Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-06-11

kerülni, rendeltetésének azonban esak jövő (1900.) év őszén lessz átadható. Alkalmunk volt a tanítóképezde épületének terveibe betekinteni s azt hisszük, olvasóinkat érdeklő dolgot cselekszünk, midőn azokat a következőkben ismertetjük: Az épület főhomlokzata a veszprémi űttal paralle-l fog elnyúlni 70 méter hosszúságban, erősen kiszögellő középrésszel, mely kiszögellést díszes ormózat ékíti, felette pedig egy l3m. magas manzard-tető van alkalmazva. A tető alatti timpanonon Magyarország hatalmas eimere koronával s alatta a felirás : M. kir. áll. tanítóképezde. Az egész homlokzat kiképzése renaissanee jellegű — egyszerű, de rendkívül Ízléses ablakokkal. Az épület magassága a járdától a földszintig 3*70 m., az I. emeletig 4-50 m., a II. emeletig 4-150 m., a II. emelet 4T)Ü magas, a járdától a párkányig 17-60 m. Teljes magassága a járdától a tető végéig 32 méter. Belső berendezés: Afóld szine alatt 1-10 m. mélységben és 5Í-150 méterrel fölötte — tehát elegendő magasan — terül el a pincehelyiség, melyben, mint minden internátusra berendezett épüleletben, helyet fog foglalni a 25-64 m. hosszú s fi-.'H) in. széles étterem, konyhák, mosó-, vasaló-, cselédszobák, továbbá a fürdő, mely áll egy 17 Qm. nagyságú közös medencéből és öltözőből. Földszinten lessz az igazgatói lakás (4 szoba s a mellékhelyiségek), mellette (a kapübejárástól jobbra) igazgatói iroda, (a kapübejárástól balra) tanári szoba, tan., ifj. könyvtárak, 2 tanterem, a gyakorló iskola (14 ni. h.) és a mellékhelyiségek. I. emelet: 4 nappali szoba, nagy rajzterem szertárral, zeneterem (egyszersmind díszterem), 2 tanterem, természetrajzi szertár, kísérleti terem, laboratórium. II. emelet: (a jobb szárny végében) fürdő, ápoló, betegszoba (nem ragályos betegnek), segédtanár 2 szobája, 4 nagy hálóterem, mosdószoba, felügyelő szíibája. Földszinten és emeleteken köröskörül 2-152 in. tág folyosó. Három melléképület egészíti ki a főépületet: 1. a főépülettel összefüggésben levő karzatos tornacsarnok ruhatárral és tanári szobával és (a telek két végében) 2. szolga és kertészlakás, 3. betegpavillon (ragályos betegek részére). Az egész épület l

T alakját három oldalt díszes sodronykerítés, hátul léckerítés fogja körülvenni, előtte és oldalt a járdáig 25 méter szabadon hagyott tér, melyet parkírozni fognak. Nagy kertet létesítenek az óriási udvaron is. Az épületet acetilénnel fogják világítani. Az építési terveket Baumijarten Sándor, kultuszminiszteri mérnök készítette, vállalkozó: Gráner Lipót fia (Zala-Egerszeg), megbízott építésze : Fuchs tíamú, mérnök. Az államépítészeti hivatal részéről a felügyeletet Juítn'er Kálmán, kir. mérnök teljesíti. Eeferádánkat azzal az iparosainkat bizonyára kellemesen érintő értesülésünkkel zárjuk be, melyet a vállalkozó eég mérnökétől szereztünk s mely szerint a képezde építésének összes munkálatait lehetőleg pápai iparosokkal óhajtja a vállalkozó cég készíttetni. E célból a különböző fajta munkákra nézve tervezetet fognak jobb iparosaink kajmi, melyek alapján ajánlataikat megtehetik. A vállalkozó cég ez elhatározása önmagát dicséri és ha tényleg valóra vál, a város is elismeréssel fog érte adózni. a* x* Egyházi gyűlések. i. A pápai ev. ref. egyházmegye f. hó 7-kéu és folytatólag 8-kán tartotta közgyűlését az ev. ref. fó'iskola dísztermében. A gyűlésen, melyen Baráth Ferenc egyházmegyei gondnok és tizekeres Mihály esperes elnököltek, az egyházmegye alkotó tagjai: egyháziak és világiak rendkívüli nagy számban jelentek meg. tizekeres Mihály esperes megható imájával kezdődött a gyűlés, melyet Baráth Ferenc gondnok tartalmas megnyitó beszéde követett. Ezután Vikár Vince ehm. e. főjegyző tett jelentést a világi főjegyzőre beadott szavazatokról. Összesen 27 szavazatot adtak be, ebből Hegedűs Lorant dr.