Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-07-24

1898. Julius 24. PÁPAI LAPOK. dezve, a tekintettel azon körülményre, hogy városunk nó'kórházzál nem bírt, a mindenkori kegyúr megengedte, hogy a t'érhelyhez képest nemcsak cselédek, hanem bármely kórházi ápolást igényid nőbeteg, akár városunk-, akár vidékbeli is befogadható legyen. Ez utóbbi kórház az, mellyel e helyen részletesebben foglalkoznunk kell, mely a mult év óta. — közigazgatási tekintetben jelleget változtatva, amennyiben a város azt tulajdonába fogadta s ez által magánkórház jellegét vesztvén, községi kórházzá minősült, s melyet ebhez képest most már «Yarosi nőkórháznalo nevezünk s melynek föntartása s gondozása, miután az alapítványi összeget e célra birtokba vettük városunknak nemcsak erkölcsi feladata, hanem szerződésszerű kötelessége is. Ezeket — szerintem — szükséges volt tájékoztatásul előrebocsátani. Nézzük ni ár most: mi képezi városunknak egyik legközelebbi teendőjét, hogy a kórházat illetőleg elvállalt kötelességének a város anyagi helyzetének érzékenyebb megterheltetése nélkül, de mindenesetre magához méltóan megfelelhessen? Hogy a közvárakozást kielégítsük, kell, hogy e kérdésre adandó válaszunk előtt, rövid körvonalakban mutassuk be a volt Rozália-Franciska kórház utolsó öt évi munkájának statisztikai képét. alkalmat sem mulasztottunk cl arra, hogy szavunkat fölemeljük városunk egészségügyének eme tnntos tényezőjének érdekében, bizonyos szkepszissel foglalkoztunk a kérdéssel s mindig attól tartottunk, hogy a dolog kivitele épen a pénzkérdés miatt, a megvalósítás által igényelt rendkívüli áldozatok miatt fog akadályokba ütközni. Azonban csalódtunk. A városi tanács a fontos ügyhöz méltó erélyt és buzgalmat, képviselőtestületünk pedig minden várakozást túlszárnyaló áldozatkészséget tanúsított ebben a kérdésben. A nagymérvű előkészítést igénylő dolog kellő gyorsasággal ment át a szükséges retortákon, s mikor körülbelül egy év előtt a városi közgyűlés napirendjére került a tanácsnak erre vonatkozó javaslata, a vizmíí létesítése ellen egyetlen felszólalás nem történt, s a határozat egyhangúságát disszonáns hang nem zavarta. Városunk fejlődésének közegészségügyi mizériáink voltak a legnagyobb akadályai. A most elkészült vizmíí e bajok orvoslására vezető utón az első rendkívüli fontosságú lépést jelenti, mely után —. hisszük s reméljük, • hogy mihamarább következnek a városunk clőbaladását biztosító további nagy alkotások: a csatornázás és a kórház. Már a vízvezeték elkészítéséi rendelő közgyűlési határozat megtörte a jeget, s a vizmíí elkészültének ötletéből a városházán életre kelt új szellemből örömmel látjuk a nagy jövőre hivatott jövő Pápa város nagy arányú körvonalainak kibontakozását. Kész a vízvezeték! Altalános öröm és lelkesedés kelt városszerte ama hir nyomán, hogy a városunknak vízzel való ellátására tervezett nagy mii a héten teljesen elkészült, s immár azt a közhasználatúi is bocsátotta. Még nem bosszú idővel ezelőtt alig volt valaki városunkban, a ki remélni merte volna, hogy nz óriási anyagi áldozatokat igénylő vizmíí ily rövid idő alatt, csakugyan meglcssz. Mi magunk is, a kik évek bosszú során át állandóan küzdöttünk a vízvezeték elkészítéséért, noha eg-vetlen Iskolai értesítők, ii. Ev. ref. főiskola. Gonddal, szakértelemmel és pedagógiai tapintattal állította össze idén is az ev. ref. főiskola értesítőjét az akadémiai és gimnáziumi igazgatóság. Az intézetnek belső életéről és külső szerepléséről is teljes és híí képet