Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-03-20

E :•; volt a nép akarat által szabaddá tett sajtó első terméke. Aztán a városházához megy s az ott gyűlésező' sokasággal is elfogadtatja a jelzett pontokat. A hon- és szabadságszeretettől vezetett pesti mozgalom az egész nemzetet átható vágynak, adott kifejezést. A magyarnak szive, lelke szólalt meg e nap eseményében, azon elhatározást tolmácsolva, hogy a bonért tenni, hatni akar, az áldásait minden polgárra kiárasztó alkotmányt, szabad mozgást, a haladás utjának megnyitását követeli. Buzog, hogy si munka mezején a mulasztásokat pótolva, méltó helyet foglalhasson a müveit népek sorában, melyek inig ó' a keleti néprajokkal vivőit százados harcokon küzdött, háborítlau fejló'dhettek. Ezen óhajnak megnyilatkozása adja meg kiváló jelentőségét e nagy napnak. Ezért avatta a kegyelet március l;>-ikét az ige megvalósulása, a magyar nép ujjászületése ünnepévé. Ugyanezen időben az országgyűlési küldöttség Bécsbe ment s letette u feliratot a trón zsámolyára. V. Ferdinánd király márc. 17-iki leiratában teljesítette a népnek a felelős minisztériumra vonatkozó kérelmét. Erre megalakult az első felelős magyar minisztérium élén lhttthányi Lajos miniszterelnökkel, - a rendek lázas buzgalommal fogtak a törvéuya.k'>tá>hoz. A király április 11-én szentesítette az emlékezetes 48-iki törvényeket s népe ragaszkodásának megható jelei között bezárta az utolsó rendi •iw.áu'gyüléft. A politikai viszonyok átalakulása megtörtént, és pedig méltóan a nemzet jelleméhez, minden zavar nélkül. Az eddigi kiváltságos rend zúgolódás nélkül hozta meg az áldozatot a hon érdekében. Nem kívánta a másét, sőt szívesen megúszta saját ősi jogait másokkal s Szent István koronája alatt minden polgárt nyelv, származáskülönbsog nélkül testvérkép obit keblére. Testet öltött a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje. Letörtek a szolgaság jelvényei, u dézsnia, a robot, megvalósult az etrvcnlőséií a torvénv előtt a közös teherviselésben. ICggvé lett a : mairyar nép. Beteljesült az egykor hatalmas, majd .1 belviszály által szétlépeti, most romjaiból újra keh. nemzetnek hő vágya, A feltámadást jelképező tavas/. Árpád honában örömünnepet, szabad földön -zabád népet talált. Egyért imádkozott a polgárjogok, kötelességek .megosztásával egyesült nemzet. Egy cél dobogtatott minden magyar kebelt: a hon virulása. Az akadályokon vett győzelem érzete tölte be a jelent, a remény ragyogó színekkel festé a jövőt. A békés, szép napok, fájdalom, hamar eltűntek. Az újra szervezkedett reakció a bécsi forradalmat leverte s azután kimondta az ítéletet a szentesített törvényen nyugvó magyar alkotmány felett is. Megdöntésére egyesítette, az örökös tartományok őszies erejét s az itt lakó, ellenünk lázított nemzetiségeket. A magyarnak, ha a szolgalélek s tehetetlenség bizonyítványát nem akarta önmagáról kiállí1 mii: védelemre kellett sorakoznia. Nem habozott. A honvédelem intézőjének: Kossuthnak lelkesítő felhívására fegyvert öltött. A nemzeti lobogó alatt találkozott s állt egy sorban az úr s volt jobbágya, a gazdag és a szegény, az apa és a liú. Oda adta egyetlen fiát az édes anya, oda küldte a honért az ellenség szuronyerdeje elé vőlegényét a menyasszony. A honvédseregek hősiesen küzdöltek egy éven út. A mindenfelől zúduló ellenséggel vívott diadalmas csaták során vérrózsákból fontak koszorút az ifjú szabadságnak és uj fényben ragyogtatták a világ előtt a magyarnak régi hírnevét. Végül azonban a reakció az óriás orosz birodalom segélyével, támogatva a nemzeti ügy vezetői közölt éledő egyenetlenség által, győzött. A zászlót, „melyet a dicsőség forgó szele fent lebegtetett, kicsavarta pártos kezeinkből az északi duló fergeteg." A magyar szabadság napja lealkonyult, a diadalzajt a gyász csendje váltotta fel. Enuek rémességét egyre növelte a evőztes hatalom