Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-06-11

Előző napon volt a lelkészi értekezlet, gyámintézeti bizottság és egyházmegyei törvényszék ülése. Bélák István magas színvonalú tartalmas megnyitó bes'/édet mcndott. Utalt azokra a feladatokra, melyeket (i évvel ezelőtt székfoglalójában az evang. egyház legsürgősebb teendőinek jelzett s melyek az(,ta megvalósultak. Szeptember elején fog megnyilni Kőszegen a felső leányiskolával egybekötött evang. nevelő-intézet. Ennek felépítésére az egyházkerület 75,01,0 frt áldozatot hozott. Egyes hitbuzgó tagok ;")()()—1UCU írtos adományokkal segítették a nemes célt. Egy jókedvű adakozó pedig, ki korábban a lelkészek nyugdijára 1(1 ezer, a soproni theologiára őO frtot adott, a leányiskola költségeihez is 2 ezer frttal járult. Más két sürgős teendőnek jelezte a felügyelő a lelkészek és tanítók fizetésének felemelését. Az államsegéllyel e téren is haladás történt, de nem oly módon, hogy ez a protest. egyház várakozását kielégíthetné és arányban állana a nemzeti kultúráért hozott nagy áldozataival. Ezeu kívül az igaz szabadelvűséget hangsúlyozza a felügyelő, a mellyel ellenkező, igen sok kóros jelenséget mutat napjainkban a közélet és a társadalom. Végül az evangéliumi hitbuzgóságra buzdítja a jelen voltakat. A közgyűlés tárgyalásai simán, jó rendben folytak le. A tárgyak jól voltak előkészítve. Az elnökség erélyes kézzel tartotta a kormánygyeplőt. A részletes esperesi jelentést, melyből a hitéletnek sok kedvező bizonysága tűnt ki, általános helyesléssel vették tudomásul. Az egyházközségek háztartása rendben van. Ihlbitiicr Pál számvevőségi elnöknek önfeláldozó munkásságáért lelkesült köszönetet szavazott a közgyűlés. A 23 auyaegyház és hozzátartozó (iliák ingó és ingatlan vagyona a leltári kimutatás szerint közel egy millió forint értéket képvisel. Az iskolavizsgálati jelentések általában igen kedvezően szóltak a tanítók munkásságáról. A soproni evang. tanítóképző-intézet ismételten is részesült minis/teri elismerésben. Az ev. tanító-értekezleteket »•.•in,- becsvágy vezérli és azt a dicsőséget, hogy a/. uM-ó kormányjelentés az ág. hitv. evang. iskolák íuriiLy i viszonyait jelezte legkedvezőbbeknek, továbbra !. míg akarják tartani. Az esperesség is méltányolja <• téren az érdemet és Macher Endre lajos-komáromi {•unténak 25 éves, sikerekben gazdag működéséért jegyzőkönyvi elismerést szavazott. Néhány tiszti állás is betöltésre várt. Világi ;«ygvzönek Bélák Lajos főszolgabírót, aljegyzőnek t'arijlij Lászlót, törvényszéki taguak bischer Károlyt, •'.yámiutézeti elnöknek Doktorits Panniéit választották Illeg. A közgyűlés, melynek lefolyása örvendetes, idegnyugtató hatással volt a jelenvoltakra, a déli '''áklian ért véget. Sajnálattal nélkülözte a közgyűlés a dunántúli ev. egyházkerület nagynevű püspökének, Gyurátz i.reue pápai lelkésznek jelenlétét, ki ekkor, koráb«'in készült programm szerint Somogy megyében és >/lavóniában járt egyházlátogási körúton. írr k. e. é. (ü kör). -1 neven. e. kiadták nz utasítást a verseny megkezdésére. A versenyekre szép számmal volt nevezés és bár a résztvevők nagyrésze egészen új versenyző volt, általános várakozással nézett elé mindenki a pápai kerékpárosok első nyilvános mérkőzésének. A versenyek lefolyásáról itt következik a hivatalos tudósítás : I. Megnyitó verseny. 10Ü0 m. (2 kör). A P. K. E. tagjai részére. 7 nevezés, (i induló. Első előfutam : 1. Horváth Károly, 2. Teres Lajos, 3. Turánszky Tádé. Második előfutam: 1. Bülitz Henrik, 2. Molnár István, 3. Bódai István. Döntő futam: 1. Horváth Károly . . . nagy ezüst érem. 2. Teres Lajos . . . . k. e. é. 3. Bülitz Henrik .... bronz é. II. Lassú verseny. 125 m. A P. K. E. tagjai részére. Versenyeztek : Turánszky Tádé, Bülitz Henrik és Singer Samú. Utolsó : Bülitz Henrik .... III. Dunántúli verseny. 30ÜU m Dunántúli kerékpáregyletek tagjai részére zés, 3 induló. 