Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-03-20
1898. március 20, PÁPAI LAPOK vár győztesen állta ki. A mi nagy szivü, bölcs királyunk, koronáját a legszebb drágakővel, népeinek osztatlan szeretetével ékesíti. A trónját ölelő hűségbea egyesülve él u nép, hon s szabadság szeretete. A magyar e jelszóval: Istenért, királw.rt, hazáért lépte át az új évezred küszöbét. Vár még reá feladat, az ég adjon neki ennek betöltéséhez erőt, hogy a békés napokban a nemes verseny pályabérével, a jöhető harcokan a híven megőrzött ősi erénnyel új fényt deríthessen honára. A szabadság ünnepe. Ötvenedszer érkezett el a kikelet amaz idő óta., hogy a természet ébredése meghozta nekünk a nemzet ébredését, s felvirradtunk ismét arra a napra, mely egy félszázad előtt a mezők virágaival együtt a nemzeti lét legszebb virágát, a szabadságot fakasztotta ki az elnyomatás és tespedés hosszú tele után. És ünnepet ültünk, dicső, fényes és nagy ünnepet. A tavasz legszebb virágaiból koszorút fontunk a nemzeti ujjáébredés dicső hőseinek, a magyar honfi sziv legszebb virágaival : hazaszeretettel és lelkesedéssel áldoztunk a félszázad -előtti nagy küzdelmek ti tani harczosainak. Az 1848-iki március 15. nagy eszméihez méltó volt az lSí)S. március lő-nek nagy ünnepe. Mint ötven évvel ezelőtt, e napon is szünetelt a munka, szünetelt az embereket elválasztó, széthúzó minden érdekellentét, egy közös oltárhoz a haza- és szabadság szeretet L szent oltárához járultunk mindannyian, a magyarok Istenéhez szállt minden magyar fohásza, ahhoz, ki nekünk a szabadságot adta. j A nap krónikába hiven leírja a fényes ' ünnep minden részletét, de mi ezenkívül | keressük az ünnep tanulságát is. Az a! nemzet, melynek minden polgárában ennyire köztudattá váltak a félszázad előtti küzdő-' lem nagy eszméi, a melyben annyira köz- J érzéssé tudott válni a szabad eszmékért való i rajongó lelkesedés, az a nemzet, mely a mult idők nagyságához ennyire méltóan ünnepel, az a jövő iránt is a legszebb, reményekre jogosít fel: Nép, mely dicsőt, magasztost igy magasztal Van élni abban hit, jog és erő. A nagy nap emlékéhez méltó fénnyel és lelkesedéssel ünnepelte meg Pápa várost a szabadságot. Ünnepi köntöst öltött a lakosság, a város, ünnepelt minden rétege a társadalomnak. Xagy lelkesedést keltett, hogy városunk orsz. képviselője dr. Fenyvessy Ferenc a nagy nap ünnepére körünkbe érkezvén, úgy a városi közgyűlésen, mint az összes többi ünnepeken is megjelent. márciusi 13. Március Idusa ötvenedik évfordulójának megünneplését városunkban a „Kath. Kör" kezdte meg e hó 13-án d. u. a tagok példátlan nagy érdeklődése mellett tartott ünnepéllyel. A kör helyiségei mind zsúfolva voltak, de még az udvar jó részét is lefoglalta a közönség. Az ünnepélyt a Hannig Gyula által betanított 36 tagú énekkar nyitotta meg a Szózatnak művészi eléneklésével. A lelkesedés szűnni nem akaró nyilvánulá9ának csillapultával Varga József igazgató lépett az emelvényre, s beszédének tüzelő tartalma és előadásának magával ragadó hevével a közönséget a multak nagy napjaiba vezette vissza. E/.t követte a ,/falpra magyar" eléneklése. A közönség viharos lelkesedéssel követebe niegi- , métlését. Mily lelkesedés ! A 18-as idők magasztos megnyilatkozását láttuk maguuk előtt. Erre f ; Gábor tanító kötötte le a közönség ügyeimét élénk 1 szavalatával. Az esteli társasvacsorán Kriszt Jenő plébános adott méltó kifejezést az ünneplő közönség magasztos hangulatának. Végül a zenekar tolmácsolta a közönség érzelmeit a „Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos" nótával. Ugyanezen napon ünnepelt az iparos ifjúsági önképzőkör is. Payr Sándor ev. püspöki titkár lelkes hangon ismertette népszerű modorban a magyar . polgári szabadság félszázados jubileumának jelentőségét. A felolvasást nagy •figyelemmel hallgatták és tapsokkal jutalmazták. Azután hazafias szavalatok és zeneszámok, végül táncestély volt. Jlárcins 1*. A. polgári leányiskola március 14-éu délután tartot'a ünnepélyét, melyre nagyobb közönség befogadására alkalmas helyiség hiányában csak a városi iskolaszék tagjait és az iskolai uövendékek szüleit hivta meg veudégekiü. Bármily szűk keretben is volt kénytelen az iskola ünnepélyét rendezni, az hatásában lélekemelő, lelkes és az ünnep nagy jelentőségéhez méltó lefolyású volt. Nagy Gabriella igazgató méltatta első sorban az ünnepelt esvmék kiváló jelentőségét maga-: nivóju, szónoki lendülettel elmondott tartalmas megnyitó beszédben, mely után Itenczeüt* Erzsébet mondotta el emlékbeszédét. A uegyvennyolcadiki eseményekre vetett történelmi visszapillantás ép oly tanulságos volt, a mily lelkes voit benne a nagy vívmányok mé Ezer éves ősi fának Harmatos virágai, Ezer éves szép hazámnak Lelkes uju lányai : Ősök nemes szép példája Dobogtassa szivetek '. 8 szent hazánk, ha úgy kívánja ; Minden kincset oltárára Áldozatul vigyetek! Kitűnő eszme volt, s a szép ünnepélynek mélO* záradékául szolgált Koritschowr Margit negyedosztályú növendéknek kitűnően előadott, magvas" beszéde, melyben társnőit felhívta a honvédszobor megkoszorúzására. Az intézet összesnövendékeiből álló énekkar mpgnyitóul a Himnuszt, befejezésül pedig a Szózatot énekelte. Az iskobiból az összes jelenvolt vendégek a tanári karral és a uövendékekkel együtt a honvédszoborhoz vonultak és arra egy hatalmas pálmakoszorut helyeztek el. A koszorú nemzeti színű szalagján az intézet kézimunka tanítónőjének Baráth Máriának művészi kezekre valló aranyhimzésével a következő felirat volt olvasható: A névtelen hő-tök emlékének a polgári leányiskola. A szobor megkoszorúzása után az intézeti növendékek ismét a Szózatot énekelték, mely után a szépszámú közönség lelkes hangulattal szétoszlott. Kivilágítás és fáklyásmenet. Fényárban úszott este a város. (írömmel tett eleget a városi tanács .felszólításának a város egész lakossága, s szegény és gazdag egyaránt kivilágította ablakait. A városháza és takarékpénztár épületei ragy ft nk legfényesebben, de inegjeieinek a ]egt-g\ 'übb kunyhók ablakaiban is a Kegyelet apró iaszgyertyái. tatása. A növendékek sorából Börörzky Julia I Kste 7 ' na lJ|( ^ t suvii t '" ,ule ^ , « JU özönlött a elszavalta Lnmperth Gézának, lapunk munka- btkosság a Szélesvú felé. honnan a tóisk. társának ezen aikalomia irt szép költeményét ifjúság fáklyásmenete volt indulandó. Pont hétkor állt fel, s indult meg a menet. Elén a tűzoltó csapat járt a rend előkészítése, védett, aztán az ifjúság zászlaját vivő ifjak s véiriU az melyet egész terjedelmében itt közlünk A magyar lányokhoz. Ezer éves usj fának Harmatos virágai, Ezer éves szép hazámnak Lelkes ifjú lányai: Március langy fuvalmára Dobbanjon meg szivetek, S bonszcrelem oltárára A szabadság ünnepnapján Áldozatot vigyetek! Ötven éve — félszázadja. Március szent Idusán Szállt az ige ajkról-ajkra: — A magyar nép mit kivan ? Ötven éve: hogy felcsengett, 8 visszhangzott az eskü-szó, Mit a költő lantja zeugett — S diadallal büszkéu leugett A báromszin lobogó! . . . Eszmék, tettek fénykorában, — Oh, mi szép idő vala! — Nagyanyáink lánykorában: Pirkadott föl hajnala Egyenlőség — szabadságnak, Melyet addig éj födött . . . — Nagyapáink harcba szálltak .. . Nagyanyáink áldott keze Vérző sebet kötözött . . . Csata-sikra, gyilkos tűzbe: — Bár önszivét tépte szét — Édes anya fiát küldte, Menyasszony — a jegyesét . . . — Azért művelt száz csodát a Hős honvédek serege: Mert a magyar nők imája Bátorítva, lelkesítve Védve, óva járt vele ! ifjúság két oldalt mintegy :$oo táklyavivóvel. Hazafias dalukat énekelve vonult végig a nieuet haladtában mindig példás rendet tarrva a Jókai Mór utcán egész a honvédszoborig. Itt megállapodtak. Megzendültek a Himnusz szívhez szóló akkordjai, melyet födetlen iávA hatigattak. Majd Veres Tstváu szenior lépett az emlékszobor előtt rögtönzött emelvényre és szónoki hévvel e.öa'dott beszédben fejtegette a utáiv.iiiM napok jelentőségét s rótta le kegyelete adóját a „névtelen hősök iránt." Beszédét meg-megszakította az éljenzés, mely szavat végén tört ki legerősebben. Utána Mvesy Mihály III. é. theologus szavalta el a Talpra magyart gyújtó hatással, végül a föisk. énekkar rázendítette a Szózatot, melyet a közönség is elénekelt, s aztán az előbbi rendben vonult végig a menet a Főutcáit át egész a templomtérig folyton éljenezve a szabadságot, Március Idusát és annak nagy hősét Jókai Mórt. Ott megkerülvén a templomot, a fáklyákat eloltották és a jó pár ezer főre szaporodott tömeg mintaszerű rendben lassan eloszlott. Március la. A következő napou a kora reggeltől későestig majd minden órára jutott egy-egy ünnepély. Gyönyörű tavaszi idő kedvezett az ünnepnek, ünnepelt az ég is és a fényesen ragyogó napnak sugarai, a derülten kéklő ég szinte felhívták az embereket az ünneplésre. Lobogódíszt öltött a városnak minden háza, az utcákon egész nap tolongott az ünneplők sokasága, s hogy teljes legyen az ünnepi hangulat, harangzúgás hívta az ájtatos híveket a templomi istentiszteletekre, melyeket az összes vallásfelekezetek a nap örömére tartottak. A r. kathnagytemplomban Kriszt Jenő plébános tartotta