-ra 19 esett s így az egyházmegye világi főjegyzője Hegedűs Lóránt dr. lett, mely eredményt a közgyűlés lelkes éljenzéssel üdvözölte. Az új főjegyző mindjárt le is tette az esküt tizekeres esperes kezébe, ki szívből eredő fohászban kérte Istent, hogy tegye e választást — a mint bizonyára tenni fogja — szerencséssé. Majd Baráth Ferenc gondnok üdvözölte az igaz öröm hangján hivatalnoktársát az egyházmegye nevében, kiemelve, hogy az egyház mai nehéz helyzetében szükség van képzett, tehetséges fiatal erőkre és hangsúlyozva, hogy a reformált egyház minden barátja, barátja egyszersmind a magyarságnak is. Kis (labor az ehm. tanácsbirák nevében fordult az új főjegyzőhöz; költői lendülettel aposztrofálta az új pályát, melyre most lépett s kívánt sikert munkájához. Hegedűs Lóránt dr. meghatva köszönte meg az egyházmegye bizalmát s az elhangzott üdvözlő szavakat. Röviden, de tartalraasau vázolta az egyházi téren munkálkodók feladatát a közel jövőben s igérte, hogy e munkában teljés erővel fog közreműködni. E feladatok közül főkép anyagiak terén van sok teendő; egyháza papsága érdekében lankadatlanul fog küzdeni a jelenlegi sitnlmas állapotok ^megváltoztatásán. A beköszöntőt általános tetszéssel ,es zúgó éljenzéssel fogadta a gyűlés. Következett az esperesi jelentés, mely az egyházmegye állapotát a lefolyt 98/99. évben részletesen ismertette. Megemlékezett az egyház jótevőiről, a történt építkezésekről (Mihályházán 4(525 frtig, Vecsén 1256 frtig), az egyházak adósságairól, a kouventi segélyről stb. Az esperesi jelentés folytán szükségessé vált határozatok meghozatala után az egyházmegyei közgyűlés az egyházak számadásaival, az egyházak és az egyházmegye költségvetésével, pénzügyi helyzetével foglalkozott és több egyház vitás kérdését intézte el. Délután Szekeres esperes elnöklete alatt lelkészi értekezlet volt, melyen hosszasabban tárgyaltak a lelkészek nyugdíjintézetéről és a Prot. Ír. Társaságról, melyre való belépést az egyházmegyei alkotó tagok részére kívánatosnak jelezték. Délben sikerült bankett volt Dreisziger vendéglőjében. Felköszöutőket mondtak Szekeres esperes és Vikár e. főjegyző — Hegedűs Loráutra, Hegedűs Antal püspökre, Barthalos István az elnökségre s jegyzői karra, B dia Eudre — Szekeres esperesre. A gyűlés a még hátralevő fontosaim tárgyakat f. hó 8-kán d. e. intézte cl. II. A veszprémi ág. hitv. evang. espereiség az egyházi és világi képviselők élénk érdeklődésével e hó 7-én tartotta meg Pápán rendes évi közgyűlését. Jelen voltak Szalag Ferenc esperes és Bélák István világi felügyelő elnöklete alatt Fischer Károly, Töpler Károly, Bélák János, Stinner József, Kiss Károly, Barcza Béla, Poszvék Lajos dr., Doktorics Hámuel vidéki felügyelők, a helybeli egyházközség képviseletében Kluge Endre dr. tiszti ügyész, Bélák Lajos, Perlaky Géza, Barcza Bálint, Berecz János Matus György, Kluge Károly, 22 lelkész, 3 segédlelkész, 