1. Punt ifjúm Lajos (Győr) . . 2. Schwach Kálmán k. e. é. 3. Klein Ede br. é. IV. Föverseny. 5UU0 m. (10 kör). AP.K.E. tagjai részére. Ii nevezés, 5 induló. 1. Szántó Károly arany érem. 2. Teres Lajos n. e. é. Turánszky Tádé és Horváth Károly a verseny közepén összefutottak és könnyű sérülést szenvedvén, a versenyből kiálltak. Molnár István szintén kiállt. V. Vigaszverseny. 1500 m. (3 kör). 3 ne5 induló. 1. Molnár István k. e. é. 2. Bódai István br. é. 3. Singer Samú. A legnagyobb érdeklődés a Dunántúli verseny Föverseny iránt nyilvánult. Az előbbiben Puntigáin Lajos, a győri jónevű versenyző *\ körrel 1 teljes könnyűséggel győzte le verseny-gépjén ellenj feleit, az utóbbiban S körön át izgatott küzdelem ! volt. Szántó vezetett, de a 9-dik körben a még jó konI dieióban levő Horváth veszélyessé válhatott volna ' rá nézve, ha Turáuszkyval történt összeütközése j kiállásra uem kényszeríti. :i ,4-kor véget értek a versenyek. A biciklisták ; mintegy 35 - 40-en a vasúti út fordulójánál egybe[ gyűltek és onnan nagy közönség által végignézett korzóban vonultak fel <>s-Budavárába. O—O zes, es Kerékpárverseny. — iaai). jntiíiis -i. — Ragyogó nap, felhőtelen, tiszta égbolt kedvezett a P. K. E. vasárnapi nagy napjának. Nagy nap volt ez az egyletre, mert e napon nyitotta meg előkelő, díszes közönség jelenlétében tanuló és versenypályáját és ugyané napon szerezte meg egy fényesen sikerült népünnepéllyel, mely az elnökség gyakorlati érzékét és rendkívüli életrevalóságát bizonyítja, versenypálya költségeit is. Már délután két órakor gyülekezni kezdett a verseny iránt érdeklődő közönség a pálya bejáratánál. A start helye körül széksorok voltak felállítva, melyek csakhamar megteltek nagyobbrészt sportkedvelő hölgyeinkkel. Félháromra együtt volt a versenybíróság is és az elnökség : Mészáros Károly polgármester és Hanauer Zoltán egyl. elnök azonnal TOLLI-IKGGYEL. Bicikli-mánia, avagy j kerékpározás Ós-Biula várába. j Kedves Szerkesztő Ur! Köszönettel vettem I azt a megbízását, hogy figyeljem meg a múlt vasárI nap lezajlott kerékpárversenyt és ős-budavárinak i keresztelt népünnepélyt, de már abban nem találok köszönni valót, hogy iniuderről magam is írjam meg a referádát. No de nem vágok az események elé, majd meglátja a végén, hogy — miért ? Mindenekelőtt legyen szabad konstatálnom, hogy e megbízás következtében a kerékpár-egylet plakátjai és versenyhirdetései s az ős-budavári óriási reklamírozás valami megnevezhetetlen idegességet keltettek bennem, úgy, hogy ha most is elmegyek egy vörös plakát előtt, mely az immár néhai kerékpárversenyre hívogatta a közönséget, izmaim megfeszülnek, hátamat hét-rét hajlítom s lábaimmal eszeveszett rugdalózást viszek végig az — aszfalton. Ez az állapot pedig különösen uagy mértékben mutatkozott rajtam múlt vasárnap délelőtt, úgy, hogy a helybeli számozott-sapkás bicikli-tanár úr három kézzel is alig bírt visszatartani, nehogy gyalogszerrel agyoukerékpározzam az úrnapi körmenetben gondtalanul haladó önkéntes tűzoltókat. Ez a kórtüuet pedig rettenetesen fogott el akkor, mikor délután a versenypályán az elnöki csengő megszólalása után indulásra nyergeltek, — pardon, mikor kezdetét vették a versenyszámok. Szerkesztő Úr! Én láttam önt! Ott állt a körjelző mellett s résztvevőén tekintett az egyik jól felöltözött versenyzőre. De talán ön is látott egy urat a kör túlsó oldalán versenyt szaladui a kerekezűkkel, taláu látta azt is, mikor ez az úr keresztül bukfencezett az egyik versenyzőn — le nz árokba. Nos, ez az elegáns űr én voltam. Ott az árokban konstatálta rajtam a kör-, akarom mondani pályaorvos űr, hogy kitört rajtam a bicikli-mánia s orvosszerűi rendelt — egy biciklit. Itt kezdődik azután az én kerékpáros-riporteri pályafutásom. Mondanom talán felesleges is, hogy míg a versenyek lezajlottak, megtanultam kerékpározni