nyújt ez a kötet. Történeti adatok teszik az értesítő bevezető részét, ezek közül egy sajnálatos s egy örvendetesét óhajtunk kiemelni. Az első, hogy az intézet tanári karában, mely csak a mull esztendőben váll teljessé, ismét j üresedés volt az év folyamán lieneze Zsigmond I rajztanár távoztával. Az örvendetes adat az, hogy a most lefolyt tanévben nyílott meg az intézetben az első parallel osztály, biztos jeléül annak, hogv : hogy a régi és hírneves iskola a fejlődésnek útján ! van. Az iskolám, de városunkra is rrndkin'il fontosnak és kívánatosnak fart jak, hogy e fejlődés folytonos legyen, hogy, ha szüksége* lessz — és szükséges lessz — a parallel osztály jövőben isjelálliftassék, esetleg keffö: az első és második évfolyam részére, l'gyancsak a történeti adatokban emlékezik meg az értesítő dr. Kőrös Endre tanár, lapunk felelős szerkesztőjének székfoglalójáról a következőkben : ..Értesítőnkben dr. Körös Kiulre székfoglalóját közöljük egész terjedelmében. Örömünkre és büszkeségünkre szolgálhat, bogy a világirodalmi birességü költemény, melyből eddig csak kisebb töredékeket fordított le Szász Károly, főiskolánk egy tanára kitűnő fordításában s a mi értesítőnkben lát először, teljes egészében, magyar nyelven napvilágot." Minthogy tudtunkra e műfordítás a AValterdal -- s a bevezető értekezés az ősz elején külön kiadásban is meg fog jelenni, részletesebben akkor fogunk vele foglalkozni. A történeti adatok folytatólag az iskolai ünnepélyekről emlékeznek meg: a tiz szobor, március 1").,, április 11. stb. ünnepeiről. Március lő-cn avatták fel az új ifjúsági zászlót, melyet a T<nragé> dános elnöklete alatt működő gimn. segítő egylet buzgólkodása szerzett meg. Kontos e fejezetnek utolsó pontja is, mely a helyiségváltozásról szól, elmondván, bogy a főgiinn. épület új szárnyába jövő évre a tlieologia és a pénztár jő, a konviktus pedig a régi kórházépület teljesen átalakított helyiségeiben nyer elhelyezést. A főiskola alkatrészei focim alatt első sorban a tlieologia akadémiáról szól az értesítő. Az akadémián öt rendes tanár tanított, kik közül kell, hogy megemlékezzünk Kis .János és Té>th Dániel professzorokról, kik immár tanári működésük ötödik évtizedébe lépve szolgálják az igazi tudósok lankadatlan szorgalmával s a tanítók örökifjú lelkesedésével a kultúra ügyét. A theol. hallgatói száma ez évben is igen kevés volt : 19, a mit a papi fizetések rendezetlen voltának kell felrónunk. A főgimnázium tanári kara 14 rendes tagból, egv óraadóból és öl felekezeti bitokiatóból állott. A végzett tananyag részletes előadása és a tanulók névsora és osztályzata után statisztikai táblák következnek. Kzok szerint a gimnáziumba beiratkozott -b~>l tanuló, vizsgálatot tett 42*. A tanulók közt vallásra volt : ev. ref. 2o9, ág. ev. r. kath. f>9, izraelita '.'4. Anyun geh re nézve az összes fanidé,k magyarok rolfak. Az előnienetelközött hányódik a lelkem. Mi vetélytársak nem lehetünk, ez az egy bizonyos. Ha talán On oly szerencsés, hogy jogokat szerzett volna iza kisasszonynál . . . — Edes barátom, én is éppn e tárgyról akarok Onuel beszélni. En is épen olyan érzelmeket táplálok, mint On, de jogszerzésről szó sem lehet. Hisz még nem is szóltam e tárgyról Izának. Észrevettem, hogy Ön is lángol érte, és épen azért nein nyilatkoztam, mert azt hittem, hogy On már megnyerte az ő szivét. — Sajnos, ezt nem mondhatom. Iza barátságos, gyöngéd és szeretetreméltó irányomban, az igaz, de szerelemről nem volt közöttünk szó. Tovább azonban már nem hallgathatok. — Jól