kegvetlen boszuja, midőn a lugjelesb honliak sorából gazdagít á a börtönt, a bitófát. Az ismét eljött tavaszon tört szívvel panaszol a költő: . . . „nincs itt kikelet; az élet halva van megdermedett!" Tehát vesztett, munka volt a nemzet hősi erőfeszítése '! sikertelen a közügyért hozott áldozat? Nem: a lefolyt véres drámában csak azon igazság érvényesült, hogy az eszmék szolgálatáért mint az egyénnek, a társadalomnak is meg kell szenvednie. A nagy czélok megvalósulása nagy árt követel, azért hogy az áldozatok emlékét övedző dicsfény annál drágábbá, szentebbé tegye az igazságot a későbbi kor előtt. Mint az arany a tűzben nyer uj fényt: a nemzet életerejét a súlyos megpróbáltatás mutatja igaz nagyságában. A szenvedések tüzéből száll fel a hit lángoszlopa, mely a tengeren, a sivatagokon át is biztatva vezéri az ígéret földje felé. Az áldozat az igazságért nem enyészik el nyomtalan, a szent ügyért elhullott vér magvetés, mely annak idején meghozza a nemes gyümölcsöt. Alkotmányunk fája azon szellemből nyerte életerejét, mely félszázad előtt oly tiszteletet parancsoló halalomkép nyilatkozott. A munka mezején kivívott eredmény, a haladás bizonyság levelei, melyeket pár év előtt az ezredévi ünnep tárt a világ elé, hazánk emelkedő tekintélye: mint forrásra, mind az 18-ií-i-ban újjászületett, a vér s tüz leeresztségén átment polgár-erényre mutatnak vissza. Tiszteletlel tartozuuk azon kornak, mely a szabadelveknek életet adott, a polgáreréuynek, mely honért, szabadságért küzdeni és szenvedni tudott. A kegyelet legyen az örök lámpa, mely az eszmék vértanúinak emléke lelett virraszt. A hála, mely a nagy honfiak sírjaihoz vezet, újra kelti az utódokban azok bitét, hevülni tanítja az unokát azon szent örökségért, melyhez elődeink könyje, vére tapad. Hol a nemzedék fásult szívvel gondol hona történetének dicsőségben, fájdalomban gazdag napjaira s nyomorult önzésből kész megtagadni a szabadságért élt, halt hősöktől a tisztelet adóját: ott már ' megkezdődöttt az elkorcsosulás, a bizantinizmus, j s mint a sorvasztó szél a mező liliomát, pusztítja a honlierény virágait. j Midőn ellenben a nép melegen tud emlékezni. az eszmékért sokat áldozott korszakra, ennek nagy j alakjaira: akkor világosan tanúsítja, hogy erkölcsi! ereje ép, vau „magasbra vívó szenvedelme" s kötelesség érzete szilárd alapja a hon boldogulásának. Mint a napsugár, bár távolról a mérhetlen légüröu át jön, hol termő földre talál, ott ezer alakban fakaszt uj életet: a korszak alkotó eseményeknek az idő korlátain átható emléke is, hol nemesen érző, hálás szivekre lel, áldó hatásokban nyilatkozik. Ezt kell tanúsítania a magyar társadalom életében is ezen ünnepnek, mely nemzetünknek 1848-ban ujjáalakulását hirdeti. Kell, hogy 48-i napok emléke a hon és szabadság szeretelet élessze keblünkben, hogy mint szent ereklye kétszeresen drága legyen előttünk a hon s a szabadság, melyért nemzetünk „tékozolta híven életét." Legyen a honszeretet azon oltár, melynél minden egyház, minden osztály tagjai mint testvérek találkoznak. Ez ihlesse meg a magyar társadalmat s tartsa lángolásban lelkesedését a nemzeti közügyért. A honszeretet érzelmét ébressze, ápolja buzgón gyermeke lelkében a szülő, erre tanítsa a mult emlékével, a honfieréuyek ismertetésével növendékeit az iskola. Emelkedjék miudeu templomban a közbuzgóság óráin az ima, mely a Mindenható áldását kéri e hazára, e hű édes anyára. Igaz, a gondos szülő nem tölti be magzatának minden óhaját, ottan-ottan dorgál is, lemondást követel. De mit érdemel mégis az oly gyermek, a ki megfeledkezve a tartozó' háláról, nem hallgat az édes anya hívó szavára, nem kész helyt állani ott, hol azt védui, gyámolítani kell ? Az ily szívtelen gyermek szégyenfoltja az életnek, melyre méltán sújt le a kárhoztatás. A haza sem teljesítheti liainak minden kivánatát, másrészt új és új áldozatot