Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-02-27

XX.V. év. PÁPAI LAPOK. 1898. február 27. szi-mi. PAPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. , I

1 Laptulajdonos: Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. dr. Penyvessy Ferenc Kiadóhivatal: ' Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. j! Felelős szerkesztő: dr-. Kőrös Exiclr-e. Előfizetések ós hirdetési dijak a lap k i a d ú h i v a t a 1á h 0z k üld c n d ö k A lap ára: Egész évre (5 frt, félévre ü frt, negyedévre 1 frt ÜO. Egyes szám ára lf> kr. Szabad Líceum. Két közlemény. I. E lapok febr. lo-iki számából olvastam, hogy városunkban a tudományos ismeretek népszerűsítése és szélesebb körben terjesztése céljából új társaság van alakulóban. A szellemi haladásnak ily fontos kérdésében azt hiszem mindenki természetesnek fogja találni, ha a sajtó is, mely szintén elsőrangú propagatora a szellemi haladásnak, állást foglal s esetleg módot és alkalmat nyíljt arra is, hogy az ügyet minden irányban, :tz ellentétes nézetek feltárásával is, megbeszélés tárgyává tegye. A kik az eszmének városunkban való megvalósítására törekesznek, azok előtt a külföldön már régóta ismeretes, s a legutóbbi években Budapesten is meghonosítóit Szabad Líceum áll mintaképen s ezt ;iz intézményt óhajtják nálunk is létesíteni. Azt is olvastam e lapokból, hogy az e/en cél elérésére megalakított nagybizottság ülése iránt nem mutatkozott valami különösen lázas érdeklődés s én — bár előre is szinte látom többeknek kicsinylő •v lesújtó gúnymosolyait, — mégsem riadok vissza attól a kijelentéstől, hogy a magam részéről nem tartom valami kétségbeejtő jelenségnek, ha a nagybizottság némely tagjainak ezen intézmény megvalósításához fűzött vérmes reményei nem fognak teljesülni, sőt még azt sem tartanám valami világrendítő szerencsétlenségnek avagy csapásnak, ha a Szabad Líceum városumeban egyáltalában nem létesülne. Xe tessék azonban azt hinni, hogy csökönyös maradiság, a reformoktól való irtózás volna az alapja ezen merésznek látszó kijelentésemnek. Korántsem. Xem konzervativizmus, hanem egyszerűen városunk közönségének jól ismerése s az ily irányban városunkban már többször tett kísérletek körül szerzett tapasztalatok azok, a melyek engem az itt hangoztatott vélemény kinyilvánítására felbátorítottak. A Szabad Líceum sokfelé irányuló működésének közös czélját a szellemi haladás eszméje képezi. Azt tehát talán mondanom sem kellene, bogy az intézmény megvalósítása ellen elvi kiEogásaim egyáltalában nem lehetnek, a minthogy nem lehel senkinek, a kiben meg van a helyes érzék a kultúra terjedésének s a tudományok minél szélesebb körben való ismertetésének szüksége iránt. Már az imént is utaltam arra, hogy városunkban történtek már hasonló czéltt kísérletek, s megemlítettem azt is, hogy e kísérletek éppen nem jártak kedvező eredménnyel. Nem akarok messze időkre visszamenni s azokat a sorozatos előadásokat felemlíteni, melyeket annak idején több kollégiumi tanár (Tarczy, Bocsor stb.) 1—2 órán keresztül az újság ingere következtében nagy érdeklődés mellett (még alsó- és felsővárosi földművesek is eljöttek Tarczy Lajos fizikai kísérleteinek megtekintésére), utóbb azonban már kizárólag diákokból álló kis ballgatúság előtt tartott, hanem inkább azokra az előadásokra kívánok csak utalni, a melyeket a. városunkban fennállott kultúregyesületek ugyanolyan célokkal — és ugyanoly vérmes reménvekkel is — rendeztek, mint a mostani mozgalom kezdeményezői. Bizonyára