Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-12-18

gondolni is képtelenség. Így tehát csak elodáznék évek hosszú sorára ez ügyet, s addig is fizetni kellene a háztulajdonosoknak az általában méltánytalannak tartott új adókirovást. Egyébként az első mód elfogadása nem zárja ki azt, hogy az adóreform érdekében is fölemelje szavát városunk. Bizunk képviselőtestületünk bölcseségébcn, hogy ezt a nagy tapintatot és körültekintést igénylő kérdést a jogos kívánalmaknak megfelelően fog sikerülni megoldania. Városi közgyűlés, — 189S. dec. 12. — Népes közgyűlése volt városunk képviselőtestületének f. hó" 12-én.° Mészáros Károly elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésire Padi István, Kis Gábor, dr. Koritschoncr Lipót, Vágó László, Lip pert Sándor képviselőket kérte lel. Napirend előtt Bognár Gábor interpellált a m. kir. pénzügyigazgatósági kiküldött által a vízdíjaknak szándékolt megadóztatásának miként leendő elkerülése tárgyában. Az interpellációt, — melynek tárgyáról lapunk élén szólunk — kell") megvitatás és határozat végett a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzték ki. — A Tapolca folyó, Cincii árok, uteaesatornák és gyalogjárdáit tisztántartása tárgyában alkotott és érvényben levő szabályrendelet szükségessé vált módosításait a közgyűlés elfogadta. - Az újváros-utcában levő korcsma-épületet újabb hat évre Kreutz Ignác kapta bérbe. — A kórház telkének megvásárlása élelemében határozat hozható nem lévén, e tárgyban 1899. évi január 14-én új közgyűlés lessz. — A honvéd-huszárezred parancsnokságának megkeresésének járdakészítés ügyében hely adatott a jövő évi költségvetés terhére. A tanács ez alkalommal utasítást kapott, hogy a járdák és közlekedő utak elkészítése ügyében programmot dolgoztasson ki s azt költségvetéssel együtt az 1899. evi költségvetés tárgyalásakor nyújtsa be. Hosszú vita fejlődött ki a kéményseprésről alkotott szabályrendelet tárgyalásánál, melynél az ipari törvény világos rendelkezése ellenére többen azt szerették volna fölvétetni, hogy a bújható kémények tisztítása esak két havonként történjék. Dr. Kende és Steinberger utaltak arra, hogy ily tarozásaim a tanulást illetőleg, hogy dőlnek dugába. A perrendtartásnak már a felét át kellett volna vennem, ha megtanultam volna a napról-napra kijelölt részeket, de bizony én csak az elsó' bizonyítási eszközig jutottam el, az esküig, s ott sem a birósági esküig, hanem csak addig, hogy a kis Vilmácskának esküdöztem örök szerelmet. De ő, leginkább eleintén ugy látszott, mintha nem sokat adott volna az én esküvéseimre. Kedves jó pajtás volt, aki szívesen elboloudozott, elfecsegett velem, ennyi, s nem több. Jól esett neki, hogy mindig mellette voltam, hiszen szegényke alig mozdult ki otthonról és az édes anyja, véu német asszony, legfeljebb zsérnbelt vele, ha hozzászólt. Az én ottlétem valóságos oázis volt az ó' sivatag életében. En előttem a .szobauruk, valami vén újságíró, éjjeli bagoly volt, aki mindig éjjel járt haza, délutánig aludt, s akkor sietve felöltözött és elment hazulról ebédelni. Aztán megint nem látták másnap reggelig. Ezzel sem nagyon lehetett diskurálni. Azért becsült meg engem Vilmácska annyira, mert én legalább szórakoztattam. Csakhogy éu pedig a száraz szórakoztatást már kezdtem unni, abban a mértékben, amily mértékben jobban és jobbau kezdtem beleszeretni. ü azonban hallani sem akart erről a témáról! Beszéljen —* mondta — akármiről, csak erről nem. Mert amennyire szeretek magával igy együtt lenni, elbeszélgetni, elbolondozni, annyira meg tudnám törvénybe ütköző szabályrendeletet hozni nem szabad, s az ő fejtegetéseik nyomán megnyugodott a gazdaközönség is, mely leginkább foglalt állást a két havi tisztogatás mellett, s különösen miután az állandó választmány javaslata az eddigi díjnak felére való leszállítását mondotta ki, a szabályrendelet egyhangúlag elfogadtatott. Nagyobb vitát a tárgysorozat többi pontjai közül esak az új városrész kiépítése s ebben különösen azon kérdés provokált: bagyassék-e a dohánygyár mellett egy nyolc öl széles út, vagy ne? A szépészeti bizottság s különösen annak elnöke Barthilos István az ót kibasítása mellett érvelt, a pénzügyi bizottság pedig pénzügyi szempontból s egyébb tekintetekből is ellenezte éppen a legértékesebb teleknek út céljaira kihasítását. Ez ügyben az állandó választmány egy szótöbbséggel a szépészeti bizottság álláspontjára helyezkedett s ez álláspont mellett szólalt fel a közgyűlésen egy hosszabb beszédben Barthalos István s majd később Téringer József, a közgyűlés azonban Krausz József, Vágó László, dr. Antal Géza és Szroboda Vencel felszólalásai után nagy többséggel az út kibasítása ellen nyilatkozott. Különben elfogadták azon tervezetet, mely a Bakonyér mostani irányát tartja meg. Az 1—7 sz. a telkek vételárát 3 frt 00 krról 4 frtra emeli fel. Az adás-vevési szerződések közvetítésével és az építési engedélyek kiadásával stb. a tanács bízatott meg. A tervezetben kitüntetett területek csak házhelyeknek és kerteknek engedélyezhetők. Első sorban a meglevő utak mellett adható engedély, új utak, csatorna stb. csak akkor készítendők, ha a vételári többletekből befolyó jövedelemből azokat elkészíttetni lehetséges lessz. Azon telkek, melyekre több a jelentkező, árverés utján a legtöbbet ígérőnek engedendó'k át. Dr. Antal Géza az állandó választmány jayaslatának pótlásául indítványozta, hogy a telkek eladásából befolyó vételárfölösleg t. i. azon összeg, mely az uradalmi pénztárba beszolgáltatandó vételáron felül marad, takarékpénztiírilag gyümölcsöztessék, teljesen külön számadásban kezeltessék, s ebből más célra, mint az uj városrész-utcára stb. semmi ki ne adassék, nehogy külön számadás hiányában a közpénztárra bárminő teher is háruljon. A képviselőtestület dr. Kende Ádám hasonló irányú felszólalása után az indítványt egyhangúlag magáévá tette. A korcsolya-egylct telekkérvénye szolgáltatott még néhány felszólalásra okot. Bartlialos, magát utálni, ha szerelmi ömlengéseivel nem hagyna fel. Ne utáltassa meg magát az Istenre kérem! — Nem is fog szeretni soha? — Nem — felelte határozottan. Sem magát, sem mást, soha. Neküuk szegény leányoknak nem való a szerelem. Mert csak veszedelmet hoz reánk. Magunk jobban megélünk, mintha egy szegény emberhez megyünk férjhez, más pedig bizony ránk se néz tisztességes szándékkal. Legfeljebb a vágy kergeti az urakat utánunk, ha csinosak vagyunk, de nem az igazi becsületes szerelem. Nagyon okosan beszélt a kis fruska. S ez az okos beszéd, mondhatom kiábrándítókig hatott reám. Számító hölgyecske — gondoltam magamban, aki gimplit szeretne fogni bennem 1 Csakhogy bennem nem fog ám! Neki feküdtem a tanulásnak. Egész nap hozzá se szóltam. Jó reggelt kisasszony! Jó estét kisasszony ! Ennyi volt az egész beszélgetésünk ! Persze, hogy az egész tanulás inkább csak szimulálás volt. Mert a sorok közül folyton reám mosolygott az ő édes, szép orcácskája és a fekete betűk helyett piros ajkai közül elővillanó fehér fogait láttam folytonosan, melyek olyauok voltak, mintha hó esett volna a vérpiros cseresnyére. Hanem azért egy uapig csak kiálltam