annyira, hogy a biciklisták díszfelvonulása mögött 13 és fél kilométernyire elsőnek értem be a pápai Ős-Budavárába. Elsőnek, — mondom, — mert a bejáratnál ti fejhosszal megelőztem a gépemet, a mely kitört s égfelé fordult kerekekkel boszankodni látszott azon, hogy megelőztem őt a kapu alatt, természesesen végtagjaimmal a földet érintve. Detiikve ! Mégis csak kerékpáron vonultam be én is Os-Budavárába, sajnos azonban, hogy a visszafelé vonulást is nem hasonló módon cselekedhettem meg, mert a kapu alatti esés következtében a helybeli kerékpár-egylet ügybuzgó elnöke rögtön konI statálta, hogy orvosszorú'l rendelt gépem első kerekébe műnyelven szólva beleütött nem is a nyolcas, hanem a legalaposabb — uegyven/ii/o/c/s. A miből pedig csak annyit értettem meg, hogy most már fuccs a további kerékpárháton járás s az ős-budavári sétát gyalogszerrel kell befejezni. O ez a séta ! Tizenhárom napos rezervista-ó'rvezető korom óta nem jártam krumpliföldön keresztülkasul, képzelheti hát, kedves szerkesztőm, milyen jól esett a visszaemlékezés azokra a feledhetetlen I napokra itt az ős-budavári krumpli-sétányon. • De hát itt akadt vigasztalás is, szórakozás is elég, nem bolygatom hát a reminiszcenciákat. : (,'sak az boszantott roppantul, hogy valahányszor keresztülbukfenceztem a drótkerítésen, Miklósi űr a rögtönzött színpadról a legangolusabb Ueginával öllögette rám a nyelvét. j Végre is nem szép az, mikor egy bieiklimániában szenvedő riportert kigúnyolunk. I Ebbeli nézetemet osztotta a feleségem is, a ki ! hét szép viruló lányomat vezette elő szabadon az i ünnepélyre, azzal a titkos gondolattal, hogy ilyen j nagy népáradatban csak akad - vőlegény. I Nem számított szegény arra, hogy ez a nap ; a — csalódások napja vala. Mert csalódtam még abban a feltevésben is, hogy leányaim — nem ! szomjasok. ! Ok szomjuhozának > itták a fürt. mint a — gödény, én pedig fizettem, miut egy ki.-znlgált rezervir-ta-ö'r vezető. 1 itt a cigánybauda húzta, odébb a esimpolyások fújták hangszereiket s behunyva a szemeimet, kép: zeletben ráerőszakoltam magamra, hogy az igazi ()s-l!udavárbau vagyuk — a feleségem uélkül. i Ragyogó fantáziáimnál magam mellé varázsolj tam az egykori ünnepeltet, a szép ('arnieneittát, a ki olyan előkelő spanyol grandezzával tudott tölteni ; a pezsgős poharába a gyöngyöző nektárból, szinte í éreztem, a mint kecses lábaival a térleimet éri, \ már-már szinte átöleltem karcsú derekát, a mikor I ki kellett nyitni a szemeimet, mert a teleségem j oldalba döfött s tudomásomra hozta a leányaim egyj hangú határozatát, hogy ők az óriást kívánják látni. Megnéztük azt is, láttuk a léghajófeleresztést is, meg a pompás tűzijátékot is, hallottuk és gyönyörködtünk Mányai Aranka és Csőreyh énekébeu, Pcsli Kálmán, Miklósi mókáiban, Békés, Benedek és Benedekné szórakoztató alakításaiban stb., mikor azouban a felesegem jól táplált egyénisége alatt a hetedik szék is felmondta a szolgálatot, akkorra kedves családom is megunta a szórakozást s imádott nőm ajkán felhangzott a vezényszó: — „hazafelé!" O vezéuyelt s családom és én — eugedelmeskedénk. Hazavonultunk, s nem telt bele egy jó félóra sem, mikorra — mint mondani szokás — a legszebb emlékekkel szendergénk át Morfeusz karjai közé. De vesztemre aludtam el, mert álmomban újra megjelent előttem egy reklámkocsi, telve vörös plakátokkal, a mire újra erőt vett rajtara a fentebb említett idegesség s hét-rét görbülve őrült rugdalózásbau törtem ki, — úgy, a hogy a versenyen láttam, — s ennek következménye pedig az lett, hogy imádott nőm oldalbordái között hatalmas kék foltok keletkezének s melynek következményeként hét szép viruló lányom ma is rakosgatják rám a jeges borogatást. Ez az oka, hogy nem tudok részletes referádával szolgálni, bocsásson meg érte, kedves szerkesztő úr, szerencsétleu bicikli-mániában szenvedő alattvalójának : Pedálnak.