Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-07-17
fennáll, felmutatjuk a 20°/ 0-os házbéradó (ez van városunkban) összevetését a házosztályadó tételeivel: egy szobás lakás fizet a házosztályadó legmagasabb fokozatában 1 frt 20 krt, a városunkhoz hasonló helyzetben levő városokban 5 frt 34 krt, 2 azobás lakás a házosztályadó alapján 3 frt CU krt, házbéradó alapján 11 frt 85 krt, 3 szobás lakás házosztályadó alapján 6 frtot, házbéradó alapján 21 frt 59 krt és így tovább, úgy hogy a többlet, a melyet a házbéradó alá tartozó városok fizetnek, a házosztályadó díjtételének kétszerese só't háromszorosa. Ily körülmények közt nagyon is indokolt a házbéradó alá tartozó városok feljaj dúlása s azon óhaja, hogy ők is házosztályadó alá soroztassanak, s így az a súlyos teher, melyet egy véletlen — az a körülmény, hogy a lakások felénél több van-e bérije adva — ró rájuk, enyhíttessék. Ezt célozza Nagyvárad város fölterjesztése is, és szerintünk a házosztályadónak általánossá tétele kétségkívül nagyon egyszerűsítené adórendszerünket, mert akkor mindaz, a ki saját házban lakik, házosztályadót űzetne, a bérbe adott lakások pedig a bérjövedelem alapján adóznának. Meg kell jegyeznünk, hogy nem tartjuk valószínűnek, ismerve adórendszerünk alapelveit, hogy a .házosztályadó mostani legmagasabb fokozatát a pénzügyminisztérium ezen esetre elégmagasnak találja, s így a mostani legmagasabb fokozat mellé valószínűleg egy ujabb fokozat jönne, melybe a városunkhoz hasonló helyzetben levő városok tartoznának. Ez az ujabb fokozat azonban kétségkívül alatta maradna a 2U"/ 0 béradónak. Kérni mindenesetre lehet a mostani III. osztályba soroztatást, mert az arányos adózás ily kérelem mellett szól, a házosztályadó mostani tételének emelésével a kérelem teljesítése esetén mutatkozó hiány könnyen el Yolna tüntethető, s éppen azért teljes szívvel-lélekkel támogathatjuk Nagyvárad felterjesztését. A pénzügyminiszteri munkálat előszavában kifejezett irányzat azonban inkább engedi remélni, hogy egy más módon lessz az enyhítés eszközölhető, úgy t. i. hogy a 20°/ 0-os házbéradó megszüntettetnék, vagy a mostaninál kevesebb városra szoríttatnék, s helyébe mint maximum a 16'Y 0-os házbéradó lépne, hisz még ily kulcs mellett is mégegyszer, sőt másfélszer annyit fizetnének a házbéradó alá tartozó városokban a saját házukban lakók, mint a házosztályadó alá tartozó városok hasonló helyzetben levő lakosai. Remélhetjük ezt azért, mert maga a pénzügyminisztérium indokoltnak találja az általános házbéradó alá tartozó városoknál annak megfontolását, hogy «a lakrészek felének bérbeadásán túl a lakosság egy bizonyos száma is az általános házbéradó alá tartozandóság kritériuma gyanánt állítassák föl, nehogy egy nagyobb ipartelepnek keletkezése a különben jelentéktelen községet a 20 n / 0-os általános házbéradóba sodorj a.» Két út van tehát a házbéradó csökkentésére : egyik a házosztályadó alá soroltatás, mely azonban — s ezt szükségesnek tartjuk kiemelni — a házaknak csak a háztulajdonos által lakott részeinél szerezne adókönnyebbítést, másik a l()°/ 0-os házbéradó alá soroztatás, mely az összes lakásokra vonatkoznék, s a házadó terhet a mai összeg 1 . részével csökkentené. A képviselőtestület mindkét módozatra nézve élhet fölterjesztéssel, legalább nem vádolhatják mulasztással s azzal, hogy uem volt érzéke ily fontos ügyben a város érdekeinek képviselésére. Dr. Antal Géza. Az ugodi választókerület igen tisztelt választó polgáraihoz! Az országgyűlési ülésszak bezárta után szeretett kerületembe viszatérvén, kötelességemnek fogom tartani, bogy választó kerületemben körutat tegyek. Hogy ezt mindeddig nem tettem — ámbár már néhány hete itthon vagyok — annak egyszerű oka az, hogy nemcsak képviselő vagyok, hanem gazda is és pedig — úgy mondják •— lelkiismeretes gazda. Már pedig mint azt tisztelt gazdatársaim saját tapasztalatukból tudni fogják, ilyenkor az igazi gazdaembernek olyan sok a dolga, hogy hazulról hosszabb időre nem távozhatik el. Nem távozhatom el különösen én, ki képviselői minőségemben úgyis eleget voltam távol hazulról. Ez egyszer tehát — rövid néhány hétre — gazda voltom megkívánja, hogy engedjen neki a képviselőség, mihelyt azonban az aratási és takarítási munkálatok befejeződnek, sorban meglátogatom szeretett kerületem községeit. Ennek elmondására pedig az indított, hogy tisztelt polgártársaim ne gondolhassák rólam esetleg, hogy csak választásom előtt törődtem velük és kerületemmel, most pedig, hogy képviselőjük lettem, feléjük se nézek. Legyenek meggyőződve, hogy sokkal, de sokkal jobban szívemen hordom kerületem ügyét és sorsát mint valaha, mert hiszen most jobban ismerem, s ezért jobban is szeretem választó kerületemet. Ihászi puszta, 189«. jul. 13-án. IIazalias üdvözlettel Bauer Antal, az ujjoili iccr 11 let