Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-05-01
2. PAPAI LAPOK. Ezen nagy teherviselés legfó'képpeui oka, hogy városunk, a mely egészen a saját erejére van utalva, nem tarthat lépést fejlődésében azon igényekkel, a melyek most már minden vidéki város fejlődésének •elkerülhetlen feltétele. Hogy ezen súlyos adózási rend.-zer megváltoztatása a magas kincstár minden számbavehető károsodása nélkül keresztül vihető lenne és így városunk nagyobb áldozatokat hozhatna még mindig megoldásra váró intézményeinek fejlesztésére, ez a következő adatokból tűnik ki. Magyarországon az általunk beszerzett s ide •csatolt ailatok szerint 11 törvényhatósági joggal felruházott város terhére 1.533,485 frt 44'/ 2 kr., 17 szab. kir. és rendezett tanácsú város terhére 0(51,825 frt ÍHi'.j kr, öl nagy- és kisközség, valamint fürdő terhére 214,972 frt 'Ó0\ i kr, összesen 2.410,283 frt 7IV, kr lett az 1S9G-97 és 1808. évekre házbér adó cziméu évente előírva és behajtás alá véve. Az óíszes házadó előirányzat pedig az 1897. •évi költségvetési törvény szerint 10.000,000 frtot tesz ki, vagyis ezen összes előirányzott házadóból >i.549,710 frt 287 S kr a házosztály, s a már fentebb kitüntetett 2.410,283 frt 71 Vo kr, pedig a házbéradóra esik. A jelzett 2.410,283 frt 71'/„ kr tehát az, mely városunkat is a házosztály alá eső városok adójánál jóval túl terhelvén meg, mintegy nyomást gyakorol fejlődésére s aránytalan nagy terhet ró a háztulajdonosukra. Összehasonlítva az előirányzott házbéradót a házosztályadóval mint jövedelmi forrással, kitűnik, hogy a házbéradó, vagyis a 2.410,283 frt alig 1részét teszi az összes házadónak és így minden nagyobb megterheltetés nélkül lehetne a házbéradót megszüntetni a következő eljárás szerint. A 2.410,2«3 frt házbéradó címén előirt és in-hajlandó összeg az, mely az 1875. évi XXIII. í.-c. 5. ij-ában foglalt kulcs szerint felosztás alá kerülne Magyarország összes városa és községe között; (.•agyi.- Nagyvárad és más hasonló városok házbérradója megszűnvén, a többi városokkal és községekkel kapcsolatosan, adózásuk az 1875. évi XXIII. .t.-c. 5. S-áhan foglalt kulcs szerint lenne megállapítandó és az IStíX. évi XXII. t.-c. 4. if-a és az ezt módosító 1X83. évi XLVI. t.-c. hatályon kívül helyezendő és pedig gyakorlatilag véve, a 2.410,283 frt házbéradóból javaslatunk szerint első sorban levonandó 002,570 frt, mint a mely a házosztályadó szerint különben is terhelné a városokat s községeket; és így tulajdonkép 1.807,710 frt lenne azon összeg, amely az egész országbeli városok és községek között aránylagos felosztás alá esnék a megáll a— - Jó napot. Reményiem nem haragusznak reám a kis merényletért. Szalkay csodálkozó tekintetet vetett az előtte álló, kipirult arcú, nevető szemű, kócos hajú leányra. Tisztelegve, halk hangon mutatta be magát. — Szalkay Sándor vagyok. — Igen örülök. Már sok szépet hallottam a 'hadnagy úrról. A többek között azt is, hogy a legvadabb nőgyülölők egyike. A hadnagy arcát sötét pir borította el egy pillanatra, . . . azután hideg hangon mondta: — Meglehet . . . A társalgás nagyon vontatottan ment addig, mig a járásbiróné le nem jött a kertbe. Ekkor Mimi néhány intézeti tréfát beszélt el a kis társaságnak, s mikor mindnyájan hangosan kacagtak, Szalkay hadnagy is mosolygott s szemei meleg érdeklődéssel kisérték az elbeszélő minden mozdulatát. II. Hat