Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-12-18

XXV. év. 1898. december 18. 51. szám.| PAPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskede.se, Főtér. Laptulajdonos: elv. Fenyvessy Peroné. Felelős szerkesztő : clr. IiöVös Endre, Előfizetések és hirdetési dija.k a lap kiadóhivatalához küldendők • A lap ára: Egész évre 6 frt, félévié 8 frt, negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára 15 kr, A vizdijak megadóztatása. A legutóbbi városi közgyűlésen egyik városi képviselő interpellálta városunk polgármesterét azon kérdésben, bogy van-e tudomása arról, miszerint a házadó kivetési tárgyalások alkalmával a pénzügy igazgatóság kiküldötte a lakók által a háztulajdonosoknak megtérített, vízdíjakat is adó alá akarja vonni? A polgármester igen helyesen a kérdésnek tárgyalását egy rendkívüli közgyűlés napirendjére vélte kitüzen dó'nek s így azt hisszük ezzel a kérdéssel városunk képviselőtestülete legközelebb foglalkozni fog. Az összeg, mely kérdésben forog, nem csekélység. A házak körülbelül 7000 frt vízdíjjal vannak megróva; ezen 7000 írtnak l5°/

0-a, mit adóba el kellene fizetni, 1050 frt, s miután ez csak egyenes adó, mely után a különböző' pótlékok összege körülbelül ugyanennyire rug, 2100 frtot lehet olyannak tekinteni, mely városunk adózó közönségének s elsó' sorban a háztulajdonosoknak pénztó'l különbeu sem duzzadó zsebéből kivonatik. Nem csudálhatjuk tehát, ha a képviselőtestület legutóbbi ülésén általánosan nyilvánult az óhaj, hogy ez ügy a törvényesség alapján ugyan, de a méltányosság elvei szerint intéztessék el. Mert hogyan is állunk a vízvezetékkel és a vizdijak tervezett megadóztatásával'? Pápa városa saját jövedelmező' regálé kötvényeit eladta s még 40000 frt adósságot csinált, hogy a vízvezetéket létesíthesse; a városi képviselőtestület esak hogy a magánvezetékek elkészíttetését megkönnyítse, uem rótt külön díjat a magánvezetékekre; Pápa városa az egész vízműből magának egy krajcár fölösleget biztosítani nem akart s ezért a vízdíjakat oly alacsonyra szabta, hogy azok jövedelméből csak a kamat s egyébb kiadások fedeztessenek: s most jön az állam, a mely a városokkal úgyis szűkmarkúan bánik el, s ezen eminenter közegészségi intézménytől magának 1400 frt jövedelmet akar biztosítani s a viz használatát ennyivel megdrágítani. Fölháborodik az ember jogérzete, ha elgondolja, hogy az a háztulajdonos, ki lakójától 10 frtot kap, hogy ezt a lakó helyett ő fizesse be a városi pénztárba, s a kinek zsebében egy napig sem melegszik még az ekként kapott pénz, az államnak minden további indokolás nélkül 1 frt 50 krt fizessen, nem számítva a pótlékokat; vagy hogy az a háztulajdonos, ki maga lakja házát s maga fizeti a 10 frt vízdíjat, ez után az összeg után, a mit nem kap, hanem kifizet, mint adóalap után legyen megadóztatva. De hát a törvény intézkedik így, s a törvény intézkedése ellen nincs hova fordulni — ezt mondják némelyek. Mindig meghajlunk a törvény rendelkezései eló'tt, s törvénytelenséget elkövetni nines szándékunkban, de azért orvoslást keresni szabad s a jelen esetben kötelesség. Két mód látszik lehetőnek; egyik a vizdíjszabályrendelet egy §-ának megváltoztatása, másik felirat az adóreform tárgyában. Hamarább célravezetőnek látszik az első, s mivel nincs benne semmi törvénytelenség, azt hisszük, a képviselőtestület föl is használhatja ezt. Ertjük a szabályrendelet azon intézkedésének módosítását, mely szerint a vízdíjakat a háztulajdonos tartozik fizetni. Mert ha e §. oda módosíttatnék, hogy a vízdíjakat