Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-04-02

Huszonhatodik év. 1 14. szám. 1899. április 2. Pápa város ható

ságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtéi Húsvéti gondolatok. Tizenkilenc, század tünt le, hogy az Isten fia leszállt e földre, hogy határtalan isteni szeretetével keblére ölelje a bűnben, nyomorban sínylődő emberiséget s valóvá tegye a földön az égi birodalmat. Testét kereszthalálnak adták át: de az isteni lélek feltámadt és bevonult az örök igazság és boldogság mennyébe. És évezredek óta a szenvedő ember lelkét és képzeletét legerősebben a felszabadulás, feltámadás örök gondolata foglalkoztatja. A mint az anyatermészet esztentlőrőlesztendőre leveti a téli dermedés fagyos bilincseit, hogy termékeny pompájában újra boldogságot árasszon a földre: az emberi lélek is a nyomorúság dermesztő tele utáu az örök boldogság tavaszát állítja. Hogy ez e világon valósággá váljék, az volt ősidők óta az emberiség legbölcsebb, legkiválóbb féríiainak bár soha nem teljesülő álma. Már az ókor legnagyobb filozófusa, Plató is megalkotta képzeletében a tökéletes emberi államot. Utána a bölcsek, vallásalapítók és reformátorok nagy sokasága ugyanazt a magasztos eszmét törekedett megvalósítani, de mind hasztalanul! És ma is egyre forrong az emberiség. Nem éri be az évezredek folyamán mcgalFeleló's szerkesztő': KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre (5 l'rt, félévre 3 frt, nesrycdévre 1 frt 50. kotott társadalmi renddel, amely az emberek óriási tömegének fáradalmat, nyomort juttat osztályrészül, jólétet és boldogságot vajmi keveset. A világ újra várja ama nagy megváltót, aki véget fog vetni a rettenetes küzködésnek és siralomnak. T)e a világ boldoggá egy csapással nem lehet. Nem dönthető halomra mind, amit eddigelé alkottak. A véges emberi elmének meg kell elégednie azzal, hogy a jelenben egy-egy ponton, a mostanáig megalakult államok keretében álljon be a viszonylag legnagyobb boldogság. Ez ideális állapot létrejötte azonban olyan üdvös reformok keresztülvitelétől függ, melyek elől nem zárkózhatik el többé egy állam sem. Hazánk is óriási feladatok előtt áll. Hogy az áldatlan és az ország erejét fecsérlő meddő politikai pártharcok lecsendesültek, a társadalmi élet számtalan bajait kell helyrehozni. Ugy látszik, hogy államunk vezetői belátták mindezt, mert egyre jobban hangoztatják ama nagy teendőket, amelyeket a közeli jövőben kell véghezvinni. Javítani a pusztulásnak induló földmívesnép helyzetén, amely az állami pénztermek jelentékeny részét maga viseli. Munkát adni a mezei és városi munkások százezreinek, hogy ne szegődjenek a nemzetközi, hazátlan szocializmus hirdetői közé. akik félredobva minden hazaszeretetet, a világállamban látják az egyedüli üdvözülést. Meg kell erősíteni nemzeti iparunkat és kereskedelmünket, amelynek minden előfeltételei megvannak, hogy ne legyünk kénytelenek nézni, mint árasztja el a külföld a maga termékeivel; mert hiszen hazánkban nem vagyunk hijján az iparosoknak és más munkabíró embereknek, akik most kellő gondoskodás és vezetés nélkül tanácstalanul ! állnak. t [ Nem a féktelen szabadság a társadalmi életben az, amely a legnagyobb boldogságot biztosítja: minden téren tervszerű, előrelátó társadalmi politikára van szükség. Hazánk most sok haszontalanul töltött idő után felszabadult a pártok