is teszi barátom. Nyilatkozzék meniől előbb. — Nem úgy van az, édes Zoltán. On sokkal gazdagabb és tapasztaltabb ember, mint én. Oné az elsőség. Aztán — hiszen Ön az idősebb. — Ez az elsőség nem nagyon biztató, kedves Árpád. — De hiszen nem viselhetjük el továbh a bizonytalanságot. Jobb a bizonyos rossz, miut a jónak bizouytalan volta. Iza eléggé ismer már bennünket, választhat. Hadd tudjuk meg, mit remélhetünk. En az elsőséget Önnek engedem át. így versengett a két nemesszivü jóbarát. Végre is abban egyeztek meg, hogy egyszerre írnak Izának és pedig még aznap este, hogy a válasz már másnap reggel kézbesíthető legyen. * Harmadnap a két cégfőnök szokásuk ellenére nagyon későn jelent meg az üzletben. Elsőnek érkezett Barna: mogorván temetkezett a rengeteg irományokba ; föl se pillantott az árfolyamok tanulmányozásából, mikor a belépő Hegyi üdvözölte: — Barátom, azt hiszem : szerencsét kívánhatok Önnek, a sikerhez. Nehezemre esik ugyan, de higyje el. hogy nem sajnálom Öntől, tudva azt: mennyire megérdemli On oly kiváló hölgy szereiméi, mint Iza. Barna elbámult és halkan ennyit szólt: engem Iza visszautasított -— Vissza? Ont? hiszen engem utasított viszsza! Azt írta, hogy c.supáu baráti ér/elmekkel viseltetik irántam. - Ugyanazt írta nekem is, hozzátéve, hogy szivét már másnak adta. Azt hittem, hogy ez a „más" — On. A két jóbarát elgondolkozva, mélyen hallgatott. A kinos tárggyal végeztek — az üzleti napi teendőkhöz kellett fogniuk. Az ősz vége felé közeledett és miután Kátay, a főkönyvelő még mindig nem vette ki szabadságidejét, megkérdezték, hogy mikor akarja azt megkezdeni. A liatal ember kissé zavarodottan állt e kérdésre főnökei előtt. „Ha megengedik, monda úgy — épen októberben voltak — e hó 29-én kezdem meg szabadságomat." — Talán látogatóba utazik Ön? — Nem, hanem megnősülök; 29-én lessz az esküvő. — No, ez derék dolog, Szivünkből örülünk! És kit vesz cl? — Tagányi Iza kisasszonyt, ki rokonom is, mint talán tudni méltóztatik . . . A főnök úrak arca egyszerre rideggé változott. — Megkapja a kért szabadságot és most mehet, Kátay úr — monda Hegyi. — Volt talán más mondani valója Hegyi ur? kérd''- Kátav, megütközve a talpig derék főnök szokatlan, kemény hangján. - De igen, .-/.ólt eni>v. haragosan. Azt hi-zeni, bogy Ön nagy hibát követett el, midőn ily elo'k"lő hölgyet választolt. Gondolt-e Ön kimért vagyoni viszonvaira, s Tagányi kisasszony igényeire? De hiszen Jza ismeri az én viszonyaimat és örömmel osztja meg velem szegény sorsomat. -— Elmehet, vágott közbe ridegen Barna is. A boldog vó'legénv legkellemetlenebh érzések között távozott asztalához. — Kátayt el kell bocsátanunk, monda IL-gyi. — l'gy van, nem maradhat tovább nálunk, monda Barna. Nem tudtak megbarátkozni a gondolattal, hogy szívok választoltja az ö űzetett emberök otthonát h-ldogíi-a. — A két cégtárs a hosszú éjet álmatlanul töltötte. Klego-mlő idi-jök volt a meggondolásra, de arra is, hogy szivük nemes érzelmei föltámadjanak és győzedcli ueskodjenek. —• Ej, ej, barátom, pirongatta Barna önmagát: tegnap mikor megtudtad, hogy Iza szive másé, egészen belenyugodtál, hogy Hegyié. Es most, hogy tudod, hogy ez a „más" nem Hegyi, hanem Kátay, szabad-e neheztelned ? Ez nem szép, nem emberséges eljárás. Hiszen ez a Kátay igen derék, becsületes és — ifjú ember . . . így gondolkozott Hegyi is; és másnap, a mint a két cégtárs a bankban összejött, a fiatalabbik így szólt: — Barátom! Eu az éjjel nagyon sokat gondolkoztam s ma már egészen másként látom a dol-