihletet ha adsz, Dalok szárnyán járó, hódító szerelem ! l'res, hiú cafrang: vagyon, ran-, -/.üb'tó-, S/á/. világnak kinesf sem ér fel ir.éb'd: A kapzsi <zemében az i. mind e-ak ke\é-, Be nem tölti vágyát ez a WAii élet. Belőled egy parány elült ja vágyaink H elpihennek szépen, enyhén a szívbe lenn. Tevéled a koldus Dáriuss/.á lés/cn, Vágyakat teremtő s betöltő >zerehun ! Koutánnunka minden a művész kezében, Alaktalan marad, mit lomhán összegyúr; Minden szín összefut a megkezdett képen Es dallamot nem ád, esak hangzavart u búr. De ha a hurokba te lelked száll belé, Valami bűvölet űl a meg a szíveken, Márványba, ércbe esak te öntesz életet, Világot teremtő, alkotó szerelem. Egy istennő mellett ís kín ez az élet, Ha te nem adsz belé meleget, napsugárt; Kleopátra csókja sem ád üdvösséget, S Vénusz ölelése megunott, megutált. De a te ajakad üdvösséget csókol, Megváltod a lelkünk e rövid életen; Menyországot adsz a szerető szíveknek, Édes, üdvösséges, bűbájo3 szerelem ! Istvánfi Roó János. A tűzfal. - A a

; 1..JT k • !•;••:.!,;. lr!:i : Pltirl'O í«t<ti. Legliúlul az udvarban laklak, -.'«-r*T v kilakásban, az anya, a lánya •*- • _v iu> .;!.•!«.••• id«'is r<>k«muk. anyai jw.ról ,-:i!» tiiuyiit'iiitik. ••{ ik magukhoz fogadtak. A leány in-'u iistsrvoii tintái volt. tí.wív>.> évének virágzó tavu-/.ában álhitt, mi!:' r lúrí-Mi ros.-zra fordult vagyon? állapotuk ré_:i e.al.M! házuknak éhbe a le^desóbb ud'-ari l-ikí-'ii.i !:>•!!;'! vonulniuk. A régi, utcára nyiló, >/.'p 1 ii;ú-: •».';-!f.. adták. Közömbös embevk költözködtek oda, v kikn-k nem tetszettek a szobák úgy, ahogy voltak, a kik megrongálták az elköltözött, elszegényedett családnak sok holmiját, amihez kedves, régi, éde«; emlékek fűződtek. Valami bírósági árverés megfosztott a u e<aládot díszes bútoraitól és kis szobájukat, a melyben attól fogva valami remete módra éltek, régi családi emlékekkel kellett bebutorozniok, amiket ugy hoztak napfényre a padlásról meg a lomtárból. Az egyes bútordarabok persze nagyon furcsán illettek össze, de a három asszony azért mégis jól és otthonosan érezte magát az ósdi szobában. Kissé szűken voltak ugyan, de nem szorongó kedvűek és nem is szomorúak, amiben bizonyára