Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-06-05

XXV. év. 1898. jimins 5. szám. PÁPAI LAPOK IPA VAROS HATÓSÁGÁNAK ES TÖBB PÁPAI, S PAPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT, KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirknreskedése, Főtér. Laptulajdonos: clr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: <3.r\ Kőrös Endre, Előfizetések és hirdetési dijak a lap ki a dó hivat a Iához k il 1 d e u d ö k. A lap ára: Egész évre fi frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára 15 kr. Közegészségügyünk hiányai. — Két közlemény. — Kétségen kívül álló tény az, hogy haladunk. 1890 óta sok történt, a mi nagy elmaradottságunkból képes lessz minket kivezetni. Igaz, hogy csak nagy áldozatok árán voltunk képesek előbbre menni, helyesebben eló'bbre rohanni, mert oly nagy volt elmaradottságunk, hogy estik nagy megerőltetett futással birtuk ott hagyni azt a mocsaras pozíciót, melyet sok évtizedes tétlenség, léhaság és konok nembánomság körülöttünk teremtett és melybe máinyakig belesülyedtünk. Csak elszánt és nagy megerőltetéssel bírtunk ezen életveszélyes helyzetből menekülni. Nem csoda, hogy már megkétszereződött a pótadónk, hogy már néhány százezer forint uj adósságot csináltunk és hogy biztos kilátásunk van rá, hogy mindez még szaporodni fog. Mert a haladás, a javulás, a reform sok pénzbe kerül. Sokat áldoztunk anyagi jólétünkért. Példák erre a dohánygyár, a csornai vasút és ujabban a bánhidai vasút. A dohánygyár már igen nagyban kamatoz; a vasutak csak később fognak kamatozni. Lakosságunk értelmiségének fejlesztésére és előbbre vite- j lére szintén hoztunk nagy áldozatokat. Pél- ! dák erre az elemi iskoláknak adott segély, j a föld míves iskola, a polgári leányiskola és ' képezde, a kollégiumnak és gimnáziumnak adott segély. Ezek már is érezhető nagy kamatot hoznak városunk lakosságának. A közegészség javításának céljából már készül a vizvezeték, mely hivatva lessz a lakosságot egészséges vizzel bőven ellátni. De ne képzeljük azt, hogy a vizvezeték egymagában már egészségessé fogja tenni a várost. Kell ehhez még sok más. Légió azon tényezőknek a száma, melyek úgy az egyes embereknek, mint az összes lakosságnak egészségét befolyásolják. A levegő javítása. Legfontosabb minden egyes ember egészségére nézve és így az első helyet érdemli meg a levegő. Minden embernek és állatnak folyton szüksége van levegőre; e nélkül néhány perc múlva meghal. A levegő a vérnek tápláléka. Minden ember születésétől fogva, a bekövetkezett halálig folyton lélegzik úgy éjjel, mint nappal, úgy éber állapotban, mint alváskor, \ sőt eszméletlen állapotban is, a tüdők se- j gítségével. A tüdőkből a vér felveszi a; levegő élenyét és e helyett már haszon ve- | hetienné vált légnemeket bocsát ki, melyek a kilégzés által a testből eltávolíttatnak. Ezen, az egész életen át tartó folytonos légcsere már eléggé mutatja, hogy a levegő mily fontos és hatalmas faktor az életben. Csak a tiszta levegő képes a vért kellőleg táplálni és felfrissíteni, a ki tisztátalan, az az rossz levegőt szí, az előbb-utóbb megbetegszik. Az orvosok mindennnap látnak erre példát. Ezer meg ezerféléké]) romlik a levegő. Az emberek maguk minden egyes kilégzés által tisztátalanítják a levegőt; a forgalom, mindennemű ipar és foglalkozás az útca és útak pora, a kiöntött szennyvizek, az árkok, a pocsolyák, az utcákon és udvarokon rothadó állati és növényi hulladékok, a lakások söprése és takarítása és még sok-sok más, mind rontják a levegőt. Van egy igen hatalmas levegő javító