Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-07-24

PÁPAI LAPOK. 1S08. július 24. hogy legalább idejében tisztuljanak az eszmék, s a legközelebbi jövőben mint egy fontos kérdéssel a közgyűlés zöld asztala mel 1 et t fogla 1 kozzu nk .*) Csoknyay Károly. Városunk és a kórházügy *

#

) (Két közlemény.) Dr. K ö v i Józseftől. A kórházuk az emberszeretet templomai, jótékony intézetek, melyeket egyesek vagy társulatok áldozatkészsége emelt betegség által ínségbe jutóit szegény embertársaik számúra, hogy ott gyógyulást nyerve ismét hasznos munkásaivá válhassanak ÍI nagy emberi közösségnek. A jótékonyság gyakorlását esnk a szív törvényei írják elő, éppen ezért az állam nem avatkozik be paranesolóIag s nem kötelez senkit sem nyilvános kórházak építésére, a már tényleg fönálló kórházakban azonban legfőbb felügyeleti jilírát gyakorolja, de csak egés/.ségrendú'ri tekintetben. Má^ elbírálás alá esnek terniészelesen a jávványkórházak -, melyek kiizCÍ/IV;S-C///VV////' intézmények s melyeknek felállítására minden ezer lakoson felüli község a törvény értelmében is kötelezett. Az úgynevezett . magáugyógyintézetok- pedig üzl"ti vállalatok, Ind csak gazdag emberek egészségét reparálják — jó pénzén. Azt tartják: a szegénység nem szégyen *) Közérdekű voltára való tekintettel szívesen adtunk teret városunk érdemes tejeyy/.öie cikkének um'lkíil azonban, hogy a cikk tartalmával azonosílanók masniikat **i \ lapunk -S-ik száma vezércikkében lo^hill [elhívásnak eredményeként .1 kórház íijryéhez már mull szaiaiiiikbai. iuen tiiryeleiiireiuéltoan szólt hozzá dr. Itecliiiit/. Kde. iiröm>iiikre szolpál, 1 iiíjny most a lejrilleléki'sebii helyről — a nöi kórház főorvosától ko/iiiheiuuk eji\. az iejyet minden részletében isinertelő, jeles tanulmányt. I s így pirulás nélkül bevallhatjuk mi is, j hogy Pápa városa a dunántúli városok sorában lényegesebb törzsvagyon hiányában, tehát szegénység tekintetében igen kiváló helyet foglal el. A város anyagi erejét kizárólagosan a lakosság adóképessége képezi, bár adózó közönségünk az, mely leghangosabban és leggyakrabban tiltakozik ezen állítólagos képessége ellen, mint azt a különben lojálisán működő adókivető bizottság évről-évre tapasztalja. Annyival dicséretesebb, hogy városunk soha sem szűkölködött kórházak nélkül, igaz, hogy azok fönntartása városunknak soha egy garasába sein került, hála érte úgy egyesek, mint egyes társulatok nemes gondolkozásra valló áldozatkészségének. Három kórház is létezik városunkban, melyek dicséretes buzgósággal és elég hivatottsággal gondoskodnak a város és ridékéII "k szegény betegeiről. Az első és legrégibb ti hazai Irgalmas rend által fenntartott '••férfikórház;, mely teljesen felszerelt 40 ággyal, egy fő- és egy segédorvossal s a megfelelő ápolószemélyzettel rendelkezik. E hazafias rend jeles főnöke csak nem rég járt városunkban s elismerő szavakra sem szoruló munilioeneiával oly javításokat rendelt el, melyek elég alkalmasak arra, hogy a kórház működő képességél nagyban fokozzák s nemes rendeltetését a szenvedő emberiség javára, és hosszú időkre kiterjedőleg biztosítsák. Így csak a mííszertár kiegészítésére ezer forintot utalványozott s elren! delte, hogy e célra a jövőben is évenkint I kétszáz forint íordíttassék. A városi viz1 vezetékkel kapcsolatban új fürdőszoba építtetik, a modern ohirurgia óvó szabályainak figyelembe vétele mellett külön műtőlermet rendeznek be. a fertőző betegek számára 1 pedig elkülönített kórosztályok állíttatnak föl. Ezen üdvüa intézkedések városunkat bcláthailan időre felmentik azon erkölcsi kii telezettség (dói, }nujÍJ férfibetegek befogadására szolgála kórházról gondoskodjék. Időszerinti sorban ti második, a Chevra Kadischah által még a mult században alapított s tizenkét ággyal rendelkező «Izraelita kőrház», mely mintegy húsz évvel ezelőtt rendeztetett csak be újonnan egy tágas kerttel kapcsolatosan e célra épült házban, két világos teremmel, egy elkülönítő osztállyal, fürdőszobával s ÍI törvény által előirt mellékhelyiségekkel s ugyancsak saját épületében elhelyezett élelmezési intézetlek Ezen kórházak üdvös tevékenysége eléggé ismert városunkban, szent oltárait képezik a. felebaráti szeretetnek, nemes stílű emlékoszlopait a vallásos buzgóság áthatotta önzetlen humanizmusnak, mely valóban nem szorul gyarló dicséretemre. Kronologikus sorban most a «Kozalia Franciska>. pápai nőkórház következik, mely isid óta áll fönn s létezését néhai Csuzy Rozália és Esterházy