Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-01-01

1898. január 1. PÁPAI LAPOK igy méltányos, hogy a vízvezetéki tehérből ők is kivegyék különben is csekély részüket. Ily módozat mellett fizetnének a háztulaj­donosok házbéradójuk irtán kerek számmal 12%-ot; a többi adónemek pedig szintén kerek­számmal 6°/o' ot ; mert a házbéradó összege — az adómentes házakat is beleértve — majd­nem 40,000 frt, a többi adók összege pedig 50,000 frt s igy 40,000 frtra volna róva 4800 frt, 50,000-re pedig 3200 frt. Ezekben próbáltuk a városi tauács szabály­rendelet-tervezetét megvilágítani azon remény­ben, hogy sikerülni fog másokat is felszólalásra birni, a mi az ügy érdekében annyival kívána­tosabb, mert helytelen kezdet s helyteleu ala­pozás az adózás terén hagyja a legkeserűbb emlékeket, a hol mindenki ösztönszerűleg igyek­szik a maga terhét más vállaira tolni, s a hol még a legigazságosabb adót is igaztalannak szokták tartani. Itt, ha valahol áll a cicerói mondás: „ex malis eligere miuima ;< — két rossz közül válaszszuk a kisebbiket. Dr. Antal Géza. Iparvállalatok városunkban. (*+) Még alig egy évtizeddel ezelőtt vá­rosunk közgazdaságában jelentékeny tényező volt a malomipar. A Tapolca folyón levő mal­mok számos családnak, polgárságunk jelenté­keny részének nyújtottak biztos megélhetési módot, s e mellett a város részére, is oly jöve­delemforrást képeztek, hogy aunak bevételeit adó cimén is éveukiut több ezer forinttal gyara­pították. A közel vidéken (Devecser, Nemes-í)ömölk, Ilooka, T'íth, Szili községekben) gyors egymás­utánban létesült gőzmalmok válságos helyzetbe hozták malmainkat, A modern technika vívmá­nyainak felhasználása mellett készült gőzmal­mokkal a „paraszt-malmok" nem mérkőzhettek, * bár azoknak egy részét a tulajdonosok ujabb szerkezetű mümalommá alakíttatták át, e kisebb malmok üzemét az erős verseny majdnem tel jesen tönkretette. Az összes malomtulajdohosok jelentékenyen leszállították a bérösszeget; a molnárok, kiket azelőtt a parasztgazdák maguk kerestek fel gabnájukkal, most a legtávolabb eső falvakba is szekereket küldenek, hogyorlein valót gyűjtsenek, s mind ez nem használ: a még csak rövid idővel ezelőtt fényes virágzás­nak örvendő malmok üzemében pangás állott be. Igy tehát a Tapolca folyónak ezelőtt dúsan jövedelmező természetes vizi ereje most kiak­názatlanul — ha szabad e kifejezést használ­nunk — parlagon hever, s ez volt rugója városi tanácsunk egyik legutóbbi határozatának. Mészáros Károly polgármester ugyanis fel­terjesztést intézett városunk közönsége nevében a m. kir. kereskedelemügyi minisztériumhoz az iránt, hogy oly vállalkozóknak, kik természetes vizi erőt igénylő uj iparvállalatok létesítése tár­gyában odafordulnak, hívja fel figyelmét a mi­nisztérium Pápa városára, s a gyári vállalatok felállításához előnyös fekvésüknél s nagy vizi erejüknél fogva kínálkozó Tapolca-vizi malmokra. Ha polgármesterünk és a városi tanács gazdasági haladásunk előmozdítására minden módot és alkalmat megragad, ezt csak helye­selnünk lehet, de magához a felterjesztés érde­méhez ma még sok szavunk nincsen. A terv — bár egyelőié még tervnek sem nevezhetjük — olyan természetű, hogy annak esetleges ered­ménye iránt jóslatokba bocsátkoznunk nemcsak kockáztatott dolog volna, de egyenesen