sürget. A ki mégis elfelejti, mit köszönhet honának, a kinek szive nem dobog melegen a földért, melynek keblén elődei örültek és sírtak, mely elhunyt apáinak hamvait fedi, az ő békessége, joga, munkaköre felett Őrködik, mely bölcsője volt s egykor sírja lessz : az legnagyobb jóltevőjének árulója, s a gyalázat Judásbélyegét ütötte önnön nevére. A honszeretet azonban ne csak az ajakról hangozzék, hanem tettek rugója is legyen. Mint az egyének: a népek is \ ersenyre vannak utalva a haladás ösvényén, és itt csak az anyagi s értelmi erő kifejtése biztosítja a győzelmet. A harc a honért a béke idején is folyik s ekkor a mívelődésben, a lankadatlan munkásságban áll. A nemzet erejének fokmérője a munka, melyet fiai által végez, s a mellyel anyagi, szellemi téren alkot, oszlatja a tudatlanság ködét, tördeli a nyomor hatalmát, gyűjti a közboldogság tényezőit. Azért a honszeretet is késztessen mindnyájunkat arra, hogy kivegyük osztályrészünket a közhasznú munkából; a ki eleget tesz kötelességének a reá bízott köi'beu, buzgó munkás a maga helyén, legyen az eke mellett, a műhelyben, a boltban, az Íróasztalnál, törje tenyerét, vagy eszét: az tettekben tanúsítja honszerelmét s résztvesz a versenyben mint igaz honpolgár hazája üdvéért. E tudat is serkentsen mindenkit az idő megbecsülésére, a munka mezején talentumainak kifejtésére. A munkagyőző erkölcsi erőnek etső támasza a vallás. Ez a nehéz napokban a vigasztalásnak kútfeje, a lelkiismeret őre. Ez neveli a bizalmat az igazság diadalában, erősíti a meggyőződést, bog}' az erényre, a becsületes törekvésre onnét felülről nem marad el az áldás. Hol a vallásos érzés kihal : ott elveszti fen tartó alapját a törvénytisztelet, a hűség a kötelességhez, megszakad a kapocs az élet s az eszményi világ között. Ott meglankad' a lelkesedés a honért, szabadságért, s a felriadt szenvedélyek mint félelmes ellenségek döngetik a társadalmi rendnek oszlopait. Azért a honszeretetnek egyik legméltóbb óhaja, bogy maradjon minden kebelben, minden családban épen, kegyelettől ölelve a vállátoltára, ismerje fel minden osztály azt az áldást, mit ez égi örökség: a hit, az egyén és a társadalom életére áraszt. A 48-diki tavasz napjai azi is hirdetik, hogy a nagy célokhoz egyetértő, szilárd akarat egyengeti az utat. A belviszály sebeket vagdal a nemzet testén s versenyképességét rontja. A magyarnak nincs testvére, ki megértse, kire támaszkodjék. Mi csak lsteuben és magunkban bizhatunk. Azért, ha van társadalom, melyben nélkülözhetlen az egyetértés, ha van nemzet, melynél százszoros vétek a belső meghasonlás: ez a magyar. E tudattal törekedjünk Őrizni a békét, erősítni az összetartozás kötelékét s kerülni mindazt mi a magyar társadalmat ellenséges táborokra szaggathatná. Kemzetünk ujjászülletésének emlékünnepét üljük. Mint a régi hitrege hősének : Antaeuznak az anyafölddel érintkezés mindanyiszor megújította erejét: a magyar keblében, a nagy. idők dicső emlékéhez új lángra lobbantja a lelkesedést, emeli a honfiúi önérzetet. Térjünk oda minél gyakrabban lélekben. Az ott nyert ihlet a remény forrásává avatja a múlt szenvedését s bátorító féuysugárt hint a jövőt fedő ködhomályba. Mint a bujdosó nagy honfi monda: hazánk címerében a hármos hegyet a szabadság mártírjainak vére Golgotává avatta, de a Golgotán a kettős kereszt nem a sir fejfája, hanem a feltámadás jelvénye, ez azt hirdeti, hogy a magyar szabadság feltámadott és él. IIa nehéz napok következnének reánk: itt. találjuk az ezer év fergetegei közt megedzett nemzetben a hon- s szabadságszeretőt, melyet nem bírt kiölni semmi vész. Hőn szeretett királyával élén, a kiben örömének, bánatának megosztóját, alkotmányának legelső Őrét tiszteli: a magyar bizalommal tekint a jövendő elé. A történet tanúsága szerint, mikor együtt érzett a fejedelem s a nemzet, akkor hazánk az ellenségek ostromát, mint vívhatlau