viszálykodása alól, úgy hogy mostani és J jövendő vezetőinek böleseségén áll, hogy 1 végre nálunk is megletessék mindaz, ami nélkül egy modern állam meg nem lehet. A remény nem fog hiú ködképpé ! válni. Bízunk abban, hogy nemcsak az állam* férfiak, hanem a haza polgárai is, mindent '• félredobva, ami elkülönülést és viszályt 'szítana, egyesülni fognak az ország reorganizációjának el halaszthatatlan nagy művében. Akkor megünnepelhetjük hazánk nagy húsvétját és a költővel: -Elmondhatjuk 'csend s viharban: szent hazánk, megli/et1 lük mind, mivel csak tartozunk . A szív. Az emberszív s a tender Két egytestvér, rokon . . . Vihar s napfény egyként vau .Szívben s hullámokon. Láttátok már a tengert, Ha vihart zűg a szél'! Vad hullámhegyre bullám, Örvény örvényre kél. Hát a szívnek viliarja? . . . Hogy sir, bogy zúg, zokog, Fájdalma, mint a bullám, Örvénylik, bántorog. Láttátok már a tengert, Ha rája tűz a nap ? Az ég s tenger csókjától Aranyban rezg a bab. És a szívnek derűje? . . . Tiszta, miként az ár, Ha hajnalkor kiröppen Az első napsugár. Az ember szíve tenger, V.an rajta vé-z > vihar S mint óceánok mélye (íyíiiuryíii * rotnnl takar. Pásztor Árpád. „Álmomban az éjszaka . . ." — >\ l'ápai Lap>ik> eredeti tárcája. — Irta: Stumpf Katinka. Millió és millió vadvirág között, hímes, zöld pázsiton lépked kecsesen Iluska. Formás kis lábikrái, hfiMis, gömbölyű lábszárai kacéran kukucskálnak ki az ide-oda lebbeni), kurta, kis babruba alól. Virágot szedeget kis kezében, már egy jókora csomót szorongat: pipitér, kaukalin, pipacs, búzavirág van közte. Ki-kipirul a hajuldozásbau, szöszke baja felbomlik, ajka egy nevet mormol, egy virág nevét, melyet éppen most látott meg . . . „Férfihííscg . . ." Gömbölyű, szürke, ogyliangó pehely. IIa megfújjuk egy kissé — elszáll . . . Csak egyet; szeretne leszakítani. Csak egyet . . . Már kinyújtja kezét a virág után, - - de viszakapja . . . Minek tegye? — Önmagát eméssze ismét haszontalan képzelőd ésekkel? — l)c mégis . . . ingerli a kíváncsiság, líva leánya ő is, mint a többi . . . Kis kacsói remegnek, a mint érte nyul . . . De a szíve is — mert valakire gondol . . . Megfújja a virágot ... .V megs/áudálha' l;m pehely, (dsza'll erre-arni ... De esodák-esodája i> is vele ... Szárnyai nőttek, szárnyai! Száll, repül a peliellyel fölfelé . . . De milyen, édes egy érzés . . . ("sa! fel . . . Csak el a földről . . . Ili-z ő is olyan, miut a többi . . . Xeni marad a virág egészben . . . S/iníe gúnyosan tekint le a földre! A füstölgő gyárkéiuények, az utcák pora, a rossz levegő, a lelket, szivet ölő piszok, mind, mind ott lenn marad , . . Teli tüdővel szívja tiszta, üde, átható levegőjét a magas mindenségnek . . . (Vak feljebb . . . Messze n földről . . . Talán ott másképen lessz. Talán. De nem lessz ott í> . . . Ks ha nem is igazat mondott a virág? . . . Hát ha ő most szomorkodik érte. Holdogtalun ő miatta, keresi, tíívé (eszi a földet és nincs, nincs, akit keres . . . Lenéz a földre nem lát-e valamit ? Nem . . . Szürkeség honol . . . De már nem látja olyan sötétnek, olyan gonosznak, mint elébb. 10s még hozzá fázik . . . Ideíonn nincs, a mi melengesse, könnyű babrubáján áthat a kristály-tiszta, hideg levegő .. . Didereg . . . IIa egy kicsit is megmelegedhetne, inkább egy kis füstöt nyelne el . , . Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.