Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-06-11

Huszonhatodik: év. 24. szam. 1899. ;juniiis 11. PAPAI LAPOK. Papa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Hlegjelonik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca Hcfi Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Kötér Felelős szerkesztő': KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dij7.k a lap kiadóhivatalához küldendők. A. lap ára: Ruí'sz évre (i frt. félévre :í frt, nf>!iyedé.vre 1 frt ölj. I-:^:y(»H Kiíilni ÍÍIM xr> Ur. Epilog. A tanulság csak akkor hatékony, ha szemünk előtt vau a példa, melyből a tanul­ságot levontuk. Ez szolgáljon mentségéül, illetve ez okolja meg, hogy most, mikor két hónapon át hétről-hétre hasábokat szen­teltünk sziui tudósításoknak, most ismét színészettel foglalkozunk. Mi is tanulságo­kat akarunk meríteni a lefolyt szini szezon­búi és tesszük ezt inkább most, mint ké­sőbben, mikor már mindaz, a minek alapján n közönség érdeklődését felkelteni, az ille­tékes tényezőket cselekvésre szólítani akar­juk, régen a feledés ködébe vész. A lefolyt szini szezon a leghosszabb volt a pápai állandó szinház megnyílta óta. Élőbbről nincsenek pontos adataink, de ez időtől pontosan tudjuk, hogy melyik igaz­gató mennyi ideig időzött városunkban. Az első szezon 1881. dec. 7-től 1882. március l-ig, tehát majdnem .'5 hónapig tartott ugyan, de azért csak 'ó'ó előadásra terjedt. Hosszabb ideig tartó szezon volt 1887. tavaszán .'Ifi, 1888. tavaszán 44, 1SÍH. őszén 41, 18'Wl. tavaszán 44, 18ÍJ.1. nyarán (Komjáthy alatt) 17 és 18'J7. tavaszán í!4 előadással. Mindeze­ket. •! számokat messze felülmúlja az idei szi-//-*!-'. mely 72 előadásról és tegyük hozzá nagyobbrészt jó előadásról beszél. Kz a 72 előadás nemcsak egy életre­wd<> és ambiciózus színigazgatónak kitar­tását dicséri, hanem meggyőz egyszersmind liinden kétkedőt arról is, hogy Pápának •ueg vau a .maga intelligens és elegendő bau tudni kell eredeti zárkózottságából elő­varázsolni és állandóan együtt tartani. Persze, hogy változatos műsor, jó társulat képes erre első sorban, de elősegíthetjük és megédesíthetjük munkájukat mi is — a szin­pártolás szervezésével. Az önkéntes adózás, melyet már egy­szer élei beléptettek Pápán, éppen nem meg­mosolyogni való módja a színészet pártolá­sának, ílavonkint lefizetett két forintot meg sem érez az a család, mely '20 — *2\ forintot nem áldozhat egy hónapban műélvezetért, művelődésért. Ks ez a havi beűzetés azután legbiztosabb alapja a bérletnek, mely nél­kül csak oly vállalkozó szellemű igazgató, mint ti ki legutóbb városunkban időzött, bátorkodik az előadásokat megkezdeni. Hogy szép számú bérlőközönség minő igényekkel léphetne fel a városunkba jövő szintáivu­líittal szemben, azt már többször fejtegettük e lapok hasábjain. De hogy egyebet ne említsünk, az időszak megállajiítására, a mikor színészek játsszanak nálunk, lényege­sen befolyhatna. Pűzony-bizony június hó elsején a mi színházunkban még Újházi vendégjátéka sem felejteti el a nagy hősé­get, melyet szenvedtünk, főkép az első j emeleten és feljebb. Kétségtelen azonban, hogy a közön­maga nem intézheti el sem ezt, sem se<r -zinhi 1 ízi közönsége. Ezt a közönséget azon­j egyél) fontos dolgokat (műsor, tagok stb.) ; I érdekeinek megvédésére, az összes szini ügyekben való eljárásra külön testületet kell szervezni még pedig magának a városnak. A szervezést azon kell kezdetű, hogy a város szervezeti szabályzatának azt a pont­ját, mely a színészetet a rendőrkapitány hatáskörébe utalja, meg kell változtatni. Hogy miért, azt a szezonban történtek és az itt említettek után bővebben kifejteni felesleges. A sziuügyek vezetésére hozzáértő, műszerelő és iajiin/a f us egyén szükséges és ! városunk valóban szerencsés, hogy ez egyént I polgármesterünkben bírja. Eltekintve a sze­j mélyi motívumoktól, melyek pedig e dolog­j bau — sajnos — nagyon is előtérbe nyo­j múlnak, különben sem tartjuk tv színházat — j mint kulturális intézményt — rendőrkapi­I tányi fennhatóság alá valónak. Jobb helye ] lessz ti színészetnek a polgármester resszort­jában s mi óhajtjuk és hisszük, hogy e Itekintetben már a legközelebbi közgyűlés !meg fogja, tenni a szükséges intézkedé­seket.