Franciska grófnő úrnőknek köszöni, kik azt a női gyengédség sugalta fenkölt gondolkozással, betegség I állal gyámoltalanná vált nőcselédek számára alapították, moly példás intenciókat a kór• házi igazgatóság mind e napig hiven kövejtelt, azon törvényszerűs;! törvényből folyó, logikus megszorítással, bogy miután a esolédtörvény értelmében minden munkád") 'szolgálat közben megbetegod< tt cselédjét négy hétig tartozik gyógylcVzellet iii, csak ezen 1 határon íul terjedő idó'Mm ápoltatnak a betegek alapítványi költségen. A kegyurasági jogokat mindenkor az alapítványok ősei, az Esiorházy grófok, városunk kegyurai gyakoroltuk. K kórház tiz ágyra van berenMondjam-e még, hogy áldva szeretlek, Mint a hogy átkát szórja reád S üldöz az asszony, a kinek értem Vágyva megölted gyáva fiát? Moi'djam-e még, óh, hogy csak imádlak, S kárhozatudban osztozom én? Egyre miattam üldöz a sorsod, S nem sikerül majd összetipornod, Veszni fogunk, e vésznek ölén. — Jer le a mélybe, szállj le pihenni, Árva szivünknek nyugta leszen. Halva boruljunk a fövenyágyra, Ott pihenek majd hült sziveden. Iis a korall majd rakja fölénk is Viz fövényéből grottasirunk, S míg a bocsánat jő, mire vágytál És az ítélet hajnala felszáll, Addig a mélyben álmadozunk. Csók tüze érte, zárta le ajkát S két remegő kar átölelé, Ifja szeméből könnye patakzott, Melyből a hála in te felé. S a szem a szembe mélyed epedve Ajka az ajkán, szív a szíven. És körülöttük dúl-ful az orkán, Míg a szivükbe béke vonulván, Üdv leve abban a szerelem. Tombol a szélvész, most üli nászát Tengerek árján szél s a vihar. Mindeneket az égen, a földön Ködbeborongó fátyla takar. S kint e viharban babkoronáján Kgy kicsi ronccsal játszik a szél. Habtarajon száll majd fel az égbe, Majd meg az örvény rántja a mélybe S vészmadaraknak serge kísér. Az uj cégtárs. — Irta: Futó Mihály. — A „Barua, Hegyi és Társa" cég Ilédervármegye székvárosában egyike volt a vidék legrégibb bankházainak. Alapítói: az öreg Braun és az öreg Spitzer, kik külföldről szakadtak hozzánk az 50-es években, már rég a földben porlanak. Fiaik : Barna Zoltáu és Hegyi Árpád, kik a céget folytatták, mint magyarországi születésűek, magyar nevet vettek föl, érzület dolgában is teljesen beleolvadtak a magyar fajba. Mindketten agglegények: Barna 45, Hegyi 40 éves, hatalmas atléta alakok, magukon viselik a pomeráui eredet jellegét. Volt az ő férfias, szép vonásaikban valami megnyerő. Kifogástalan üzletemberek voltak, de egyúttal kifogástalan gavallérok is, nemes gondolkozással, uri kedvtelésekkel. Egyszóval: a német faj okossága párosult benuök a magyar faj szeretetremél tós ágával. „Csendes társuk" egy rokkant főhadnagy volt, aki csak tőkéjével vett részt az üzletben, mit még atyja helyezett el a cégnél és állandóan külföldön tartózkodott. A két gavallér bankárnak jobb keze volt az üzletben Kátay Béla, a főkönyvelő: 25 éves fiatal ember, tartalékos huszárhadnagy, aki viharos önkéuíesi éve után megkomolyodva, atyai örökségéből mintegy 2t).()IK) forintot megmentett és a cégnél helyezett el; özvegy édes anyjával csöndes egyszerűségben élt és szép fizetésével erősen takarékoskodott, hogy majdan, ha tökéje 10(1.000 koronára szaporodik, cégtárssá lehessen. A fiatal Kátay anyai ágon atyafiságban állt Tagányi honvédezredessel, kinek leánya: a szép Iza rég időtől fogva mintegy jegyese volt. A fiatalok ! csak ritkán láthatták egymást, mert Iza nevelőintézetben volt és nem is egy városban laktak. Ám a i szerencse kedvezett a szerelmeseknek és alig hogy a szép Iza a nevelőből haza került, Tagányi ezredes áthelyeztetett X-be. Iza oly szép volt, hogy az egész város, sőt az egész megye ifjúságát megbabonázta. Fejedelmi alakja, istennői szépsége, előkelő szelleme és bájos lénye cllenálhatatlauul vonzotta magához a férfivilág szivét, még az érettebb korú Barna Zoltánt és Hegyi Árpádot is rabul ejtette. Persze senki sem tudta Kátayhoz való eszméuyi vonzalmát. Hédervármegye pénzkirályai magukba zárták szivük titkát, de sokkal tapasztaltabb világfiak voltak, semhogy észre ne vették volna egymáson, hogy ők tulajdouképen egyért hevülnek. Egyszer aztán mégis csak érezték, hogy nevezetes mondani valójuk van egymás számára. A vallomás sehogy akaródzott menni: végre az ifjabbik, Hegyi kezdé meg a beszédet. — Igen fontos és elhatározó közlést kell önnek tennem, kedves barátom. Én nagyon melegen érdeklődöm Tagányi Iza kisasszony iránt, de észrevettem, hogy Ön is közeledett feléje. Remény és kétség