hét műit el eme kerti jelenet óta s ez időtől fogva Szalkay hadnagy mindennapos látogató lett a járásbiróéknál. Azok közé a férfiak közé tartozott, kiknél ha bekövetkezik a szív tavasza, virágfakadása, nem csinálnak .belőle titkot, hanem becsületes nyíltsággal közelednek szerelniük táryához. pítandó uj törvény szerint, s mely általános házosztályadó emelés í[) 1 ; s %-tólinak felel meg. Indítványunk csakis a nagy teherrel kapcsolatos házbéradó törlésére, illetve az ide vonatkozó iörvény megváltoztatására vonatkozván, a jelen adózási rendszer megbolygatását nem célozza, s csak reá akar mutatni amaz aránytalan adózási rendszerre, mely az úgynevezett házbér és házosztályadó közt a házbéradó alá eső s a törvény szerint természetesen kevésbé vagyonos vidéki városokat sújtja. S habár megvagyunk győződve, hogy a magas Pénzügyi Kormány az 1898. évre szóló költségvetési törvényjavaslat beadásakor ígért egyenes adóreformokat megvalósítani törekedni fog, mégis a jelenleg nyomasztó közgazdasági viszonyokra figyelemmel alig remélhető az, hogy az egyenes adók reformja a vidéki városok nagy teher könnyítésére szolgálna; míg ellenben indítványunkban jelzett törvényváltoztatás a mostani kedvezőtlen viszonyok mellett, mint azt ép a házadó történetére vonatkozó 1870. XXII. és LI.; ISTI. XLIL; 1873. VI.; 1875. IV., XXIII. és XXXPV.; 1880. XVIII. és LXV.; 1881. IX. és XXXVI.; 1882. VIII.; 1883. XLIV. és 1800. XXIII, t.-eikkek eléggé igazolják — bármikor csekély törvényhozási intézkedéssel keresztülvihető lenne. 8 Az idézett sorok, azt hisszük, eléggé feltüntetik az indítvány lényegét s annak indokolását. Az utóbbira nézve nem hallgathatjuk el, hogy egy súlyos tévedés csúszott be a számításija a házbéradó összeg kimutatásánál, mert, házbéradót nemcsak a 28 város és 51 fürdő fizet, hanem más városokban és községekben is mindazon lakhelyiségek, melyek bérbe vannak adva. Ep így téves az aránylagos felosztás alá kerülő összeg kiszámítása is. Ez azonban nem érinti az indítvány lényegét, melyet mi a magunk részéről a legmelegebben üdvözlünk s melyet, azt hisszük, képviselőtestületünk, mely e tárgygyal szintén fog foglalkozni, örömmel tesz magáévá, s készséggel fog a kormányhoz hasonló szellemű fölterjesztéssel járulni. Mint a jövedelmi adózás hívei, nem szívesen látjuk ugyan adórendszerünkben a házosztályadót, s a czélnak megfelelőbbnek tartanok, ha az ország összes községeiben ti lakosok egyformán a házbérjövedelem után űzetnének, Az a rövid hat hét úgy átalakította Szalkay lelkületét, hogy tiszttársai nem győzték csodálni a kis Mimi varázsló hatalmát. A komor, magába zárkózott, pesszimista hadnagyból, társaságba járó, vidám ifjú lett. Egy alkalommal, mikor a járásbiróné a Szalkay család szomorú történetét beszélte el Miminek, örvendve mondta: — Lásd Mimikém, most már nem féltem Sándort a Szalkayak családi átkától, az öngyilkosságtól. Sándor nagyapja, apja és két testvérbátyja búskomorságba estek, s önmaguk oltották ki életüket ; Sándort is ennek az apáról-íiűra szálló tragikus végzet- j nek félelmes előérzete tette olyan komorrá és zárkózottá. Szegény anyja nem is ok nélkül aggódott egyetlen gyermeke sorsa miatt. De tegnap már megirtam Szalkaynénak részletesen a közelmúlt hat hét történetét és . . . azt is, hogy a szeretett fiú orvosa éppen úgy örül kúrája sikerének, mint mi mindnyájan. — De