és tisztító, ez a növényzet. Minél nagyobb, kiterjedtebb kertek, sétányok vannak valamely városban, annál jobb annak levegője és megfordítva. Ebből következik, hogy Pápán rossz a levegő ; kevés város is van, a hol annyi a tüdőbeteg, mint Pápán. Azon jókora terület, melyen a város fekszik, sehol sincs megszakítva nyilvános sétány által, sőt magánkertek sem exisztálnak. Hideg, kopár utcákat látunk, még ridegebbek és kopárak — kevés kivétellel — az udvarok. Es innen kapják a lakások levegőjüket! képzelhetni milyen az! Ha már ki is nyitjuk az ablakokat, szellőztetés céljából, milyen levegőt kapunk? többnyire olyant, mely porral és sokféle piszokkal van vegyítve vagy telítve. A por még ezen felül sok betegség csiráját tartalmazza; ezért m-m TÁRCA. Törmelékek. REMÉNY. A szürke felhők óriás csoportja Egy pillanatra szerteszét szakadt, ti a kék egen vidáman mosolyogva Egy napsugár, mint tüz végig szaladt. A felhőrojtok fényben tündököltek, Minden piros volt, égő szinarauy . . . Biborzománccal vonta át a földet, — És mint a perc, úgy tűnt el nyomtalan. II. A FOLT. Fehér selyemből, ha reá hullt Rohsem mossák ki a sarat, Ha örökké is tisztogatják, A folt örökké folt marad. Elsimíthatják szerteszéjjel, Hiába! ... ha már mit sem ér! Sohsem lessz többé, úgy mint régen Vakító tiszta, hófehér. Pásztor Árpád. Probléma. A tPápai Lapok* eredeti tárcája. Irta: Báródl Géza. Az egész város tudta, hogy Gáldi Ilona és Somogyi Pál szeretik egymást. Ugy kísérte Pál mindenütt Ilonát, mint a napsugárt az árnyék. Az utcán egj'ütt jártak, a bálokon együtt táncoltak s a hol Gáldi Ilona megjelent, ott lehetett Homogyi Pált is látni. A leszálló est homályában kikönyököltek az Ilonáék ablakába s elmerülve suttogtak ott egymásnak szerelmes szavakat. Láthatta mindenki, hogy nem titkolódzanak. Egyáltalán karonfogvást is járhattak volna az utcán, senki meg nem botránkozik vala rajta. Im belenyugodott mindenki abba, hogy lakodalom lesz a vége. Az Ilona anyja mindenfelé beszélte már, hogy a kelengye készül, sőt el vau határozva a menyasszonyi ruha szine is. Eózsazsin selyem lesz, mert az a szin jól áll nagyon Ilonának. A több lányos mamák bizonyos elkeseredéssel nézték a készülődést, de azért igyekeztek örömüket kifejezni. Egy napon aztán, fényes kirakatban, ki volt téve közszemlére a dús kelengye és este felé, mikor a gázlángok kigyúltak, tömegesen bámulták a város szép asszonyai és leányai. Ilona boldog volt s Pál forró csókokba rejtette el alig palástolható vágyait. Istenem! mily kevés kell a boldogsághoz. Két szerető szív földobbanása és egy édes csók méze elég hozzá. Pál érezte, hogy szereti ezt a leányt erősen s a mikor oda szorította melléhez a szép fejecskét és megcsapta hullámos, selymes hajának illata, nem is gondolt egyébre, mint az üdvösségre, mely im ebből való. S a mikor elvált tőle és az ölelő karok lefejtettek a nyakáról, alig tudott elmenni. Ha künn volt már az utcán, még sokáig ott sétált az ablak alatt, lesve az ablak függönyön átszűrődő lámpafényben a leány árnyékát s megdobbant a szíve a nagy szerelemtől. S másnap újra kezdődött a csók és az ölelés. Édes napok voltak ezek. II. Pál búcsúzott a legényélettől. A hosszú asztal körül ültek pajtásai, a víg cimborák. Folyt a pezsgő s a tósztok nem apadtak el. Latocki Gergely magasra emelte a keskeny, törékeny poharat és éltetvén a mai nap hősét, már szájához vitte, hogy fenékig kiürítse a tartalmát, de mintha valami eszébe jutott volna, a félig becsípett emberek széles mosolyával nézett Pálra s szemeit hunyorgatva oda szólt hozzá :