orsz. ItfprisRlüjo. A kórházügy. Városunk jelenlegi kényszerhelyzete - - a mennyiben ez egy női kórháznak azonnali fölállításáról gondoskodni tartozik — aktuálissá tette nálunk a kórházügyet és ebből kifolyólag fogj lalkozott a kórház-kérdés megoldásával a június I 3()-ikán megtartott városi közgyűlés. Miután ott I ennek a mostani és a jövendőbeli nemzedékre ; egyaránt fontos kérdésnek megoldása nem sikerült, továbbra is fönnmarad az ügy és várja alkalmas és célszerű megoldását azoktól, a kik erre hivatva vannak. A Pápai Lapok utolsó számának ez érdemirúinak, hogy röviden bár, dc az igazsághoz híven, elmondjuk Tivadar hadnagy ur gyors távozásának igazi okait. Mikor az ezredes a fogadtatás után bemutatta az ifja főhercegnek az ezred tisztikarát, tudatta vele mindjárt azt is, hogy a dunaparti szálloda első emeletét, az ö jövendő lakását, Maries alezredes úrral fogja megosztani, aki ezentúl melléje lessz beosztva hadsegédnek. Maries alezredes mogorva agglegény volt ucryan, mikor a zászlóaljával ki nem rukkolt, de mindig szerelte a fiatal tiszteket s az udvar, amely egy kis önállóságra akarta immár szoktatni Tivadar főherceget, keresve sem találhatott volna nála alkalmasabb katonai nevelőt. Ha a fiatal hadnagy hébehóba együtt akart mulatni a többi tisztekkel, ez ellen Maries alezredes úrnak nem volt egy szava sem; ö csak arra ügyelt fel lelkiismeretes szigorúságira!, hogy a főherceg pontosan teljesítse katonai köt.'h>sé:íét. Egyéb dolgaiba nem igen avatkozott bele. Ebben a tekintetben nem is lehetett rá panasza. A főherceg igazi benső őrömmel konnnandíroyott a bakáknak és mint szakaszparancsnok sokszor linilettc ki magát ügyességével és gyors felfogásával, íiry lelt el több hét s az ezred tisztikara, amely eleinte kissé fázott a fenséges kollegától, örömmel vette észre, hogy milyen jó cs hű pajtás akadt a főhercegben. Egy napsugaras, áprilisvégi napon történt, hogy a főherceg százada a gyakorlótérről hazafelé masírozott. A tavaszi levegő elárasztott mindent s a főherceget valami eddig ismeretlen, benső vígság töltötte el. Ha a kapitány nem lett volna a század élén s nem lettek volna emberek az utcán, úgy Tivadar főherceg bizonyára táncolt volna örömében, így azonban csak a szemeiből áradt ki sok, sok jókedv és olyan köm— j nyüuek érezte magát, hogy akái az egész világot hajlandó lett volna vállaira venni. Lám a főhercegeknél is így kezdődik a szerej lem. Mert a tavaszi levegőn kívül még valami más is növelte Tivadar főherceg jó kedvét s ez az a remény volt, hogy az a piros arcú, barna lányka, aki tegnap délelőtt künn állott a kaszárnyaudvar első emeletének nyilt folyosóján s olyau kedvesen elpirult, mikor ő olyan sokáig felnézett hozzá, künn fog állani ma is. A főhercegek nem igen szoktak csalatkozni reményeikben és Terka kisasszony, az ezredes úr tizenhét éves, mosolygó szemű leáuykája, ma is ott állt. a hol tegnap és Tivadar főherceg nagy örömére nemcsak hogy elpirult, de még mosolygott is. () legalább így látta és én nem ajánlanám senkinek, hogy az ellenkezőt állítsa, mert ámbár Tivadar főherceg még csak tizennyolc éves, de szerelmi dolgokban, ahogy ezt már tegnap este kijelentette bizalmas beszélgetés közben Misinek, az ő legbensőbb inasának, nem érti a tréfát. Misinek egyébként jócskán meggyült azóta a dolga, amióta Terka kisasszonyt először meglátta az ája. Gyakran órákon kérésziül olt ő fenséges gaz kellett leselkednie az ezredesek lakása előtt, hogy végre átadhassa Torkának azt az illatos ibolyacsokrot, amelyet fej vesztés terhe mellett bizott rá a főherceg. A jutalom uem is maradt el másnap, mikor a csokor ott pompázott a Terka fekete hajában. Ilyenkor azután jó napja volt Misi úrnak és vidámság költözött az ezredesek konyhájába is, ahol a szakácsné alig tudott hova lenni Terka kisasszony bohó jó kedvétől. Tivadar főherceg bámulatba ejtette a följcbbvalóit azzal a kitartó szorgalommal, hogy egyetlen délutánt sem mulasztott volna el és mindennap résztvett a kaszárnya udvarán tartott gyakorlaton. Persze, ők nem sejtették, mi megy végbe iiatal szívében, amely ekkor élte az első szerelem poétikus korszakát. A költészet mégsem elégítette ki végkép s egy napon az ibolyaesokor mellé egy papírdarabot is tett, amelyen arra kérte Terka kisasszonyt, hadd váltson vele csak egynehány szót. Sokáig nem jött válasz a levelére és Tivadar főherceg már az öngyilkosságok különböző nemein gondolkodott, mikor egy napon nagy robajjal rontott be hozzá Misi és összegyűrt papírlapot nyomott a kezébe. A papírlapon kuszált szarkabctükkel ez állott: „Holnap este hét órakor várom a lépcsőházban, apa csak nyolckor jő haza." Mennyire csalódnak az emberek, mikor azt hiszik, hogy egy nap csak huszonnégy órából áll! Tivadar főherceg szent esküt is tett volna arra, hogy legalább is huszonnégy esztendőből; dc azért az esti