^ Óhajtjuk és hisszük azonban, hogy polgármesterünk teljes tudatában a színé­szet nagy jelentőségének, nem áll meg a szabályzat videó; utasításainál. Hanem igenis szervezi a hivatalos tényezők és a közön­j ség bevonásával a várva- várt szin ügyi hizott­i ságot, melytől színtársulat és közönség, de i meg maga. a renoválandó szinház is sokat vár. A tanítóképezde építése. Hatalmas, nagyszabású épület építésébe kezd­tek a múlt hét folyamán vámsunkban. Állami laiiitúképiv.dénknek emeltet a kulins/ki>nmin\ impozáns palotai, mely nemesük méreteinél, df berendezésénél l'ogva is ritkítani fogja párja'! a/ országban. A vásártér északi részén -.eremen folyik már a loldinunka. Őszig az épüld ii-i«í ala' log A gyerek leesett! — A cPiipai Lapok* eredeti tárcája. — Irta: Rcgőczi (Exner) Győző. A pólya kötelékeiből kinőtt, a mi az első lépés •• szabadság felé. Azonban tényleg még nem lép, '•-ak négykézláb csuszkái s a mit talál, a szájába ; ugja. Mert a főcél : mindent enni. Belőle lessz a hunyás kisasszony, ki majd csak piszkál az ételben. Kis házi zsarnok. Este mindig sír s kitalálandó, •i'igy mit akar? Elkényeztetett perszóna: már most csókolják a kezét. A miről tudja, hogy tetszik, kegye­sen ismétli. Mikor elálmosodik, az orrocskáját bosz­szankodva dörgöli s önmagával meghasonolva, hosszasan válogat a kedélyéhez legillőbb melódiátlan­ságokban. Mégis kifognak rajta és csöndesen leteszik. Az npró egyénnel egyszer azonban nagy dolog történt, a mit nekem azon melegében, kisírt szemmel elmondtak. A gyereket szülői a nagymamáéknál hagyták, ők pedig mentek kifelé a vonathoz. A dajka a eselédágyon foglalatoskodott vele. Akkor veszi észre a nagymama, hogy a jegyeket honn feledték. Nosza küldi a dajkát, vigye utánok, ő addig ügyel a gye­rekre. Az értelmes lényke csöndesen fekszik a hátán, kezét-lábát emelgeti égnek s bámulja a színes kör­j liu'iirát a konyha boltozatán. 15o\i kutyus az ágv előtt nyújtózkodik és ásít s hogy senkise' törődik vele, lehever. A lányok benn munkálkodnak. Margit levele* ír, Irén takarít: ők n gyerek nagynénjei. Pistike, a gyerek bátyja, művészi hajlandóságot árul el a zon­gorán, hiába szól rá Irén: — Hagyod abba? Úgyis elhangolt. Nagyapa az üzletben dolgozik. Közben a nagymamának eszébe jut, hogy abból a levélből valami ki ne maradjon. A gyerek csön­desen van, kár volna bántani. Átmegy Margithoz és olvassák, mit írt V De még nem értek a végére s a konyhából rövid sikoltás hallatszik. Margit fölugrik, odaszalad s összecsapja a kezét: — Jézus, a gyerek leesett! A nagymama rémülten fölkapja. Boxi kutyus kioson az ajtón. A gyerek hamarosan egész kék. Forgatják, rázzák, dörgölik, — semmi jele az életnek. A nagy­mama leteszi s rekedt hangon mondja: — Vége van! Margit ezt már nem hallja, fut lenn az utcán, haja szétbomolva, reggeli pongyolában. A hol tataroz­nak, az út cl vau zárva s egyik kőmíves rászól: — Erre nem szabad menni! Osak szalad tovább, föl a doktorhoz, a ki leg­közelebb lakik. Fuldokolva mondja, mi történt. A doktor urat azonban már az ilyen uem izgatja. hoirv kéllVelllies - Ki a háziorvosuk"/ mért m-m me_r\ a asszony ahhoz? — Hát van a doktor urnák lelke ezt kérdezi ? Szent Isten ! Azzal kifordul, fut a másikhoz. — No jól van, no! mormogja a doktor, keresi a kalapját, botját, eldobja a cigarettát és megindul, sőt aztán tőle telhetőleg siet. Ezalatt a dajka visszajött, a jegyekei átadta. Alig lép be, küldik megint vissza: — Fusson az i'.r után, hívja vissza az asszony­ságot! de hogy még beérje őket vonatindulás előtt! — Meghalt! én vagyok az oka! — mondja a nagymama. Irén is átfutott a vendégszobából, kezében a medence aranyhalakkal, a hogy éppen friss vizet akart rajok önteni, nyomában Pistike. — Ugyan, mama, nem kell mindjárt úgy el­rémülni! Kol ütötte meg magát? Nem is látni! Leteszi a halas medencét s meglocsolja a gyerek halántékát. — Nem is olyan kék már! A lótás-futásra nagyapa is átsiet. Látja, hallja, mi történt. Nagyon szerette az apró embert, most hát félnek tőle mind. — Mit csináltatok vele? — kérdi fenyegető hangon. Látja, hogy felesége odavan rémültében, azt nem bántja, hanem a többieket vallatja: — Miért hagytátok magára? Hol voltál te, mit csináltál akkor ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom