Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-11-27

XXV. év. 1H08. november 27 48. szám. PÄPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖDB PÁPAI, S NÁNA-VIFLEKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utr.a 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos: dr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: di-. Itör-ö.s Exidr-e. Elemi iskoláink államosítása. Kényes tárgyat pendítünk meg. Tudjuk nagyon jól, hogy ma még sokan irtóznak elemi iskoláink államosításának még a gondolatától is. Irtóznak és félnek a nélkül, hogy félelmüknek bármiféle alapja volna. Eljó' azonban az idő, mikor akarva nem akarva komolyan foglalkoznunk kell ezen, most még sokaknál visszatetsző' eszmével. Ez az oka, a miért szőnyegre hozzak ezt a tárgyat és elmondjuk nézetünket azért, hogy szóljanak hozzá mások is. Ugy hisszük, hogy ezen most még kényes kérdésnek csak előnyére fog szolgálni, ha meghallgatjuk azokat, a kik az eszme megvalósítása mellett vagy ellene foglalnak állást. Ha csak egy pillantást vetünk is a hitközségek számadásaiba, azt fogjuk tapasztalni, hogy azok iskoláikat már most is csak nagy áldozatok árán képesek fenntartani, pedig még sincsenek úgy berendezve, a mint azoknak törvényeink értelmében berendezve kellene lenniök. Ha pedig a hitfelekezetek iskoláikat a törvény és a kor követelményeinek megfelelőleg akarják felszerelni, fenntartani és kellő számú tanítóikat díjazni, oly óriási hitközségi adóval kell majd magukat megróniuk, hogy azoknak elviselése a szó szoros értelmében türhetlenné fog válni. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők A lap ára: Eírész évre ii frt, félévre H frt, negyedévre i frt 50. Egyes szám ára 15 kr. Törvényeink megkövetelik, hogy hat- j mikor már más kibontakozás éppen nem van tanulónál többet egy osztályba felvenni í fog rendelkezésünkre állani, előzzük meg a nem szabad. Vannak azonban nálunk elemi • bajt akként, hogy a négy hitfelekezet közös osztályok, a melyekben 90, 100, sőt V>() egyetértéssel határozza el, miszerint a kortanulót is felvettek a hitközségek elöijárói, mánynál iskoláik államosítását fogják kéreltermészetesen azért, mert azokat másként j mezni. elhelyezni nem tudták. Ha tehát az elemi! Nem kell megijednünk az államosításiskolák fenntartására fordított hitközségi < tói. Ha a hitfelekezetek komolyan és higadók, már most is nagyoknak mondhatók, gadtan megfontolják a dolgot, befogják mennyivel fognak emelkedni akkor, ha a látni, hogy semmi félteni valójuk nincsen, kir. tanfelügyelőnek eszébe talál jutni, hogy. Tegyük fel, hogy a vallás és közoktaa törvénynek kivételt nem ismerő intézke- J tásügyi miniszter államosítja iskoláinkat, déseit Pápán is jó lesz végrehajtani, illetőleg a törvénynek érvényt szerezni. Több mint bizonyos tehát, hogy elfog jönni az idő, mikor elemi iskoláink államosítását azok is sürgetni fogják, a kik iskoláink államosítását, pénzügyi, haladási és sok más czélszerüségi okokból támogatják. Értsük meg egymást, ne jöjjünk tűzbe mikor erről a tárgyról szólunk, tárgyaljunk komolyan és higgadtan. Miről van tulajdonképen szó? Arról, hogy Pápán a négy hitfelekezet lássa be, miszerint elemi iskoláinkat, a kor követelményeinek megfelelőleg csak óriási áldozatok árán lesznek képesek feunakkor be fog következni az az eset, hogy az állam birtokába veszi a most rendelkezésünkre álló iskolaépületeket, valószinű, hogy még bért Is fizet ezekért a hitközségeknek, kinevezi a most is alkalmazásban levő tanítóinkat, sőt még egy-kettővel mégis szaporítja azoknak számát, mert a mint fennebb is kimutattuk, a tanítók jelenlegi létszáma, a tanulók számához viszonyítva nem elegendő. Ez volna az a nagy változás, a mitől most még rettegünk, de igazán ok nélkül. Iskoláink államosítása esetére, legtöbben attól félnek, hogy a hitoktatás ezen állami intézetekben nem lessz olvan rendtartani. Nehogy tehát akkor jusson majd i szeres, mint a felekezeti iskolákban volt. eszünkbe az iskolák államosítása, mikor J Engedelmet kérünk, ez a félelem alaptalan, már a terheket elviselni nem tudjuk, mikor 1 oknak pedig tarthatatlan, mert épp úgy mint leroskadunk a nagy hitközségi adók alatt, ' a felekezeti iskoláinkban, a vallástanítás TA RCA. Erzsébet királyné emléke.*) — «A Pápai Lapok* eredeti tárcája. — Irta: Kis Ernő. Alig két hónappal ezelőtt mély gyászba borultan állottak körül egy koporsót hazánk nagyjai, Magyarországnak rajongásig szeretett királynéját temették. Szevnf-tük volna megállítani a koporsó vivőit: megálljatok, ne zárjátok Őt falak közé, ne oda tenussétek az ősi császárváros fejedelmi kriptájába, enyh: pihenő helyet készítünk mi a mi jó királynénknak hazánk valamely tündérszép vidéken, ott a hol éltében is oly szívesen időzött a csodaszép természet ölében. Hasztalan volt minden sóhajtásunk, mint hulló levelek szállottak utána messze idegenbe. Mikor az ősz közeledtét jelentő szellő először suhant keresztül az erdőn, s nyomában földre hullott az első elsárgult levél, akkor vettük a szomorú hírt, hogy az elsó lehulló falevéllel örök álomra hunyta le szemeit a természetnek oly hű barátja, Magyarország nagy királynéja, a mi felséges asszonyunk. *) Felolvasta szerző a Jókai-kör f. hó 19-én tartott Erzsébet-emlékünnepén. Mintha csak az egész természet, a felhők hónába nyúló erdők, a hervadásuak induló mezők, a hulló falevelek mind-mind gyászba borultak volna, mikor utolsó nyughelyére vitték Magyarország tündérszép királynéját, ki annyiszor keresett gyógyulást ! a természet ölében édes fájó emlékeivel. Mint nehéz felhő' úgy borult rá a bánat egész Magyarországra, minden magyar szív temetett akkor, minden szempáron a báuat könyje ült. A nagy nemzeti gyászban bár a mi Körünk minden tagja kezdet óta osztozott, mégis elhatároztuk, hogy dicsőült Királynénk névünnepóu az t) feledhetlen emlékezetét megünnepeljük, óh bár emlékeimet, miket a történelem nagy könyvének évlapjairól szedegettem össze, a mi Jókai-körünk nevéhez méltóképen tudnám koszorúba fűzni és rá helyezni nagy halottunk százszor megsiratott koporsójára. Nem hiába, hogy nem mi temethettük el dicsőült királynénkat, mi még mindig temetünk, midőn nap-nap után megújul egy-egy emlék, a miknek feltüntére visszasír azután lelkünk, a kit elvesztettünk. * 1898. szept. lü-én, — így fogja majd mondani a történelem, — Magyarország hőn szeretett nemeslelkü királynéja, a genfi tó partján, egy olasz anarchista gyilkos merényletének áldozata lett. A történetíró megdöbbenve fogja tollára venni ez eseményt, s csodálkozva kérdi majd, van-e ezen rettenetes eseményhez hasonló az egész világtörténelemben '! Királyok, királynék éltük árával elégszer meg1 fizettek már a hatalomért, fényért, mi osztályrészükül jutott, de elestek ellenfeleikkel való küzdelmükben, s haláluknak magyarázatát adja a történelem. De ahhoz hasonló esemény, a mi a genfi tó partján történt, még nincs beírva a népek történetébe, ok nélkül kellett elvérzenie egy nemes szívnek, csupán azért, mert egy királyné keblében dobogott. Páratlanul áll e szörnyű tett a világtörténelemben, s feltámad utána lelkünkben a sötét kérdés, nem egy irtóztató korszak előre vetett árnyéka ez? . .. E rettentő eseménnyel a történelemé lett immár Magyarország szeretett királynéja, s neve után bejegyzi majd a történetíró, hogy idegen származású királynéink közül nem szerette úgy egy sem, mint Erzsébet királyné Magyarországot. Miksa bajor herceg és Ludovika hercegnő leánya volt a mi jó királynénk, ki 1837. december 24-én született Münchenben. Már serdülő leány korában karcsú termete, bájos arca, a melyből élénk szempár ragyogott elő, setétszinü dús hajzata, a mely mintegy korona övezte körül már ez időben fejét és homlokát, megnyerő külseje, s természetes nemes szivjósága miatt mindenfelé bálványozták. Érzékeny jó szivét, s a természet szépségei iránt való nagy előszeretetét Ac . ^^^^ ^^||^^ ^^^^^^L