nénikém . . . — No, ne pirulj Mimi. Hisz Szalkayné úgyis tud már mindent Sándor leveleiből. Most csak egy-két évi türelem ... és Mimiből Szalkay főhadnagyné lessz. . . . Tikkasztó augusztusi este volt. A vakáció vége felé közelgett s Mimi könnyes szemekkel, reszkető ajakkal, hallgatta Sándor búcsúszavait. — Edes — édes Kicsikém . . . Hogyan fogom de nagy lépésnek tartjuk a helyes adózás felé azt is, ha ugyanazon adótárgy nem különböző, hanem teljesen egyforma kivetési mód szerint adóztatik meg, vagyis megszűnik a különbség a házbéradó és házosztályadó között, s minden bérbe nem adott lakás vagy házbéradó vagy házosztályadó alapján lessz megadóztatva, nem pedig egyik városban így a másikban amúgy. Nem akarunk hosszasan irni e tárgyról, de tényleg a házosztályadónak mindkét kiindulási pontja maga is az esetlegességen nyugszik. A házosztályadó t. i. a lakrészek száma alapján 3 fokozat szerint vettetik ki. Az elsőbe azon kis és nagy községek tartoznak, a melyekben az összes lakrészeknek egy harmada sincs bérbe adva, a másodikba az ugyanilyen helyzetben levő rend. tanácsú városok, a harmadikba pedig mindazon községek és városok, melyekben a lakrészek összes számának legalább egy harmada bérbe van adva, mint szintén mindazon szabad kir. vagy törvényhatósági joggal felruházott városok, hol a tényleg bérbe adott lakrészek a létező lakrészek összes számának legalább felét nem képezik. Ebből látható, hogy ugyanazon panasz, melynek Nagyvárad érdemes polgármestere indítványában kifejezést adott, a házosztályadó ellen egyáltalán felhozható, mert nem lehet logikailag észszerűnek találni, hogy miért képezzen épen a lakások egy harmadának bérbeadásit választófalat az első és második osztály között, s a városok községi vagy rendezett tanácsú vagy szab. kir. jellege miért szolgáljon az osztályozás második bázisául. J)e ha így a házosztályadó ellen joggal emelhető kifogásnak itt kifejezést adtunk is és célszerűbbnek tartanok is az általános házbérjövedelmi adót, mely természetesen épen ugy könnyítene városunk háztulajdonosainak terhén, mint a házosztályadó alá sorozás, mert az igaztalanul egyes városokra, rakott teherból az ország összes községei kivennék részüket: távolról sem akarjuk elviselni a távolléte okozta bánatot és gyötrelmeket? . . . írjon Mimiként, irjon, hiszen szabad, lehet a . . . vőlegényeitek. — Nem lehet Sándor. Maga nem ismeri az intézeti szigorú rendszabályokat. Hanem tudja mit s Adélnak fogok irni és ő értesíteni fogja magát mindenről. Ez a gyűrű pedig — mondta Mimi az ujján lévő nefelejtskővel díszített arany karikagyűrűre mutatva — minden pillanatban emlékeztetni fog magára Sándor, kit legjobban szeretek e világon. III. Mimi sokszor irt az intézetből Adélnak, ki viszont elég gyakran válaszolt neki. Körülbelül két héttel a karácsonyi ünnepek előtt igen keserű napja volt Miminek. Azt irta neki Adél, hogy Sándor a legutóbbi gyakorlaton nagyon meghűtötte magát. Szalkayné kérésére odahozták a beteget az ő lakásukba, s Miminek vakációbeli szobájában, a kis fehér szalonban ápolták. Mimi rögtön irt Adélnak, hogy a mint megkezdődik a karácsonyi szünidő, azonnal siet Sándorhoz. Erre a levélre nem jött válasz, s Mimi kétségbeesett türelmetlenséggel várta a viszontlátás napját. . . . Végre ismét ott volt a járásbiróék háza ] előtt. Ajkai egész utazása alatt szárazan tapadtak