a torturát. Másnap, mikor ebéd után hazajöttem, hogy folytassam a tegnapi önkin zást, egyszerre csak Steinberger, Szenté felszólalásai után határozatba ment, hogy a koresolya-egylet a jelenlegi területet ideiglenesen 16 írtért kapja bérbe, fenntartja a város a jogot, hogy a terület végleges rendezésekor a koresolya-egylet céljaira más helyet jelöljön, s c célból, valamint a pavillon helyének kijelölésére, az illetékesekkel helyszíni szemlét tartat. Balassa Lajos telkének megvétele ügyében a jan. 14-ki közgyűlés hoz érdemleges határozatot. Iparos tanonc iskolai bizottság tagjaiul az iskolaszék tagjain kivül Baranyai Zsigmond, Hajnóczky Béla, Gaál János, Néhman Gábor választattak meg. A központi választmány tagjaiul a következők választattak meg: Steinberger Lipót, Barthalos István, Galamb József, Hanauer Béla, Fischer Adolf, Kovács István, dr. Kluge Endre, Martonfalvay Elek id., Paál István, dr. Rechnitz Ede, Saáry Lajos, Sült József. A közgyűlés este órakor ért véget. A Jókai-kör szini előadása. A Jókai-kör ismét egy valóban élvezetes estét szerzett a lefolyt héten — csütörtökön — Pápa műkedvelő" közönségének- Három egyfelvonásos vígjátékot adott elő a műkedvelők olyan gárdája, a milyennel bizonyára nem sok vidéki város dicsekedkedhetik. A szellemi élet magas színvonaláról tesz tanúságot úgy maga az előadás, mint az a nagy érdeklődés is, melybeu az előadás részesült; a színházat ugyanis egészen megtöltötte az előkelő közönség, melynek soraiban mindvégig ott láttuk Fenyvessy Ferenc közszeretetben álló főispáuuukat is. Az első darab volt Az esernyő c. angol vígjáték. A hárotn közül ez volt a leghosszabb és ebben van a legtöbb esemény és történet, minélfogva ennek előadása volt tulajdonképpen a legnehezebb. Egy kalandvágyó úrfi (Paur Ödön) már egy hét óta üldöz egy fess fiatal asszonykát (Harmos Etelka), s midőn azt egészen a házáig követi, szemben találja magát régi barátjával, ki az asszonykának — férje (Patay Árpád). A férj uram nagy garral lép fel, de csakhamar kénytelen meglapulni, mert ő is ludas, t. i. nem régiben esernyőjével és kíséretével szolgált az utcán egy esiuos missznek (Hanauer Ilonka), a miről régi legéuykori barátja is tud. Ebből származik a bonyodalom. A szereplők aránylag nehéz feladatukat mind szép sikerrel oldották meg. A fő női szerepet bekopogtat az ajtómon Vilmácska és kér, hogy men jek át hozzájuk. Átmegyek azzal a szent elhatározással, hogy hideg s könyörtelen leszek. A mama künn volt a konyhában. Vilmácska ott ült a varróasztala mellett; — Haragszik reám? kérdezte. — Nem. Csak fájt, a mit mondott. Én meg tudnék halni magáért s maga utál, mert szeretem. Felkelt az asztal mellől és felém jött: — Jobb, ha mi nem látjuk egymást többet, — mondta, s mintha köny ragyogott volna a szemében. És egy pár perc múlva zokogva jött be a szobámba és a vállamra borulva, félig lecsukott szemmel, pihegő ajakkal adta az első csókot, míg halkan suttogta: — Szeretlek, szeretlek! A szigorlaton egyhangúlag elbuktattak ugyan, de ezt az első adott csókot, a sok kapott csók után — sosem fogom elfelejteni . . . — A legkedvesebb csók — kezdte a másik, — az első csók, melyet raboltunk. Ez az igazi csók, mely nem önként kínálkozik, mint az elénk hullott gyümölcs. Ennek van értéke, mert a megszerzéséhez bátorság kell s mert csak az ilyen csók igazi szerelmi diadaljelvény. Az én első rablott, csókom története nem is olyan nagyon régi történet. Mert hiába tartjuk magunkat, mi férfiak, már busz éves kölyök korunkban vakmerő nőhódítóknak, az igazat megvallva ugy