a lakó tartozik fizetni 8 a háztulajdonosnak esak a jótállás kötelezettsége tartatik fenn: akkor nem mondhatná senki, hogy az a vízdíj, melyet a lakó egyenesen a városi pénztárba fizetett, bármely háznak nyers jövedelméhez tartozik, s így a háztulajdonosok meg volnának kímélve egy méltánytalan megadóztatástól. Igaz, hogy ezen mód végrehajtásit sok technikai akadályba ütközik, de azért — úgy véljük — nem lehetetlen. A másik mód: a felirat egy alapos adóreform tárgyában, ha meghallgattatnék, egyszerre orvosolná ugyan e bajt, de fájdalom, a jelen viszonyok közt adóreformra TÁ R C A. Arany középút. (Horatius.) Élted hajója bizton úgy mehet, Ha nem jársz mindig mély vizek felett, De vésztől félve partokhoz se húzz, A szikla éle könnyen összezúz. Ki az arany középúton halad, Az nem lakik rozzant tető alatt, Nem is választ magának józanul, Irigylést keltő kastélyt otthonul. Hatalmas tölgyet jobban ráz a szél, Égig nyúló toronynak döltinél Nincs vészesebb; villám csapásai Hegyek csúcsára szoktak sújtani. A bal szerencsében nem csügged el, S fél változástól a próbált kebel Jó sorsban is. Megjő a durva tél, De a tavasz is újra visszatér. Ne félj! vidám nap fénye űzi szét Borús eged felhőit. Kézivét Apolló sem feszíti szüntelen, — Lantot ragad s a Múzsa megjelen. Légy tántoríthatatlan, légy merész, Ha bősz csapással rád zudúl a vész, S ha kedvező széllel hajód rohan, Duzzadt vitorlád vond be okosan . . . Ford. K. E. Három csók. — A Pápai Lapok tárcája. — Irta: Vórtessy Gyula. Három jóbarát ült együtt a kényelmes, kedves, nó'i kézimunkákkal, arcképekkel, nkt-tanulmányokkal s elegáns dohányzószerekkel teli legénylakás uagy, széles ottomáuján, a konyakos-asztalka előtt. Csinos, fiatal legények voltak mind n hárman, s miről is beszélhettek volna egyébbről, miut a szerelemről. — Az élet legnagyobb gyönyörűsége a szerelem. — S a szerelem legnagyobb gyönyörűsége a csók! — Fiuk, beszélje el ki-ki az ő legkedvesebb csókja történetét! — Halljuk elűször a házigazdát! — A legkedvesebb csók az elsó', amelyet kaptunk. Mikor először borúi a vállunkra valaki és félig lecsukottt szemmel, pihegő ajakkal, lázas vágyódással keresi az ajkunkat, Ez a legédesebb, legkedvesebb csók. A szerelem minden bája és minden varázsa benne vau egy ilyen csókban. Ezt a csókot sohse lehet elfelejteni. Jöhetnek utána a szerelem leglázasabb, legszenvedélyesebb csókjai, mind nem tudják ezt az elsőt elfeledtetni. Es kapja bár ezt a csókot a bajusztalan gimnázista-gyerek, vagy a meglett férfi, ezt sohse fogja elfelejteni. S milyen sajnálatraméltó az, aki leéli az egész életét anélkül, hogy bárcsak egyszer ilyen önkéntadott, lázas szerelmi vágytól perzstlt ajkak csókjában lett volna része. Pedig sokan lehetnek olyanok, akik mindig csak csókoltak, de őket sohasem csókolták. Édes első kapott csók: A szerelemnek te vagy egyedüli hirdetője, te vagy a szerelem hitvallásában az áldás, a malaszt! Légy áldva mindörökkön ! A harmadik szigorlatra készültem akkoriban. Azonban nagyon rossz helyeu találtam kivenni hónapos szobát, Egy nyugalmazott őrnagynénál, akinek nagyon szép leánya volt. Friss, bájos, üde gyermek, tele a fiatalság és érintetlenség varázslatos költészetével, s tele a tiszta, nemes szerelmi érzések fehér hangulatával. Másnap vagy harmadnap, alig néhány szónyi beszélgetés után, fülig belészerettem. Az első hét végén már bizalmas, jó barátságban voltunk. Két fiatal lélek két szomszéd szobában nem sokáig maradhat bizalmatlankodó idegenségben. És én szomorúan kezdtem tapasztalni, hogy szép elha-