lehetet­leu. Városunk erdekében természetesen leghőbb és legőszintébb óhajunk az, vajha teljes sikere lenne a felterjesztésnek! TOLLHBGGYKL. Bakterek alkonya. Tragikomédia egy szakaszban karénekkel, tánccá] és dárdával. Szín: az empire*j-kabátos színház parkja fele­más kerítéssel, szabadságsznbnrral és koszorújával. Iilíi: Szilveszter éjjele, Személyek. Ürep bakter. IJakterli. liakterek. Bakterek kunt. Ki hitt ide minket az éj közepén Titkos követ által? Ki volt u bgény? A bástya tokának, a Csóka tőrének Hív éjjeli ó'rei mind begyülének, S dárdával a kézben és félsszel a szívben Várják be remegve : mii hallanak itten ? *•) Fővárosi ím'íljirálat szerint. Mert haj ! az odúban baglyok kuvikoltak ! Es baj ! leti'mo'ben a bakteri korszak ! Bakterji. En voltam a küldött, a gyászlepeles, Ki titeket hívni voltam köteles, Hogy: mért? — türelem csak'. — elmondja papám^ Én nem tudom, a papa tudja talán . . . (Öreg bakter sír.) Bakterek- kara. Hát csak ki a szóval! Hadd halljuk öreg, Mért hogy szemeidnek sós könnye pereg ? Itt egy zsebi kendő! . . . S most rajta, beszél,; A bakteripart csak nem érte veszély ? Öreg bakter (előre lép. a többiek kört alkotnak körölte/: ­Halljátok az iszonya, szörnyű mevényt: Nem tisztel e város sem kort, sem erényt, Ősz fürteimet megszégyenítette, Es vészt znditott rá a bakteri nemre. Kiadta Írásban, kiadta, ja — — jaj ! Vesszen ki mi bennünk a bakteri faj ! Ha mink lednlnlmk a magunk dalait, Más bakter utánunk nem kell soha itt ! () csacska Tapolca'. partjaidon Nem zeng sose többé érces bariton ! . . . Bakterek kara. 0 csacska Tapolca.' partjaidon Nem zeng ao;C többé érces bariton ! Örry bakter >is szünet után;. S a mes>ze jövőben mi kép tűn elém ? Nem örökli utódom, mi még ma enyém, S jár számkiüzötten bakterfi, az árva, Város kebeléből kiűzve, kizárva, Es szózatos ajkán megtiltva „kihal Bus éueke tört szive lángjaival ! . . . . . Bumm, bumm ! . . . toronyóra elkuiigja a ti/."t, S hozzá sose kongja: „Oltsad ki a tűzet!* , . . Bumm, bumm ! . . . toronyóra elver ti/.>"t,eg\ <>\ „S vigyázz a e-elédre!" — nem m mdja teneked. . . . Bumm, bumm ! . . . toronyóra éjfélre koiiog S nem kongja utána: „Jó éjt lakosok!" . . . Bumm, bumm ! toronyóra csak kon^. de hiába ! Mem visz haza senkit az óra lakába : Vidám borozóknak a napja leszáll, A bakter, a jókedv mind-mind oda már! dnlt Puszta-Csapról. Elékerülnek a zsebekből a menetrendek és grafikonok s rövid idő múlva egyértelmüleg megállapodtak abban, miszerint — fel­téve, hogy ba a kavicsos engedély nélkül el nem hagyta a bányát — semmiféle vonattal baj nem le­het. A veszedelem csak a pályán van. A hosszas tapasztalat és a hivatásuknak élő férfiak szakisme­rete nem sokára már azt is megállapítja, hogy az akadály csak is 71. és 72. szánni őrházak között, a fekete patak bidjánál lehet. A tegnapi eső alá­mosta a talajt, vagy a megdagadt viz elrombolta a hidat — szóval a forgalmi akadály csak azon a ponton lehet. Sebestyén alig figyel ezekre a szavakra. A talaj megrongálása, a hid alámosása, nála az egyre megy. Akár így, akár úgy történt a dolog, az ő útja el van zárva otthonától s ba mindnyájan el is hagyják majd a mozdonyt, ő az egyedüli, kinek hűtlenné lenni nem szabad. A síílyedŐ hajót kapi­tánya hagyja el utoljára, a veszélyben forgó