15 tanító, több gondnok és egyháztag. — Eu a halakat gondoztam. — En zongoráztam. — És Margit? Margit most toppan be két orvossal egyszerre, utánok a gyerek apja, anyja, a dajkája. — Magát tüstént elcsapom, takarodjék a szemem elől! — harsog a nagyapa a dajkára. A szülők odarohannak a gyerekhez, az apja kezébe ragadja, fut vele az ablakhoz, nézi, csakúgy remeg egész erős teste. Tántorogva visszaviszi, szinte leejti az ágyra. — Megöltétek a gyermekemet! Es jár-kel közöttük, mint a ki megőrül, ökölre szorított kezekkel. - Adjátok vissza gyermekemet 1 Anyja csak odahanyatlik a székbe, szót se' szól, könnyet sem ejt, megállt az esze. — Csöndesedjenek, kérjük! mondják az orvosok, kik az élesztgetés rendes módját alkalmazni kezdik. Asszony, gyérei Fogd azt a gyermeket! Hol a dajka? Vigye! Ide többé be nem tesszük a lábunkat! Köszönd meg az anyádnak, hogy megölte a gyermekedet! Menjünk! De Irén bátran az útjába áll: — Hogy mersz íg}

r beszélni az anyánvól? — Hagyjad lányom, igaza van ? Vó'm uram kezd egy kicsit csillapodni s már alantabb hangon mondja az útjába álló szép leánynak : — Mit tudod te, mi az: gyermeket elveszíteni! ? — Csillapodjanak, kérem! mire az a nagy izgalom ? — szól ismét közbe az orvos. — Már lélekzik, — jelenti ki a másik. — Helyet kérünk, helyet! — Mentek innen félre, gyerekek? Ki a szobából ! — parancsolja nagypapa, de senkise' megy ki. 0 azt az örömet, mikor megint kinyitotta a szemét! Az anyja letérdelt hozzá és csókolta, szinte imádattal. A nagyapa megfogta neje kezét: — Hál' Istennek I Margit meg Irén szembe szökkentek, átölelték egymást és összecsókolództak. Azután Irén odalépett sógor uramhoz, a ki örült, de zavarát se' tudta elpalástolni és diadalmasan mondta neki: — No látod ! S bizony megleckéztette volna, ha észre nem veszi vergődő halait: — Jaj szegény halacskáim, majdnem szárazon maradtatok ! Hiet is velők kifelé, Pistike persze utána, oda se

1 hederít, hogy a Boxi kutyus ugrál rá, hanem gyermek-ésszel egyre ismétli, a nagymama kétségbeesett hangját utánozva: — A baba meghalt! A baba meghalt! Ezen megint csak a szőke Irén boszankodik : — Xem hallgatsz, te tacskó?! Az orvosok figyelmesen megvizsgálják a kis 2)ácieust s kiderítik, hogy a homlokára esett, de lassan csúszhatott lefelé az ágyról, mert az ütődés jelentéktelen. Margit kitalálja: — A Boxira esett, vakkantott is hallottam! A perszóna egész vidám, mulattatja, hogy mindenfelől becézik és nevet rajok, mintha csak meg akarta volna őket tréfálni. Vöm uram most már erősen röstelli a heveskedést, szeretné jóvá tenni; hogyan is fogjon hozzá? Anyósa azonbau maga járul elébe: — Meg tudsz nekem bocsátani? Es nyújtja mindkét kezét. () pedig megcsókolja mindakettőt: — Nekem kell bocsánatot kérnem tőled! A doktorokat ebédre marasztották, a dadát se' kergették el. A nők az izgalomtól nem tudtak enni, de a kik a legnagyobb lármát csapták, apa és após kitűnő étvággyal helyettesítették őket is. — Mikor hozod már azt a híres halat? — kérdi egyszer csak Irént az apja türelmetlenkedve. — Miféle halat? — Hiszen azt mondtad, hogy a halakat készítetted, mikor a gyerek leesett! Lessz erre általános derültség, a mint a félreértés kitudódik, hogy azok bizony nem valami jóféle ebédrevaló halak voltak, hanem csak amolyan hitvány aranyhalacskák. Adja Isten, hogy a kicsi uagy ott uőjjön s ne esett légyen a fejelágyára.