még mindnyájunknak élénk emlékezetében van a jó néhai megboldogult ismeretterjesztő egyesület, mely kezdetben elég gyors egymásutánban tartott tudományos tárgyakat népszerűsítő felolvasásokat, egyebek közt az Izlamról, ;i szemérmes érzőkéről és még sok más hasznos, de némely nem éppen hasznos tudnivalókról i- > megírni is nagyon jól emlékezem rá, hogy az utóbb említett szemérmes érzőkéről szóló, legnagyobb tudományos apparátussal készüli előadásnál, mire ;iz értekező professzor úr az előadás második feléhez jutott, mindössze csak hatan voltunk a teremben hallgatók, s ebbe a nagy numerusba heleszáinítotttiA a felolvasó előtt álló két szál gvertvát is. TA R C A. ősz van. Schubertnek édes búskomor Oszi dalát daloltad, Kíséretül ó'szi esó' Csapkodta ablakunkat. És együtt ült a társaság Hallgatva éuekedre, Míg ők mulattak, elborult A mi kettőnknek kedve. A nőm dicsérte a zenét, Mily teljes gazdag ének! . . . Míg hangodat magasztala Szerelmes vőlegényed. Anyád a kísérő finom, Játékát emelé ki, Mi diszkrét! és a szünetet El ő sohase véti. S mi összenéztünk hallgatag : „A puszta oly kietlen, Ketten téptünk virágokat, Most — magunk, csüggedetten Indiem. Válasz egy levélre. „Megkérték a kezem, oda is Ígértem, Gazdag úr, hatalmas ember lessz a férjem, Nagyon szeret, imád, boldog leszek, látom, Gratulál maga is, nemde jó barátom? ..." Előttem a levél, rózsás jiapiroson, Könnybelábadt szemmel százszor elolvasom . . . Gratulálok, hogyne, hisz' örvendek szörnyen, A nagy boldogságtól úgy pereg a könnyem, S bár ez a nagy öröm úgy fojtogat, éget, Nem bírlak, nem tudlak megátkozni téged; Ne büntessen Isten, bár nagy a te vétked . . . Összetört szivemből megbocsátok néked. Szeret hát az az az úr, imád is, mint mondod, Előkelő, gazdag, nem ismersz majd gondot. Ez hát a boldogság ? Gazdag a jegyesed! Megtalálta szíved, akit rég keresett . . . Fogadj neki hitre hitvesi hűséget, Hisz' a hűség-eskü, tudod, nem köt téged ; Mondd, hogy övé léssz csak, másé soh'se voltál, Nem dől reád, ne félj, az a cifra oltár, Még a pap se tudja, hogy hazug az ajkad, A jó Isten majd csak megkönyörül rajtad . . . Félreeső zugban, a hol szem nem érhet, Zokogó szivemből imádkozom érted. Szentmarja? Miklós. Szellemidézés. A Pápai Lapok számára irta: Stumpf Katinka. Éjfél felé jár az id", mikor Soror Friderika cellájának ajtaja lassan kiuyilik. A küszöbön táisnójc, Soror Benedikta áll. Óvatosan körülnéz é< belép. Az éjjeli mécs halvány pislogási mellett ül a cella lakója a földön. Benedikta nővér is melléje telepedik. Előttük hever kiterítve a papírra vonalzóit kör az abc-vel, rajta egy ezüst forint. Ez, ez az ő vigaszuk, szórakozásuk, reményük. Bepillantani a jövőbe, a szellemekkel társalogni, akik őrült kívánságaikhoz, vágyaikhoz, ábrándjaikhoz hozzájárulnak, bizalmat csepegtetve lelkükbe, egy édes szabadulás reményében . . . Tudják, hogy vétkeznek, hogy megszegik az oltárnál tett esküjüket. Tudják, hogy ha egy Júdás akadna köztük, aki elárulná éjjeli találkozásaikat, örök bűnhődés, kárhozat lenne osztályrészük. Hisz a zárda kertjének egyik zugában, ahol a kőkerítést sötét zöld borostyán takarja, oda is be van falazva egy apácza, aki eltért az Istentől, megszegte esküjét, és az ördöggel szövetkezett — úgy szól a monda. És ma is, ha égi háború van, dörög, villámlik, őrült sikoltás, jajveszéklés hallható a zúg felől . . . Ez mind-mind nem jut eszükbe most. Soror Friderika, mikor a szinésztársasággal vándorolt valaha, igen jó médium volt. Bárhol megte-