moz­donyt annak vezetője őrzi az utolsó pillanatig. A csak lépésben haladó mozdony szokatlan lassú­sága mintegy fél álomba ringatta és ő, ki máskor az őrült sebességgel vágtató mozdonyon egyetlen pillanatig sem kalandozott másfelé eszméivel, most ki tudja mire gondol . . . A beteg feleség odahaza; a gyermek, ki eddig már bizonyosan a világra jött ... és ő itt távol tőle és még csak reménye sincs, hogy a legközelebbi órákban lássa Őket. Mindenki el fog menni és ő itt marad egyedül a túlsó oldalon, mert kötelessége erősebben tartja fogva mint a gálynrabot nehéz csörgő láncai. De hát nem kötelessége-e neki ott lenni most, a veszély pillana­tában ? Nem előbbre való-e amaz? Mit törődik ő ezekkel, mit neki mindez, mikor oda át felesége és kis gyermeke várják . . . vagy talán-talán nem is várják már többé . . . Kezei lassan, önkénytelenül reá nehezednek a szabályozóra. A í'elszabadtdt gőz egyetlen másodperc alatt hatalmas lökést ad a mozdonynak. A rajta állók kézzel-lábbal hadonázva igyekeztek visszanyerni az elveszett egyensúlyt s minden oldalról egyszerre hangzott a kiáltás: „Lassabban! Mit csinál!?" Sebestyén magához tért. Egy másodperc alatt megfékezte a rohanó gépet, mely ismét lassan, lépés­ben haladt tova. A távolból már látszott a 12. számú őrház. A gyakorlott szem néhány lépéssel tovább észrevehette a fenyegetett hidat, melynél már több munkás foglalkozott. A gép meggállt. Az urak leszálltak és fogad­ták az elésiető pályafelvigyázó jelentését, ki előadta, hogy a tegnapi esőzések által megáradt viz meg­rongálta a hidat, helyreállítása végett a legközelebbi állomásról barongjelzésmár munkásokat kért ós hogy az akadály helyreállítása reggelnél elébb nem ramélhető. A bizottság tagjai megnézték a munkálatokat, liendelkezésekot adtak a továbbiakról és minthogy időközben a kért segélygép a munkásokkal együtt is megérkezeti, szétosztották a különböző erőket és még egyszer utasításokat adva a pályafelvigyázónak, felültek a túlsó oldalon várakozó mozdonyra és haza utaztak. Sebestyén a fűtővel együtt ott maradt ;t mozdonyon a másik oldalon. K közben leszállt az est. A meggyújtott szurok­fáklyák fénye bevilágította a hid kornyékét. A mun­kások lassan, kimérten dolgoztak. A pályafelvigyázó, majd a munkálatokat intéző mérnök sürgető parancs­szava hallatszott, inig Sebestyén a mozdonyon állva, álmadozva tekintett ki az oda erősített ablaküvegen. Nézte az egyes mozgó alakokat. Látta a lobogó szövétnekeket, az egymásba verődött hangok zűrzavarosán jutottak tűiéihez és a mint az a kemény munkához szokott, edzett férfi mogorva arczczal, összefont karokkal nézett át az ablakou, az üveg mindinkább nehezebben bocsátotta át az emberek és a tárgyak körvonalait, a fáklyák világa homályosabban-homályosabban lobogott . . . talán a felszálló füst, vagy a vaskai apacsok lehulló ütései nyomáu támadó por volt-e az oka . . . Végre megvirradt. Sebestyén nem hunyta le szemeit. Ott töltötte az éjszakát a mozdonyon. A hid elkészült és moz­donya lassan, vigyázva ment keresztül rajta. A leg­közelebbi állomásra érve, még várakoznia kellett a megzavart forgalom helyreállítására és dél volt, mire útnak indulhatott haza felé. A megengedett legrövidebb menetidő alatt tette meg ez utat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom